GAVALLÉR (B/V változó hang) A héber govel = dagaszt, gabál = dagasztotta, gyúrta, gavlut = fonás. (ez utóbbi rokonszava a goblein). A gavallérnak felduzzadt énje van, gyakran "túlfizet"- ált. nem ok nélkül: "befonás"-).
Az említett példákból látható, hogy a gyöknyelvészet elvben MINDEN NYELVRE működik, csak a nem-gyöknyelvekre általában nehezebb alkalmazni.
De ezeknél a példáknál semmivel nem volt nehezebb. Ha az lett volna, akkor azt mondtam volna, hogy "a gyöknyelvészet, egyelőre nem minden idegen szót tud elemezni". (Azért nem, mert ahhoz egy sor olyan összefoglaló munka kellene, mint az enyém, de mind másmilyen nyelvpárosokra.)
A héber gár = lakik, lakott. Az S/Sz későbbi hangpárosa Zs/Z. (Ilyen sorrendben.) Többnyire azonos jelentéssel: az -xzs toldalék megfelel az -xs-nek: olyan, hogy...
az -xz toldalék pedig az -xsz-nek: olyat tesz... mint amit az alapszó jelent.
A GARÁZS felfogható garás-nak: olyan, hogy laknak benne, akárkik/akármik.
GARÁZDA A héber garzen = fejsze. Tehát rokonszó. A gerezd is az, "levágott".
GRÁDICS (gráditos) A héber gará = levonta, csökkentette. Vagyis a grádics: "levivő".
GÁRDA A héber gvárdia = gárda. Rokonszó még a garda (hal), ami csoportosan úszik.
Ez a V az O/U/W triász tagja, tehát nem feltétlenül jelenik meg a mássalhangzó vázban.
Ezek közül a garázs és a gárda sem voltak magyar szavak, a gasztronómia még kevésbé.
A héber griszá = darálás, zúzás. Magyar rokonszó a gríz. S most örülhetsz: ez GYÖKFORDÍTÁSsal már magyarféle szó: "rág-isz". Ebből ered a gasztro...
lyen héberből-magyarba és magyarból-héberbe gyökfordításokat - hogy mindkettő értelmes szó is maradjon, százával lehet csinálni. A könyvemben elég sokat fel is sorolok a táblázatokban, a héber szó mellé írt kék kisbetűkkel.
"GARÁZS – Gépkocsikat bent őrző és karbantartó üzem. Gépkocsik benn tartására való helyiség.[A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: francia] A GARÁZS a GAR körértelmű gyökből indul, és a beKERítés értelmét rejti, a GARÁD mögötti védelmet, KARbantartó gondoskodást. A szóvégi ÁZS is magyar értelemadó gyökszó, jelentése nagy, ez esetben az autó méreténél nagyobb, de nagy értékű, a GARÁZdaság elleni védettség végett is. E szó kialakulása nagyon régi időre vihető vissza, még az első lóbeállók, lóistállók idejére, mivel azok is a GARÁZdák elleni védelem végett épültek. Ez benne van az ősmag(yar)-nyelvi örökségű román GRAJD (grázsd) = istálló szóban, mely a GRÁDics fokok emelkedő szintjének párhuzama nyomán, magyarul fokozott védelem értelmű.
GÁRDA – Testőrség. Ezzel a címmel kitűntetett alakulat.[A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: …germán] Alapjában véve a GÁRDA szerepe a KÖRültekintő felvigyázás, valaminek épségben megőrzése a rábízott területen, KÖRzetben (gar, gör, gur). Tevékenységében benne foglaltatik az erő alkalmazása is (ár). Néhány jellemző kifejezés RD párossal, mely az időben visszamenve érinti a GÁRDA szerepkörét: alabáRD, éRDem, foRDul, kaRD, dáRDa, moRD, oRDít, peRDül, sziláRD, zoRD stb. Az erő alkalmazásáról még a gyökalkotó RD páros kapcsán (R.D – D.R). Ezzel alkotható a DuRva, a már említett DáRda, DöRög stb. szavak. Tehát ősmag(yar)-nyelvi szóelemekből, annak nyelvi szóalkotási szabályai szerint képzett szó. Elvitathatatlan!
