Keresés

Részletes keresés

sensei47 Creative Commons License 2008.12.12 0 0 95
Szolzsenyicin emlékére honlap született
2008. december 12. 08:56

MNO
Honlapot nyitottak Oroszországban Alekszandr Szolzsenyicin emlékére. A Nobel-díjas író most lenne 90 éves. Az orosz nyelvű oldalon személyes dokumentumokhoz, fényképekhez és több műhöz is hozzá lehet férni.

Az augusztusban elhunyt író szülővárosában emlékmúzeum létrehozását tervezik. Szolzsenyicin özvegye pedig azt szeretné, hogyha az író valamennyi művét megjelentetnék.

(MR)
jhirsch Creative Commons License 2008.12.07 0 0 94
sensei47 Creative Commons License 2008.08.19 0 0 93
Az Új Ember 2008.08.10-i számában az alábbi cikket találtam Szolzsenyicinről.

===========================================

Oroszország író-prófétája volt

Alekszandr Szolzsenyicin emlékére

Életének kilencvenedik évében, augusztus 3-án Moszkvában elhunyt Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író. Halálhírét fia, Sztyepan közölte az ITARTASZSZ hírügynökséggel. Beszámolója szerint édesapja otthonában, szívelégtelenség következtében halt meg. A világhírű író már hosszabb ideje betegeskedett, ám ennek dacára aktívan dolgozott. Feleségével, Natalja Szvetlovával összegyűjtött művei harminckötetes kiadásán munkálkodott.

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin 1918. december 11-én született Kiszlovodszkban. A rosztovi egyetemen matematikát és fizikát, illetve Moszkvában irodalmat tanult. Katonaként szolgált a második világháborúban, amikor egy iskolatársának írt levele miatt, amelyben Sztálint bandafőnöknek nevezte, 1945-ben letartóztatták, s a vizsgálati fogság után „ellenforradalmi tevékenység" vádjával nyolc év „javító-nevelő munkatáborra" ítélték. A szabadulása utáni években kigyógyult rákbetegségéből, s e folyamat számára az ortodox hithez való visszatérést is jelentette. 1956-ban rehabilitálták, ekkortól taníthatott is. Nemsokára írói tevékenysége is kibontakozott. Első művei hamar népszerűek lettek Oroszországban. Gulag-beli tapasztalataiból merítve írta meg legfontosabb műveit. „Mi másra is figyelhetett ott az ember, mint a saját lelkére? A dolog lényege azonban az, hogy az ember önként, a lélek belső erejével korlátozza magát" - jegyezte fel a XIX. századi elődei nyomán a realizmust az ortodox kereszténység erkölcsi elveivel ötvöző Szolzsenyicin, aki írói hivatását prófétai feladatnak tekintette. Legjelentősebb alkotásai sorában - Nyikita Hruscsov engedélyével - elsőként látott napvilágot az Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregénye, amely a sztálini lágerek világának rémképét örökíti meg. Írásait a szovjet kommunista kritika élesen bírálta, „túlzott pesszimizmusára" és a kommunizmust célzó kritikájára hivatkozva. Az 1960-as évek közepétől főképp külföldön jelentek meg írásai, melyek alapján szovjetellenesség vádjával 1969-ben kizárták a Szovjet Írószövetségből.

Munkásságát 1970-ben - François Mauriac javaslatára -, „azért az etikai erőért, amellyel követi az orosz irodalom hagyományait", irodalmi Nobel- díjjal ismerték el, amelyet azonban nem vehetett át.

1973 végén jelent meg A Gulag szigetcsoport című szociografikus művének első kötete, melyet a szocializmus és kommunizmus ellen írt pamfletnek nyilvánítottak. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége 1974-ben megfosztotta Szolzsenyicint szovjet állampolgárságától, és kitoloncolták az országból.

Ezután Svájcban, Németországban, majd 1976-tól az Egyesült Államokban élt és alkotott. 1989-ben kapta vissza állampolgárságát, s 1994-ben tért haza Oroszországba. 1997-ben az Orosz Tudományos Akadémia tagjává választották, munkásságáért elnyerte az orosz Lomonoszov Aranyérmet, illetve a francia Erkölcs- és Politikatudományi Akadémia nagydíját, valamint több rangos tudományos és irodalmi társaság tagságát.

