Hála Istennek, ugyanott ámen és hállelúja! Vége az almaháborúnak, a csapatok visszavonulnak, a fegyverek nyugodni térnek, vége az almaháborúnak. Ezt onnan lehet tudni, hogy tegnap bemondta a rádió.
Minálunk már-már haditudósítások kerekednek a mezőgazdasági érdekcsoportok perpatvaraiból. Volt már búzabombánk, most meg almaháborúnk. Mi jöhet még, a 2. Merinói Front?
Az almaháború néven elhíresült pumpolási akció csak azért érdekes, mert szépen rávilágít a termelői versenyképtelenség okaira és a gazdaságpolitikusok rövidlátó és önsorsrontó politizálására. A termelők nem kaptak eleget az almájukért, ezért blokád alá volntak egyes almafeldolgozókat. Megjelent Jakab úr, a Fidesz főállású parasztja, majd Gráf agrárminiszter, hogy közvetítsen a felek között. Eredmény: az állam kikényszerített a feldolgozóktól egy árat, ugyanott kompenzációt ígért a gazdáknak valamelyik elmúlt év veszteségeiért, adóforintokból persze.
Jakab főparaszt és az almások az állammal zsaroltatták meg a vevőiket. A bűnben megőszült szicíliai donokat megeszi a sárga irígység, ha ezt megtudják.
Abszurdisztánban büntetlenül meg lehet akadályozni egy cég működését, ha nem akarja megadni azt az árat, amelyet mi elvárunk. Igaz, a feldolgozók sem hívták ki a rendőrt, hogy ugyan takarítaná már el a szerv a blokádolót. Gráf miniszter sem azt kérdezte, hogy neki mi a fene köze van magáncégek üzleti vitájához amikor az almások megkeresték. (De neki legalább leesett a tantusz és felpiszkálta a lengyel mezőgazdasági minisztert, így most ők ketten kezdeményezik a kínai almasürítmény vámjának emelését az EU-ban.).
A sajtóban a feldolgozók véleménye nem jelent meg, csak a Fidesz-szatelit MAGOSZ-é. De a kormánypárti képviselők sem szóltak egy szót sem.
Senki nem tette fel a kérdést, hogy hol volt Jakab úr és ezek a gazdák akkor, amikor fel kellett és lehetett volna készülni ezekre a helyzetekre. Senki nem kérdezte meg, hogy miért nem szerődtek le a termelők a feldolgozókkal előre. Az is homályban maradt, hogy miért nem alakítottak közös értékesítő céget már évekkel ezelőtt. Pedig azzal javíthatták volna a tárgyalási pozícióikat és még tíz-százmilliós állami támogatást is kaptak volna.
Ismét győzött a felelőtlenség, a gondatlanság és az előrelátás képességének teljes hiánya, de legalább egy csomó adóforintba kerül. Állami és politikai segítséggel sérült a magántulajdon szentségének elve.
Egész jó ütemben bontjuk le a jogállamot. Ha így haladunk, egész pofás kis diktatúrát fogunk összehozni. Abban úgyis jól szoktuk érezni magunkat, főleg, ha lehet szidni a rendszert.
