Az örökké fiatal egyház titka c. vitatopic faliújsággá történt nyilvánítása miatt itt lehet tovább folytatni a politikával fűszerezett vallásról, egyházról, hitéletről szóló vitákat. Egyházi rendezvények reklámozása szigorúan tilos!
Nem tudom. Lehet, hogy szeretnivalóbb, de lehet, hogy éppenséggel a kereszténység inherens anómiája, törvénytagadása, istenirígysége az a mozzanat, amely ennek a vallásnak a végletes gyűlöletvallássá fajulását megalapozta:
(Róm 4,14 Mert ha azok az örökösök, kik a törvényből valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret:
4,15 Mert a törvény haragot nemz: a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.)
De persze nem is ez a számomra a kérdés. Ha emberistent akar valaki imádni, tegye, találja ki és legyen vele boldog.
De ne furakodjon be egy másik vallás istene és népe közé, azzal a megalpozással, ami csak abban állhat, hogy az isten megszegte örök szövetségét és kitagadta az örökösöket, mert ellenkező esetben, ha az Ö-kkévaló megtartja szavát és nem keveredik saját önmagehatározása szerint hozzá nem illő gyanús liaisonokba szüzekkel, akkor hiábavaló a hit és haszontalan az ígéret.
ennek elsősorban a két vallás eltérő szemléletmódja az oka, a zsidó vallás nem térítő, hanem egyszerű területi-törzsi vallás - ezért vették fel a szamaritánusok is - a kereszténység térítő, integráló vallás és kellően rugalmas ehhez (vagyis volt, de ez már messzire vezetne)
Ennél sokkal több nyilvánvaló jele van a politeista szubsztrátumnak, a judaizmusnak éppen az a lényege, hogy szüntelenül küzd az ellen a politeista kísértés ellen, amely megvan a közegében, és amelyiknek a kereszténység végül is engedett... feloldhatatlan ellentmondásba keverve magát.
Már megint a matematikus-teológus-valláskutató jött elő belőled. Meg hát a saját, sokszor átgondolt hited.
De félretéve a szofisztikált és stílusos teológiai levezetéseket, félredobva minden előéletet, előitéletet, analógiát, csak úgy hirtelen belerévedve-beledöbbenve: vajon nincs egyfajta szükségszerű, elvárt, ezáltal akár logikus misztériuma annak, hogy az (egy) Isten egyszer-valahol az általa létrehozott emberi létet maga is kipróbálja? Nem szeretnivalóbb így?
Az észrevétel valószínűleg helyes, de az analógia nem. A zsidó vallás nem hivatkozik Atonra, és nem mondja egyfelől, hogy az egyetlen Aton törvényeinek az egyetlen Atonnal Atonnal együtt örökre érvényeseknek kell maradniuk, másfelől meg behozza Oziriszt, Íziszt és Széthet a panoptikumba, akarom mondani a pantheonba....
Ez különösen szép. Ismertem különben, de talán más nem. És persze ismerünk jóval közelebbi misztériumvallásokat, természetistenekkel, kenyér- és borkultusszal, meghalással-feltámadással, isteni násszal, szűzen születéssel.
Ez mind rendben is van. Szép metaforái természetnek és társadalomnak, mágikus erőt feltételező termékenységvarázslásnak. És konzisztens elméleti modellek egyben.
Az nincs rendben, és az nem konzisztens, hogy egy vallás érvényteleníteni kényszerül azt a vallást, amelynek tanítása és hagyománya és előjelei szerint tölti be sorsát a vallásalapító. Akkor az a vallás inkonzisztens és így érvénytelen.
Részlet egy érdekes könyvből. Lehet következtetéseket levonni....