Műveiben felemelte szavát az elesettek, a gyengék védelmében: utolsó munkáiban azoknak az embereknek kelt védelmére, akiknek az elmúlt évtized csak szegénységet, kilátástalanságot és nyomort hozott.

Tavaly a Der Spiegel című német lap interjút közölt vele, melyben így válaszolt a halálfélelmét firtató kérdésre: „Nem, már nem félek a haláltól. Fiatalkoromat apám korai halála árnyékolta be - huszonhét évesen hunyt el -, és féltem meghalni, mielőtt irodalmi terveim közül mindegyik valóra válik. De harminc- és negyvenéves korom között a halálhoz való viszonyom elég nyugodttá és kiegyensúlyozottá vált. Úgy érzem, ez természetes, de semmi esetre sem végső mérföldköve az ember létezésének." Sok szép kreatív évet kívánunk még önnek - tette hozzá a riporter, mire az orosz föld talán utolsó író-prófétája ennyit válaszolt: „Nem, nem. Nem kell. Elég volt ez."

l. s.
Előzmény: sensei47 (92)
sensei47 Creative Commons License 2008.08.18 0 0 92
Nagy örömömre szolgált, hogy az Új Ember 2008.08.17-24-i számában cikket találtam Szolzsenyicinről.

Gereben Ágnes: Szolzsenyicin hite

Elolvasásra javaslom a cikket.

fenevad Creative Commons License 2008.08.11 0 0 91

Két kérdés:

 

- Szerinted Szolzsenyicin nyelvezete hogyan viszonyul Nabokovéhoz? Én valahpgy úgy gondolom - soha sem tudtam oroszul annyira, hogy egy komoly konyvet elolvassak - hogy a forditás problémája sok esetben a kulturalis ismeretek hiánya. Nabokov olyan kulturalt volt, hogy ember legyen a talpan, aki a célzásait követni tudja, bármely nyelven. Szolzsenyicin orosz nyelvművész és/vagy a tárgyi tudása nagyon nagy?

 

- Ezzel összefüggően: Most olvastam egy célzást, hogy Szolzsenyicin családja a forradalom előtt legalább olyan gazdag volt, mint Nabokové... Mit lehet tudni erről a családról, és mennyire lehetett ennek konkrét hatása magára Szolzsenyicinre.. (Nabokovra igen konkrét volt a hatás).

 

Előzmény: Zicherman Istvan (22)
tvisztugél Creative Commons License 2008.08.11 0 0 90
Fake.
Előzmény: Törölt nick (31)
Linux fan Creative Commons License 2008.08.08 0 0 89
Abból, hogy valaki híres író, és társadalomelemzését a Gonosz térnyerésére és a Szentírásra akarja alapozni, még nem következik, hogy a szavait érdemes komolyan venni.
Előzmény: ohrana (88)
ohrana Creative Commons License 2008.08.08 0 0 88
Semmi baj. Ugyanaz a véleményed, mint a nyugati többségnek - csak a fizikai jólét, az anyagi javak birtoklása az élet mércéje, más emberi szükséglet nincs.
Sajnos a keleti gondolkodás, a Szentírás ismerete nélkül helyenként erejét veszti, mert elég erős hivatkozások vannak benne.

o
Előzmény: Linux fan (87)
Linux fan Creative Commons License 2008.08.08 0 0 87
Elolvastam. Üres fecsegés, már elnézést.
Törvény helyett a morál vezesse a világ népeit? Ja. Majd a túlvilágon.

Aszongya: "The Western way of life is less and less likely to become the leading model." Ez volt harminc éve. Mikorra várhatjuk a prófécia beteljesedtét?
Előzmény: ohrana (86)
ohrana Creative Commons License 2008.08.08 0 0 86
Nos, a BBC Híradója sem ásott elemzésében különösebben mélyre. Fekete-fehér gondolkodásúnak jellemezte, aki se a Nyugatba se az átalakult Keletbe nem tudott beilleszkedni.
A médiagecik ma is utálják Szolzsenyicint, csak ma már nem merik annyira hangosan mondani.
Egyrészt utálják, mert az általuk oly hőn szeretett Szu-t annak nevezte, ami, másrészt utálják, mert nem értik, és utálják, mert az üresfejű senkiket üresfejű senkinek tekinti.

