Ezt nem lehetne megegyszer? Elsore nem tudtam elolvasni.
Dehogynem, tessék:
>>Csak egy részt idéztem - Szemere Bertalanra vonatkozólag - Magyar életrajzából. De úgy látszik, neked az egész kell. Tessék:
ÉletrajzMagyar Bálint (SZDSZ) - Budapesti területi lista 1952. november 15-én született Budapesten. Apai ükapja Szemere Bertalan (1812-1869), 1848-ban az elsõ parlamentnek felelõs magyar kormány belügyminisztere, 1849-ben, a trónfosztás után az ország miniszterelnöke volt. Dédanyjának, Szemere Gizellának a férje, Kürthy Emil Mikszáth Kálmán baráti köréhez tartozó színházi újságíró volt. Nagyapja, Magyar Elek az 1926-1936 közötti években a Magyarország címû lap fõszerkesztõje. Édesapja, Magyar Bálint (1910-1992) irodalmi és mûvészettörténeti tanulmányai végén, 1931-ben egyetemi doktorátust szerzett. Pályáját 1934-ben a Nemzeti Színházban kezdte, azután az Operaházba került, amelynek 1941 és 1944 között titkára volt, a német megszálláskor bocsátották el. A háború után a Nemzeti Színház fõtitkára, végül 1955 és 1958 között a Magyar Néphadsereg Színháza (mai nevén Vígszínház) igazgatója volt. Sokakat irritált öntudatos, független-polgári alapállása, viselkedése, noha vezetése alatt a színház a legsikeresebb és leglátogatottabb lett az országban. 1958-ban a kultúrpolitikai vezetés eltávolította a színház élérõl. Menesztése után többé nem engedték vissza a színházi pályára. 1970-ig a Filmtudományi Intézet tudományos munkatársa, színház- és filmtörténeti tanulmányokat, könyveket írt. Anyai ági családja 1927-ben került Kolozsvárról Magyarországra. Édesanyja, Siklós Olga (1926) dramaturg szakot végzett a színiakadémián, az Ifjúsági Színháznál, a kecskeméti Katona József Színháznál s a Veszprémi Petõfi Színháznál volt dramaturg. 1973-tól 1988. évi nyugdíjazásáig a Magyar Rádió rendezõje. Egy testvére van, Fruzsina (1954), dramaturg, Mécs Imre országgyûlési képviselõ felesége. Nõs, 1993 óta felesége Hodosán Róza szabad demokrata politikus, országgyûlési képviselõ. A Deák téri általános iskola után a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium tanulója, orosz nyelvi tagozaton érettségizett 1971-ben. Az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen történelembõl második helyezést ért el. Egyetemi tanulmányai elõtt egy évig sorkatonai szolgálatot teljesített Hódmezõvásárhelyen. 1972 szeptemberétõl az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának a hallgatója, angolt és történelmet, 1973-tól az angol helyett szociológiát tanult. Negyedéves korában (1975-1976) két félévet elvégzett a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem népgazdasági tervezõi szakán is, de megtiltották, hogy egyszerre két egyetemen folytasson tanulmányokat. A diploma megszerzése után, 1977-tõl az MTA Világgazdasági Kutatóintézetében a kelet-európai osztályon kapott tudományos gyakornoki ösztöndíjat. Ugyanitt késõbb tudományos segédmunkatárs. Kutatási területe a kelet- európai országok 1945 utáni gazdasági fejlõdésének összehasonlító vizsgálata volt. Politikai okokból történt elbocsátása után Hankiss Elemér értékszociológiai mûhelyének lett a munkatársa (1981). 1982-tõl 1987-ig a Szövetkezeti Kutatóintézet tudományos fõmunkatársa. Juhász Pál szociológus hatására agrárkérdésekkel, valamint az 1945 utáni falusi társadalom történetével foglalkozott. 1982-1988 között a Medvetánc címû folyóirat szerkesztõje. 1988-1990-ben a Pénzügykutató Rt. tudományos munkatársa volt. 1980-ban a második világháború utáni lengyel agrárfejlõdésrõl írott disszertációjával egyetemi doktori címet szerzett. 1982- tõl részt vett a Szövetkezeti Kutatóintézet és a Hunnia Filmstúdió közös filmdokumentációs programjában. Az 1980- as évek elsõ felétõl szervezett falukutatások, falujárások (Dunapataj, Szentes, Ibafa, Homokmégy) vezetõ munkatársa, illetve résztvevõje. 1984-1985-ben gazdakört szervezett Dunapatajon. 1986-ban Dunaapáti 1944-1958 címmel háromkötetes dokumentumszociográfiája jelent meg, amelyet a Magyar Szociológiai Társaság Erdei Ferenc- díjjal jutalmazott. A faluszociográfiai munka alapján Schiffer Pállal közösen készített, 1956-ot a középpontba állító A Dunánál címû dokumentumfilmje az 1988. évi Magyar Játékfilmszemlén a társadalmi zsûri különdíját, majd a kritikusok díját is elnyerte. A filmet a San Francisco-i filmfesztiválon is bemutatták, a nyoni fesztiválon ezüst díjjal ismerték el. 1979-ben kapcsolatba került az ellenzéki csoportokkal. A Václav Havel cseh író bebörtönzése ellen tiltakozó nyilatkozat, a Charta '77 melletti szolidaritási ív aláírása és a lengyel ellenzékkel való kapcsolatfelvétel után neve rendszeresen szerepelt az ellenzék különbözõ dokumentumain. 1981 januárjában, lengyelországi "tanulmányútjának" nyolcadik napján kiutasították az országból; februárban munkahelyérõl is elbocsátották. Munkaügyi döntõbírósághoz fordult, a júliusig tartó pert elvesztette. Útlevelét is bevonták. 