Nem szeretnék barátnőt. Több okból sem. Legfontosabb, hogy nem szeretek hazudozni. Aztán nincs időm se rá, pontosabban nem akarok időt szakítani rá. És jelenleg kedvem sincs hozzá.
Úgyhogy a barátnő dolog nem fenyeget. :)
Ha ennek az egésznek vége lesz, akkor hosszú hónapokat, talán éveket is egyedül szeretnék lenni és dolgozni magamon, mert a mostani házasságom az elsőnek a folytatása sok szempontból.
6 éves, amióta nincs szex. Persze már én sem akarnám vele, nem vonzódom hozzá.
A helyzet azért nem ilyen éles és elfajzott. Csak az utóbbi időkben ez gyakran előfordult, hogy a véleményét a gyerek szájába adta és vele mondatta ki. Én meg ezt nem akarom, ezért kevesebb mostanában a vita.
Lelki bántalmazás? Szerintem ez még nem az, sok mindent ráfognak erre, sok a túlzás is szerintem. Olvasgattam erről és a nagy részét egy átlag ember is ki tudja védeni.
Erre egyelőre nem találom az orvosságot, talán ha sikerül elcsalni egy párterápiára, ott a terapeuta megmondaná neki, hogy ez eléggé helytelen. De az is lehet, hogy szépen megmondom neki és belátja, hogy ez nem Ok. Persze már mondtam is neki, de nem olyan nyugodt körülmények között, hanem akkor amikor épp helyzet volt.
Amúgy voltunk már terápián kettőn is. Az első terapeuta feladta. :) A második "terápia" azzal végződött, hogy váljunk el.
Én pedig nem akarok elválni, mert úgy gondolom, hogy nem tudná gondját viselni a gyereknek. Persze vasárnapi apuka sem lennék szívesen, de így hogy alkalmatlan a gyereknevelésre végképp úgy érzem, hogy maradnom kell.
Mennyi idős a gyerek? Ez abszolút zsarolásnak látszik, h a gyerek is tudja meg, milyen szemét vagy.
Ez az egész nekem innen kívülről bántalmazásnak tűnik. Nem a sokat emlegetett fizikai, hanem a nehezebben megfogható lelki bántalmazás. Én vagy bárki lehetünk kívülről okosak, h mit tegyél, de döntened és cselekedned neked kell
Nem természetes, csak gyakori. A nő megcsináltatja magának a gyereket és utána már nincs rád szüksége. Tudat alatt működik ez náluk, csak nagyon ritkán tudatos, sztem.
Irigyellek Téged egyébként a gondjaidért. 2 havonta mégiscsak részesülsz szexben, és ahogy írtad, a gyerekeket, a házat azért rendben tartja.
És biztos, hogy az enyémnél is van rosszabb helyzet. Lehetne a feleségem mondjuk alkesz, vagy drogos, gyógyszerfüggő.
Minden csak nézőpont kérdése.
És valakiknek az baja, hogy idén nem jutott el a Kanári szigetekre, csak Horvátországba és ettől borzasztóan érzi magát. Minden csak viszonyítás kérdése. :)
Mondjuk arra készülj fel, hogy ha elválsz, akkor bukod a gyerekeket, Te leszel az utolsó szemét, stb. Én már egyszer megcsináltam és nem volt igaz az a marketing duma, hogy ha nem jó a házasság, akkor el kell válni. Utána is szenvedtem, csak mástól, a gyerekeim hiányától és attól, hogy ők szenvedtek.
Ha válni akarsz, akkor úgy válj el, hogy két hétig nálad vannak a gyerekek, két hétig az anyjuknál. De tudd meg, ha ebbe belemegy a feleséged, akkor igazán jó asszony amúgy, mert ebbe csak kevesen szoktak belemenni.
Szia! Elmondtad neki, hogy így nem működik a kapcsolat? Esetleg (lehet, ez nálatok nem megy) megkmondani, h te még nagyon szeretnél szeretkezni, engedi-e mással. Vagy te nem birnád lelkileg?
Az a durva, hogy úgy tesz, mintha ez mind rendben lenne, ez a világ legtermészetesebb dolga, hogy idővel eltávolodnak egymástól a párok, nincs intim érintkezés közöttük. Mondtam is a napokban neki, hogy úgy élünk mint ha nagyon idősek lennénk, akik már életük végén vannak, szex és valódi ragaszkodó szeretet nélkül élnek, mert az életük végén vannak, és már várják a végzetüket.