Érdemes elolvasni:
http://www.columbia.edu/cu/augustine/arch/solzhenitsyn/harvard1978.html
benne van, mit tart a "nyugat"ról.
Nem csoda, ha nem szeretik - a rpófétákat mindig megölték, aztán síremléket állítottak nekik.
Amit akkor, 78-ban mondott, ma is teljesen érvényes, amit mondott higy lesz, az lett.

o
Előzmény: gábornok (36)
ohrana Creative Commons License 2008.08.08 0 0 85
Harry Potter egy szar, ezért nem akarták kiadni - és aki kiadta nem azért adta ki, mert megvilágosodott, hogy jó, hanem mert ráérzett, hogy mekkora marketinget lehet köré keríteni.
Egy Gulag - szigetvilágot nem lehet így megreklámozni, eladni, de Dosztojevszkijt, Csehovot sem. (Az add drágán az életed LIV. része is nézettebb lesz, mint Tarkovszkij összes filmje, oszt előre megmondom, hogy szarabb.)

o
Előzmény: borzimorzi (83)
ellocska-ljudojedka Creative Commons License 2008.08.08 0 0 84
Attól a Harry Potter még elég nagy szar, hogy sok példányban elkelt. Szolzsenyicin viszont nem szar, ezért nem is kell el sok példányban. Láthatóan fogalmad sincs, hány példányban lehet Magyaroroszágon komoly irodalmat eladni. NKA támogatás nélkül az ilyesmi kiadása kevés kivételtél eltekintve szimplán veszteséges.
Előzmény: borzimorzi (83)
borzimorzi Creative Commons License 2008.08.06 0 0 83
Jaj, úgy szeretem ezeket a látatlanban osztogatott "herdálja" kifejezéseket!

Figyu, van olyan ifjúsági regény, amelyet több kiadó is visszautasított, mire egy szóba állt az íróval. Az írónő a művének köszönhetően azóta gazdagabb, mint az angol királynő. És igen, magyar kiadó is akadt, amelyik úgy döntött, hogy "herdál" egy kicsit erre a műre. Valszeg még a kiadó gyerekei is ebből fognak élni. Fúj is rájuk az egész könyves szakma. Ugye, tudod, melyik műre gondolok? *

Tudod, a piac nem úgy működik, mint anno a tervgazdaságban, hogy valami kiadói főmufti eldöntötte, hogy mire nem kell pénzt "herdálni", és akkor az úgy volt, slussz. A piac úgy működik, hogy mindig vannak más kiadók is, és mindig akadhat valaki, aki fantáziát lát olyasmiben, amiben te nem.

Az, hogy hazánkban a szépirodalom marketingje kritikán aluli, még nem jelenti azt, hogy jó marketinggel ne lehetne eredményt elérni. Ja, hogy ehhez alapvetően nem értenek a magyar kiadók, és a hozzá nem értésükre nem azzal reagálnak, hogy megtanulják, amit eddig nem tudtak? Hanem azzal, hogy fitymálják azokat, akik viszont megcsinálták a házi feladatot? Hát, igen. Ez van. Még.

De semmi gond. Ahogy a tizenévesek körében lehetett divatot csinálni egy hétkötetes ifjúsági regényből, úgy a felnőttek körében is lehet divatot csinálni akár Szolzsenyicin olvasásából is, csak érteni kell a marketinghez. Valaki előbb-utóbb meg fogja tanulni.

Csót:
b

*(Gy.k.: Harry Potter.)
Előzmény: ellocska-ljudojedka (82)
ellocska-ljudojedka Creative Commons License 2008.08.06 0 0 82
Szolzsenyicin még életében eladta műveinek kiadási jogát --  az író ebből él. Az örököseinek nincs miről és kivel tárgyalniuk. Majd felnyalják a pénzt, ami csordogál befele. Egyébként kötve hiszem, hogy Szolzsenyicin kiadása aranybánya. De ha az is lenne, elég naív elképzelés, hogy egy üzleti vállalkozás a profitját Szolzsenyicin magyar nyelvű kiadására herdálja. Ehhez ráadásul joga sincs.
Előzmény: borzimorzi (79)
ellocska-ljudojedka Creative Commons License 2008.08.06 0 0 81
Sokkal hamarabb. Hatvanhatban-hatvanhétben.
Előzmény: sul (68)
borzimorzi Creative Commons License 2008.08.05 0 0 80
Hogy nem sül le a bőr ennek az E. Fehér Pálnak a képéről!

