Van egy régi elméletem, hogyan keletkez(he)tett az élet. Ezt a tudomány valszeg csiklóból cáfolja tárgyi bizonyítékokkal, tehát nem hinném hogy ez tényleg igaz. Ennek ellenére a dolog logikája vitára érdemes, közreadom.
két sejtté, de egy proto-sejtté, és egy szerves anyagokat tartalmazó, de nem "élő" sejt összeolvadása lehetővé teszi a proto sejt számára hogy "táplálkozzon" annak ellenére, hogy az arra önerőből nem lenne képes, tehát pl nem tud mozogni a vízben
itt írtad le, hogy a cseppecskék ütköznek : az az anyagcsere lehetősége, anélkül hogy arra a proto-élőlény kezdetben magától képes lenne
a cseppek folyadéktartalma változhat, de ha kiszárad, attól még a következő felhőcsepp magját is az ott található "szárazanyag" fogja képezni, ami lehet vulkánkitörésből, vagy becsapódó meteorokból származó porszemcse is - kezdetben
tehát a cseppecske tartalma kb állandó, de rekombinálódik a többi folyadékcseppel
A felhőcseppben is nagy koncentrációban kellene jelen lenniük. A vízben is maguktól formálódnak ilyen szerkezetek, ha a foszfatidok a víz alá kerülnek (keverés, hullámzás).
Az élet lényegét az életfolyamatok képezik. Az anyagcsere őse kialakulhatott membrán nélkül is, és később alakult ki a sejt. Lokálisan feldúsulhatnak bizonyos molekulák bizonyos körülmények között (víz-kőzet határon, ilyesmi). A te felhőcseppeiddel az a baj, hogy nem tudnak hatékonyan anyagot cserélni más cseppekkel és a környezettel. Ezzel szemben egy vizes közegben képződött cseppbe folyamatosan juthatnak be-és ki anyagok, de mégis valamennyire állandó maradhat, illetve koncentrálhat bizonyos vegyületeket.
Az élet kialakulása nagyon sok kis eseményen múlott. Az egyes kis események bekövetkezte sokkal nagyobb egy nagy vízben, mint egy pici cseppben. Ráadásul a felhőcseppek átmeneti képződmények. összeütköznek, elpárolognak, újak képződnek. Dinamikus egyensúlyban kb azonos maradhat a számuk egy gázbolygó légkörében, de az egyes cseppecskék élettartama nem lehet túl hosszú. És egy cseppnek nem kell lipid membrán. Megtartja az alakját a felületi feszültség miatt. Ha egy gázbolygó légkörében kialakulhat élet, az nem egy cseppben fog kialakulni, hanem a légkör egészében, vagy egy részében (például ahol a szilárd maggal érintkezik).
Ezek viszonylag bonyolult molekulák, szerinted lehetséges az, hogy a relatíve híg tengervízben előállhatnak olyan koncentrációban, hogy abból valóban membrán formálódik?
Egyébként az anyag jellegét tekintve én is valami ilyenre gondoltam, ha egy felhőcseppecskében ehez hasonló anyagok vannak, azok a levegővel érintkező felületen automatikusan membránt formálnak, speciális kémiai feltételek, és eljárások nélkül is.
Ez vízben jön létre magától, és úgy hogy rögtön egy térben zárt membránt hoz létre? Mert ez is feltétel, egy sík membrán nem jó, abból még kiúszkálnak a fehérjék.
tengervízben nincs olyan folyamat, ami egy zárt membránt hozhatna létre a vízzel kölcsönhatásban lévő, de abban nem oldódó anyagokból, ha mondjuk valamilyen habosító buborékos dologra gondolsz, ott létrejön membrán, de a belsejében nem víz van, hanem valamilyen eltérő fázisú, a vízzel nem keveredő anyag, láltalában valamilyen gáz (de valszeg szénhidrogén is lehetne)
egy levegőben lévő vízcsepp, amiben oldva vannak vegyesen viselkedő poláros-apoláros anyagok automatikusan membránt formál, a poláros végével a vízbe befelé, apoláros végével, a gázba kifelé (lásd szappan), ebből már némi polimerizációval a hártyában, a molekulák között ki is alakulhat egy vízben nem oldódó membrán
szerintem ez logikus, ha nincs membrán, azok a fehérjék, amelyeknek együtt kéne működniük, hogy valamilyen anyagcsere, vagy reprodukciós funkciót megvalósítson, egyszerűen elúsznak egymástól
tehát valahogy határolódnia kell, persze nyilván vannak olyan folyamatok amelyek ezt létrehozhatják a tengervízben is, de egy felhőcseppben ez teljesen kézenfekvő
"Az élet nem egy sziklabolygó felszínén, vagy a tengereiben keletkezett (itt nem jöhetett volna létre a sejteket határoló membrán),"
Miért nem?
Egyébként az élet lényege nem a sejtek mérete és alakja, hanem az életfolyamatok. Ha kartonpapírból csinálsz egy életnagyságú Ferrari makettet, attól az még nem lesz egy Ferrari. Nem a karosszéria a lényeg, hanem ami alatta van.
