A hellenisztikus kor elemei, a keleti elemek, új elemek: korabizánci periódus - VI. századig, középbizánci korszak IX-XII. század, későbizánci vagy Palaiologosz-kor XIII.-XV. sz.
A teremtménnyel az a bajom, hogy elsődlegesen élőlényekre vonatkozik, míg az eredeti szöveg inkább mindenre gondol. Szerintem pont ez borzasztotta el az írót az időben, hogy mindent elvihetett, amit Isten létrehozott a Teremtéskor, nem csak a kisembereket, a nagy hadvezéreket, a baromfit, vagy a házat. Talán pont ezért érdemes itt meghagyni a dolog szót, máshol pedig kihagyni.
Gondolkoztam a "minden teremtettet" fordításon, de ez túl pattogósnak tűnik.
"Elvisz mindent, mi teremtmény" - lehet, hogy ez így túl régies kifejezésmód lenne, viszont szerintem költői, mint ez az egész gondolatkör.
Próbálom a "dolog" kifejezést kiiktatni a fordításodból, persze csak próbálkozom. Amíg nem írod le a folytatást, szívesen elszórakozok ezen a pár soron is, nagyon szeretem a szép költői szövegeket "csócsálgatni".
(Tényleg dícsérendő, hogy egy ilyen értékes szöveget fordítasz, és hogy nem sajnálod a fáradságot, ami a jó munkához kell.)
Illetve a fő probléma, hogy ebben a többszörösen összetett mondatban háromszor lehetne írnia a dolog szót: "... teremtett dolgot... méltó dolgokat... láthatalan dolgokat..."
Pontosan ez a problémám! Az általad írt megoldás nekem is eszembe jutott, csak nekem valahogy fura ez a feles ragozás, de talán azért, mert itt a leghalványabb a szóismétlés :) . Még rágodom a dolgon.
Egyébként lassan elkészülök az első bekezdés fordításával.
Mindkét változat gyönyörű. Már nem csak egyszerű nyersfordítás... hanem amolyan műremek számomra, aki, igaz, csak olvasója, s nem tudósa vagyok a klasszikusoknak.
Gondolom, a méltó, méltók kifejezéseken "tipródsz még", a második verziót ha így módosítanád a "dolog" kifejezést elhagyva:
itt említésre nem méltó, ott nagy és emlékezésre méltókat is - szerintem így volna a legjobb, de ez csak az én véleményem.
Egyébként mindkét általad leírtad verzió nagyon érthető, "hangulatos", érződik, hogy régi és sokatmondó szöveget mondasz (fordítasz).
"I. Folyván az idő ellenállhatatlan, és míg megy, mindig elragad valamit, (és) elvisz minden teremtett dolgot, és a homály mélységébe taszít, itt említésre nem méltókat, ott nagy és emlékezésre méltókat is; és amely az ismeretlen dolgokat felnagyítja, a tragédia szerint, a láthatókat meg elrejti. [...]"
"I. Folyván az idő ellenállhatatlan, és míg megy, mindig elragad valamit, (és) elvisz minden teremtett dolgot, és a homály mélységébe taszít, itt említésre nem méltó, ott nagy és emlékezésre méltó dolgokat is; és amely az ismeretlent felnagyítja, a tragédia szerint, a láthatót meg elrejti. [...]"
Szerintem te is látod problémát, ami miatt két fordítást írtam. Még nem döntöttem véglegesen, de nekem a második tetszik jobban.
Időközben módszert váltottam. A szótárazást most már nem otthon, internetes szótárak segítségével csinálom (ez ugyanis ógörög-angol/német-magyar fordítást jelent), hanem az egyetemen az Ógörög-magyar szótárból. Így talán lassabb, de nem olyan kimerítő, és pontosabb is. Már sokkal könnyebben találok rá különböző szóösszetételekre. Át is javítottam az eddigi fordításomat. Folytatni talán hétfőn tudom.
A klasszikus antik irodalom egészen nagy hányadában megtalálható hazai fordításban, ellenben a középkor kifejezetten hiányos. Alapművek hiányoznak, főként a történetírásból. Ugyanakkor az egyes művekhez kevés fordítás tartozik, az egyetlen fordítás pedig kihasználja copyright jogait. Bár lehet, hogy a copyright megmarad, így hirtelenjében nem tudom. De például az Alexiasznak két angol fordítása van, ezek közül a korábbit már lehet az interneten olvasni.
(I.sz. 725) Ebben az évben kezdett beszélni az istentelen León császár (717-741) a szent és tisztelt ikonok megsemmisítéséről. Grégoriosz, Róma pápája, értesülvén erről, megakadályozta az itáliai és római adók beszedését. Tanítólevelet írt Leónnak, hogy a császár ne foglalkozzék a hit kérdéseivel, s ne változtassa meg az egyház ősi dogmáit, a szent atyák tanítását.
