A munkatársaim túlnyomó többségével jól kijöttem, csak a főnökökkel volt bajom. Igaz, undok alak volt, de legalább szakmailag jó. Volt olyan is, hogy én többet tudtam nála. Most már viszont a helyzet megoldva, de nagyon is érdekelnek mások ilyen tapasztalai.
Én is így voltam vele, mindent magamra vettem és már kezdtem elhinni, hogy én csinálom szarul és nem pedig a felső vezetés idióta döntéseinek a következménye az, hogy nem megy a szekér (persze a teljes felső vezetés 3 hétig kint volt céges pénzből az Olimpinán....).
Aztán mióta elengedem a fülem mögött és nem magamat hibáztatom, kicsit mögé látok a dolgoknak és látom, hogy ez a cég egy nagy süllyedő hajó.
Irigyellek kicsit Commenter! Sajnos én minden beszólást, baszogatást -már elnézést a kifejezésért - nagyon rosszul élek meg! Persze, próbálom elengedni a fülem mellett én is, ahogy mondtad, csak tudod nem szeretem az igazságtalanságot! Mert úgy, ahogy velem bunkózik, mással teljesen normális, pedig más sem csinálja jobban nálam! És úgy érzem pofára megy az egész! És ez szar!
Én csak azt a vérnyomáscsökkentőt szedtem, amit a doki írt fel. Ezt két hónapig. Szép fokozatosan álltam le róla. Először felet, majd negyedet, majd kétnaponta..... ezenfelül nem szedtem semmit. Kardiológián is voltam felülvizsgálaton, midnen rendben, nem írtak fel semmit.
Nyugtató és egyéb gyógyszereket nem akartam szedni.
Miután visszamentem dolgozni a táppénz után LESZAROM tablettán éltem, mindent elengedek a fülem mögött, folyamatosan járok állás interjúra (okt 1-től már új melóm is lesz) és a leszarom vezetésem miatt a legveszteségesebb részleg vagyunk az országban. Most a 30 napos felmondási időmet ülöm le itthon. Ajánló levelem pedig a szakmában eltöltött majd 15 év és a hatalmas kapcsolatrendszerem (leendő főnököm egyben ügyfelem is). :)
A végén mindig az lesz, hogy végig hallgat, mond pár biztató szót. És a végére úgy csavarja, hogy én jöjjek ki hibásan, nem teszek meg mindent. Itt már általában csak csöndben maradok mondhatok én bármit is. Ezután jön az: csinálj többet, hajrá.
Amikor meg véletlenül jól csinálom, akkor nem az van, hogy köszönöm hanem: legközelebb kétszer ennyit!
Sokszor kerültem én is sírásközeli állapotba, de megfogattam hogy talpon maradok, bármi lesz is... Amúgy én mindenkivel próbálok a legkedvesebben, megértően beszélgetni, mert én is ezt várom el! De az emberek egy részétől tényleg csak várom, de nem kapom meg!
Minden részvétem! Én fél éve innen mentem nyugdíjba, módfelett boldogan! Kb. hét-nyolc éve még a telefont kapkodtam, de akkor még korántsem volt ilyen kemény, de azért elegem volt! Sokszor úgy mentem haza, hogy azt mondtam magamban: én a munkahelyi gondjaimat leteszem a küszöbre, úgyse veszi fel más! Ha holnap visszajövök, majd felveszem, addig pihenjen! A drága szép és jó csoportvezetőm is minden beosztottját legalább egyszer megríkatta. A csv-n a legutóbbit értem, a többi azért nem volt ennyire rossz. Azt hiszem, nem szorul indoklásra, hogy örültem a nyugdíjnak! Egy következménye lett a dolognak: azóta, ha telefonos ügyintézővel beszélek (bármilyen ügyfélszolgálatnál) igyekszem a maximálisan udvarias lenni vele.
Commenter 1716! A Főnökömmel való beszélgetések inkább kerülöm, tudom már hogy felesleges, mert ugye ígérni mindenki tud! Az ösztönzéssel kapcsolatban is nagyon igazad van,néha elviselhetetlen hangnemben beszélnek, de hogy egy jó szavuk is legyen, az szinte kizárt! Pedig azt gondolná az ember, ha valaki igazgató, akkor az ő dolga a mások rendbe szedése, nem pedig őt kell rendbe szedni! Az igazgatónak nem az a dolga, hogy irányítson? Vagy rosszul gondolom?
Én is így voltam vele, én az egyik nap után még az egyébként nagyon kedves és rendes barátnőmet ki akartam tenni az utcára, pedig csak azt kérdezte meg, hogy mi újság a munkahelyemen. Persze, nem volt semmi, de itt leültünk beszélgetni és akkor döntöttem el, hogy munkahelyet kell váltanom, vagy vissza kell magam kéretni a régi pozíciómba.
Tavaly decemberben neveztek ki területi kereskedelmi igazgatónak, azóta csak b@sztatásból áll a munkahelyi létem. Az értekezletek, körtelefonok alkalmával mindig azt mondják a vezetőim, bezzeg a másik megye igazgatója milyen jó teljesítményre tudja sarkalni az alkalmazottjait és milyen jól megy neki. Korábban területi képviselőként jártam a boltokat, napi kapcsolatban álltam az emberekkel, járkáltam, mászkáltam, tárgyalásokat vezettem le...... most pedig a munkaidőm 60% adminisztráció, a többi pedig a vezetőim b@szogatásainak a hallgatása telefonon, e-mail útján, hetente egyszer személyesen is 2-3 órán át. Nem ösztönöznek... vagy legalábbis azt hiszik, hogy majd azzal ösztönöznek, ha az ország másik végében található megye igazgató jó teljesítményével jönnek... mondtam én nekik, hogy nem akarok igazgató lenni, de az elődöm se vállalta, nyögdíjba ment.
A lényeg... márciusban vérnyomás problémám lettek. Akkor kiderült, az EKG-n hogy van egy kisebb eltérésem... hoppá. Pedig rendszeresen sportolok, nem az elhízott, sörhasú 30-as vagyok. Egy hónap táppénz. Visszamentem melózni, az 1 hó táppénz miatt egy hétre sem engedtek el szabira, a lefoglalt balatoni dolgokat az utolsó pillanatban mondtam le... nah mindegy. Márciustól, áprilistól keresek állást és most találtam, régi pozíciómmal teljesen azonos, csak egy másik cég.
Válts, mielőtt az egészséged megy rá. Vagy ülj le a főnököddel és keressetek házon belül egy másik pozíciót.
Csak a probléma gyökerét orvosolhatod (munkahelyváltás). Minden más félmegoldás.
És mondjuk a családot is felvidítaná, ha munka után mindig beülnél a net elé, és állást bogarásznál. Tudják, hogy a jövőt építed. Majd jönnek az első sikerek, állásinterjúk, lehetőségek.
Csak nehogy többet igyak a kelleténél... Akkor meg azért áll a bál otthon! Mert sajnos már menekültem az alkoholba a problémáimmal, nem mindig lett jobb sajnos... Sőt...
http://www.indavideo.hu/video/Ne_sipoljal_printelj Ezt a linket kaptam egy nagyon jó ismerősömtől, bár ő még nem próbálta, de állítólag használ a gyógyszer! A video jópofa, jót nevettem rajt, de ebből nem tudom meg a gyógyszer hatását! Esetleg van valakinek tapasztalata, próbálta már?
Már elfelejtettem. Addig szedegettük a kollegáimmal ezt a csodaszert, amíg végleg be nem zárt az a cég, ahol dolgoztunk. Így aztán már egy ideje nincs rá szükségem... :))
