Feleségem ultimátumot adott nekem, hogyha most már nem építek azonnal-de-rögtön egy terepasztalt mert nagyon óhajtana villanyvasutazni (amiért mellesleg egy jó ideje nyúz már) akkor rettenetes dolgok fognak történni, amiket én nem óhajtottam megtudni, hogy micsodák, inkább építettem egyet.:-) Szeretném ha ez egy olyan topik lenne, ahol képes beszámolókkal, építési leírásokkal, ötletekkel, trükkökkel ismertetnénk meg egymást és jómagam szívesen olvasnék, néznék meg hasonló építési leírásokat mint amibe én fogtam.
Igen arra gondoltam. Bocsi! A pigment is jó, csak a pasztelkréta olcsóbb és szerintem ugyan azt az eredményt éred el vele. Én úgy 20 éve vettem egy 10db-os Pannon Color készletet de még mindig nem fogyott el. Mondjuk akkor azért vettem, mert még nem kezdte el a MIG a pigment porokat gyártani.
Pár fotó még az öregbített épületeimről és pár ötlet.
Azért írtam, hogy makettes szemmel ezek nem nagy eresztések, mert az alkatrészeknél pl. az illesztésekre, beszívódásokra nem nagyon ügyeltem, ezeket nem javítottam. Szerintem egy terepasztalon nem 5-10 cm-ről nézzük ezeket, az ideális távolság 0,5-1,5 m, ebből a távolságból kell, hogy a csúcsformájukat fussák illetve a beszívódások ekkora távolságból már nem látszanak. Tehát nem ugyanaz az elvárás, mint egy makettnél. Ráadásul egy asztalon nagyon sok épület van és nincs rá energia és tényleg nem is indokolt a makett szintű részletesség. A távolság miatt a színeket, néha a színek tompítását, az élek kopását egy kicsit túl kell spilázni (szerintem). Olyan ez, mint az opera vagy színház, a nézőtérről teljesen rendben van az énekes vagy a színész, aztán utána az öltözőben makró módban, azt hisszük busójárás van:) A lényeg, egy ilyen épület nem lehet közelről és távolról is igazán szép.
Nagyon fontos a jó megvilágítás és persze természetes fényben minden sokkal jobban mutat, ezek pl. villanyfényben készültek. Az utolsó kis hármas házsor természetes fényben nem ilyen rikító, de valószínűleg még tompítani fogom a túl élénk sárga és rózsaszín házakat és a feliratokat sem így csinálnám ma már:
Ezek természetes napfényben készültek. A Kibri templom talán túl elhanyagolt lett, ezt porfestékkel fejeztem be, ebből egy kicsit vissza kell mosni. A kompresszoról még hiányzik az ékszíj:(
Ezek még nincsenek készen, csak matt festékkel minden alkatrészük be lett festve, a hígított átmosás, fugázás, a száraz-ecsetelés stb. nagy része még hátra van:
A belső megvilágítás is nagyot dobhat egy épületen. A Pola autókereskedésnél az eladóterem meleg fehér leddel, a felső szint hideg fehér leddel van megvilágítva, a bejárat normál izzóval, de csak a névleges töredéke feszültségen, hogy narancssárgás, beszűrődő fényt imitáljon. Nekem így tetszik:)
Tudod a mai kütyüs világban mindíg attól félek (és ez igaz)hogy kihal a kreativitás, és bizony jó látni, hogy szép dolgog születnek kis műhelyekben vagy egy sarokban lévő asztalon.:-)
Köszi megnézem! Pasztell krétára gondoltál amúgy? Az is jó illetve a pigmentpor matt lakkal fixálva, de ide valami durvább és vastagabb anyagot kerestem ami elfedi a téglákat is. Ennek a fugázónak a bézs színe is pont megfelelt, csak némi szürke olaj festékkel mostam át pluszba.
pár éve már tettem fel pár fotót az anitkolt épületeimről, sajnos azóta nem volt időm továbbiakat is csinálni.