GASZTRONÓMIA – Ételek, italok szakértő ismerete, illetve élvezésük művészete. Szakácsművészet. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: görög] A GASZTRONÓMIA készítményei három emberi érzékre hatnak nagy erővel külön-külön egymásután. Nézzük a megközelítés sorrendjét. Távolról jövünk, mit érzünk meg előbb? Az étel illatát, SZAGát! Ez csábít arra, hogy közelítsünk. A második a látvány, majd végül a kóSTolás (koSZT) az íz. Ennél is több névadó jellemző van jelen. A GASZ – SZAG gyök meghatározó. Ez már beindítja az eméSZTőnedvek kiválaSZTását. Ősmag(yar) szóból, a KOnyha, KŐ, KÁlyha ősgyökéből indul a KOszt k > g hangváltással lett GASZT. Az ASZ, mint értelemadó gyök az élvezetek legmagasabb fokát leíró a nemiséggel kapcsolatban is, de az érettséget is jelenti. Itt ez esetben az élvezhető kÉSZételt. Az SZT kötött mássalhangzó-párosnak rendkívüli kifejező ereje van az élelmiszertárolás, KOnyhai kéSZíTmények, eszközök megnevezésében. Például: aSZTag (gabonarakás), aSZTal, ahol a SZiTált liSZTből téSZTát dagaSZT, amelyből poronyó, málaSZTható, eméSZThető kenyeret, süteményt süt. A TROM, TRON értelemadó hangnyaláb, amely a minőségi ToRoNymagasság mindenek fölöttiségét is jelenti, és a szavakban a győzelmi esély megjelenítője (tromf, triumf). A NÓMIA – NYÁMIa, az aNYÁM főzte ízletes ételre szól. Vagyis a GASZTRONÓMIA mai jelentése: illatos, magas értékű étkek tudománya. Ám ez ősmag(yar)-nyelven kapott nevet előbb, és az egyszerű KOnyhára szólt, majd utána – a mindent bonyolulttá, körülményessé tevő – ógörög nyelv leválásakor fokozatosan módosult annak hangzástörvényei szerint. A KOSZTRONYÁMI azaz KOSZT-TRON-NYÁMI ősmag(yar)-nyelvi elemekből épült szó.
GAVALLÉR – Divatosan öltözködő, jó fellépésű férfi. Udvarló. Bőkezű, különösen sok borravalót adó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vándorszó… olasz] Valaha a LÓ kívánnivaló vagyontárgy volt. KIVÁLÓ húzóerő, KIVÁLÓ szállítási eszköz, KIVÁLÓ, döbbenetes hatásfokú harci eszköz. E tulajdonsága révén ezt a nevet is használták az ősmag(yar)-nyelven. Ezért van az, hogy az első védett helyet, beállót, istálLÓt a LÓnak építették. Néhány nyelvben ezzel a megnevezéssel rögzült a KIVÁLÓ állat és az istálLÓ (itt áll ló) megnevezése is, majd módosult azok hangzástörvényei szerint. Az olasz cavallo, spanyol caballo, portugál cavalo, francia cheval és mások. Ebből alakult ki a: portugál CAVALEIRO, spanyol CABALLERO, francia CHEVALIER. Ezek magyarra torzult, módosult alakja a GAVALLÉR. A lovagias férfi, a nőt tisztelő, szerető, védelmező GAVALLÉR ma is KIVÁLÓ tulajdonságokkal bír. Bár – valljuk meg – egyre kevesebben vannak ilyen adottságú férfiak és arra érdemes nők!"
Idézlek: "...ha az értelmében rokonságok - esetleg azonosságok - vannak, de a hang (betű - csak a hang - Krizsa) alak némi eltérést mutat, akkor ez egy újabb vizsgálódási terület a tárgyban."
Válasz: Az MTA kritikája topikban kb. két napja nagyon részletesen leírtam, hogy a gyöknyelvészetben bármiféle rokonításhoz a hangalakon kívül gyökváz-SZINTŰ értelmi rokonság is kell. Példák: KR, GR: kör, köröz, támad, MR morog, mer, mérges, NYL lenyeli... stb.
De ezt itt nem ismétlem (kb. egy féloldalnyi szöveg), közel van, megtalálod.
Mivel a gyöknyelvészet egy újfajta NYELVÉSZET, és nem a képzelet világa, a hangalak eltéréseit CSAK az ismert hangváltozásokon belül engedi meg.
Ennyi marad meg a gyöknyelvészetben az indoeurópai (finnugor szolga-) nyelvészetből. S ez azért marad meg belőle, mert összesen ennyinek van értelme az egészből.
De még ezt sem értik, hogy miért!!- azért, mert a hangváltozások az ősi hangoknak csak a sokkal későbbi rokonhangjai:-))).
Példák: ősi a P, későbbi, kifejezetten déli rokonhanga az F, ugyancsak déli keresztrokonság a B. Ősi a T, későbbi rokonhangja a D, még későbbi az S/Sz, még annál is későbbi a Zs/Z.
Ősi a többféle erősségű a H, ősi a kétféle K(Q), de ezek közül bármelyiknek jó késői rokonhangja: a G.
Ezzel azt akarom mondani, hogy a gyöknyelvészet ragaszkodik a szó hangalakjához és minden szófejtésének ez az alapja.
(:Véletlenül benéztem, és láttam a ketni-féle bejegyzést.:)
Nem akarok pápább lenni a pápánál, de : nekem az a véleményem, - elismerve persze jártasságod, és járatlanságom - hogy a szó hang(betű)alakja valóban meghatározó körülmény. El kell azonban ismernünk azt is, hogy van még egy meghatározó körülmény, az pedig az értelmi viszonylat.
Ennek oka az, hogy a "szó nem önálló, véletlenszerűen létrejött kavics" - ahony a finnugrászoknak írtam többször. A szó: a fogalom - mely nem földi 'fogalom' - földi kifejezése, és továbbadási formája. Ebből léteznek a magyarban pld. a szóbokrok.
