Keresés

Részletes keresés

emberimádó Creative Commons License 2011.01.06 0 0 50

Üdv!

 

Nekem inkább Atlantisz ugrott be erről a versről, és kevésbé egy buborék. A kutatók meg lent maradtak a vágyott világban, Atlantisz utópisztikus. Engem egyáltalán nem nyomaszt a vers, hacsak nem a sok soráthajlás. Azok miatt érzek valami feszülést, de nem feszültséget.

Előzmény: meki (22)
Sneakyfuckah Creative Commons License 2010.11.22 0 0 49

Jó estét!

Nos, egy költőt olvastok most, itt kutakodok, nem találok olyan topikot, amely saját versekkel foglalkozna. Nos, én saját strófát alakítottam ki, helyesebben egy rímrendszert, amit sosem hághatok át, mert abban a pillanatban újraírom az egészet.

Rímképlet: aabccbdd, magyarán 2 páros és egy ölelkező rím van.

zigbee Creative Commons License 2008.09.12 0 0 48
Olvastam Weöresnek ezt a disszertációját, valamint egyéb tanulmányokat is tőle.
Nem állítom, hogy mindenben igaza van, sajnos több helyütt általánosít, a személyes tapasztalatait érleli törvényhellyé, de ettől eltekintve, érdekes, figyelemre méltó, sok igazságot tartalmazó munkák ezek.
Téved például akkor, amikor az ihletet alárendeli a költői gyakorlatnak, mi több, fölös haszontalan dolognak titulálja azt. Abban természetesen igaza van, hogy az ihletettség még nem elég a jó vershez.
Tetszett az a megállapítása is, hogy a versírást mint tevékenységet az asztalos, a bádogos, a napszámos munkájával teszi egyenértékűvé, jelezve ezzel, hogy az semmivel nem értékesebb mint a többi alkotó- vagy termelő-munka.

Amit itt idézel tőle azzal összességében, a fő mondanivaló tekintetében, maradéktalanul egyet tudok érteni.

Fura egyébként, hogy sok költő foglalkozott a vers születésével, annak körülményeivel, előfeltételeivel, stb. de alig akadt, aki erről komolyan, részletekbe menően írni is mert volna.


Előzmény: meki (36)
mátisz Creative Commons License 2008.09.11 0 0 47
Vagy ismeri bárki? Leginkább az tetszett meg benne, hogy a kihagyásokra épít. hiszen egy vers írásánál az is fontos, hogy mit hagy ki egy költő.
mátisz Creative Commons License 2008.09.11 0 0 46
Van egy verse, régen olvastam már, most megpróbáltam útána néznii a neten, az a címe: Kilátások egy tájegységről. Ismered?
Előzmény: virgilus (45)
virgilus Creative Commons License 2008.09.11 0 0 45
Persze semmi bajom a Ferencz Győzővel. Nem is rossz a verstani gyakorlatok könyve. De inkább a szerdahelyire szavaznék.
Előzmény: mátisz (44)
mátisz Creative Commons License 2008.09.11 0 0 44
Köszönöm. Amúgy Ferencz Győző verseit én nagyon szeretem.
Előzmény: virgilus (43)
virgilus Creative Commons License 2008.09.11 0 0 43
szia!

nekem még régen a Szepes-szerdahelyit ajánlották. Az egészen alapos. Talán túlságosan is belemegy a részletekben. Van a Ferencz Győzőnek is egy kis könyve, de az inkább tankönyvszagú.
mátisz Creative Commons License 2008.09.11 0 0 42
Sziasztok! A szabályokról sajnos még nem tudok sokat. Esetleg tudtok valami használható, nem szájbarágósan megírt verstan könyvet?