Korábban értette azt, hogy egy kapcsolat egyik pillére az intim vonzódás, a szexuális élet, olyannyira szükséges, mint a napi étkezés és az alvás folyamatos fenntartása. Mindent előrébb helyezett, újítsuk a házat, etc... a gyerekek boldogulását emlegeti, de ha nem érzem jól magam amiatt, mert nincs közöttünk az a korábbi harmónia testi-lelki szinten, hosszútávon nem tudok egy ilyen kapcsolatban maradni :(
Isten hozott a klubban. Én 6 éve élek szexmentesen, pontosabban 3 és fél évvel ezelőtt volt szex. Addig kellettem, amíg megcsinálom a gyereket. Ez van, nem vagy egyedül.
Egyszer volt egy kapcsolatom egy pár hétig, de rossz volt az állandó hazudozás, ezért abbahagytam. Most úgy élek, mint egy szerzetes.
Persze régebben, amikor szóba hoztam, nekem is mondott hasonló ocsmányságokat, hogy ő nem ribanc, meg hogy nekem csak arra kell. Ezen eléggé ledöbbentem, amikor ott van a házassági anyakönyvi kivonat. Azelőtt úgy képzeltem, hogy ez egyben szex bérlet is, de nem.
És persze most már nekem sem kellene ő, bottal sem piszkálnám. A hitel kártyát, új kocsit használja. Én meg járok a 19 éves suzuki sedannal. :D :D
43 éves ff vagyok. 10 éves házasságunk jutott válságba, azáltal, hogy kikopott a szex az életünkből, két gyermekünk született, de a gyerekek nagy próbatétele a házaséletünknek. A másik gond az, hogy az asszony nem nagyon akar semmit tőlem, a gyerekeket mi neveljük, nincs segítség a szülőink, anyáink részéről, ez is felőrlő dolog.Elhidegültünk lelkiekben egymástól, úgy élünk egymás mellett, mint a szomszédok, lakótársak, a gyerekek előtt apának hív a nejem, ami természetes, de közben meg az életünk egy nagy lufi, egy nagy semmi az intimitás nélkül. Van munkahelyem, tehát pénzt hozok a házhoz, mellékállásban is csinálok ezt-azt, időnk lenne egymásra, tehát nem viszem túlzásba. De lassan haladunk, a házfelújítás is döcögősen megy.
Hiányzik az intimitás az életünkből! Ha szóba kerül a dolog, hogy hiányzik az intimitás akkor azt mondja az asszony, hogy nem fogja széttenni a lábát, hogy keféljünk! Na ezen ki vagyok, mert ezt a szót csak Ő használja!!!! Havonta-kéthavonta ő azért kezdeményez, mert kedve támad, akkor volt, hogy együtt voltunk, de legközelebb, ha neki is kedve lenne, nemet fogok mondani, mert ezt a dolgot, hogy ráállok szóvá szokta utólag tenni, hogy idézzem, kefélni támadt kedvem, meg vághat ő akármit a fejemhez, mégis ráállok :(. Már említettem a válást neki néhányszor, mert úgy vagyok vele, akkor megyek bele egy másik kapcsolatba, hogyha elválok, tehát nem fogok szeretőt tartani mellette, nem az én műfajom! Tiszta lapokkal játszom, csak a gyerekeket sajnálom, nekik még szükségük van egy apára otthon!!! Ez van ezt kaptam, de egy életem van és egy családom! Most ez elég nagy tanácstalanság, már néhány éve állunk csehül, van, hogy jobba viszonyunk van, hogy rosszabb, de a folyamatot nézve egyre rosszabb!
Jó sok idő eltelt a kérdés óta, így gondolom már valamilyen irányba lecsengett a dolog.
Én tangósként belülről tudok válaszolni a felvetésedre: ebben a műfajban a testi közelség a tánc velejárója, csak így lehet jól csinálni. Nem jelent az égvilágon semmit, bárki mindenféle korú partnerrel szokta művelni, akár ismerik egymást, akár nem: egy idős férfi huszonéves lányokkal (is), vagy fordítva. Alkalomadtán vadidegen, milongára tévedt külföldivel, bármiféle megelőző beszélgetés és/vagy további kapcsolattartás nélkül. Egy tangósnak az ölelés mint testi kontaktus természetes, és nem jár együtt semmiféle pezsgéssel. Semmivel sem jobban, mint amennyire bármely más helyzetben két egymáshoz vonzódó ember érezhet pezsgést érintkezés nélkül is. Nem ezen az ölelésen fog múlni semmi, a tangó miatt féltékenynek lenni totál fölösleges, sőt káros a kapcsolatra nézve. Felnőtt emberként ezt valóban teljesen el tudjuk választani egymástól még akár kölcsönös szimpátia esetén is. Megértem, hogy számodra ez nagyon idegen, de azt javaslom mindenkinek, aki ebben a cipőben járna mint Te, hogy fogadja el.
