Keresés

>>"Most egyszer sem használtam a kárhoztatás szót, nehogy bele köss, a történet sem használja.

A többire nem reagálnék itt, mert csak és kizárólag arra fókuszált ez a vitaszál és azért hoztam ide, hogy a "kárhoztatás" szó helyes v. szerinted hibás fordításáról vitázzunk. Erről itt nem terelném el a szót másra. Nem belekötés ez, hanem állítottál valamit, aminek utánajártam.

Tehát:

Egyetértesz akkor abban, hogy bizonyítottam, hogy az állításod nem állta meg a helyét, miszerint a "kárhoztatás" szó, csak vád, vagy "ítélet követelés"? 

>"Ítéletet hozni és ítéletet végrehajtani pedig két különböző dolog. "

Az ítélet meghozása és kihirdetése, már magába foglalta az ítélet végrehajtását (egységként kezelték ezt) és egy szóval fejezik ki a (katakrino): "k á r - (t) h o z - t a t" van. Maga a szó is így jöhetett létre, hisz a KÁR-hoz-ttat benfoglalja valakinek a kárát, azaz magát az ítélet végrehajtását is.

Szóval azt bizonyítottam, hogy Károli jól fordított, és nem fordítási hiba részéről a parázna nő esetbében a kárhoztatás szó használata, hanem akkor ez a szó: "kárhoztatni" régies szóval azt jelentette, mint most az "elmarasztaló ítéletet hozni", és ez a szó ráadásul jobban kifejezi és egyszerűbben ugyanazt.

Te azt állítottad, hogy a vád, vagy csak a elitélés követelése, ezt itt most cáfoltam, a szótárak egybehangzóan ezesetben mellettem állnak a katakri(no) jelentését illetően és a tekintetben, hogy ezek szerint a "kárhoztatás" a bírói "elmarasztaló ítélet" régies szóhasználata.

2632. katakri (n ó)

A 256 + a 2919: elítél. A Szentírásban az ítélet nevelő jellegű fenyítést jelent. Az elítélés ennél súlyosabb, mert az már az egyén ellen irányul, annak kárára, veszteségére.

A magy. fordítások "elkárhozik, kárhozat" szavai helyesek voltak eredetileg, mert pontosan kifejezték a gör. fogalom mondanivalóját: azaz k á r t h o z ó vmi. Később a teológi az örök szó hozzáadásával, és a "nem üdvözülök" halála utáni végső állapotra való alkalmazásával olyan tartalommal töltötte meg, amely ellenkezik a Szentírás szellemével. Az elítélés világméretű, I. Kor. 11,32; és csak azok mentesek alóla, akik Jézus Krisztusban vannak, Róm. 8,1

.....

Jn 8,10 senki sem kárhoztatott-e téged?

Még egyszer hogy ne kelljen keresgetned:

katakri (ma)

katakri (n ó)

Balázs Károly: Újszövetségi szómutató szótár:

2631. katakri (ma)

A 2632-ből képzett fn: elítélés, elítéltetés. A "ma" végződés egy tett hatására v. eredményére utal. Ez már a kihirdetett elítélés, amely minden emberre érvényes, Róm. 5,18 Ennek ellentéte az "Élet megigazulása". A "kárhozat" és az "örök kárhozat" szavak mai jelentéstartalma nem egyezik meg a Biblia ihletett szóhasználatával. " *

Ezt a szót használja ott. A régies "kárhoztatott" szó azt jelenti hogy "nem ítélt el senki téged"? Tehát a kárhoztatás egy régies szó, így ír róla a Balázs Kárkoly is erről.*

>>"jelentése nem a kárhoztatás szavával fordítandóak"

de Éppen azt bizonyítom, hogy a fordítók azokat a szavakat fordították annak, amiről beszéltünk, mégpedig az elítélést, amint a parázna nő esetében is ezt használja: azzaz: Asszony hol vannak? Senki sem kárhoztatott téged ? (azaz senki nem ítélt el téged halálra)

Keresd csak ki hol van hivatkozás, ha lusta vagy használj keresőt.

Összesen 4-en voltak, ha a háznép nem evett.

katadik (adz ó)

Balázs Károly: Újszövetségi szómutató szótár:

2613.

A 2596 + a 1344 megtoldva az 'adz" gyakorító vagy műveltető képzővel: Vétkesnek mond ki, mert tényekkel tudja igazolni, bizonyítani, hogy helytelenül cselekedett vki.