Talán érdekelne titeket is, azt hiszem én el tudok menni rá:)!! - Budapest V., Városház park. Ugye a Deák Ferenc térnél na? - 2008. szeptember 13., 14:00 A TÁP színház Pesten is előadja, amit Pécsett a versiroverseny.hu nevezési túrnéáján. Vagyis kortárs versek, Radnóti Miklós és József Attila. Ha érdekel élőben is.
virgilus Creative Commons License 2008.09.11 0 0 41
Naja, ez így lehet. Ahhoz persze kellhetnek a szabályok. Úgy értem ahhoz, hogy valaki a legbelsőbb gondolatait úgy adja elő, hogy más is értse. Ha más nem, a nyelvtan szabályai, vagy a beszéd szabályai kellenek. Amiket szintén meg lehet szegni, csak nem mindegy, hogy mikor.
meki Creative Commons License 2008.09.11 0 0 40
:) Talán mindkettő. Bár valaki viszolyog a szabályos versektől, nekik nem esztétikai élmény. A versnél egyébként az a szép, hogy a költő a napi élményét esztétikai élménnyé alakítja.
Előzmény: virgilus (39)
virgilus Creative Commons License 2008.09.11 0 0 39
Hát ez a mondat tipikusan olyan, ami úgy világít rá a tárgyára, hogy a fénytő, az még sejtelmesebb lesz. Közben felmerült bennem egy kérdés, vajon a vers szabályai pusztán mankók az alkotóknak, vagy esztétikai élményforrások is egyben az olvasók számára.
Előzmény: meki (38)
meki Creative Commons License 2008.09.11 0 0 38
Tudom, én is sok antikváriumban érdeklődtem egészen tegnapelőttig eredménytelenül. A sor, amit kihagytam: "és mekkora virulásra adott lehetőséget sok tárgyi elv, így a társadalom-javító tendencia vagy a lar't pour l'art" Az ellentét, amit érzel itt is megmarad. Weöres amúgy később úgy írja le a művészetet, mint olyan valami, aminek "feltétlen kötöttsége nincs, de határtalan szabadságában minden kötöttséget elbír."
Előzmény: virgilus (37)
virgilus Creative Commons License 2008.09.11 0 0 37
Már nagyon rég keresem ezt a könyvet. Legalább ezt a néhány sort el tudtam olvasni, kösz. Most rágódom rajta kicsit. Már, hogy végül is mit állít Weöres Sándor a versírásról. Amúgy látom néhány sort kihagytál. Talán fontos lehet, mert éppen ott ütközik a két gondolat: szabály, vagy nem szabály.

(Mellesleg az ihlet kérdéséről - bár tudom nem tartozik szorosan a topik tárgyához - nem ír valamit esetleg?)
Előzmény: meki (36)
meki Creative Commons License 2008.09.11 0 0 36
A topik gazda visszatér. Látom néhányan már elkezdték boncolgatni a szabályosság, szabálytalanság kérdését. Nemrég vettem meg Weöres Sándor Egybegyűjtött írásait. Benne van a disszertációja is, amelynek A vers születése a címe. S pontosan témába vág. Egy gondolatsort idéznék most, aki akar gondolkodjon el rajta. Szálljon vele vitába, gondolja tovább. Gondolom nem titok, hogy Weöresenek szerintem tökéletesen igaza van. De mivel épp kötekedni van kedvem én is keresem a fogást ezen a néhány soron. Tény, hogy nehéz vitába szállni olyan állítással, amely mögül nem lóg ki egy elfogult, szélsőséges világnézet lába.

"A művészetnek nemcsak az a főjellemvonása, hogy feltétlen érvényű szabályai nincsenek; ugyanilyen jellemző, hogy a művészetre esetenként bármilyen szabály érvényes lehet. Gondoljuk el, mennyi remekmű született formai parancsok gátjai közt: mennyi nagy alkotásnak adott szilárd vázat a drámai hármas-egység, vagy a zenei tonalítás törvénye!... Örökérvényű művészeti szabályokat nem ismerünk, de a szabályok ideiglenes érvénye, segítőereje kétségtelen - és az alkotóembernek joga van akár a legmegokolatlanabb művészeti elveket vallani, ha általuk találja meg a saját művész-tevékenységre legkedvezőbb keretet."
Előzmény: virgilus (35)
virgilus Creative Commons License 2008.09.05 0 0 35
Siralmas eredményeket éppúgy szülhet, mint olyan alkotásokat, min J.A. szonettkoszorúja.