Namost, ha az értelmében rokonságok - esetleg azonosságok - vannak, de a hang(betű)alak némi eltérést mutat, akkor ez egy újabb vizsgálódási terület a tárgyban, hogy: ez egyedi-e, avagy ezen változa(ok) valami minőségi különbséget takarnak ? Olyan fogalmi változatosságot, mely azonos lényeg mellett, -egyedileg, vagy alcsoportilag - valamily megkülönböztethető változmány jelzői. szvsz.
"Ezzel azt akarom mondani, hogy a gyöknyelvészet ragaszkodik a szó hangalakjához és minden szófejtésének ez az alapja."
Az ácsorog esetében úgy értsem, hogy nem vesszük figyelembe azt, hogy az állás tényéről beszélünk?
Az ácsi szó azt jelenti, hogy "megállj!".
A szó gyöke itt is az "ál".
A gömböc, gumbics szavakból látható, hogy az -oc, -öc, -acs, -ocs, -ács toldalék, névszó képző és egyben kicsinyít is. (Önmagában állva "öcs" a jelentése.)
Az ácsorog szóban ott kell érezni a hiányzó "L" hangot: álcsorog, vagy mint fent: álcsi
Nem lehet mereven ragaszkodni a szó mindenkori hangalakjához, mert azzal önmagában semmire sem megyünk, ha nem értelmezzük a részeket külön-külön.
Az értelmezés mutat rá a gyök valódi alakjára, mivel a legtöbb szó összetett szó, gyökök összeolvadt, egymáshoz idomult láncolata.
A részeket értelmesen össze kell tudni fűzni, aminek a végén előáll a vizsgált szó, és annak értelme.
A gyökökből összeállt szó olyan, mint amikor főzés közben mindenfélét bele rakunk a fazékba -a megfelelő sorrndben-, majd a végén elkészül
az étel, ami valami más és több, mint az összetevők összessége, de azért emlékeztet az íze azokra a dolgokra, amikből készült.
"Amit a magyar nyelv nem mond, soha nem mondott, azt sem elvileg, sem gyakorlatilag nem engedi meg."
A példákkal csak a gyök "eredeti" alakját próbáltam megvilágítani.
Szerintem sokkal nehezebb a szó helyes tagolását megtalálni, mint, ahogy a te módszered azt sugallja.
A gyöknyelvészet csak a magánhangzókkal bánik (eléggé, nem teljesen) szabadon, de a mássalhangzókkal nem. A mássalhangzóknál csak az indoeurópai nyelvészetben is ismert hangváltozásokat engedi meg, mert azok az ősi mássalhangzók bizonyított rokonhangjai. Ezzel azt akarom mondani, hogy a gyöknyelvészet ragaszkodik a szó hangalakjához és minden szófejtésének ez az alapja.
A másik probléma a generatív nyelvészetből jön:
Idézlek: "Lehetne akár ádorog, államol, állorog, ülemel, ülzik, álzik stb.
Ezeknek a képzése szokatlan, de elvben semmi akadálya sincs."
Amit a magyar nyelv nem mond, soha nem mondott, azt sem elvileg, sem gyakorlatilag nem engedi meg.
Ecser A héber ocer = gyűjt, felhalmoz vagy feltartóztat, megállít.
További magyar rokonszavai: ácsorog, acsarkodik, ücsörög. Ecser régészeti feltárása során kelta és szarmata emlékek kerültek elő. Tehát vagy Ecser őskori dombjai, vagy a jó termőföldje lehet a névadás hátterében.
A héberben ugyan nincs CS betű, de a magyar Cs-s szavak legnagyobb része mégis rokonítható C-vel is.
Ennek az a magyarázata, hogy a C=TSz, a Cs = TS összetett hangzatok - viszont az S és az Sz eredetileg nem volt két külön hang. (Mint ahogy sok nyelvben, pl. a finnben, a mai napig sem vált szét ez a kettő.)
***
Idézlek: "Annyira egymásba képesek alakulni a különféle gyökök, hogy sokszor elég reménytelen a kiinduló "jelentésre" rátalálni, ahogy elválasztani is nehéz őket egymástól."
Válasz: Ezért van szükség a gyöknyelvészetre, amely megadja a kutatási szabályokat (azok korlátait is) és kidolgozott módszerekkel rendelkezik.
Nem állítom, hogy biztosan igazam van, de én továbbra is összetett szónak értékelem ezt a nevet.
Valóban nagyon nem mindegy, hogy hol választjuk szét a feltételezett részeket.
Annyira egymásba képesek alakulni a különféle gyökök, hogy sokszor elég reménytelen a kiinduló "jelentésre" rátalálni, ahogy elválasztani is nehéz őket egymástól.
Jelen esetben, -ha elfogadjuk, hogy tagolni lehet- így is feldarabolható a szó: dev-ecs-er
Ebben az esetben úgy lehetne értelmezni a szót, hogy "minden dévek ereje".