Mt. 12,7 "Nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat"

Mt. 12,37 "beszédeidből ismertetel hamisnak"

Lk. 6,37 "Ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok"

Jak. 5,6 Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat

Varga Zsigmond J.: Újszövetségi görög-magyar szótár részlet:

Gen: "ítéletet hoz valaki ellen; elítél vkit. ; ítéletet hozat, pert megnyer vki ellen"

Újsz, elítél vkit Mt. 12,37; Jak. 5,6; vonzat nélkül Lk. 6,37; Mt. 12,37

 katadik: elítélés, elmarasztalás;elmarasztaló ítélet; "elmarasztaló ítéletet kérve ellene" Apcs. 21,15

Kapitánffy:

1. bírói ítéletet hoz valaki ellen; elítél vkit vmire pl.: "halálra ítélve";

2. döntésével kijelentim úgy dönt hogy II. M. Elítéltet valakit; megnyeri a pert valaki ellen

--------------------------------------------------------------------------

--------------------------------------------------------------------------

katakri (ma)

katakri (n ó)

Balázs Károly: Újszövetségi szómutató szótár:

2631. katakri (ma)

A 2632-ből képzett fn: elítélés, elítéltetés. A "ma" végződés egy tett hatására v. eredményére utal. Ez már a kihirdetett elítélés, amely minden emberre érvényes, Róm. 5,18 Ennek ellentéte az "Élet megigazulása". A "kárhozat" és az "örök kárhozat" szavak mai jelentéstartalma nem egyezik meg a Biblia ihletett szóhasználatával.

Róm 5,16 "egyből lett kárhozottá"

Róm. 5,18 "minden emberre elhatott a kárhozat"

Róm. 5,18 "semmi kárhoztatásuk azoknak"

2632. katakri (n ó)

A 256 + a 2919: elítél. A Szentírásban az ítélet nevelő jellegű fenyítést jelent. Az elítélés ennél súlyosabb, mert az már az egyén ellen irányul, annak kárára, veszteségére.

A magy. fordítások "elkárhozik, kárhozat" szavai helyesek voltak eredetileg, mert pontosan kifejezték a gör. fogalom mondanivalóját: azaz k á r t h o z ó vmi. Később a teológi az örök szó hozzáadásával, és a "nem üdvözülök" halála utáni végső állapotra való alkalmazásával olyan tartalommal töltötte meg, amely ellenkezik a Szentírás szellemével. Az elítélés világméretű, I. Kor. 11,32; és csak azok mentesek alóla, akik Jézus Krisztusban vannak, Róm. 8,1

Mt. 12,41 és kárhoztatják ezt

Mt. 20,18 halálra kárhoztatják őt

Mt. 27,3 elítélték őt, megbánta

Mk. 10,33 halálra kárhoztatják őt

Mk. 14, 64 halálra méltónak ítélték

Lk. 11,31 és kárhoztatja őket

Lk. 11,32 és kárhoztatják ezt

Jn 8,10 senki sem kárhoztatott-e téged?

Jn. 8,11 én sem kárhoztatlak

Róm. 2,1 önmagadat kárhoztatod

Róm. 8,3 kárhoztatá a bűnt testben

Róm. 8,34 Kicsoda az, aki kárhoztat?

Róm. 14,23 Ha eszik, kárhoztatva van

I.Kor. 11,32 a világgal együtt el ne kárhoztassunk

Zsid. 11,7 kárhoztatá e világot

II. Pét. 2,6 végromlásra kárhoztatta

Varga Zsigmond J.: Újszövetségi görög-magyar szótár részlet:

katakri (ma)

elmarasztaló ítélet; kárhoztatás; büntetés;

Újsz. "semmi(féle) kárhoztatásuk nincsen azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak" Róm. 8,1; "kárhoztatásul minden embernek (minden emberre nézve) Róm. 5,18 a krima és a katakrima párhuzamban mély értelmű szójáték van, amelyet a magy. nyelven nemigen tudunk visszaadni ("ítélet kárhozat") 5,16

katakri (n ó) elítél, (súlyos főként halálos) ítéletet hoz; végleg elmarasztal; kimondja a végső ítéletet; kárhoztat; elkárhoztat ; Újsz. kárhoztat Mt. 12,41 42 Lk. 11,31 "valakit halálra ítél" Mt. 20,18; Mk. 10,33; körülményesebben "kimondták róla az elmarasztaló ítéletet, hogy halált érdemel" Mk 14,64; "elítéltél, kimondták a végső ítéletet" Mt. 27,3. A Jn-ban lévő szinoptikus töredékben Jn. 8,10 11 "én sem kárhoztatlak v. ítéllek el" - ......stb"

Kapitánffy:

katakri (ma): elítélés, ítélet

katakri (n ó) I. A, elítél vkit vmire II. P. el van ítélve; büntetés alá esik; halálra ítélik... stb.

