Feleségem ultimátumot adott nekem, hogyha most már nem építek azonnal-de-rögtön egy terepasztalt mert nagyon óhajtana villanyvasutazni (amiért mellesleg egy jó ideje nyúz már) akkor rettenetes dolgok fognak történni, amiket én nem óhajtottam megtudni, hogy micsodák, inkább építettem egyet.:-) Szeretném ha ez egy olyan topik lenne, ahol képes beszámolókkal, építési leírásokkal, ötletekkel, trükkökkel ismertetnénk meg egymást és jómagam szívesen olvasnék, néznék meg hasonló építési leírásokat mint amibe én fogtam.
Köszi megnézem! Pasztell krétára gondoltál amúgy? Az is jó illetve a pigmentpor matt lakkal fixálva, de ide valami durvább és vastagabb anyagot kerestem ami elfedi a téglákat is. Ennek a fugázónak a bézs színe is pont megfelelt, csak némi szürke olaj festékkel mostam át pluszba.
pár éve már tettem fel pár fotót az anitkolt épületeimről, sajnos azóta nem volt időm továbbiakat is csinálni.
A Kibri Rottershausen Stellwerk esetében az alsó épületrészen a vakolást normál modellgipsszel csináltam, direkt nem simítottam be nagyon finomra. Ha valaki kicsit durvább felületet szeretne, lehet a gipszhez átszitált finom homokot keverni. A vakolt rész festése a gyerek gomb vízfestékével történt, ez azért is jó, mert ha nem testszik nedves szivaccsal a nagy része letörölhető (vagy tompítható, foltosítható) és kezdheted újra. Előtte a téglákat akril festékkel festettem, ügyelve, hogy ne legyen egységes. A fugázásra nekem több módszer is bevált, ha nagyon enyhén szeretném, lehet normál krétával, de a zsírkrétával is lehet szép eredményt elérni. A másik módszer: nagyon behígított festékkel áthúzni, ami a fugákat kitölti, ez lehet akár vízbázisú festék is. Ügyelni kell arra, hogy a téglák színét tompítani fogja, tehát előtte a téglákat egy nagyon kicsit élénkebb színre kell festeni.
A felső faszerkezetes részen a fa-tartók közötti részt szintén akril festékkel alapoztam vajszínűre, majd vízfestékkel öregbítettem.
Az élek és kúpcserepek antikolása száraz-ecseteléssel történt, akkor amikor csináltam még azt sem tudtam, hogy ezt így hívják, azóta tanultam meg makettes szakirodalmakból:)
A lényeg, az épület minden része festve és antikolva van, nagyon kevés olyan épület rész van, ami fényes szokott lenni a valóságban, ezért mániám a matt festékek használata.
Úgy gondolom, egy makettes ennél 1000x szebbet tudna csinálni, én a magam szintjén mégis elégedett vagyok vele, ha a leendő terepasztalomon minden épület csak ilyen lesz, már túllőttem a célon:)
Viszont a fugapor helyett vegyél pasztel ceruzát és azt öröld porrá. Ha van elektromos kávé darálód, azzal a legegyszerübb. Vízzel összekevered felkened és száradás után ott ahol kell ujjbeggyel vagy fülpiszkálóval ledörgölöd.
Tyapa feletett egy könyvet amiből nagyon sokat tanulhatsz. Ha még nem töltötted le akkor, most feltétlen tedd meg.
Hobbi boltban kapható akril alapozóval vontam be az épületet, 2-3 rétegben egy lapos spatulával, majd átcsiszoltam. Amik a képen láthatók, sorrendben balról jobbra haladva használtam őket. A végleges színt bézs és napsárga keveréke adta. Ahol lekopott és kilátszik a tégla oda fugapor és vízzel higított faragasztó keverékét kentem fel.
Valószínüleg más anyagok is használhatóak még, amik barkács boltokban beszerezhetőek, nekem ezek eddig beváltak és legalább olcsó megoldás.
nincs útban, ez a szerkezet a mozgást közvetlenül a kitérőtől kapja. A képen az alsó kitérőnél jobbra teszem, a felsőnél, balra, mert valóban útban lenne a másiknak.
Szvsz az meghatározó, hogy az állítókészülék, legyen az kézi vagy valamilyen hajtómű, melyik oldalon van. Azok helyét pedig a rendelkezésre álló hely határozza meg.
A jobbos váltónál odatenném ahová jelölded a balos váltónál ide ki a szélére. A jelölés szerint a két váltóábra közel is lenne egymáshoz. Bár lehet, hogy alul utban van egy merevítő?
Nem hinném, hogy szempont lenne, az állítórudat szerintem lényegében statikusan kell méretezni. Egyszer kiszámolják, hogy nyomásra ne hajoljon ki és kész.
