Feleségem ultimátumot adott nekem, hogyha most már nem építek azonnal-de-rögtön egy terepasztalt mert nagyon óhajtana villanyvasutazni (amiért mellesleg egy jó ideje nyúz már) akkor rettenetes dolgok fognak történni, amiket én nem óhajtottam megtudni, hogy micsodák, inkább építettem egyet.:-) Szeretném ha ez egy olyan topik lenne, ahol képes beszámolókkal, építési leírásokkal, ötletekkel, trükkökkel ismertetnénk meg egymást és jómagam szívesen olvasnék, néznék meg hasonló építési leírásokat mint amibe én fogtam.
Most is szerepel a dobozon. De kedves bátyámuram, ha hivatkozunk, azt tegyük pontosan: németül nem azt írják, hogy maximum, hanem hogy kb. 10 év az öregedésállósága. Az angol szövegben még hízelgőbben fogalmaznak, miszerint minimum 10 évig bírni fogja.
Természetesen nem vitatom a személyes tapasztalatodat, és helyesen teszed, hogy nem titkolod el. Tudjuk, hogy a szivacs nem az örökkévalóságnak készült, és szerencse kérdése, nekünk melyik jut. Ezt egy vasútmodell dobozában találtam:
Mázli, ha csak atomjaira esik, nem pedig levakarhatatlan ragacs lesz belőle a modellünk oldalán...
Szeretnék tanácsot kérni. Mivel kezdjem egy terepasztal építését miután megvan az elképzelés, ilyenekre lennék kíváncsi mint például: az alap anyaga, domborzat, sínek gyártója, stb...
Nagyon tetszik az általad elkészített fa. Én is próbálkozom egy ideje a drótcsavarásos technikával, de én nem használok mestertapaszt. Én cínelni szoktam a fa törzsét, de sajnos úgy inkább görcsös lesz, nem ilyen szép bordázott mint az igazi fák. Persze nálam N méretben ez annyira nem zavaró, de lehetne szebb is. Te ezt a felületet hogyan érted el?
2 éve használtam először a Noch szivacságyazatos cuccát, azóta nincs vele probléma. Mivel itt a fórumon is riogattak néhányan, írtam a gyártónak, akik levélben biztosítottak róla, hogy ilyen "szétporladásos, eróziós" gond nem fordulhat elő a termékkel.
A Busch ragasztós aszfaltját viszont már kb. 6-7 éve felragasztottam, sőt, van olyan is, amit még eredeti, felhasználás előtti állapotában évek óta tárolok. Nálam ezeknek sincs semmi baja a világon...
Majd 10 év múlva térjünk vissza témára, addig az én szavazatom ezen termékek MELLETT áll!
Megpróbáltam én is, ez sikerült. Talán tölgy, vagy dió ?
Van itthon mestertapaszom, de már beszáradt egy kis vízzel újraélesztettem, eléggé darabos lett ez látszik is az ágakon. Ahogy nézem a drót is vastagabb, mint amivel te dolgozol, de ezt találtam. :-)
Most jut eszembe, a szóbanforgó NOCH sínalátét gyári dobozának hátulján, apró betűkkel (németül) fel volt tüntetve, hogy az élettartam max 10 év. Sajnos ezt én csak a baj beállta után fedeztem fel.
"Lehet,hogy régebben más anyagból csinálta a Noch,de valószínű módosítottak rajta(lehet visszajelzések alapján??)."
Ez lehetséges.
MTibi979!
Ezt a WOODLAND SCENICS terméket sajnos nem ismerem.
diginew!
Igy fényképről nem tudom azonosítani.
Viszont itt tartok a kezemben egy, még az eredeti dobozában lévő, fel nem használt BUSCH 7095 Straßenbau-Set-et. Ez egy tekercsbe feltekert 2 m hosszúságú autópálya utánzat középen szaggatott felezővonallal és két téglalap alakú műanyagból készült lemez pl. parkolóhely kialakításához, mindkettő öntpadós. Néhány éve ugyancsak lakószobában, szekrényfiókban tárolom, már teljesen használhatatlan, nyúlós, ragadós, színét elvesztette.
Egyszóval nekem erős fenntartásaim vannak ezekkel az eleinte valóban nagyon élethű és szimpatikus megjelenésú műanyagokkal kapcsolatban.
Az a véleményem, ezek elsősorban rövid életű (pl. kiállítási) diorámák és modellasztalok készítéséhez kiválóak, rengeteg aprólékos, időtrabló munkát lehet velük megtakarítani.
Egy ilyen teketcsel már megvettem a szivacs vágány ágyazatból, csak gondoltam erre rögzívte a sínt fogom megszórni a kaviccsal, hogy ki legyen emelve a talajszintből. A kavicsozás mindenféleképpen meglesz.
A polifoam-ot nem vetném el, mert a lépésállóval szemben zajcsillapító hatású. A polisztirol hab minnél keményebb, annál jobban vezeti a hangot, úgy fog kongani mint egy dob:) Ha már polisztirol, akkor inkább a rugalmasabbat (AT-N30) tennék alá.
Igen, pontosan. Amikor az ember eljut oda, hogy már egy viszonylag nagyméretű, végleges pályát épít, akkor nem biztonságos.
Nekem néhány év múlva, teljesen normális hőmérsékletű és légnedvességű lakószobában elkezdett felpuhulni és bocs a gusztustalan kifejezésért, teljesen takonyszerűvé vált, a teljes pályát fel kellet szednem és a síneket meg kellett tisztítani a nyúlós, ragacsos anyagtól. Hát ezt nem kivánom senkinek.
Kérdezd meg ms bakter mestert, aki kilométerszámra (:-) használta a Nochot, nála romlik-e az állaga a szivacsnak?
Magam csak úgy kétszer másfél méteres hosszon használtam fel (amolyan fotóháttérnek készült dioráma-paródián), két éve. A széles Tillig talpfaméretet felvette, más baj nem volt vele, amikor visszabontottam és újra felhasználtam, immáron terepasztalra.