1981-tõl közel négy éven át összekötõ volt az illegális Beszélõ szerkesztõsége és nyomdája között. A folyóiratban apai dédapja nevét használva Kürthy Emil néven publikált. A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének egyik alapítója, országos tanácsának a tagja. 1988. május 1-jén a Szabad Kezdeményezések Hálózata alapító tagja, beválasztották az országos tanácsba. Felismerve, hogy a koordináló szervezet nem nyújt megfelelõ keretet a politizáláshoz, szorgalmazta és irányította a demokratikus ellenzék párttá szervezését. A pártalapítás napjától, 1988. november 13-tól a Szabad Demokraták Szövetsége egyik vezetõje, ügyvivõje. 1988-1989 fordulóján az elsõ pártprogram, A rendszerváltás programja egyik szerkesztõje. Az Ellenzéki Kerekasztalban és a háromoldalú politikai egyeztetõ tárgyalásokon pártja képviselõje. 1990. januártól a párt kampányfõnöke. Az 1990. évi országgyûlési választásokon Budapest 21. sz., zuglói választókerületében a második fordulóban képviselõvé választották. 1990. május 3-tól 1992. februárig az Országgyûlés önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendõrségi állandó bizottságának a tagja, ekkortól pártja a külügyi állandó bizottságba delegálta. 1992. júniustól az európai közösségi ügyek különbizottságának is a tagja. 1990. május és 1991. február között az SZDSZ képviselõcsoportjában vezetõségi tag, általános szóvivõ és a frakció mûködési szabályzatának kidolgozója volt. Az 1990. decemberi küldöttgyûlés után az apparátust irányító ügyvivõvé választották. 1991. június 23-án Bécsben a közép-kelet- európai szociálliberális fórum alapítója. A párt élén 1991. novemberben bekövetkezett elnökcsere után nem jelöltette magát újra, így 1988 óta elsõ alkalommal maradt ki az országos ügyvivõi testületbõl, ugyanakkor 1991. november 24-én a párt országos tanácsának a tagjává választották. Háttérbe vonulása csak átmenetinek bizonyult, Petõ Iván pártelnökké választása után (1992. november) újra visszatért az SZDSZ legfelsõ vezetésébe. Mint ügyvivõ és kampányfõnök 1993. februártól a párt ekkor kialakított választási titkárságát irányította. Vezetésével dolgozták ki - a választások elõtt egy évvel - a kampányszervezet, a jelöltállítás és a képzés terveit és a választási program alapelveit. Egyik aláírója volt a Fidesszel kötött liberális szövetségi szerzõdésnek (1993. február 24.). Az 1994. évi országgyûlési választásokon korábbi zuglói választókerületében indult, a második fordulóban Baráth Etele (MSZP) mögött 31,99 százalékkal a második helyen végzett. Pártja országos listáján (9.) is jelölték, mandátumát a budapesti területi lista ötödik helyérõl szerezte. Az új Országgyûlés nemzetbiztonsági állandó bizottságának az alelnöke lett. 1994 júniusában tagja volt az SZDSZ négyfõs koalíciós tárgyalódelegációjának, jelentõs szerepe volt a közös kormányzás alapelveinek írásba foglalásában és a szerzõdés aláírásában. Az 1994. októberi tisztújító küldöttgyûlésen kampányfõnöki sikerét elismerve a negyedik legjobb eredménnyel választották ügyvivõvé. Az SZDSZ 1994. õszi önkormányzati kampányát is õ vezette. A választások után a szocialistákkal kötött fõvárosi koalíciós együttmûködési megállapodás egyik létrehozója és aláírója. Fontos szerepe volt abban, hogy 1995 õszén megszületett a médiatörvényt elõkészítõ hatpárti politikai egyezség. Fodor Gábor mûvelõdési és közoktatási miniszter lemondása után pártja 1995. novemberben õt jelölte a megüresedett miniszteri székbe, ezután lemondott bizottsági alelnöki tisztérõl. Az MSZP 1995. december 4-én elfogadta jelölését, miniszteri hivatalát 1996. január 1-jén foglalta el. A kulturális és az oktatási intézményrendszer elõde által megkezdett reformját a parlamenti pártok és az egyes szakmák képviselõivel együttmûködve, konszenzusra törekedve folytatja. Az SZDSZ 1996. novemberi küldöttgyûlésén újra az ügyvivõvé választották. Hivatali címe: Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium. Lezárva: 1996. november 23.<<
Rajk bátyja nyilas volt. Itt nem kell Hubáig vissza menni. Különben az árisztokrácia, hogy ne hülyüljön el teljesen, mindíg gyilkolászta egymást. Az egészséges családban mindíg akadt egy parádés kocsis, akinek lehet, hogy az apja gróf volt, sőt lehet hogy a fia is az lett.
Szörényi Levente főként nem történész, hanem zenész. Magyar Bálint főként nem oktatási szakértő, hanem szociológus. Ebben elég közeli rokonok, mindketten olyan kérdésekkel foglalkoznak, amelyhez annyit értenek, mint hajdu a harangöntéshez.
Eszem ágában sincs megmondani. Mindenki tudja, hogy a reformkor, az 1948/49-es forradalom és szabadságharc, valamint a kiegyezés a nemzeti (= nacionalista) liberalizmus kora volt Magyarországon. Ha te nem jártál iskolába, akkor pótold, talán még nem kérdés.
"Egyébként nemcsak Kölcsey "vallotta" magát Ond vezér leszármazottjának, hanem Ady Endre is."
Helyesbítsünk: Ady taxatíve Góg és Magóg fiának, valamint Dózsa György unokájának is aposztrofálta magát, tehát ilyesfajta dolgokban teljesen megbízhatatlan... :))
