Hét végi londoni sajtóértesülések szerint Brown két hónapot kapott arra, hogy kimozdítsa a Munkáspártot a népszerűségi mélypontról, ellenkező esetben távoznia kell a párt és a kormány éléről.
Recesszió Nagy-Britanniában? 2008. augusztus 22. 13:05
MNO Az 1990-es évek recessziós időszakát idézi a brit gazdaság napjainkban. A statisztikai hivatal legfrissebb adatai szerint gyakorlatilag változatlan szintet ért el a GDP a második negyedévben, szemben a várt 0,2 százalékos növekedéssel.
Mindez pedig azt jelenti, hogy legutoljára ilyet 1992 második negyedévében mértek. Az idei éves gazdasági növekedés 1,4 százalékos, némileg lefelé módosítva a korábban várt 1,6 százalékhoz képest, ilyen rossz eredményt pedig 1992 negyedik negyedévében mértek.
A miniszterelnök után az özönvíz NOL • Metazin • 2008. július 30.
Gordon Brown
A rendkívül népszerűtlen brit Munkáspártban egyre többen követelik a miniszterelnök lemondását. A konzervatív ellenzéknek ez nem elég: előrehozott választásokat sürget. „Lehet, hogy a családját leszámítva én vagyok az utolsó ember az országban, aki még felnéz rá és szereti. Gordon Brown tisztességes, becsületes, intelligens ember, aki tiszteletre méltó értékrendet követ, és elkötelezett a közérdek mellett. Őszintén reméltem, hogy van benne kellő vezetői tehetség ahhoz, hogy sikeres miniszterelnök legyen. Tévedtem” – olvassuk Jackie Ashley cikkét a Guardian véleményrovatában. Ashley nem túloz: tényleg sokáig kitartott amellett, hogy Gordon Brown alkalmas a miniszterelnöki tisztség betöltésére. Mint arról a Metazin is beszámolt, még áprilisban, amikor Gordon Brown népszerűsége történelmi mélypontra zuhant, arra szólította fel a már az utódláson gondolkozó munkáspárti politikusokat, hogy helyezkedés helyett álljanak ki a miniszterelnök mellett.
A múlt heti kelet-glasgow-i időközi választás után már Ashley is úgy látja, hogy a katasztrofális vereség után Brownnak mennie kell, mert már biztosan nem tudja visszanyerni a választók bizalmát a következő választásokig. A baloldal egyik erős bástyájának számító körzetben a Skót Nemzeti Párt jelöltje alig háromszáz szavazattal, de legyőzte a munkáspárti jelöltet. A Munkáspártra leadott voksok száma a magas részvétel ellenére az előző parlamenti választásokhoz képest szinte felére esett vissza.
Ashley tudomása szerint a munkáspárti képviselők egyetértenek abban, hogy a miniszterelnököt mielőbb meneszteni kell. A kérdés már csak az, hogy ki szólítsa fel a lemondásra: senki sem akarja vállalni a rossz hír hozójának hálátlan szerepét. Valószínű ugyanis, hogy Brown nem lesz hajlandó önszántából távozni.
A választást értékelő brit publicisták többsége Ashleyhez hasonlóan úgy vélekedik, hogy Brown sorsa megpecsételődött. A Telegraph értesülései szerint a munkáspárti frakció lázadásra készül, és legkésőbb a párt szeptemberi kongresszusán puccsot hajtanak végre Brown ellen, ha a miniszterelnök nem hajlandó önként lemondani.
De mi, pontosabban ki jön Brown után? Ezzel a csöppet sem mellékes kérdéssel egyelőre csak kevesen foglalkoznak. Kétséges, hogy a nagyreményű ifjak bármelyike is egy rendkívül népszerűtlen kormány élére szeretne állni, és arra pályázna, hogy a következő választásokon valószínűleg megbukó és ellenzékbe kényszerülő párt vezetője legyen. „Ez nagyjából olyan lenne, mintha valaki 1945 májusában vette volna át Berlin polgármesteri tisztségét” – értékelte a helyzetet az Independent.
