" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Datolyaszilvának a sudaras koronaforma a jó. Szerintem akkor érdemes már a sudarat kivágni, ha a fa kezelhetetlen magasságú kezd lenni. (Almafánál is így csináltam.)
Szerintem csak úgy lehetne ha beérlelnétek a gyümölcsöt hogy legyen magas a cukortartalma. Csersavból nem lenne finom a pálinka.
Én inkább eladnám. Ha felkínálod a datolyaszilva face csoportban, azonnal lecsapnak rá. Nem egy intenzív ízű gyümölcs, lehet nem is lenne semmilyen íze a pálinkának. (De lehet hogy csak én gondolom így.)
Pár tucatot, idén több van rajta, amióta átfuttattam a kipurcant őszibarack tányérkoronájára. Mai béna fotó (hétvégén leszedem, úgyse lesz már levele se):
Nincs kiültetve. Cserepes. -5 környékére írják a takarás nélküli fagytűrését.
A régit csípte már meg nálam is ilyesmi fagy. Bírta.
Mennyit ad neked a Jennyd? Nekem tizenéven keresztül jó ha 2-3 darabot hozott, aztán untam rá, de nagybátyámnál ládaszám terem. Úgy néz ki nagyon növényfüggő.
Egyébként nem olyan nagyok, mint egy Hayward. Kb fele.
Hogy milyen fajta, az csak másodlagos, az a lényeg hogy finom. Nekem van Cinebuli fajtám, ami elvileg csersavmentes, jövőre már teremnie kellene. Egyébként engem nem zavar, ha almával be kell érlelni. Még a boltból vásároltat (ami elvileg csersavmentes) is beteszem fóliazacskóba almával, hogy megpuhuljon, jobban szeretem úgy.
Laikusnak (tudatlannak) eladják, aztán ha esetleg 3-4 év múlva reklamál akkor adnak neki - jó esetben egy másik fajtát, mondván magában nem terem. Így eltelik újabb 4 év, a vevő addigra vagy beleun és feladja vagy ha kitartóan makacs és időközben felvilágosul vesz más fajtákat. A kereskedő így is-úgy is jól jár mert kimagyarázza magát, hogy nem megfelelően gondozták, árnyékban volt vagy az a talaj nem volt jó és ezért vagy azért nem termett, stb...
Ma mertörtént az első valamirevaló mézbogyó szüret. (Múlt évben az utolsó szemig lezabálták a rigók.) Arra hívnám fel minden tulajdonos figyelmét, hogy ennél a gyümölcsnél fontos a fajtatársítás. Amíg csak egy volt, nemcsak kevés bogyót kötött, hanem még nagyon aprók is voltak. Most, hogy ketten vannak, sokkal nagyobbak is. És szerintem idén többet hozott, mint a piszke. Pedig aszályos, forró nyarakon nagyon sanyarúan tud kinézni.
Az érdekelne, hogy aki árnyékosabb helyre ültette, azé hogyan viselkedik. Mert a netes ajánlások eléggé összevissza írják le a viszonyulását.
Ennek az angol nőnek sikere volt a Jennyvel. Mondjuk ott hűvösebb és csapadékosabb az időjárás, az eredeti dél-kínai élőhelyhez hasonlóbb, nem olyan száraz és meleg, mint nálunk.
Na ehhez nem értek. Viszont "gyárilag" úgy tudom mikroszaporítással szaporítják, azok is egyforma klónok, nem? Sőt, oltással is.
Mindegy, van már 6 tő Haywardom, a Jennyvel nem foglalkozom akkor. Adok neki még 2-3 évet, dísznövénynek elmegy, nem csúnya.
Ráadásul a Jenny mellé ültetem a Haywardot, szóval elvileg oda-vissza jó hatással lehetnek egymásra, ha véletlen egyszerre virágoznak. Várok még 2-3 évet, aztán bármikor ki tudom vágni.
Amúgy nehéz elhinni, hogy egy ennyire selejt növény kereskedelmi forgalomba kerülhet, pláne külföldön, ahol talán még szigorúbbak a szabályok, mint nálunk. Lehet, hogy egy kis odafigyelésel, beporzással, több tő ültetésével többet teremnének kicsit. Ettől függetlenül nem kezdőknek való a növény és millióknak okozhatott csalódást. A kertészetek persze gazdagodtak általa!