Azok után, amiket 1974-ben írt a szerzőről!

Legalább annyi esze lenne az isten bermának, hogy fogná be!

Broáááááf....

Csót:
b
Előzmény: - duplagondol - (30)
borzimorzi Creative Commons License 2008.08.05 0 0 79
Bocsánat, de a jogok megszerzését alapnak vettem.

Semmi gond, majd kiadják veretes angol kiadók, aztán elolvasom úgy. Plusz ezeknek lesz pénze is, meg kellő marketing lehetősége is ahhoz, hogy akár a kisebb nyelvekre való fordítást is megfinanszírozzák. Kérdés, hogy eszükbe jut-e.

Sajnos, tegnap óta már nem igazán releváns, hogy a szerző személy szerint kivel áll szóba. :-(

Az örökösei pedig úgyis a nagy kiadóvállalatokkal fognak tárgyalni, mert azok egy összegben ki tudják fizeni a fordításban megjelentetés jogát az összes mű tekintetében. Még egy-egy kisebb összeget tudnak adni a kis nyelveken való megjelentetés jogáért is, ha akarnak.* Tekintve Szolzsenyicin népszerűségét a volt keleti blokk országaiban, reménykedem benne, hogy akarnak majd. Még a relatíve kisebb összeg is jobban meg fogja érni az örökösöknek, mint egyesével tárgyalni kis nyelvenkint 2-4 versengő kiadóval. Pláne, hogy ezekről semmilyen érdemi referencia nincsen (vagy már nincsen) oroszból való fordítás tekintetében.

Ezzel szemben egy Penguinben látatlanban meg lehet bízni. A goodwill (üzleti jó hírnév, renomé) nem ok nélkül komoly mérlegtétel.

Csót:
b

*A magyar mellett gondolok itt a lengyel, a cseh, a szlovák, a bulgár, a román, a szerb, a horvát, az albán, az észt, a lett, a litván, a mongol a grúz és az örmény fordításra. Ukrán?

Előzmény: Törölt nick (25)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.08.05 0 0 78
Van egy sor ténybeli tévedés a cikkben.
P.l. Szolzsenyicin nem származott kozák családból.
Az apja, Iszaakij Szemjonovics Szolzsenyicin paraszt volt (és nem kozák), az anyja pedig, Taiszja Zaharovna Scserbak - egy ukrán földbirtokos lánya.

De mindegy...
Előzmény: Törölt nick (77)
Törölt nick Creative Commons License 2008.08.05 0 0 77

Nem - még nincs bennük kiirtva az ember
2003. december 11.
 
Ma nyolcvanöt éves Szolzsenyicin, a hírhedett Gulágot megjárt, a Szovjetunióból árulásért száműzött, orosz, Nobel-díjas író
Iván Gyenyiszovics bombaként robbant "Ötven-hatvan méternyi, ácsolatlan, girhes-görhe építmények voltak. A gerendák hézagai mohával kitömve, plafon, padlás nem létezett. A priccsek hézag nélküli, közös fekvőhelyek voltak. A barakknak egyetlen bejárata volt, ablaka egy sem. A kályha körül általában senki nem feküdt. A melegebb helyekre a rablók kerültek, mert nekik volt hatalmuk. Minél szerencsétlenebb volt valaki, annál közelebb került az ajtóhoz. A főtés abból állt, hogy a barakk közepén volt egy ötszáz literes benzines hordó. Mint mondottam, ide mindenkinek naponta egy darab fát kellett bevinni. A Kholodnijon egy barakkban négyszázan voltunk. Minden barakkban volt egy úgynevezett napos, általában beteg ember, aki arra ügyelt, hogy a tűz ne aludjon ki. A hordót a barakk közepén hasra fektették, s az alján egy ajtót létesítettek. A padlózat fából volt, azt vastagon belepte a mocsok. A hordó hátsó aljába egy lukat vágtak, azon jött ki a kürtő, a kályhacső. Abba illesztettek a fenekére állítva egy másik hordót, mely "rajta ült" a lefektetett hordón, és ezt mindig teleraktuk hóval, mert más víz nem létezett...." (Kilyén Károly : Fennmaradni!)