(...)
(I.sz. 726) Sokan szenvedtek hitükért büntetést, megcsonkították, megostorozták, száműzték és pénzbüntetéssel sújtották őket, különösen az előkelőket és művelteket, úgyhogy bezárták az iskolákat, megszakadt az a vallásos művelődés, amely a megboldogult Nagy Konsztantinosz korától egészen eddig virágzott; sok más hagyomány mellett ezt is a szaracénszívű León rombolta le.
Folytatom A bizánci irodalom kistükre c. könyv alapján a jegyzetelést:
Theophanész (IX. sz.)
Az orthodox egyház a Hitvalló (Confessor) címet adományozta neki, és besorolta szentjei közé.
Miként maga Theophanész tájékoztat bennünket, Khronographiá-ját barátja, Georgiosz Szünkellosz útmutatása szerint írta. Geórgiosz Szünkellosz (meghalt a IX. század elején) volt a szerzője a Khonographiai válogatás (Eklogé Khronographiasz)
című műnek, amelyik a "világ teremtésénél" kezdi az események elbeszélését, és egészen Diocletianus uralkodásának kezdetéig jut el (284). Theophanész pontosan ennél az évnél kezdi művét, és egészen I. Mikhaél (az úgynevezett Rangave) bukásáig (813) jut el. A történelmi eseményket - Szünkellosz példáját követve - ő is időrendi sorrendben meséli el.
Műve megírásakor forrásként használta fel a IV., V. és VI. század történészeinek munkásságát. Ami viszont a VII. és VIII. századot illeti, minden valószínűség szerint néhány, fenn nem maradt forrást használt fel. Feltételezhető, hogy olyan alkotásokat is használt forrásként, amelyeket a képrombolók írtak. A VIII. század végének és a IX. század elejének eseményeiről személyes ismeretei szolgáltak forrásul. Theophanész - fanatikus orthodox és képtisztelő lévén- erősen elfogult, és tele van előítéletekkel. Művét a szerzeteseknek, valamint ahozzá hasonló gondolkodásmódú embereknek szánta. Nem rendelkezik sem különösebb képzettséggel, sem történelemérzékkel.
Műve azonban pótolhatatlan értékű, mégpedig azért, mert:
a. forrásként használta fel a VII. és VII. század ismeretlen történelmi műveit
b. mivel a képrombolás korszakával egyidőben élt, annak - noha elfogult vele szemben - legfőbb forrását jelenti
c. művének népies stílusa és népies szerkesztése összekapcsolja Malalasz Khronographiá-jának hagyományával. Ő jelenti a példát a következő évszázadok számára a khnographiára és annak népies stílusára vonatkozóan - és ezáltal a legmélyebb hatást gyakorolta az egész bizánci történetírásra. Még a IX. században lefordítják latinra. Ettől kezdve jelentős hatást gyakorolt nyugaton is; másrészt jelentős befolyást fejt ki az ószláv irodalom egészére.
ΣΥΝΤΑΓΜΑ ΣΥΝ ΤΕῼ ΤΩΝ ΚΑΤΑ ΤΟΝ ΑΝΑΚΤΑ ΚΥΡΟΝ ΑΛΕΞΙΟΝ ΤΟΝ ΚΟΜΝΗΝΟΝ ΠΟΝΗΘΕΝ ΠΑΡΑ ΤΗΣ ΘΥΓΑΤΡΟΣ ΑΥΤΟΥ ΚΥΡΙΑΣ ΑΝΝΗΣ ΤΗΣ ΠΟΡΦΥΡΟΓΕΝΝΗΤΟΥ ΤΗΣ ΒΑΣΙΛΙΣΣΗΣ Ο ΚΑΙ ΕΚΛΗΘΗ ΑΛΕΞΙΑΣ ΠΑΡ`ΑΥΤΗΣ.
KÖNYV ISTEN SEGEDELMÉVEL A MAGASSÁGOS ALEXIOSZ KOMNÉNOSZ CSÁSZÁR TETTEIRŐL, FÁRADTSÁGOS MUNKA LÁNYÁTÓL, AZ Ő HERCEGNŐJÉTŐL, BÍBORBANSZÜLETETT ANNA CSÁSZÁRNŐTŐL, ÉS AZ ALEXIASZ ELMONDATOTT TŐLE [ti. Annától].
I. Folyván az idő ellenállhatatlan és örökké mozgó valami, elragad és elvisz minden teremtett dolgot, és a homály mélységébe taszít, itt nem jelentősek az elbeszélések tárgyai, ott viszont nagyok, és megvan az emlék értéke is; és amely az ismeretlen dolgokat felhozza, a tragédia szerint, a láthatókat meg elrejti. [...]