Azért lenne így ez az értelme, mert az "ecs" szerintem ekkor "ösz" értelmű.
"ECS elavult gyök, melyből ecsel, ecselő, ecset, ecsetěl stb. származtak. Tisza vidékén még divatozik, ecselő értelemben.
Mint hegyes, szurós szálakból álló eszköz rokon ék szóval. Innen Göcsejben ekecsel am. ecsetel. Alsó Vágmelléken: öcs, öcsel, öcset.
Lugossy József szerént a gyök ösz volna, Szabó Dávidnál öszik = összehuzódik."
Így talán Ecser település nevére is fény derül.
"Cuczorék nem gyöknyelvészettel foglalkoztak, hanem a magyar szavak kigyűjtésével, s azokat a legrövidebb értelmes szó jelentésére próbálták visszavezetni."
A gyökök megkereséséhez viszont nagyon fontos a munkájuk. Az összetételek lehetséges határainak a felderítéséhez szintén elengedhetetlenül fontos a szótáruk.
Az Andocs szófejtéseddel, ha van ott ugyanilyen nevű vízfolyás, egyetértek, mert "ontot-os, öntetes" (cs=ts) alakban is el lehet képzelni a szót.
A régies, ma már nem ismert (általam sose hallott) szavakról:
Azt, hogy ezek (pl. a Cz. szótárban) valóságos magyar szavak voltak-e, forrásokban kellene keresnem. Mert az biztos, hogy Cz-F. sem hallhatták mindet a saját fülükkel.
Tehát ha ilyen szavakat is elemezni akarnék, egyenként, minden esetben forráskritikával kellene ellenőriznem, hogy valóban léteztek-e? (S a forráskritikákban egyáltalán nem is bízom).
A valódi magyar szavak mássalhangzó gyökváza azonban a jelek szerint sokezer év alatt sem változott (s ha igen, csakis az ismert hangváltozásokon belül).
Ezért én nem foglalkozom azzal, hogy az elmúlt párszáz év alatt még milyen plusz szavakat alkothattak ezek a gyökök. Hisz ezek úgyis csak a gyökváz értelmébe "beleférő", vagyis a maiakkal rokonértelmű szavakat lehettek:-).
A Devecser helységnévet valójában nem "fejtettem meg", csak tippeltem egyet. (Volt még ilyen, pl. a Vecsés, Tuzsa...).
Ez általában akkor szokott lenni a gyökny.-ben, ha késői mássalhangzók szerepelnek a szavakban, mint az "európai V" (valójában w), Z/Zs - s D (a T rokonhangja) is eléggé új.
***
A gyöknyelvészetben csak azokat a szavakat szabad kettévágni, amelyek biztosan összetett szavak. A Devecsernél én nem így érzem (viszont nem is tudtam igazából megfejteni).
De ettől még nézzük külön a cser szót. A héber corev = csíp, maró, caará = fájdalom - ez a magyar cser (-fa, -sav, cserben hagy). Magyar rokon gyökszavak: csőr, csér (halászmadár).
Cuczorék nem gyöknyelvészettel foglalkoztak, hanem a magyar szavak kigyűjtésével, s azokat a legrövidebb értelmes szó jelentésére próbálták visszavezetni.
Vagyis ők nem alapozták meg a gyöknyelvészetet, ami egy új nyelvtudományi ágazat. (Nem állították fel az elméletét, a szabályait, módszertanát).
A gyöknyelvészet az első mássalhangzó váz után
(ami szókezdő magánh. esetén 1, szókezdő mássalh. esetén 2 db. mássalhangzóból áll),
már csak egyesével veszi és vizsgálja a további mássalhangzókat. Úgy, hogy bármilyen magánhangzót lát (ha nem lát, képzel) eléjük. Tehát nem összetett szavakat sosem vágunk szét - bárhol.
Példák (tőled): csirke (CsRK váz)- a héber coreh = rikácsol (H/K hangváltozás).
Cserép - a héber coráf = kiégetett (P/F hangváltozás).
S persze vannak még C/CsR gyökű továbbképzett szavaink nagyon hasonló értelemmel: pl. csiripel, ciripel, csorog, csermely, stb, de ezek már C/CsRP, CsRG, CsRM vázak.
A továbbképzett vázakat a gyöknyelvészetben - hacsak lehet - az aktuális vázanként igyekszünk rokonítani más szavakkal: úgy az azonos, mint az összehasonlító nyelvben. De ha nem lehet, mert nincs más rokonszó? Akkor mi is visszalépünk (mint Czuczorék) a kezdő gyökvázhoz és azzal prübálunk rokonítani.
Szerintem nem árt belenézni először is a Czuczor-Fogarasiba is, és magyarul megpróbálni értelmezni, hamár egyszer magyar helységnév.
UTÁNA jöhet az összehasonlítás.