Így írt és emlékezett egy magyar hadifogoly a rettegett Gulágra, ahová százezerszám hurcolták a hadifoglyokat, másként gondolkodókat, a koncepciós perek áldozatait, vagy - a csecsenek esetében például - , közvetve egész nemzetiségeket. Mégis talán feledésbe merült volna, talán nem is hallottunk volna a Gulág rettenetes intézményéről, ha egy, a Vörös Hadsereg volt tisztje nem írja meg a hatvanas években "Ivan Gyenyiszovics egy napja" című novelláját egy sztálinista munkatábor lakójáról.



Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin a mai orosz irodalom talán legnagyobb alakja. A ma nyolcvanöt éves író 1918-ban született kozák értelmiségi családban. Apja még születése előtt meghalt, a fiatalember pedig a Vörös hadsereg tisztjeként végigharcolta a Második Világháborút, bátorságáért kitüntetésben is részesült. De bátorsága, szabad szelleme volt az is, ami már korán bajba sodorta: egy levelében nyíltan bírálta Sztálint és annak hadvezéri képességeit. Ezért 1945-ben letartóztatták, és nyolc évig különféle szovjet börtönökben, munkatáborokban raboskodott. A hatvanas évek enyhülő légkörében, Sztálin halála után írta meg az "Iván Gyenyiszovics egy napja" című novelláját, ami bombaként robbant a Szovjetunióban és külföldön is.

Hruscsov lemondatásával azonban véget ért az enyhülés korszaka, és Szolzsenyicin nem publikálhatott többé. Az orosz írószövetség kizárta soraiból, és Szovjetunióban nem jelenhettek meg az ebben az időszakban íródott alkotásai: a Pokol Tornácán, és a Rákosztály. Külföldön viszont igen, és az egyre elismertebb Szolzsenyicin végül 1970-ben elnyerte műveiért a legrangosabb irodalmi elismerést: az irodalmi Nobel-díjat. Ám a díjat nem vehette át, mivel félt, amennyiben elhagyja hazáját, a hatóságok megakadályozzák majd visszatérését. A kommunista diktatúra viszont inkább a "kívül tágasabb" politikáját követte leghíresebb fiával szemben: annak 1973-ban megjelent műve, a Gulág-szigetcsoport miatt hazaárulónak bélyegezték és száműzték a Szovjetunióból, amit önszántából el nem hagyott soha.



Így kerülhetett sor arra, hogy végül 1974-ben átvehette irodalmi Nobel-díját, és először Zürich-ben, végül 1976-tól az Egyesült Államokban telepedett le. Száműzetése alatt sem maradt tétlen: elsősorban a nyugati demokrácia és a fogyasztói társadalom visszásságait, annak Janus-arcú politikáját ostorozta. Végül a Szovjetunió összeomlása és a diktatúra bukása után Szolzsenyicint Oroszország hazavárta: visszakapta állampolgárságát, megkövette az orosz Írószövetség, 1994-ben visszatért szülőföldjére, ahol 1997-ben az Orosz Tudományos Akadémia tagjává választották, munkásságáért elnyerte az orosz Lomonoszov Aranyérmet, és a francia Erkölcs- és Politikatudományi Akadémia nagydíját, több rangos tudományos és irodalmi társaság tagságát.

Ám Szolzsenyicin nem is lenne Szolzsenyicin, ha nem emelné fel szavát az elesettek, a gyengék védelmében: legújabb munkáiban azoknak az embereknek kel védelmére, akiknek az elmúlt évtized csak szegénységet, kilátástalanságot és nyomort hozott. Rendszeresen műsort vezetett az egyik orosz televízióban, ostorozta a piaci reformok pusztító erejét, a Jelcin adminisztráció korruptságát. Nem rejti véka alá negatív véleményét a demokráciáról és az egyéni szabadságjogokról sem, nem titkolja, hogy Oroszország számára előnyösebbnek tartaná a jóindulatú önkényuralmat és hazáját a Nyugat materialista szemlélete elleni menedéknek tekinti.


