A hellenisztikus kor elemei, a keleti elemek, új elemek: korabizánci periódus - VI. századig, középbizánci korszak IX-XII. század, későbizánci vagy Palaiologosz-kor XIII.-XV. sz.
''A hét szabad művészet (septem artes liberales) Az első három nőalak (az óramutató járásával megegyező irányban haladva) a triviumot (grammatika, retorika, dialektika) személyesíti meg. Ezután a quadrivium (zene, aritmetika, geometria, asztronómia) tárgyai következnek. Herrade de Landsberg: Hortus deliciarum.''
Ennek tudatában én, Anna, Alexiosz és Eiréné császárok lánya, a bíbor sarja és gyermeke, aki az irodalomban sem vagyok járatlan, mert a legnagyobb szorgalommal tanulmányoztam a klasszikus görög nyelvet, s nem hanyagoltam el a retorikát sem, gondosan végigolvastam Arisztotelész szónoklattani összefoglalásait és Platóbn dialógusait, értelmememt a quadrivium tudományaival megedzettem (el kell mondanom, nem dicsekvésként, hogy mit adott a természet és a tudományos szorgalom, mit ajándékozott föntről az Isten, s mit tett hozzá a szerencse) - el akarom mondani e művemben atyám tetteit, melyeket a jogar birtokában hajtott végre, s amelyeket a koronázás előtt cselekedett más császárok szolgálatában, mert nem szabad ezeket némaságra kárhoztatni, az idő folyama nem sodorhatja őket a feledés tengerébe.
(Kapitánffy István fordítása)
Isten a kezdetekkor kiosztotta, és a kedvező idő hozzáadott); - nagyon szép a te verziód, Jürgen!
A történetírás azonban szilárd gátként ellenáll az idő folyásának, s valamiképp megállítja feltartóztathatatlan folyamatát, s amit megragad az időben lejátszódott események közül, azt megőrzi, megtartja, s nem hagyja a feledés mélységében eltűnni.
(Kapitánffy István fordítása)
A te fordításod, Jürgen, archaikusabbnak tűnik nekem, mindazonáltal nagyon jól érthető, ezért én a tiédre szavazok:)
"... és amely - ahogy a tragédia mondja - az ismeretlen dolgokat felhozza, a láthatókat meg elrejti."
A kérdéses tragédia Szophoklésztól az Aiasz (Ajax), amelyből a nem pontos idézetet vette Anna Komnéné.
A fordításomban szeretném nagyjából megőrizni az eredeti szöveg struktúráit, ezért nem írtam át drasztikusan ezt a részt." - írod a 40. hozzászólásban. Igazad van, Kapitánffy István fordítása szerintem már egyfajta értelmezés is, nekem jobban tetszik a tiéd.
Feltartóztathatatlan az idő folyása, örök mozgásban magával sodor és elragad minden emberi alkotást, s a nemlét tengerébe meríti, akár jelentéktelen semmiség, akár nagyszerű, emlékezésre méltó tett; ahogy a tragédiaíró mondja: homályt teremt, a napfényben lévőket elfedi.
Igen, látom, a 165. oldalon, én most a 117. - en járok a jegyzetelgetésben. Nagyon jó lett a fordításod, majd felpötyögöm Kapitánffy István fordítását is ide a topikba, és akkor mindenki láthatja, milyen jó a te fordításod is:)
Jo volna eljarni veled a gorogos oraidra csendes hallgatokent. :) Ha nem faraszto, idonkent beszamolhatnal rola mit tanultok eppen. Talan meg jot is tenne az ismetles, az emlekezet frissites. A rovatot is segithetne, mar jart utra terelve, tajekozodasi pontokat adva. Mint gondolsz felole te is, Javor?
Pont e héten vettem a kezembe azt a könyvet. Sajnos most nincs elég időm olvasni belőle, azért a történetírás részét nagyjából átnéztem. Benne van egyébként az Alexiasz azon része, amelyet Én is lefordítottam.
Joannes CAMENIATES Hist. vel Joannes Caminiates (A.D. 910: Thessalonicensis)
De expugnatione Thessalonicae, ed. G. Böhlig, Ioannis Caminiatae de expugnatione Thessalonicae [Corpus fontium historiae Byzantinae 4. Series Berolinensis. Berlin: De Gruyter, 1973]: 368.
Művének tárgya Thesszaloniké elfoglalása az arab kalózok által, 904-ben. Ez a jámbor klerikus egyáltalában nem történész és a legkevésbé sem tudós.