"A brazil őserdőben él egy törzs, még soha nem volt semmilyen kapcsolatuk a külvilággal. A törzs azt hiszi, hogy nagyon régen csoda következtében egy nő született egy férfitól. Istenük azt parancsolta neki álmában, hogy a száján keresztül lélegezze ki. Hiba nélküli gyermekkor után azt állította, hogy ő a Föld Nagy Szellemével egyenlő, szép előadásokat tartott arról, hogyan kell viselkedni. Csók segítségével gyógyította a betegségeket. Tanítványai szerint képes volt a fák magasságáig emelkedni és egyszerre több helyen is megjelenni. Egy órával azután, hogy egy ellenséges törzs lefejezte, ugyanolyan gyakran jelent meg a helyén lévő fejével, mint korábban. Ekkor a vidék meddővé vált és a törzs éhezett. Együttérzéssel fejezte be az istennő földi életét, mikor egy kútba merült. Mikor a tanítványai utánanéztek, üresnek találták, kivéve a sálját és a növényi rostokból készült ruháját. Úgy hiszik, feloldódott a földben, ahogy jósolta volt. Még azon a napon elkezdtek gyarapodni a növények. A földben lévő otthonából biztosította őket, hogy a mezei növények egyfolytában növekedni fognak és örökre élelemmel látják el a népet. A törzs az istennő hitét követve barátságos és bizalommal teli életet élt. A betakarítás idején, mikor vidékük terméseit eszik, megköszönik az istennő jóságát. Van egy vallási rítusuk, mikor is közösen kenyeret esznek; úgy tartják, hogy ezzel az istennőt eszik meg, akinek földi megvalósulása a termény. Azt igérte, hogy mikor a kukorica olyan magasra nő majd, mint a fák koronája, akkor visszatér a Földre és a vidéket örök gazdagsággal tölti el."
Ez elég szép, de tartok tőle, hogy nem mész sokra az elméleteddel, mert ez az egyház nem arra építi a bizniszét, hogy józan és világos levezetéseket tálal a hívek elé.
a) minden olyan vallás, amely a saját maga kinyilatkoztatásaira vagy a saját istenére hivatkozik, ellentmondásmentes rendszer és nem támadható belső inkonzisztencia miatt, szóval ha valaki azt hiszi, hogy a Nagy Manitu teremtette a kígyófogból a földet, nem lehet cáfolni
b) a kereszténység nem ilyen vallás, mert a messiásfogalmat, amiből a (vallást alapítnai a saját írásaik szerint sem szándékozó) vallásalapító istenségét levezeti, egy olyan vallás keretin belül lehet csak értelmezni, amelyet a kereszténység a leglényegesebb elemében, a kérlelhetetlen szellemi monoteizmusban, tagad
3) következésképpen a saját alapjait tagadja meg, következésképpen belsőleg inkonzisztens, következésképpen értelmetlen
Tudom én, hogy kétezer éven át kaserolták magukat ezzel kapcolstban, de az inkonzisztencia ettől függetlenül fennáll.
Mert tessék nekem egy olyan levezetést mutatni, amelyben a szigorú judaista monoteizmusból azzal a "jézusi" transzformációs szabállyal, hogy "a törvényből egy ióta se vesszen el", egy olyan szinkretisztikus misztériumvallás lesz, amelyben az atyaisten a holdistennőre meglehetősen hasonló attribútumokkal bíró hölggyel egy közhelyszerű meghaló-feltámadó istent nemz, akinek kapcsán az Úr szombatját a Napisten vasárnapjára teszik, egyebekről nem is beszélve...
"Éppen azon neurotikusokban, akik különösen vallásos szülői házból jöttek, hiányzik a kreativ élet-problémák megoldásának ősi tapasztalata. Az ilyen környezet a szadomazochista személyiségek táptalaja, akik a szenvedést és a tűrést és az alávetettséget egy későbbi túlvilági díjazás érdekében központi értéknek tartják, de olyanok is, akik másokat parancsokkal kínoznak és rájuk erőszakolják a vallási ideológiákkal jól megrakott agresszív akaratukat. Szado-mazochizmus egyenlő a felsőbbség-tudattal. Ez a felsőbbség viszont az értéktelenségtől való védekezés, amikor az egyéni értéktelenséget a másikra vetítik és benne éppen ezt fanatikusan támadják. Sok szigorúan vallásos ember, különböző felekezetből és szektából úgy érzi, hogy a világ boldogulásának kulcsa van a kezében, és állandóan hajtja a vágy, hogy másokat, az úgynevezett "hitetleneket" megtérítse, és azokra a saját akaratát és a saját világlátását rájuk oktrojálja. Ezek az emberek egy "minden-vagy semmi" világban élnek, amit a polaritás ural és olyan szélsőségekben mint a menny és a pokol, angyal és ördög, ember és szörny, jó és rossz, világos és sötét tudnak csak gondolkodni. Így aztán néhányuknál "isten-mérgezés" is előfordulhat, aki mindent az istennek tetsző cselekedet szemszögéből néz, és semmilyen emberi értéket - se másét, se sajátját - nem képes értékelni."