KORÁBBAN "Sztálin, a gyáva"
Ötven éve múlt, hogy meghalt a Szovjetunió "Nagy vezére" Joszif Viszarjonovics Sztálin
Gulág, mint műemlék
Nemzetközi műemlék lesz egy gulag, azaz hajdani szovjet kényszermunkatábor, az egyetlen, amely tökéletesen épen maradt a több száz hasonló közül
A Generalisszimusz halála
Kérdezzük csak meg bármely idősebb családtagot, hány olyan nap van még élete során, melynek eseményeit olyan tisztán fel tudja idézni, mint az ötven évvel ezelőtti március 5-ét
AJÁNLAT Iván Gyenyiszovics egy napja
Legeza Ilona könyvismertetője: Iván Gyenyiszovics egy napja
sul Creative Commons License 2008.08.05 0 0 75
Vagy nem t'ok oroszul.  :D
Előzmény: Zicherman Istvan (72)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.08.05 0 0 73
Nem. A pártját ,,Nemzeti-Bolsevik Párt"-nak hívják (,,Nacional-Bolsevisztkaja Partyija").
Előzmény: Törölt nick (70)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.08.05 0 0 72
De ott van.
Ha egy kicsivel jobban ismernéd Szolzsenyicin könyveit, akkor ezt nem írtad volna.:))))
Csak megsúgom, a magyar címnek kevés köze van az eredeti címhez.;) Oroszul a könyv címe ,,В круге первом" - ,,ELSŐ KÖRBEN".
A Makai/Szabó fordítás nagyon jó, gyönyörű, de sok apróbb részletben eltér Szolzsenyicin eredeti művétől.

Másképpen nem is lehetett volna megoldani. Vagy az ember olvas egy kiváló irodalmi fordítást, vagy egy olyan nyelvészeti-torzszülöttet, mint amit Pelevin ,,Csapajev és az Űr" regényéből csináltak (a magyar elnevezés ,,Az agyag-géppuska" lett:(((((((((((
Előzmény: sul (67)
sul Creative Commons License 2008.08.05 0 0 71

Hetényi Zsuzsanna

 

Remélem, nem felejtem el ennek az ávósivadék rib...nak a nevét!

Előzmény: Tavaszi Széll (34)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.08.05 0 0 69
Ha már Limonov a téma.
Akkor kezdjük avval, hogy nem ,,náci/bolsevik", hanem ,,nemzeti-bolsevik". Ráadásul baloldali nemzeti radikális a pártja (NBP).
Teljes bibliográfiája:
* «Это я, Эдичка», 1979(,,Én vagyok, Egyecska")
* «Дневник неудачника», 1982 (,,Egy lúzer naplója")
* «Подросток Савенко», 1983 (,,A kamasz Szavenko")
* «У нас была великая эпоха» (,,Hatalmas korszak volt minálunk")
* «Молодой негодяй» — Париж: Синтаксис, 1986 (,,Egy ifjú rohadék")
* «Палач» — Иерусалим, 1986 (,,Hóhér")
* «История его слуги» (,,Szolgája története")
* «Смерть современных героев» (,,A modern hősök halála")
* «Укрощение тигра в Париже» (,,Tigris-idomítás Párizsban")
* «Девочка-Зверь» (,,A vadállat-kislány")
* «Великая мать любви» (,,A szerelmes nagy anyja")
* «Убийство часового» (,,Az őrszem meggyilkolása")
* «Исчезновение варваров», 1993 (,,A barbárok pusztulása")
* «Американские каникулы» (,,Amerikai vakáció")
* «Лимонов против Жириновского» — М.: «Конец века», 1994 (,,Limonov vs Zsirinovszkij")
* «Анатомия героя», 1994 (,,A hős anatómiája")
* «В плену у мертвецов» (,,Hullák fogságában")
* «Смерть в автозаке» (,,Halál a rabomobilban")
* «Охота на Быкова: расследование Эдуарда Лимонова» — СПб.: (,,Vadászat Bikovra: Eduard Limonov oknyomozása" )Лимбус-Пресс, 2001
* «Книга мёртвых» — СПб.: Лимбус Пресс, 2001 (,,Holtak könyve")
* «Дисциплинарный санаторий» — СПб.: Амфора, 2002 (,,Fegyelmi szanatórium" vagy ,,Büntetőnyaraló", lehet más cím is)
* «Моя политическая биография» — СПб.: Амфора, 2002 (,,Politikai önéletrajzom")
* «316, пункт „В“» — М.: Амфора, 2003 (,,316, ,,B" bekezdés")
* «Русское психо» (,,Orosz psycho")
* «Контрольный выстрел» — М.: Ультра. Культура, 2003 (,,Kontrol-lövés")
* «Другая Россия» — М.: Ультра. Культура, 2003 (,,Egy másik Oroszország")
* «Русское. Стихотворения» — М.: Ультра. Культура, 2003 (,,Orosz. Versek.")
* «Книга воды» (,,A víz könyve")
* «Священные монстры» — М.: Ad Marginem, 2004 (,,Szent torzzszülöttek" vagy ,,Szent szörnyek")
* «По тюрьмам» — М.: Ad Marginem, 2004 (,,Börtönről börtönre")
* «Торжество метафизики» — М.: Ad Marginem, 2005 (,,A metafizika diadala")
* «Настя и Наташа» — М.: Emergency Exit, 2005 (,,Násztya és Natasa")
* «Такой президент нам не нужен: Лимонов против Путина» — М.: Издание автора, 2006 (,,Nincs szükségünk ilyen elnökre: Limonov vs Putyin")
* «Ноль часов» — М.: Emergency Exit, 2006 (,,Nulla óra")
* «Иностранец в смутное время» — СПб.: Амфора, 2007 (,,Egy külföldi a zűrzavar időszakában" vagy ,,Egy idegen a zavaros időkben")
* «Смрт» — СПб.: Амфора, 2008 (,,Smrt" (ószlávul - ,,Halál")
* «Ереси» — СПб.: Амфора, 2008 (,,Eretnekségek")
Előzmény: Törölt nick (63)
sul Creative Commons License 2008.08.05 0 0 68