A Kibri Rottershausen Stellwerk esetében az alsó épületrészen a vakolást normál modellgipsszel csináltam, direkt nem simítottam be nagyon finomra. Ha valaki kicsit durvább felületet szeretne, lehet a gipszhez átszitált finom homokot keverni. A vakolt rész festése a gyerek gomb vízfestékével történt, ez azért is jó, mert ha nem testszik nedves szivaccsal a nagy része letörölhető (vagy tompítható, foltosítható) és kezdheted újra. Előtte a téglákat akril festékkel festettem, ügyelve, hogy ne legyen egységes. A fugázásra nekem több módszer is bevált, ha nagyon enyhén szeretném, lehet normál krétával, de a zsírkrétával is lehet szép eredményt elérni. A másik módszer: nagyon behígított festékkel áthúzni, ami a fugákat kitölti, ez lehet akár vízbázisú festék is. Ügyelni kell arra, hogy a téglák színét tompítani fogja, tehát előtte a téglákat egy nagyon kicsit élénkebb színre kell festeni.
A felső faszerkezetes részen a fa-tartók közötti részt szintén akril festékkel alapoztam vajszínűre, majd vízfestékkel öregbítettem.
Az élek és kúpcserepek antikolása száraz-ecseteléssel történt, akkor amikor csináltam még azt sem tudtam, hogy ezt így hívják, azóta tanultam meg makettes szakirodalmakból:)
A lényeg, az épület minden része festve és antikolva van, nagyon kevés olyan épület rész van, ami fényes szokott lenni a valóságban, ezért mániám a matt festékek használata.
Úgy gondolom, egy makettes ennél 1000x szebbet tudna csinálni, én a magam szintjén mégis elégedett vagyok vele, ha a leendő terepasztalomon minden épület csak ilyen lesz, már túllőttem a célon:)
Viszont a fugapor helyett vegyél pasztel ceruzát és azt öröld porrá. Ha van elektromos kávé darálód, azzal a legegyszerübb. Vízzel összekevered felkened és száradás után ott ahol kell ujjbeggyel vagy fülpiszkálóval ledörgölöd.
Tyapa feletett egy könyvet amiből nagyon sokat tanulhatsz. Ha még nem töltötted le akkor, most feltétlen tedd meg.
Hobbi boltban kapható akril alapozóval vontam be az épületet, 2-3 rétegben egy lapos spatulával, majd átcsiszoltam. Amik a képen láthatók, sorrendben balról jobbra haladva használtam őket. A végleges színt bézs és napsárga keveréke adta. Ahol lekopott és kilátszik a tégla oda fugapor és vízzel higított faragasztó keverékét kentem fel.
Valószínüleg más anyagok is használhatóak még, amik barkács boltokban beszerezhetőek, nekem ezek eddig beváltak és legalább olcsó megoldás.
nincs útban, ez a szerkezet a mozgást közvetlenül a kitérőtől kapja. A képen az alsó kitérőnél jobbra teszem, a felsőnél, balra, mert valóban útban lenne a másiknak.
Szvsz az meghatározó, hogy az állítókészülék, legyen az kézi vagy valamilyen hajtómű, melyik oldalon van. Azok helyét pedig a rendelkezésre álló hely határozza meg.
A jobbos váltónál odatenném ahová jelölded a balos váltónál ide ki a szélére. A jelölés szerint a két váltóábra közel is lenne egymáshoz. Bár lehet, hogy alul utban van egy merevítő?
Nem hinném, hogy szempont lenne, az állítórudat szerintem lényegében statikusan kell méretezni. Egyszer kiszámolják, hogy nyomásra ne hajoljon ki és kész.
Nézegetve a rajzokat még egy nem valós szempont jutott eszembe: ha semmi egyéb befolyásoló tényező nincsen, akkor én azért tenném a kitérő tősín oldalára az állítókészüléket, mert a súlykörte is segít a csúcssínrögzítésben, és így egyenes irányban álló váltó esetén az állítórúd húzott állapotban van, ami egészségesebb, mint a nyomott rúd... de ez biztosan senkit nem érdekelt, csak úgy eszembe jutott...
Vilonyához tennék még egy szempontot: a rakodóvágány kiágazási válóját csak egyenes irányban lehet zárni és a kulcsát a vágányzáró sorompó fogja, tehát kiszolgálás alkalmával mindenképpen a rakodóvágány felőli oldalon kell ténykedni (sorompónyitás, váltónyitás), ezért ott van jól megközelíthető helyen a súlykörte.