AR elvont gyök, mely némely származékaiban jelent 1) metszést, vágást: arat, előtéttel gyar, gyarat, sar sarol, sarabol, tar tarol, rokonai: or, ir, az ort, ortvány, irt, irtovány, előtéttel, csor, csoroszol, dor, doroszol, nyir, nyirbál származékokban. 2) értéket, becset, az arany-ban, s rokonai: ár (becs) és ér, érték. 3) terjedést, mértéket ezekben: arasz, arány, s rokona er, ér, honnan: ered, ereszt, erdő, 4) fordítva ra jelent magasságot, fölszint, pl. ház-ra, fal-ra; hangzóváltozattal rokonai a magasságra vonatkozó: or, orr, orcza, orom, orj, előtéttel: mar, marj, morj. 5) több helynevek gyöke, mint: Arács, Ardó, Arak, Ardány, Arló, Arma, stb. Az idegen nyelvekbeli rokonságokat lásd részint a származékok, részint az érintett magyar rokonszók alatt.
Ezután meg lehet keresni, hogy mit ír Varga Csaba a HAR gyökről.
A szeszélyes andocsi patak folyik rajta keresztül, tehát nem elképzelhetetlen, hogy az időnkénti elöntése napirenden volt.
Ezért vettem lehetséges névadójául az ont szót is.
Czuczor-Fogarasi:
ANDelavult gyök, mely megvan az anda, andalit, andalodik, andalog, származékokban. Eredeti jelentése: lassu, halk járás, mozgás, s ennélfogva rokon vele a perzsa ámeden (jönni), olasz andare, német wandeln, wandern, svéd wandla, holland és ónémet wandelen stb. Ide sorozható a magyar ind, mint az indul indít törzse. Átv. ért. jelent lassú, csendes, nem indulatoktól hányt merengést, könnyebb gondolkozásba merülést. Innen ismét átv. ért. mennyiben a merengő gondolkozás gyakran a mélázás s bámuló szájtátongás jeleit is hordja magán: hasonlók hozzá a bámészkodásra, tétlen tátogatásra vonatkozó angalít, ángó, áncsorog.
ONT(om-t) áth. m. ont-ott, par. ~s, htn. ~ni, v. ~ani. Széles ért, mint az omlik szenvedő állapotu igének megfelelő cselekvő am. az együtt, vagy bizonyos tartalékban levő részeket egymástól elválasztja, szét-, elbontja, honnan e jellemzetes közmondás: rak, s ont, (struit, et destruit). Szorosb ért. oly hig testet, mely bizonyos mederbe, öbölbe zárva, s öszvetartva létezett, az illető medernek megnyitása által, kifolyaszt, kiömleszt. Innen elemezhető az alsó Csalóközben fekvő Ontopa puszta neve, mely a Duna kiöntésének különösen ki van téve. Főleg használjuk ez igét, a vérnek erőszakos kifolyatásáról. Vért ontani. Vérét ontotta honáért. "Nincs itt kegyetlen harcz, s veszedelmes ércz, Melyért halandók véröket ontanák." Berzsenyi. Úgy látszik, némi hatásosb jelentése van, mint a vékony hangu önt igének, innen az egyházi énekben: "Mert belénk ontatott Szivünkbe oltatott Eleink vérével, tiszteleted." Gyöke azon om, mely alapértelemben távolodásra vonatkozik; l. OM, elvont gyök. Mint átható ige oly viszonyban áll az omlik középigével, mint a következők, melyekben a gyökbeli m a következő t előtt n-vé alakul által, ú. m. bomlik bont, ömlik önt, romlik ront, hámlik hánt, himlik hint, hárámlik háránt; megtartja gyökhangját emtet (,eml' után).
A déva nevű települések a véd szó megfordításával képződtek.
Grandpierre K. Endre mutatott rá minderre, eléggé meggyőzően.
A Dévek a táj védszellemei voltak réges-régen.
Az indiai védák elnevezése is innen származik.
A név "cser" felében nem vagyok biztos.
Lehet szó cserkelő Dévekről, vagy csergető Dévekről, de akár Dév sarjakról is lehet szó.
CSER (1)vagy CSĚR, hangutánzó gyöke csěrěg, csěrdít, csěrdűl, csěrget, csěrren, csěrrent, csěrgeteg, csěrměly, csěrszěg, csěrtet, csěrtěl stb. származékoknak. Zártabb ajakkal ejtve: csör, csörög, stb. Azonban e származékok közől némelyekben a gyökbeli e nem könnyen változik ö-vé sőt ě-vé sem. Ilyenek: cserdít, cserdűl, cserget, csermely, cserszeg; úgy hogy a három elsőnek némileg különböző jelentése is van mint az ö-s csördít, csördűl, csörget szóknak, a két utóbbiban pedig alig használja a közszokás az ö magánhangzót. Lásd az illető czikkeket.
CSER (2)hangutánzó gyöke cserép szónak és származékainak. Rokon a föntebbi cser (1) vagy csěr gyökkel, azon különbséggel, hogy zárt ě vagy épen ö magánhangzót a közszokás szerént nem fogad el.