"Ez megjelent Magyarországon?"

 

Legelőször a Nagyvilágban 1972-73 tájt.

Előzmény: evil1023 (28)
sul Creative Commons License 2008.08.05 0 0 67

"Nem teljes a lista."

Nagyon nem.

Pl. A pokol tornáca - "csak" 2 jókora kötet.

Előzmény: Zicherman Istvan (7)
sul Creative Commons License 2008.08.05 0 0 66

"Nem nagyon törték utána a könyvkiadók magukat az utóbbi időben."

 

Vagy csak te nem jártál könyvesboltban.

Kb. 3 hónapja jelent meg A pokol tornáca. (Szintén zseniális nagyregény.)

Előzmény: Gátúszó (6)
Törölt nick Creative Commons License 2008.08.05 0 0 65

E. Fehér Pálnál szemetebb aljadék a világon nincs még 1.   

Már  1980.-ban ott tartott, hogy az sem volt igaz amit kérdezett, és amit állított, annak az ellenkezõjében is bértollnoki  hamisítás volt.

Nekem megvan 17 évfolyam KRITIKA c. havilap, abban ott van ennek a nyomronc budinak az egész retek élete. Szánalmas, és romlott. És gagyi!

 

Nem olvasok E .Fehér Pált, mert egyetlen szava is fertõz.

 EFP Kádár-boy, Pándy-boy, és Aczél-boy volt. 

 

Õ  maga + elveszett még 20 éves korában a sok seggnyaló boyság közben.

Előzmény: - duplagondol - (30)
Törölt nick Creative Commons License 2008.08.05 0 0 62

Nyugodjon békében.

 

Éles tollú, éles meglátású, éles kritikájú ember volt.

Senki nem szívelte igazán, se a bolsik, se a kapitalisták.

Meglátta és élesen kritizálta mindkét működési rendszer hibáit.

 

 

....szép ...hoszú életkort megélt.........

 

 

Művei itt maradtak és továbbra is mindenki által olvashatóak........

 

Előzmény: Gátúszó (-)
gábornok Creative Commons License 2008.08.05 0 0 61
Nos, másodjára nézve: én emlékeztem rosszul. Lehúzták, tehát érdemes talán figyelni rá.
Előzmény: Tavaszi Széll (52)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!