A kérdést tovább bonyolítja, hogy a miniszterelnök leváltása a demokrácia szempontjából is aggályos – figyelmeztetnek a konzervatív lapok és az ellenzék politikusai. „A miniszterelnök-csere illegitim lépés lenne. Amikor Tony Blair vezetésével 2005-ben a Munkáspárt zsinórban megnyerte a harmadik választást, mindenki tudta, hogy valamikor a ciklus során Gordon Brown veszi át a helyét” – olvassuk a Wall Street Journal európai kiadásának szerkesztőségi cikkét. A konzervatív lap emlékeztet rá, hogy Nagy-Britannia történetében mindeddig egyszer, a második világháború után volt rá példa, hogy ciklus közben kétszer is miniszterelnököt váltson a kormánypárt. „A választók akaratának semmibe vétele kínos lenne a brit demokrácia nézve.”
Mindebből az következik, hogy Brown lemondása vagy leváltása esetén nem maradna más hátra, mint az előrehozott választás. David Cameron, az ellenzék vezére már utalt is rá, hogy ősszel fel kellene oszlatni a parlamentet, és rendkívüli választást kellene tartani. A konzervatív Telegraph vasárnapi kiadása is úgy vélekedett, hogy az egyetlen tisztességes megoldás az előrehozott választás lenne.
A kormánypárti frakciónak azonban aligha áll érdekében megfogadni az ellenzék javaslatát, hiszen az előrehozott választás minden bizonnyal a baloldal katasztrofális vereségét hozná.
„Csak egy dolog biztos: Gordon Brown miniszterelnökségének vége” – foglalja össze a helyzetet Ashley. De hogy mi következik most, azt egyelőre nem meri megtippelni.
De, és? A Vekkerúr jobb lenne? Fletó legalább nem mond ollanokat, hogy mikó' köll felvenni, meg letenni a kokárdát... Fletó meg a sleppje csak simán lop, a Vekkerúr féle bagázs szerint még örlüni is köllene, amikó' éppen ők lopnak...
Bammeg, csak a lényeget nem veszed észre... Ezt a cikket - a hírszerző.hu-ról - ma má' idéztem...1.) Kiindulóállapot: A brit választók csaknem háromnegyede elégedetlen Gordon Brown miniszterelnök és kormánya munkájával egy felmérés hétfőn közzétett eredményei szerint.
2.) Konklúzió: Hét végi londoni sajtóértesülések szerint Brown két hónapot kapott arra, hogy kimozdítsa a Munkáspártot a népszerűségi mélypontról, ellenkező esetben távoznia kell a párt és a kormány éléről.Tehát nem arról van szó, ha elkúrt vóna valamit a kormányzati munkában, azt javíccsa ki, vagy, ha mégsem, akkó' legalább ne szorongassa a brit alattvalók tökeit, mer' attól népszerűtlen lesz a Munkáspárt...
Végkövetkeztetés: ha nem kezd vad osztogatásba, nem vonnya vissza a mexorító intézkedéseit, akkó' népszerűtlen marad a Munkáspárt, Brown mén a levesbe...
Gordon Brown az elmúlt hetekben több kínos vereséget is szenvedett. A brit választók csaknem háromnegyede elégedetlen Gordon Brown miniszterelnök és kormánya munkájával egy felmérés hétfőn közzétett eredményei szerint. A The Daily Telegraph című lapban ismertetett közvélemény-kutatás adatai szerint megkérdezettek 74 százaléka mondta azt, hogy elégedetlen a kormánnyal. A két nagy párt támogatottsága lényegében változatlan az előző hónaphoz képest: az ellenzéki konzervatívok 45 százalékon állnak, míg a Brown vezette Munkáspártra most a szavazók mindössze 26 százaléka adná voksát. Az "örök harmadik" Liberális Demokraták támogatottsága 17 százalék.
Gordon Brown és a Labour az elmúlt hetekben több kínos vereséget is szenvedett. Glasgowban egy időközi parlamenti választáson egy olyan választókörzetben veszített mandátumot, amelyet az elmúlt 60 évben folyamatosan a Munkáspárt birtokolt. Múlt hónapban egy másik időközi parlamenti választáson is alulmaradt egy olyan angliai választókörzetben, ahol eddig mindig Labour-képviselő nyert. A május 1-jén megtartott angol-walesi helyhatósági választásokon a párt negyven éve nem látott arányban kapott ki az ellenzéki konzervatívoktól. Elveszítette a megszakítás nélkül nyolc évig birtokolt londoni polgármesteri tisztséget is.
Hét végi londoni sajtóértesülések szerint Brown két hónapot kapott arra, hogy kimozdítsa a Munkáspártot a népszerűségi mélypontról, ellenkező esetben távoznia kell a párt és a kormány éléről. MTI