A népi babonákba és előítéletekbe vetett hite rendíthetetlen. Thesszalonikét csakis és kizárólag úgy ismeri, mint azt a várost, amelyet Pál apostol is felkeresett, és amelyet Szent Demeter védelmez.
(...)
Leírásának azonban az a nagy jelentősége, hogy elkerüli a történetírás szentesített, immáron normának számító mintáit. Művének hangja közvetlenül a khronographia népi hagyományaiból ered. Nyelve nem a szentesített atticista nyelv, hanem a koinéra megy vissza.
(...)
Kameniatész a népi hagyomány, valamint a hellenisztikus kori tudós irodalmi hagyomány elemeiből gyúrt elbeszélésével a városok elfoglalásával kapcsolatos leírások olyan mintaképét teremtette meg, amelyet a bizánci történetírás a későbbiekben is megtartott.
ΣΥΝΤΑΓΜΑ ΣΥΝ ΤΕῼ ΤΩΝ ΚΑΤΑ ΤΟΝ ΑΝΑΚΤΑ ΚΥΡΟΝ ΑΛΕΞΙΟΝ ΤΟΝ ΚΟΜΝΗΝΟΝ ΠΟΝΗΘΕΝ ΠΑΡΑ ΤΗΣ ΘΥΓΑΤΡΟΣ ΑΥΤΟΥ ΚΥΡΙΑΣ ΑΝΝΗΣ ΤΗΣ ΠΟΡΦΥΡΟΓΕΝΝΗΤΟΥ ΤΗΣ ΒΑΣΙΛΙΣΣΗΣ Ο ΚΑΙ ΕΚΛΗΘΗ ΑΛΕΞΙΑΣ ΠΑΡ`ΑΥΤΗΣ.
KÖNYV ISTEN SEGEDELMÉVEL A MAGASSÁGOS ALEXIOSZ KOMNÉNOSZ CSÁSZÁR TETTEIRŐL, FÁRADTSÁGOS MUNKA LÁNYÁTÓL, AZ Ő HERCEGNŐJÉTŐL, BÍBORBANSZÜLETETT ANNA CSÁSZÁRNŐTŐL, ÉS AZ ALEXIASZ ELMONDATOTT TŐLE.
I. Folyván az idő ellenállhatatlan, és míg megy, mindig elragad valamit, (és) elvisz minden teremtett dolgot, és a homály mélységébe taszít, itt említésre nem méltót, ott nagy és emlékezésre érdemest is; és amely az ismeretlen dolgokat felhozza, a tragédia szerint, a láthatókat meg elrejti. De a történelem elbeszélése szilárd védelmet alakít az idő folyása ellen, és bizonyos értelemben kiállja annak ellenállhatatlan folyamát, (és) minden abban létrejöttet, amennyit átvett már, összegyűjt, (és) szilárdan összetart, és nem engedi tovasiklani a feledés mélységeibe. Ki pedig ezeket már felismerte, én vagyok, Anna, Alexiosz és Eiréné császári felségek lánya, bíbor szülötte és sarja; írástudásban nem szenvedek hiányt, ezenfelül a legmagasabb fokon tanultam görögül beszélni, (és) szónoklattanban sem vagyok járatlan, az arisztotelészi életművet valamint Platón párbeszédeit figyelmesen végigolvastam, és elmémet a tudás tetraktüszából ékesítettem (ki kell eresztenem ezeket, és nem kérkedés a valóság, ahogyan a természet és a tudás iránti lelkesedés megadta, (és) Isten a kezdetekkor kiosztotta, és a kedvező idő hozzáadott); szeretném, hogy ezen írásom révén atyám tetteit végig elmondjam, ne az érték hallgatásával adjam át, semmi se az idő áradatával sodródjon el, hogy úgy mondjam, a feledékenység tengerébe, és amennyit a jogarokból megszerzett felemelkedvén, és ahogy a korona előtt cselekedett, más uralkodóknak is szolgálatára van.
Az egyes és többes szám szerintem szabadon váltakozhat akár egy mondaton belül is.
Egyébként ha azt mondod: "említésre méltó", az vonatkozhat egyetlen eseményre, vagy események sorára is.
Az "említésre méltók" kifejezés nekem egyenesen magyartalannak tűnik, de a szöveg régisége és költőisége miatt mégsem zavaró, ha többes számot használsz.
De én nem vagyok nyelvész...szóval nem tudom, mennyit számít a véleményem.
Bármelyik verziót választod, jó lesz szerintem, én a "dolog" szót mindhárom esetben elhagynám, de ha Nekem amúgy mindenféle formájában tetszik a fordításod, mint már a legelején is mondtam.
Várom a fordítással kapcsolatos további gondolataidat is.