" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Valaki biztos keverte a kökénnyel. Vagy csak azt hitte, hogy ha annál beválik akkor itt is, aztán "pletyka módra " továbbfejlődött és fennmaradt mert már "sokan írták"... :)
A Rosseyankában először éreztem enyhén csersavat mikor legelőször termett, de azóta teljesen tiszta.
Néháy szemet rajta hagytam hogy megtudjam milyen, ha megcsípi a fagy. Nem fagytak tzeljesen át a szemek, beérleltem őket almával. Kásásak voltak, csrsavmentesek, és alig édesek. Tehát nem úgy van az hogy 1-2 fokos mínusz még nem árt neki. Dehogynem! Számonra legalábbis komoly minőségi romlást eredményez.
Kb. 5 centis átmérőjűek lehettek (bánom, hogy nem fényképeztem le), és hát igen, lehet hogy várni kellett volna, amíg szinte elfolyik. Na, majd jövőre.
Szerintem nem lesznek jelentősen nagyobbak, de lehet hogy egyáltalán nem lesznek nagyobbak. Az én Rosseyankám első termései is akkorák voltak mint a mostaniak.
A te fajtád itt a fórumon nincs senkinek. Hogyan tettél szert rá, és van-e valami különlegessége amiért ezt választottad?
Lehet, hogy még puhábbra kellett volna érlelni. Még volt benne csersav. Nem tudom, hogy felétek mekkorák a diók, de valószínű, hogy később se lesz sokkal nagyobb.
Idén termett először a kis (kb. másfél méteres, 4 éve ültetett) kákim, 3 szem dió nagyságú gyümölcsöt. Mind a hármat megettem, amikor már megpuhult, finom volt, édes, de egy nagyon markáns fanyar utóízzel.
Nyikitszkaja bordovaja fajta.
Ez a rossz utóíz fajtatulajdonság, vagy valami más oka van?
Bevallom lusta vagyok a visszakereséshez. Emlékszem régebben talán többször is témavolt a khaki csersavassága. Végül is miért nem savas a bolti és miért az az enyém? Gondolom ez itt lerágott csont de megköszönöm ha valaki felvilágosít.
Á, nem nagy munka, nagyon élvezem. Már 800 szemet leszedtem, és még mindig van. A maradékot én is nappalra elhúzódó fagy esetén szedem le. Zotya papa azt mondta, csak akkor szenved kárt a datolyaszilva, ha éjjel-nappal fagy.
Ez az első nagy termésem. Almával érlelem, aszalom, örülök hogy végre terem.
Jövőre lehet hogy nem lesz ennyi, mert a tetejéből nem tudtam leszedni, ezért levágtam a fa tetejét. A földig érő ágakat is vissza kell vágni. De sebaj, így is elég lesz nekem amit ad. Hamarosan terem a Nikita is. Azt már nem is engedem égig érni.