Természetesen a mérték nem mindegy, amennyiben ténylegesen együtt tudtok lenni - nem skype-ra gondolok - akkor részedről jogos elvárás a kevesebb tánccal töltött, és több együtt töltött este. Ezt pedig a párodnak kéne elfogadnia, megértenie. Távkapcsolatnál viszont én sem érzem indokoltnak, hogy kevesebbszer menjen, pláne ne menjen táncolni, mert Neked nem esik jól, ezzel valóban korlátozod. Esetleg Te magad is elkezdhetnél ám tangózni, mint 5. lehetőség :) ez egy csapásra megoldana mindent. Átlátnád, megértenéd... ;)
Még egy kérdés: mennyire tartod intim viszonynak egy nem túl közeli rokonod, vagy rokon párját, barátját, barátnő barátját? Arcon puszilod köszönésképpen, esetleg megöleled? Nem várok választ, csak gondolatébresztőnek szántam :)
Sziasztok! Talpmasszőrt keresek Bp. 17. kerület, vagy Pest környékén. Lehet akár kezdő is. Én 55 éves, 174 magas, 73 kilós, sportos és sportoló nős férfi vagyok. Heti rendszerességgel szeretnék masszázsra járni. Utazni tudok, így pár kilóméter nem lehet akadály.
Semmitől nem táncoltam vissza, az egy másik dolog, hogy ma már (nem a mai napon) sokkal másabban látom, mint x évvel ezelőtt. Ha így esetleg árnyaltabb. Az, hogy leírtam, voltam féltékeny, jobban segít megérteni az éppen abban lévőket, de azt is tudom, ki lehet lépni ebből a körből.
Nekem nincs lehetőségem még mini közvélemény kutatásra se :) Úgy érzem, amit tegnap mondogattam, a józanság vezérelte, ami egy kapcsolat hosszabb távon való működtetésének feltétele.
Az általad vázolt három opción kívül nem látok én sem lehetséges megoldást, a mostani a negyedik, az őrlődés, ami szintén nem jó irányba visz.
Ugyanakkor megértem és együttérzek reparetekkel, mert voltam féltékeny és tudom, mennyire börtönbe zár, korlátolttá, kiszolgáltatottá tesz, a másikat meg prés alatt tartja, elvész a felszabadultság érzése. Visszagondolva, szeretni sem tudtam magam abban az állapotban.
Megkérdeztem pár kolléganőt, ők mit gondolnak erről a helyzetről, és számomra meglepő módon, inkább afelé hajlottak a válaszok, amit te is érzel, gondolsz. Én nem vagyok féltékeny típus, úgyhogy lehet túl megengedő vagyok a témában (ezek szerint), kérlek így kezeld a válaszaimat. :)
Lányok, köszönöm a hozzászólásaitokat és hogy foglalkoztatok a gondommal. Mindent átrágok, megnézem, mik azok az erőforrások,amiket tudok mozgósítnai annak érdekében, hogy jobban tudjam kezelni a helyzetet. Per pillant nem tudom hogyan tudom ezt elérni, de igyekszem.
aztán az alkalmaknál sem tartotta magát, utána arra hivatkozva, hogy van amikor nem tud menni.
Én azt gondolom ha a másik nehézségek árán hoz kompromisszumot, akkor ha ahhoz a másik nem tartja magát (még ha meg is magyarázza), elég nehéz fenntartani a lelki békét.
Szerintem meg egy hobbi az hobbi, a másik kedvelt tevékenysége és mindegy, mi az. Ezzel együtt kell a másikat elfogadni.
Szerintem itt is kb ennyi lehetőség van:
1. elfogadod
2. kierőszakolod, hogy abbahagyja (szerinted ez hova vezethet?)
3. szakítasz
Ha képes vagy kompromisszumra (és ő is), akkor esetleg vesd be, hogy kevesebbszer menjen, így több estét tudtok együtt tölteni a skype-on. De ha jól értettem, már egy alkalom is gondot okoz neked (vagyis igazából te nem vagy képes a kompromisszumra).
Lehet helyette skype-on beszélgetni is, csak mondom.
Igen, nekem nem olyan fontos egy hobbi, mint egy ember. nyilván itt is hangsúlyoznám, hogy vannak azért fokozatok. Továbbra sem gondolom, hogy egy tangó egyenértékű egy kosárlabdázással.
Én nem tudom ezt megítélni, mert nem voltam ebben a helyzetben. De pont ezért jó, hogy érzelemmentesen megvizsgálva én nem látok benne semmit. Most akkor szerinted minden nőbe beleesik, akivel táncol? Vagy mi a baj vele?