Egy fiatal, tapasztalatlan költőnél nagyobb veszély a szedett-vedettség, mint a formakövetés. (S még azt sem mondhatjuk teljes joggal, hogy ez alól a szabály alól kivételt képeznek az igazán nagy költők fiatalkori versei).

Persze nemcsak formai szabályok vannak (amik valójában akkor működnek igazán, ha megszegik őket), de lehetnek tematikus tendenciák. Utóbbi persze inkább egy nagy játék része.

Vajon tényleg ennyire messze van a művészet a játéktól? Vajon egy drámaversenyre, vagy verspályázatra érkezett alkotás kevésbé művészi, mint egy "belső indulatból" épített. (idézőjel oka: minden vers belső indulatból épített, azt hiszem) Az ókori drámaversenyeken egészen szabályos művekkel szerepeltek a szerzők.
Előzmény: lotussoul (34)
lotussoul Creative Commons License 2008.09.05 0 0 34
Egyetértek Zigbee-vel.
Ami a formától való indíttatást illeti:
nekem többet ér az, amit nem egy formába beletölteni kívánnak, hanem, amihez az alkotó készíti az öntőformát.
Ez nem jelenti azt, hogy nem lenne értékes a formának megfelelő vers, ami inkább játék, s a játék szép, mint tudjuk.
Viszont annyira lelombozó, ha a költő görcsösen ragaszkodik a szerkezethez, s annak rendeli alá művét. Siralmas eredményeket szülhet az ilyen.
zigbee Creative Commons License 2008.09.04 0 0 33
"Nyilván nem állítom, hogy minden vers szabályos, ám mindnek felismerhető szerkezete van"

Ezt hívják szabály-alkotásnak.
Ha pedig formakövetés csupán, az is csak egy meglévő klisé alkalmazása, megtöltése valami új tartalommal.

A művészet alapvetően nem szabálykövető, hanem szabályalkotó tevékenység. Az elődök által lefektetett alapok nem gátat, korlátot képeznek, hanem lehetőséget biztosítanak a tovább-építkezéshez.
Lásd: zene, festészet, színház, stb.

Előzmény: virgilus (30)
virgilus Creative Commons License 2008.09.04 0 0 32
Alapvetően a kérdés az, mi az, ami ösztökéli a verset. Éppenséggel egy formai is betöltheti ezt a szerepet. Néha pedig a mondanivaló maga hozza magával a formát, amit persze nem kell követni. Viszont a mondanivaló a formát szétrobbantja. Azt hiszem itt válik érdekessé igazán a dolog. Vajon a forma hordoz önmagában értéket, vagy csak szétrobbantva értékes?
Előzmény: lotussoul (31)
lotussoul Creative Commons License 2008.09.03 0 0 31
A kötöttségeknek is megvan a maguk szépsége, ám annak is, ha lerázzuk azokat magunkról. Örülünk, ha a vers, bár a mondandója új, a régi, jól ismert, megnyugtató, felismerhető... De milyen üdítő - még ha éppoly furcsa is - ha a formai szabályok áthágásával, új formákkal találkozunk! Mindig az újítás vitte előre a világot, s bár kevés új van a nap alatt versformák terén, mégiscsak érdemes próbálkozni, bátran újat építeni, akár a régi romjaiból is. Néha épp azok a legszörnyűbb próbálkozások, amikor a kezdő költők a sémákhoz ragaszkodva, azok vezérfonalát követve, "a nagyok kezét fogva" igyekeznek verset szülni.
virgilus Creative Commons License 2008.09.02 0 0 30
Nem tudom hová tűnt a topik gazda. Bárhogy is, szerintem igenis vannak szabályok. Nyilván a költő dönt róla, hogy követi-e őket vagy sem. S ha követi persze meg is szegheti, s nyilván fontos, hogy miért szegi meg. Ha valaki felvállalja egy strófaszerkezet kötöttségeit, nyilvánvalóan oka van erre. Ha felvállalja s megszegi nyilván célja van a szabályszegéssel. Nyilván nem állítom, hogy minden vers szabályos, ám mindnek felismerhető szerkezete van - ez persze evidencia.
Előzmény: zigbee (29)
zigbee Creative Commons License 2008.08.21 0 0 29
Nincsenek ilyen szabályok, amikről írsz.
A művészetben nem is léteznek szabályok. A művészet maga alkot szabályokat, például akkor amikor szonettet, limericket, alkaioszi, Sapphói strófát, stb.-t hoz létre. Viszont ezek a szabályok csak az adott rendszeren belül 'kötelező érvényűek', az alkotó maga vállalja fel -vagy sem- azokat.