-----------------------------------------------------------------

-----------------------------------------------------------------

krino

Balázs Károly: Újszövetségi szómutató szótár:

ÍTÉLET, megítél (de nem elítél!); a szó bibliai jelentése: helyrehozza a helytelent. Ez megfelel a héber "sáfat" szónak, I. Móz 18,25; Zsolt. 82,3

Aki ítél, az jogot érvényesít, igazságot szolgáltat. Ez Isten esetében mindig igaz és helyes.

  Bíróilag megítél egy dolgot, eldönt. Ha embereknek tövényszék előtti vitájáról van szó: pereskedik, I. Kor. 6,6; Mt. 6,40;végrehajtják az ítéletet, Jel. 18,20. Az ember ítél, megítél, véleményt formál, eldönt vmit, mielőtt cselekszik, Róm. 14,5; Csel. 13,46 IKor. 11,13

Mt.

5,40  aki törvénykezni akar veled

7,1    Ne ítéljetek

1       hogy ne ítéltessetek

2       amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltetnek

19,28 ítélitek az Izrael tizenkét nemzetségét

Lk.

6,37   Ne ítéljetek

7,43   Igazán ítéltél

12,57 meg nem ítélitek, mi az igaz?

19,22 szádból ítéllek meg

22,30 ítélvén az Izrael tizenkét nemzetségét

Jn.

3,17  hogy kárhoztassa a világot

18     aki hiszen ... el nem kárhozik

18     nem hisz, immár elkárhozott

5,22  az Atya nem ítél senkit

30     a mint hallok, úgy ítélek

7,24  Ne ítéljetek a látszat után

24     igaz ítélettel ítéljetek

51     kárhoztatja é az embert

8,15  ti test szerint ítéltek

15     én nem ítélek senkit

16     de ha ítélek is

26     ítélni valóm van felőletek

50     van aki keresi és megítéli

12,47 nem kárhoztatom azt

47     kárhoztassam a világot

48     van annak, aki őt kárhoztassa

48     az kárhoztatja azt

16,11 e világnak fejedelme megítéltetett

18,31 ítéljétek meg őt

Csel.

3,13   úgy ítélt, hogy elbocsátja

4,19   hogynem I.-re, ítéljétek meg!

7,7     megítélem monda az I.

13,27 ítéletükkel betöltötték

17,31 melyen megítéli majd a föld kerekségét

20,16 mert elvégezé Pál

21,25 azt végezvén, hogy ők

23,3   a törvény szerint megítélni

6        feltámadás miatt vádoltatom én

24,6   [7] szerint akarunk megítélni

21      vádoltatom én tőletek

25,9   ott ítéltetni meg ezekről

10      itt kell nékem megítéltetnem

20      ott ítéltetni meg ezek felől

25      elvégeztem, hogy elküldöm őt

26,6   állok itt ítélet alatt

8        hihetetlen dolognak tetszik néktek

Róm.

2,1  aki ítélsz

1     amiben mást megítélsz

1     míveled te, aki ítélsz

3     aki megítéled azokat

12   törvény által ítéltetnek meg

stb stb

Varga Zsigmond J.: Újszövetségi görög-magyar szótár:

krino

"döntés, választás; majd eldöntésre váró kérdés, vita; per(lekedés), bíráskodás, ítélet; elítélés, elmarasztaló ítélet; jog, jogi kérdés, (törvénybeli) igazság -szolgáltatás. Újsz. 1. Vitás eset vagy kérdés, pörlekedés I. Kor. 6,7; vita eldöntése, határozat, elhatározás Róm. 11,33 (Isten döntése) .

2. A bíró tevékenysége, bíráskodás, ítélkezés, ítélet Jel. 20,4; Isten ítélkezése Apcs 24,25; Zsid.6,2 I.Pét 4,7,; ld. Róm 5,16 is; igen gyakran elmarasztaló ítélet, kárhoztatás, büntetés II. Pét 2,3; Júd. 4; Isten elmarasztaló (kárhoztató) ítélete Róm 2,2 3,8 vö Jel 17,1; I. Kor. 11,29 24 "ítéletet kapni" Mt. 23,13 TR (toldás, a 14. sz. variánsba, az egész 13. verssel együtt: "ítéletben lesz részetek"); Mk 12,40; Lk. 20,47; Róm 13,2; Jak. 3,1 ......." stb

Kapitánffy:

krino

I.

1. szétválaszt; különválaszt megkülönböztet;

2. kiválaszt, többre becsül jóváhagy

3. eldönt, határoz, ítél(kezik); elítél

4. törvény előtt felelőségre von/vádol

5. (bíró, törvényszék) ítéletet mond; elítél

6. megítél, megfejt, megmagyaráz

7. ítél vélekedik; valaminek tart

8. odaítél; juttat valakinek

9. vallat; kikérdez

II.