Ez a vékony légkör, nem úgy viselkedett mint a Jupiter (vagy bármely más óriásbolygó) légköre. (pl.: nem hullt belőle csapadék, a légnyomás igen kicsi volt, nem voltak benne szerves anyagok építő elemei... stb.)
(De elolvastam, de annyi zagyvaság, csúsztatás volt benne, hogy nem értettem mit is akarsz mondani - nem személyeskedésként mondom, hanem kritikaként! A különbség csupán annyi, hogy nem rólad beszélek, hanem amit mondasz...) -------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Így most már érthető, köszönöm. -------------------------------------------------------------------------------------------------------------- A probléma csak az, hogy a Föld soha nem volt óriásbolygó. Tehát dől az elmélet.
(A Földnek - a keltezése után nem sokkal - volt egy elsődleges légköre. (H, He, Ar, Kr, Ne, Xe, Ra). Ezt a Napszél (illetve a vulkáni kitörések, és meteorbecsapódások) lefújták. Többek között azért, mert a Föld gravitációja kisebb mint a H, He gázok szökési sebessége... (Ha akarta volna, se tudott volna óriás bolygó lenni, emiatt!)
De ez csupán egy vékony(!!!) légkör volt a Föld körül. Viszont a gázbolygóknak, nem a légkörükben van sok H, He, hanem a "testüket" alkotó anyag! (A Földön ez "szikla meg vas"!)) -------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Bízom benne, hogy nem veszed személyes sértésnek, e hozzászólásomat.
nem a jupiteren keletkezett az élet az elméletem szerint, hanem a földön, annak is a légkörében, amikor a föld még óriásbolygó volt (később lett belőle sziklabolygó a napszél hatására)
Nos, mire alapozod hogy a Földön nem alakulhatott ki az élet? (a mai kutatások [nem a több mint 50 éves a Miller kísérlet] épp ellenkezőjét állítják.) Azonkívül hogyan jutott ide a Jupiterről a Földig a mikróba? És miért tudott a Jupiteri viszonyokhoz alkalmazkodott életcsíra egy merőben más, Földi viszonyokhoz alkalmazkodni?
"De ha jól értem a többit, azt akarod mondani hogy a Földi élet a Jupiteren keletkezet, és semmi esetere sem a Földön? És ezt a vízcseppek kihullására (eső), illetve a vízcseppek, és sejtek hasonlóságára alapozod?"
"az nem, de az "érzékszerveink" miatt csak ezekről tudunk, ahogy közben mgjelentek új eszközök is, pl infravörös, légkörön kívülről"
Ezt a mondatot nem értem. (mi "az nem"?) Ez mire válaszoltad? ------------------------------------------ A linkel mit akartál? (ha szeretnéd többet is mondhatok ennél:) : "Such atmospheric stripping is a likely result of close proximity to a star. ez az egy mondat." Ennyi?
"az ilyen földi naprendszer alapján extrém helyzetű óriásbolygók állítólag valamilyen keringési rendszer egyensúlytalanság miatt kerülnek egyre közelebb a napjukhoz, tehát lehetséges hogy ez az általános"
1.Állítólag 2.Valamilyen 3.Lehetséges
Aha!:)*
Na itt van a kutya elásva, (ne vedd magadra*) de egy bolygó nagy gravitációs térnek engedelmeskedik, és nem valaminek, vagy akárminek... és általában ezt nagy tömegű objektumok okozzák... gondold végig logikusan, ha megtaláljuk a bolygót annak mozgásából (Timing-effektus) ki lehet következtetni a rá ható másik test tömegét. De ilyet ebben az esetben nem találtak. Ha meg a keringése lassabb mint a centrifugális erő, akkor azt meg is kellene magyarázni, ott miért a mi naprendszerünkben miért nem.
Kisé tájékozatlan vagy a témában, és még mindig a Wikipédia csúsztatásait használod. (a Wikipédia rossz tanácsadó, és még hazudik is… bocs.)
Asztrometria: a keringő bolygó gravitációs hatására a csillag sajátmozgása hullámszerű az éggömbön. Ennek egy speciális esete az Átvonulás – amikor egy csillag bolygójának látóirányunkhoz közeli, keringése során részleges „csillagfogyatkozás” figyelhető meg, amikor is, a csillag kissé elhalványodik. Ennek a módszernek a hátránya tényleg az hogy, nagy, Jupiter típusú bolygókat, a csillaghoz közeli keringési pályával találunk meg. De (és itt a csúsztatás) a többi módszerre már ez nem igaz. Sietve hozzáteszem, ezzel a módszerrel találták meg eddig a legkevesebb bolygót. (ha szeretnéd a többi módszert is, elmagyarázhatom, vagy ezt részletesebben…).
Akkor még egyszer: NEM a bolygó mértéről beszélek, hanem a csillaghoz közeli keringésről. Ezt a többi módszer nem igazolja. Abban igazad van – részlegesen – hogy a nagyobb tömegű bolygókat könnyebb megtalálni, és ezért ebből a típusból többet találunk. De az hogy közel keringenek a központi csillagukhoz, a mérési módszerekből már nem következik!