ifjuver Creative Commons License 2008.08.14 0 0 28
Hát azt hiszem én sajnos csak megfigyelő leszek ebben a vitában. Én ezekről a szabályokról alig tudok valamit. Ha én verset írnék, csak a saját szabályaim szerint írnám, aminek alapja a szépség, és a rend. Mások verseit is ez alapján olvasgatom, ezért émelygek némely avantgárd költeménytől. Amúgy szeretem József Attilát, de ez a vers nem valami nagy szám... Azért kíváncsi vagyok, mit hozol ki belőle.
meki Creative Commons License 2008.08.14 0 0 27
Mit értesz tartalmi szabályok alatt? A tartalom persze képes irányítani a formát, de még az sem szükségszerű. De ezt a kapcsolatot nem hiszem, hogy lehetne tárgyilagosan vizsgálni.
Szóval formai szabályokra gondoltam. Vegyük elsőként talán József Attila Rejtelmek című versét.
Előzmény: ifjuver (25)
virgilus Creative Commons License 2008.08.14 0 0 26
Szerintem olyan verssel kéne kezdeni, ahol nyilvánvaló látszik a szabály áthágása. Ezért javasoltam a Gyász című Füst Milán verset. Na megyek nézni a bírkozást aztán jövök.
Előzmény: ifjuver (25)
ifjuver Creative Commons License 2008.08.13 0 0 25
Milyen szabály? Formai, vagy tartalmi? A formai szabály jó kérdés, ha arra gondolsz, hogy nekem fontos-e hogy jambusokat meg trocheusokat olvassak, akkor nem érdekelnek a szabályok. De ha valaki azzal kérkedik, hogy a szabály semmire se jó, és élvezhetetlen verseket ír, az még kevésbé tetszik.
Hozz valami konkrét példát, aztán majd csontig lerágjuk.
meki Creative Commons License 2008.08.12 0 0 24
Láttom, nem akar beindulni ez a topik. Amint kiteszem a lábam itthonról...:) Na se baj. Eszembe jutott, mi lenne, ha Lator László versekkel próbálkoznék. Mi a kedvencetek?
virgilus Creative Commons License 2008.08.09 0 0 23
Sziasztok! Persze ki lehet indulni a képből is, számomra azonban a legrejtélyesebb a könyv címe, a Szkeptikus mosoly, talán az adja meg a kulcsát ennek a szövegnek.
meki Creative Commons License 2008.08.07 0 0 22
Legelőször a festmények felől közelítenék a Kemény István vers felé, mivel olyannyira képszerű. Erről a Kemény versről Szűts Attila egyik képe jut eszembe. Az egyik képe, amely buborékba - Földényi F. László szerint aurába - van zárva. (Amúgy Szüts Attila egy másik képére maga a költő is utal a Játszótér éjjel című versében.)
Ez a buborékba zártság, adja a vers misztikáját. Persze mindegyik Kemény vers misztitikus, de ennél a versnél ez a misztika kézzel fogható, megközelíthető:Egy néptelen kutatóhajó, a tengeren, emberek nélkül. A tér ketté van osztva, a hajó fedélzetét elválasztja a mélységtől a tengerfelszín. Apokaliptikus kép.
meki Creative Commons License 2008.08.07 0 0 21
Itt vagyok, bár nem férek olyn sűrűn géphez, mint reméltem.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!