1 kiválaszt magának

2. dönt a maga ügyében vetélkedik, mérközik

3. megítél, megfejt megmagyaráz

>>A feltámadás viszont nem ugyanolyan lesz mint a teremtés, Pál tanítása szerint (amit idéztem)

A különbség vsz az, hogy a teste nem a föld porából (azaz földi anyagból) lesz, hanem mennyből való. (mennyei) Pál alapján.

Ugyanazt a szót használja Isten Lelkére vagyis igazából Szellemére :  "ruah Elohim" vagy "ruah Jahve" ... stb

Ami által szóltak, vagy elragadtattak egyes próféták, vagy ami bölcsé tette Dánielt vagy, na meg már a 6 napos teremtés előtt is Isten Szelleme (ruah) lebegett a vizek felett:

1Móz. 1,2
A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke(Ruah) lebegett a vizek fölött.

Ez. 11,5
Ekkor rám szállt az ÚR lelke(ruah), és ezt mondta nekem: Mondd meg, hogy így szól az ÚR: Jól mondtátok, Izráel háza! Tudom én, hogy mit gondoltok magatokban.

Dán. 4,5
Végül megjelent előttem Dániel, akinek a neve az én istenem neve után Baltazár, akiben szent, isteni lélek(ruah) van, és elmondtam neki az álmomat:

1Móz. 41,38
A fáraó ezt mondta szolgáinak: Találhatunk-e ehhez hasonló embert, akiben isteni lélek(ruah) van?

Ez. 37,1
Az ÚR megragadott engem; elvitt engem az ÚR lélek(ruah) által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal.

A feltámadás viszont nem ugyanolyan lesz mint a teremtés, Pál tanítása szerint (amit idéztem)

Mindezt nem vitaképpen írom, hanem mert idebökted ezt.

Pálnak van tantása a feltámadásról miszerint a feltámadott test már szellemi(mennyei) nem úgy mint az első Ádám esetében:

1Kor. 15.42

Így van a holtak feltámadásával is. Elvetik a testet rothadó állapotban, feltámad romolhatatlanságban, elvetik gyalázatban, feltámad dicsőségben, elvetik erőtlenségben, feltámad hatalomban.

Elvetnek lelki testet, feltámad szellemi test. Ha van lelki test, van szellemi test is.
Így is írták meg: "Lett az első ember, Ádám, élő lélekké, az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé." de nem a szellemi az első, hanem a lelki, azután a szellemi.

 Az első ember földből formált por-ember, a második ember mennyből eredő. Amilyen a porember, olyanok a porból valók is, amilyen a mennyei ember, olyanok a mennyeiek is. Amint viseltük a porember képét, úgy fogjuk viselni a mennyei ember képét is. Ezt pedig azért mondom el testvéreim, mert hús és vér Isten királyságát nem örökölheti, sem a romlás nem örököl romolhatatlanságot.

Üdv

Szia!

A másodikra válaszolnék:

Szerintem az ószövben a feltámadásra Ezékielnél van a legjobb leíró prófécia és megjegyezném, hogy végig a ruah(=szellem) szó szerepel nem a nefes(=lélek). Ezékiel visszakérdezéséből arra lehet következtetni vsz, hogy a feltámadás nem volt ismert Ezékiel idejéből:

Ezékiel. 37

1.  Lőn én rajtam JHVH keze, és kivitt engem JHVH szellem által, és letőn engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala. 
2.  És átvitt engem azok mellett köröskörül, és ímé, felette sok vala a völgy színén, és ímé, igen megszáradtak vala. 
3.  És monda nékem: Embernek fia! vajjon megélednek-é ezek a tetemek? és mondék: Uram, JHVH, te tudod! 
4.  És monda nékem: prófétálj e tetemek felől és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg JHVH beszédét! 
5.  Így szól az Úr JHVH ezeknek a tetemeknek: Ímé, én bocsátok ti belétek szellemet, hogy megéledjetek. 

6.  És adok reátok inakat, és hozok reátok húst, és bőrrel beborítlak titeket, és adok belétek szellemet, hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok JHVH. 
7.  És én prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lőn zúgás és ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az ő teteméhez. 
8.  És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bőr borította be őket; de szellem nem vala még bennök. 
9.  És monda nékem: Prófétálj a szellemnek(„ruach“), prófétálj embernek fia, és mondjad a szellemnek: Ezt mondja az Úr JHVH: A négy szelek felől jőjj elő szellem("ruach"), és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek! 
10.  És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a szellem s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg. 
11.  És monda nékem: Embernek fia! ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk!  12.  Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr JHVH: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére. 
13.  És megtudjátok, hogy én vagyok JHVH, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! 
14.  És adom az én szellememet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én JHVH, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr JHVH. 

Üdv