CSER (3)elvont gyöke cserj, cserje, cserjes, cserjés, csereklye, cserény szóknak és származékaiknak, melyek a magok nemében kisebb sarjadozásu növényekre vonatkoznak, s ennélfogva rokonai: sereng (sarju), csir, csira, vastaghangon: sarj, sarjad, sarju.
CSER (5)elvont gyöke cserke, cserkél, cserkész szóknak és származékaiknak. Eredeti jelentésénél fogva vagy am. ker, kör, mennyiben a cserkélés körüljárással történik, vagy a cserkefaju kakuk szavának utánzása. V. ö. CSERKE. *CSER (6)fn. tt. cser-t, tb. ~ěk. 1) A tölgyfának egyik faja. Lásd: CSERFA. 2) Ugyanazon fának valamint némely más fáknak kérge, melyet a timárok s más bőrkészítők csávába használnak. Innen: cservíz, cserhéjvíz, cserhaj, cserhaju dinnye. 3) Ezen mondatokban: Cserben hagyni valakit, cserben maradni am. csér. Lásd ezt. Mint fa nevéhez hasonlók a latin: quercus, olasz cerro, német tájszó: Zerr- (Eichen). Megvan a szláv nyelvekben is.
Nagyon izgalmasnak talàlom, hogy egy màsik "öreg" nyelv segitségével talàl(hat)juk meg azon szavaink eredeti értelmét, melyeket mi màr elfelejtettünk. :)
Nem kérdeztétek, de engem érdekelt, mert legtöbbet még nem próbáltam elemezni:
Andocs (Andots) A héber anád = feltűzött, csatolt - egyesített településről lesz szó.
Anarcs - nincs tippem.
Arka. A héber aroch = hosszú, orek = megfutamodik.
Höhö, amikor „nemértjük” a helynevet, akkor, figyeld meg, mindig régészeti körzet is az a hely: Arka: két réteg: alsó réteg 18 700 év, felső réteg 13 000 év.
Jó, persze a magyar árok szó rokona is... ha hosszú. További XRK szavak: örök, érkezik, orkán, erkély. Mé nem érted? Pusztán a magyar szavakból is lehetne érteni, ha annyi eszed volna, hogy mi a közös értelmük az XRK szavaknak: hosszas és futó.
Vecsés - vetős-es? (jó termőföld - talán).
Bodó. Wikipedia: Már megint „személynév eredetű”. Mintha ettől előbbre volnánk az etimológiában. És a személynevek (istennevek, megsatöbbi) mit jelentettek, mielőtt még személynevek lettek volna? A Bodva folyó, völgy (Aggtelek) segítségével elemzem: elkülönülő, völgy. A héber gyöknyelvből boded = elkülönül, magányos. Magyar rokonszavak: bódé, budi, Buda - elkülönülnek.
Balsa. Wikipedia: „ma is látható az avarok korabeli földvár. Balsa község lakossága a jó termőföld adottságait és jó domborzati fekvését... főleg mezőgazdasági tevékenységet folytat. Balsa korábban fontos tiszai átkelőhely volt. A héber boles = átkutat. Magyar rokonszavak: belső, bélés, Balassa.
Céce. Már megint a szokásos hülyeség: „A település nevét Czecze nevű birtokosáról kapta.” Nem azt kérdeztük, hogy kitől kapta, hanem azt, hogy MIT JELENT a szó? A héber cece = dagadt, duzzadt, cac = kibukkan. Magyar rokonszavak: cica, coca, csöcs, csúcs – duzzadt, kibukkan. Akkor itt mi nem magyar?
Devecser. Wikipedia: „Devecser régi magyar személynév volt, de tulajdonosa ismeretlen.” Hjaj! Lehet a héber dabeset = tevepúp-ról (dob-eset) - mivel hegyvidéki település.
Perkáta. A Wiki: "a neve kelta eredetű. A környéken, főként a Cikolai-vízrendszerhez tartozó vízfolyások mellékén mintegy hatvan régészeti lelőhely van" (különböző korokból). Jó, legyen kelta, akkor is származtatható bármely gyöknyelvbőlJ. A héber parich = omlós (nyilván a lösz), perek = része vminek, porek = lerakja. Magyar rokonszavak: pörk, park, farok, parkol, párkány, stb. Gyöknyelvészettel érthetnéd, igaz?
Karakó (Karakószörcsög) A héber karká = talaj, föld, kurkár = szétrombolt (tatárjárás), kurkeván = zuza. szaruf = leégett (szárcsa: fekete madár).
Regmec Borsod-Abauj-Zemplén (s akkor avarkori), eredeti neve (1200): Redemech. A héber rode = leigáz, elnyom, radum = alvó.
Szabolcs község (ártér). A legrégibb magyar településként ismert, ókorban ötvösművészet. A héber szóva = bőség, szabál = rakodó, teherhordó. Magyar rokonszavak: szab (kialakít), Szob (bőség), szablya, szabály.
Tuzsa (árterület) A héber taóz = falu, tozez = spriccel.
Idézlek: Alig van olyan magyar településünk, aminek értenénk az elnevezését!
Válasz: nemcsak település, hanem állat-növény, víz, személynevek is érthetetlenek ma, pedig szerintem más gyöknyelvek segítségével (vagyis a mássalhangzó vázak értelméből) majdnem mind nagyon jól érthető – magyarul is.
A héber avud = elveszett / ibud = veszteség, oved = dolgozik / eved = rabszolga
(B/V) – a magyar Abda (1208: Obada a neve), Abod, Abony (avar sírok) romfalvakra épült települések lesznek.
Rokonszavak az eb és az ebéd (a megevett) - s egy visszaigazoló szólás: „ebek hamincadjára került”.
A délvidéken héberessé „bővült” magyar nyelvet az AVAROK nyelvében fedezem fel: a magyar avar szó: lehullott lomb, a héber avar = ami elmúlt, az átköltözöttek, a folyón átkeltek.
Acsa, Acsád, Acsalag és pluszban Ócsa. A magyar acsa szitakötőfaj, acsalapu, mindkettő „szeplős”. Más szófejtési lehetőség: otes = betakar, adsán = szeplős: ÖCSI, ocel = eláraszt: Acsal-ag.
Ócsa mellett terül el a Turjános tőzegláp, amely jégkorszaki mocsár maradványa, ritka fajok élőhelye. Magyar rokonszavak még: ács, ocsu. Közös értelem: belepi.
Adáts (Adács), Adács-tevel. A héber adit = jó föld, színe-java, tevel = termés, a világ, tavul = bemártott. Adács-tevel: jó földes-világ.
Wikipedia: Adács már a késő bronzkorban lakott terület volt, melyet a falu határában feltárt temető bizonyít, melynek leletanyaga az Egri Vármúzeumban találhatók. Adács az Aba nemzetség ősi birtoka volt.
Jó akkor a héber aba = apa (P/F-B/V kereszt hangváltozás). Melyik szó ősibb, a héber aba, vagy az apa? A magyar.
Most dolgozni megyek... de MINDEN itteni településnevet ugyanilyen gondossággal (hol található, mi volt a múltja, környező nyelvekben mi a neve, mikortól ismert a szó, stb. fejtek meg, ha érdeklődést látok. EGY SZÁLIG. Minden „érthetetlen” magyar szó (majdnem mind, 95%-ig): AVAR.
Tehát, ha érdekel, mindet elemzem (vagy már elemeztem a Gyöknyelvészetben).
SEHON, SEHUN, SEHONNAN, SEHONNAI, SEHUNNAT se, hazunnan, stb.
a hon-ból > -ON, -EN, -ÖN ragok
Tungus-Manchu: *buga place (hely) Tungus-Manchu: *bug- rock, hill (szikla, domb) -------- Mongolian: *baɣu- place (hely) Mongolian: *böɣerüg rock, hill (szikla, domb) --------- Korean: *pá place (hely) Korean: *pàhói rock, hill (szikla, domb)
--------------------------------------------
A továbbiak: az év egy napján > első napján > elsején, másodikán > elseje, másodika.
Helyzetben, állapotban > gyorsan, lassan, derűsen, stb.
Hadd idézzek egy angolszász területen élő magyar barátom hozzám írt soraiból néhányat:
"Azt kérded: Milyen nyelv a magyar? Szerencsére sokkal megbízhatóbb mint használói; nem engedi magát félrevezetni. Vegyünk egy egyszerű példát: a mákosrétesben, tökösrétesben és kaposztásrétesben a közös nem a mák, a tök vagy a káposzta hanem a rétes. Ha a finnugor, uralaltáji, baszk, angol, stb. nyelvekkel vannak közös szavaink, sőt ugyanazok a közösek, akkor talán mi vagyunk a rétes.
Különben a nyíl, nyél, nyál, stb. mind a megnyúlást fejezi ki: a nyél a szerszámot, a nyíl a fegyvert nyújtja meg, növeli a hosszát, Nő(l)! Igen, ezeknek a szavaknak a gyöke a Nő(l) és minden eurázsiai nyelvben megtalálható. A magyarban ebből a gyök/szó/igé-ből lett az ~ön/~on/~en/~n rag is, az indoeurópai nyelvekben pedig az in, on, na, stb. prefix. Ezek mindegyike növekedést fejez ki, valami nagyobb, magasabb lesz, nő(l) a ráhelyezet dologtól: asztaloN könyv, book oN table, knjiga Na stolu. Az asztal magassága megnövekedett a könyvével."
A precíz, korrekt fogalmazás az az szerintem, hogy "eredetileg nem volt".
A mondandód egyéb részével pedig - ha a "fogalomnyelvészetet" nézzük - egyet kell érteni, mert nincs olyan, hogy valaminek értelme nincs. Más dolog, hogy már esetleg elfelejtettük azt.
Biztos vagyok benne, hogy a ma toldalékoknak leminősített szavak őseredetijét általában ki lehet nyomozni több-kevesebb fáradtsággal.
Erre eszembe jutott egy próbajáték: amikor csak a keresettet foglalod mondatba, vajon érti-e más a lényegét ? Például azt mondod, hogy "-on vagyok már"
A művelt világban egyedülálló, hogy Magyarországon létezik hivatalos nyelvészeti álláspont, amit az összes magyarságtudomány vallani köteles, és a tőle való eltérés a tudományosságból való kirekesztést vonja maga után.
A klasszikusokat ezért cenzúrázzák.
Gárdonyi Gézának Láthatatlan ember című remekművéhez írt három jegyzetfejezete évtizedek óta nem jelenhet meg.
E mondatok miatt kíméltetik a magyar olvasó Gárdonyi teljes művének olvasásától:
„A magyar történetírásban Hunfalvinak [Hunfalvy Pál, 1810–1891, nyelvész, történész, néprajzos] Batu káni szerepe volt: földúlt és elégetett minden hagyományt. A hun rokonságot merőben megtagadta, s Attila magyari dicsőségét beledobta az Akadémia szemetes ládájába. Csak az utóbbi években akadt egy Nagy Géza [1855–1915, régész, történész, néprajztudós], egy Thury József [1861–1906, nyelvész, turkológus], hogy az örökké cáfolt nagyérdemű tudóst, Vámbérit [1832–1913, keletkutató] ne is említsem –, ezek bebizonyították, hogy Hunfalvi piromániában szenvedett, s hogy igenis a mi régi történetíróink szava az igaz: a hunok rokonaink és elődeink voltak, s Attila öröksége valóban örökségünk nekünk.” (Gárdonyi Géza, Láthatatlan ember, Dante, Bp., 1943. Életrajzi adatok: Cz. G.)
A linkben megadott elgondolást illetően abban azért vitatkoznék a szerzővel, hogy karácsonykor az emberek az "Új Év" megszületését ünnepelték volna. Ez szerintem téves, illetve a sorrend téves.
Karácsonykor őseink a nap "újjászületését" ünnepelték, aki az erősödése által (egyre magasabbra emelkedik) ismét elhozza nekik a fényt, a világosságot, a meleget, egyszóval, magát az életet. Természetesen, a valóságban is ekkor veszi kezdetét egy újabb időszak, "időkör" is, az "új év", amit őseink ennek az új időszaknak, az "új évnek" a megszületéseként képzeltek el...
Abban viszont egyetértek a szerzővel, hogy a karácsony szavunk semmiképpen sem szláv eredetű, mivel egyrészt a mai szláv nyelvek a mi karácsony szavunkra teljesen más kifejezéseket használnak:
Látható tehát, hogy a szláv nyelvekben a karácsony megnevezése egyáltalán nem egységes, a szlovák és a cseh pl. egyértelműen a német Weihnachten átvétele, és a mi karácsonyunkkal semmiféle hasonlóságot nem mutatnak.
De ezt már ők sem hiszik el, jóllehet a magyarázatuk így is teljesen logikátlan és "természetesen" forrásmegjelölés nélkül. Az alábbi linkben (azt hiszem szlovákul van), a következők állnak (guglival fordítottam), amit megpróbáltam értelemszerűen magyarra fordítani.
"Název kračun pravděpodobně pochází z latinského creātiō "stvoření".[zdroj?] Nepravděpodobný je výklad z praslovanského kortЪkЪ "krátký" a zesilující přípony "-un", pak by znamenal nejkratąí den v roce analogicky k římskému bruma, označujímu téľ zimní slunovrat.[zdroj?]"
Magyarul:
"A kracun neve valószínűleg a latin Creatim "teremtés" szóból származik. [Forrás?] Az értelmezése valószínűtlen a proto-szláv kortЪkЪ "rövid" jelentésű szóból is, a fokozó raggal "-un", mert akkor ehhez hasonlóan a latin bruma (tél) is az év legrövidebb napját, a téli napfordulót jelentené [forrás?]"
Aztán leírják, hogy a kifejezést használják még a szlovákok, ruszinok és esetenként a bolgárok is, majd megjegyzik, hogy a szót a magyarok és a románok a szlávból vették át...
Nem életszerű, hogy egy ilyen alapvető jelenség megnevezését át kellett volna bárkitől is vennie a magyar népnek..."
A magyar tényleg egy "öreg" nép, de - és ezt most csak úgy általában mondom - ez azért nem jelenti azt, hogy ne vettünk volna át szavakat, fogalmakat más nyelvekből. Azért az letagadhatatlan, hogy pl. vannak latin, német stb., eredetű szavaink. Vagy gondoljunk csak a legújabb angol szóáradatra (lájkolnak, heppik, fitek, topon vannak az emberek, csapat helyett jön a team, stb.), ami éri myelvünket.
Elképzelhető egyébként, hogy a karácsony a kör szavunk egyik képzett alakja, de én azért gondolom mégis, hogy ez egy őstörök örökség lehet, mert a kara (sötét, fekete) értelme, megvan a mi korom szavunkban is (sötét, fekete égéstermék) és számomra logikusabbnak tűnik, hogy a téli napforduló legjellemzőbb állapotát, a sötétséget, az ezt jelentő fogalommal is kifejezték...
