off topik: egy barátom látta a szlovák tv-n, hogy nem csak magyar zászlót égettek, hanem izraelit is, mert nálunk megtelepedve terjeszkednek észak felé .(is.) on
Az más, az osztrákokat nem ajánlotta fel szent királyuk Szüz Máriának. Ez a mai világban baromi fontos, hiszen kétség nem fér hozzá, hogy Szűz Mária létezik és ő vigyáz ránk.
"Mára már mindkét országban bizonyosak lehetnek benne, hogy nem akarják visszaállítani a monarchiát" Mert az osztrákoknak biztosan nincs szent koronájuk! Legalább is a parlamentben egészen biztosan nincs!
Bár abban a formában a Monarchia sem volt fenntartható, és részben a magyar elit hibája is, hogy ezt nem látták be, a dualizmus helyett elengedhetetlen lett volna a további föderalizáció. Persze a szerbek és románok ügye így is problematikus lett volna, hisz rendelkeztek szuverén nemzetállammal, de a csaknem teljes egészében a Monarchiában élő szlovákok, csehek, horvátok, szlovének, ruszinok és a saját állammal nem rendelkező lengyelek, ukránok érdekeit megérte volna jobban figyelembe venni. Persze utólag mind okosak vagyunk.
Bizony, a békeszerződések a soknemzetiségű Monarchia helyett létrehozták a soknemzetiségű Csehszlovákiát és Jugoszláviát, valamint az addig homogén nemzetállamnak tekinthető Romániát is soknemzetiségűvé tették. :/
Annak a valódi okai messze túlnyúltak a császár és király hatókörén... túl persze a kutya Szerbia ügyén, amelyre ez az egyik lehetséges válasz volt, nem előrelátható következményekkel... de nincs kétségem felőle, hogy valamikor, valahogy mindenképpen kitört volna.. és ami a számomra a lényeges, az az, hogy legalábbis itt Közép-Európában semmi jobb és felszabadítóbb nem jött a Monarchia után, ellenkezőleg... na ja, selten kommt vas besseres nach...
Kétségtelen, hogy túl kellene lépni a "megszállták az országot a gonosz Habsburgok".
Egyrészt nem megszállták, hanem törvényesen megszerezték és megtartották a trónt (1515 - Habsburg-Jagelló házassági szerződés, 1538 - váradi béke, 1570 - speyeri szerződés, 1711 - szatmári egyezmény, 1723 - Pragmatica Sanctio).
Utána pedig dinasztikus érdekek mentén kormányozták birodalmukat, melynek Magyarország is része volt. Az érdekeiket aztán hol sikerült egyeztetnie a magyarokkal, hol nem, hol sikerült kompromisszumra jutni, hol kenyértörésre került sor. (Persze a magyarok érdekei sem mindig voltak egységesek).
Ugyanúgy, mint az 1991(?)-es, a szerb nacionalisták nem fértek a bőrükbe. Csak a korabeli szereposztásban a "nagy rendteremtő" szerepében Orális Clinton helyett "mindent meggondoltam, mindent megfontoltam" Ferencz Jóskát láttuk, és kissé más lett a dolgok végeredménye:)))
Ja, azért azt se felejtsük el, hogy nem is olyan nagyon régen valaki csak engedélyezte, hogy Habsburg családi esküvőt tartsanak a Mátyás-templomban, ahol az egész szánalmas nyomorult politikai elit kormányostul úgy vonult fel, mintha valami tényleg nagy dolognak lennének részesei...
Te meg azt ne felejtsd el, bár nem szép dolog kimondani, de mindannyian pontosan tudjuk, hogy Magyarország ötszáz éve nem létezik a Felséges Ház kegyelmének életadó napja nélkül. Egy kegyelemből atavisztikus szentkoronás szokásaiban többé-kevésbé megtartott egzotikus provincia volt minden rebelliójával együtt, mindaddig, amíg a Legkegyelmesebb Akarat a Dunamonarchiában nem emelte a Birodalmi Tanácsban Képviselt Tartományok társnemzetéül. Akkor pedig egész újkori írott történelmének leggyarapodóbb korszakát, emancipációját, modernizációját, iparosodását, a haladott Európához hasonulását élte át, szorgos és hűséges nemzetiségeinek és felekezeteinek egyenjogúsításával, mirabile dictu bárósításával a kegyelmes és liberális jogar alatt.
Ami utána jött, a szégyenletes tragikomédia, árulásban fogant és árulásba fulladt kilátástalan, beteges, öncsaló, kisszerű sérelmi vonaglás, százezrek pusztulása és párialétbe süllyedés. A töténet folytatása pedig ismert.
Innig bleibt mit Habsburgs Throne unserein's Geschick vereint...
Az interregnum ez idején éppen elegendő, ha a Felséges Ház szubliminálisan fenntartja annak a gondolatnak a lehetőségét, hogy kedvezőre fordulván a körülmények, vagy ha a Kettős Haza nagy ínségében érte kiált, ismét legkegyelmesebben népei szolgálatnak szentelje önmagát.
Reménységünk búvópatakja és a legitimitás örök eszméje az ifjú Habsburg Györgyben megfelelő megtestesülést nyert. Ha eljön az idő, a Gondviselés bizonnyal a sorsparancshoz méltó sarjat támaszt a császári és királyi ágyékból.
Ja, azért azt se felejtsük el, hogy nem is olyan nagyon régen valaki csak engedélyezte, hogy Habsburg családi esküvőt tartsanak a Mátyás-templomban, ahol az egész szánalmas nyomorult politikai elit kormányostul úgy vonult fel, mintha valami tényleg nagy dolognak lennének részesei... Ezek után min kell meglepődni?