Nézegetve a rajzokat még egy nem valós szempont jutott eszembe: ha semmi egyéb befolyásoló tényező nincsen, akkor én azért tenném a kitérő tősín oldalára az állítókészüléket, mert a súlykörte is segít a csúcssínrögzítésben, és így egyenes irányban álló váltó esetén az állítórúd húzott állapotban van, ami egészségesebb, mint a nyomott rúd... de ez biztosan senkit nem érdekelt, csak úgy eszembe jutott...
Vilonyához tennék még egy szempontot: a rakodóvágány kiágazási válóját csak egyenes irányban lehet zárni és a kulcsát a vágányzáró sorompó fogja, tehát kiszolgálás alkalmával mindenképpen a rakodóvágány felőli oldalon kell ténykedni (sorompónyitás, váltónyitás), ezért ott van jól megközelíthető helyen a súlykörte.
Igazad van, eltévesztettem, nem szimmetrikusra gondoltam, hanem egybeépített két kitérősre, ahol a vonat háromfelé is mehet, jobbra, egyenesen és balra. A terepasztalomon van egy ilyen Peco kitérő, és arra mondta egy, a vasúthoz nálam jobban értő, hogy egy ilyen volt magyar nagyvasúton, de azt is elfelejtettem, hogy hol :-)
A kép alján levőt azért mert ott a töltés széle. A másikat meg azért mert (gondolom) a felvételi épület oldalán van.
Ahogy az előttem szólók is írták. Ha a váltó kézi, vagy vonóvezetékes, vagy korai motoros állítású akkor a váltó jezőt mindig a legkönnyebben eléretővé kell tenni a váltó kezelő számára:
- váltó őrhely felöli oldal.
- töltés oldala felől.
- illetve a vonó vezetékeket minél kevesebb helyen kelljen átvezetni a pálya alatt és kehetőleg a töltés oldalán fusson.
A ráláthatóság szempontjából:
- ha gőz üzemről beszélünk mind a vezér mind a fűtő bejáráskor figyeli a pályát.
- Dízel és villany üzem esetében meg ott a frontális ablak amin keresztül a vezér teljesen belátja a pályát.
Mivel a magyar vasútak I. korszaka az ami engem érdekel így ebéél az ídőszakból egy-két példát felteszek.
A magyar válltóknál alap esetben a kitérési oldalra helyezik el a váltó állító készüléket:
Vilonya megállóhely.
Az őrházzal ellentétes oldalon. Bár ennek magyarázata lehet az is, hogy az utasforgalom a váltó mellett halad el.
Rum állomás:
És itt egy pár példa arra, hogy a váltó kezelő minnél egyszerűbben tudja elérni a váltóállítót.
Fornád:
Dalmand:
Új Dombóvár:
A fenti rajzon látsz egy váltót bala alúlról a másodikat (39,34-es szelvénynél) ahol a könnyebb megközelítést felülírja a helyhiány. Mivel a másik olddalon belelógna a pályába a váltó állító, ezért átkerült a másik oldalra.
Auhagen 41618, átalakítva, ahogy Inibelum tette. A jelződobozról levágtam a rudazatot, helyére fúróval helyet csináltam, a geemkapocs kiegyenesítve, majd Z-alakúra hajlítva, 90fokra igazítva, pont odavaló, 0,6 mm-es.
A vízszintes rudazat műanyag lapkából, 1x3x20mm, egyik vége a váltórúdon, másik a Z oszlop alját mozgatja 2 mm-es kotyogó érinkezéssel. A mozgási fokot a rudazat és a lapka távolságával lehet állítani.
Megnéztem egy régi biztberes könyvet, de az sem ír semmilyen szempontot a váltójelző elhelyezésére, pedig biztos van.
A saját tapasztalataimból azt sejtem, hogy legalább két fontos szempont lehet: az egyik a rálátás, a másik a jó hozzáférés. A rálátást nem kell magyarázni, a hozzáférés viszont azért fontos, mert a váltójelzők a MÁV-nál egybe vannak építve a helyszíni állítókészülékkel (=súlykörtével). Ahol eleve helyszíni állításúak a váltók, ott a jó megközelíthetőség mindennapi igény, de a központi állítású váltóknál is előfordul, hogy ideiglenesen át kell szerelni helyszíni állításúra. Amerre én jártam, azt tapasztaltam, hogy próbálták az állítókészülékeket úgy elhelyezni, hogy az őrhelyről/forgalmi irodából minél rövidebb úton, a lehető legkevesebb vágányt keresztezve lehessen elérni azokat és állítás közben se legyen életveszélyben a dolgozó... Kétvágányú pályán ezért általában a pálya külső oldalára teszik (ha a két vágány közé tennék, akkor a másik vágányon való közlekedés veszélyeztetné azt, aki épp váltót állít). De mindez csak egy vélemény.
