http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=INTERJU0829
"Hogy itt gyilkosságoknak leszünk tanui, az nem kétséges." Interju az Alternativ Nobel díjas jogvédővel.
Egy szavam sincs, ha valaki bemegy egy kertbe, vagy baromfiudvarba, kölcsön vesz egy kis uborkát vagy egy tyúkot, és amikor a gazda kijön, hogy miért ugat fuldokolva a láncon lógó kutya, a potenciális tolvaj sietve elmenekül... de ha megfenyegeti, vagy megveri a gazdát az már égbekiáltó, azt a tolvajt már középkori módszerekkel kellene idomítani, mert másból nem ért.
Azt, hogy milyen genetikai állományt örökített a kedves mama a csemetéire, az nem rajta múlott. Persze, nagy dolog, ha valaki HIV-rezisztenciát örökít a leszármazóira, de ez azért nem az ő érdeme. Amúgy meg ma is élnek még a II. VH-ban elárvult gyerekek százezrei Európa-szerte. Sokuknak a neveltetésére semmiféle hatása nem volt az anyának (pláne, ha a gyerek még csecsemő volt az anya elhunytakor), aztán mégis többnyire rendes emberekké lettek azok az árvák.
Az, hogy normális, szerető családokban felnőni sokkal jobb, mint diszfunkcionális, szeretetet nem, legfeljebb majomszeretetet adó családokban, ahol a gyereket gátlástalanul kihasználják mind a szociális rendszer, mind pedig mások vagyonának fosztogatásához, az talán nem képezi vita tárgyát. Legalábbis számomra nem.
Te ettől még elkezdhetsz ódát írni ahhoz a családhoz, ahol az anya prostituált, az apa rablógyilkos, a gyerekeket már ovis korban lopni tanítják, hogy aztán a fiúk az apjuk, a lányok meg az anyjjuk szakmáját folytassák idővel. Biztos ez is tradíció, csak nekem kissé túl antiszociális.
Hogyne. Persze. A világháborúk után a gyermekek jó részének vagy apja nem volt, vagy anyja, vagy egyik se. A frontokon és az ostromokban, lágerekben több tízmillió ember halt meg. