A hellenisztikus kor elemei, a keleti elemek, új elemek: korabizánci periódus - VI. századig, középbizánci korszak IX-XII. század, későbizánci vagy Palaiologosz-kor XIII.-XV. sz.
Az áramlásnál szerintem jobb az idő folyása kifejezés. Az "áramlás" kifejezés valahogy nem tartalmazza számomra az elmúlás gondolatát, pedig itt az ellen védekezünk.
szilárd védelem az idő folyása ellen, és ellenáll sodrásának - ehhez a változathoz mit szólsz?
(Persze én csak apró ötleteket, gondolatcsírákat adok, a fordítás a tiéd, úgy fordíts, ahogy a legjobbnak érzed.)
"De a történelem elbeszélése szilárd védelmet alakít az idő folyása ellen, és valamilyen módon kiállja annak ellenállhatatlan folyamát..." - szilárd védelem az idő múlása ellen, és ellenáll sodrásának. (szabadabb fordítás volna, az igaz...)
Az "...idő múlása..." halványítja azt a költői képet, amelyet szerintem Anna Komnéné alkalmazott, vagyis a metaforát, hogy az idő, mint egy folyó, vagy a kiáradt víz.
Viszont nem értem, miért "idő folyásának" fordítottam, mivel lehet "idő áradatának" is. Így messze jobb, szerintem.
Nekem annyira nem tetszik az "folyásában", de tény, hogy a "folyva" túl csonka. Gondolkodom még az "áradásában" és az "áramlásában".
Folyásában az idő ellenállhatatlan... - én erre szavazok.
"De a történelem elbeszélése szilárd védelmet alakít az idő folyása ellen, és valamilyen módon kiállja annak ellenállhatatlan folyamát..." - szilárd védelem az idő múlása ellen, és ellenáll sodrásának. (szabadabb fordítás volna, az igaz...)
Sajnálom, hogy nem írtam már rég ide, de a fordításra nincs sok időm az egyetem mellett. Viszont latin órán hallottam egy érdekes dolgot, amit emlékeim szerint nem említettek egyik korábbi sulimban sem: a határozói igenév ma már régies alakja, a "-ván/-vén" valójában nem előidejűséget fejez ki.
Ezért módosítottam a szöveg elején, de nem tudom, hogy melyik a jó:
Eredeti:
Folyván az idő ellenállhatatlan...
Új változatok:
1. Folyva az idő ellenállhatatlan...
2. Az idő folyva ellenállhatatlan...
3. Folyásában az idő ellenállhatatlan...
4. Az idő folyásában ellenállhatatlan...
A határozói igenévvel kapcsolatban van egy írás Sárik Páltól.
Van egy-két változtatás még:
Az egyik itteni javaslat alapján: "... elvisz minden teremtett dolgot, és a homály mélységébe taszít..." helyett: "... elvisz minden teremtményt, és a homály mélységébe taszít..."
Másik változtatás:
"De a történelem elbeszélése szilárd védelmet alakít az idő folyása ellen, és bizonyos értelemben kiállja annak ellenállhatatlan folyamát..." helyett: "De a történelem elbeszélése szilárd védelmet alakít az idő folyása ellen, és valamilyen módon kiállja annak ellenállhatatlan folyamát..." vagy: "De a történelem elbeszélése szilárd védelmet alakít az idő folyása ellen, és valahogy kiállja annak ellenállhatatlan folyamát..."
... az en gepem is elromlott, mostanra sikerult kijavitani. Sajnos meg nem jutok hozza az ogorog szovegekhez. De ha valamire szukseged lenne, megnezhetem a konyvtarban.
Sajnos egyhazi szovegek olvasasaban nem vagyok jaratos, felo hogy egy jo vezeto nelkul elveszunk a betutengerben. Talan megkereshetned az Index nevkeresojevel Lepcsomaszot, aki regebben az ogorogos forumra is benezett. Egy igen jo ujszovetsegi szoszedetet keszitett.
Itt a cime:
Harmai Gábor e-mail (ember számára olvasható formában): harmaig kukac ehf pont hu
http://www.ehf.hu/ujszov/
''A honlapon látható vállalkozás célja az újszövetségi görög nyelvtanulást hatékony számítástechnikai eszközökkel elõsegíteni,...''
Köszi, Spyros, az a baj, hogy én sem tudok róla közelebbit, hogy hol mikor írhatta ezt, de nagyon kíváncsi lennék az eredeti szövegre, hogy nem félreértett-e valamit, aki az idézetben tolmácsolja a szavait. Nem az erdeti mű fordításában találhatóak ezek a sorok, hanem valaki tolmácsolja, hogy Palamasz Szent Gergely ezt és ezt mondta...
Ott kellene keresgélni, ahol Máriáról ír, (Istenszülő, Theotokosz), hogy mégis miket ír róla valójában...
Sziasztok! Van itt az indexen egy katolikus topik, ahol a reformátusok kicsit épp nem tudják hová tenni Palamasz Szent Gergely mariológiáját. Szerintem a fordítást is lehet, hogy némi kritikai érzékkel kéne kezelnünk...
Jó volna ismerni az eredeti görög szöveget, Palamasz Szent Gergely mariológiai írásait....Ismeri valamelyikőtök?
Ezen a szövegrészen akadtunk el:
"Palamasz Szent Gergely, éppen a keleti teológia alapgondolata, a nagy-nagy “csere” alapján (hogy tudniillik Isten emberré lett, hogy az ember istenivé legyen): Mária, azzal, hogy Istent szülte az embernek, Istent emberré tette - hiszen a hasonlósági viszony (Vö. Ter 1,26) oda-vissza alapon, kölcsönösen érvényes: “Isten is hasonló lett hozzánk!”(4) -, másik oldalról viszont az embert megistenítette,(5) vagyis mindannyiunkat Isten fiaivá tett. Isten általa szállt a földre, de mi is általa emelkedünk a mennybe,(6) ami különösen nagy jelentőségű közbenjárásának kérdésében. "
Mik is mentek akkor végbe?! Voltak, akik jobban féltették lelkük, semmint testük pusztulását, azért riadtak vissza a haláltól, mert úgy hitték, hogy a testtől való elszakadás a túlvilági gyötrelmek kezdete. Voltak, akik térdre borulva, záporozó könnyek közepette esdekeltek Istenhez, hogy e halál révén méltó részük lehessen a választottak sorában. Mások, akikbe kardnál is élesebben hasított bele bűneiket felidéző lelkiismeretük, bűnbánattal emlegették hiúságban eltöltött éveiket. Ismét mások, akik ilyesmire képtelenek voltak, de halálfélelmükben számadásra kényszerültek, úgy álltak ott remegve, mint fejszecsapásra váró lélek nélküli fák.
(...)
A szerzetesek és szerzetesnők, akik már kora fiatalságuktól kezdve az erények szeretetében elűzték maguktól az élvvégyat, csak maguknak meg az istennek élvén, most odahagyták kolostorukat, szétszéledtek a város utcáin, és nagy zokogás közepette sírtak a mindannyiukat ért csapás miatt. - Döbbenet fog el, amint fontolóra vezem ezeknek a nazarénusoknak gazdag és sokrétű erényességét, amelyet magányukban oly buzgón gyakoroltak: éjszakai zsolozsmázásukat, szent szüzességüket, kitartó imádságukat, szüntelen sírásukat: miért hogy az isteni részvétet meg nem nyerték számukra? Miért nem ajánlották föl a várost? Miért nem nyerték el erényük jutalmaként a veszedelemtől való megmenekvést? Ehelyett összefogdosták őket, mint a pásztor nélkül maradt juhokat, kardélre hányták valamennyiüket, halálukban sorstársai lettek a bűnösöknek.
A bizánci teokrácia - Bizánci stílus és civilizáció Steven Runciman
(Gondolat Kiadó - 2007)
Jelen kötet Steven Runciman, a jeles angol bizantinológus két hosszabb esszéjét tartalmazza, melyek első ízben jelennek meg magyarul. A bizánci teokrácia több mint erez év történetét, a Nagy Konstantin fellépésétől a Bizánci Birodalom végnapjaiig terjedő időszakot tekinti át egyetlen alapvető szempontból: a vallási hierarchia és a vallási-teológiai irányzatok, illetve a császári hatalom viszonyának elemzésén keresztül. E viszony nem volt mindig harmonikus, de mindvégi tükröződött benne az a lényegileg teológiai indíttatású előfeltevés, hogy a Bizánci Birodalom Isten -mennyei királyságának földi képmása
''Sir Steven Runciman (1903-2000) a keresztes hadjáratok (1095-1464) történetével foglalkozó, klasszikussá vált munkáját az 1950-es években jelentette meg. Az azóta eltelt időszak számtalan utánnyomása és fordítása bizonyította a korszak kézikönyvévé váló mű el nem évülő tudományos és szépírói erényeit. Kelet-európai és közel-keleti tudományos és diplomáciai küldetései során a helyszínen szerzett ismereteket, hogy mindmáig biztosan igazodjék el a térség népei, kultúrái, vallásai és nyelvei sokféleségben. A pillanat eseményei mögött mindvégig felsejlenek az alapvető kérdések: "Van-e lehetőség eltérő kultúrák békés együttélésére?", "Lehet-e háborúval békét teremteni?". Miközben elismeréssel adózik az emberi tisztesség és tolerancia képviselőinek, angolos iróniával teszi nevetségessé a politikusi ostobaságot és fanatizmust; biztos érzékkel utalva a történeti folyamatok - sokszor elszalasztott - fordulópontjaira. Magyar nyelven ez az első, a korszakot bemutató igényes, tudományos, mégis mindvégig olvasmányos munka, amelyet a megírása óta megjelent magyar és nemzetközi szakirodalom tesz napra késszé. A mű ma éppen olyan hiteles és aktuális, mint megírásakor.''
Kiadó: Osiris Kiadó Oldalszám: 1092 Kiadás éve: 2002
A bizánci teokrácia - Bizánci stílus és civilizáció Jelen kötet Steven Runciman, a jeles angol bizantinológus két hosszabb esszéjét tartalmazza, melyek első ízben jelennek meg magyarul. A bizánci teokrácia több mint erez év történetét, a Nagy Konstantin fellépésétől a Bizánci Birodalom végnapjaiig terjedő időszakot tekinti át egyetlen alapvető szempontból: a vallási hierarchia és a vallási-teológiai irányzatok, illetve a császári hatalom viszonyának elemzésén keresztül. E viszony nem volt mindig harmonikus, de mindvégi tükröződött benne az a lényegileg teológiai indíttatású előfeltevés, hogy a Bizánci Birodalom Isten -mennyei királyságának földi képmása
A középkoron belül Hódító Vilmos, a korai keresztes hadjáratok és III. Béla kora érdekel mind magyar, mind egyetemes szinten. Bizáncnál ez valamelyest a Komnénosz-dinasztia korával egyezik. Nagy hatással volt rám Steven Runciman A keresztes hadjáratok története című műve.
Az okori zenei szovegek olvasasanal is ezt tartjak a legjobb modszernek a kutatasban, a sajat forditast, melyet aztan osszevethetnek a masokeval. Belehelyezkedni, amennyire csak lehetseges, a szerzo gondolatvilagaba. A tetraktys pythagoraszi zenematematikai fogalom is. Meg nem mereszkedtem erre a teruletre, csak gyujtom hozza a bibliografiat, az olvasnivalot. Remisztoen szep matematika, sokszor kibogozhatatlanul osszefonodva a babonaval, fantasztikus hitekkel. :) Meglehet hogy valoban pythagoras kovetoinek mericskelesei, szamolgatasai a monochordon, ezen az egy huros kiserleti hangszeren, a fordulopont, a tudomany ebredese. A ketsegbeesett kiserletek, hogy a lehetetlen feladatot, a tonus ketteosztasat megoldjak, vezethettek a matematikai felfedezesekhez. Ez az ''asszimetrikus'' problema, minden harmoniara torekvo tanitasukat megkerdojelezhette.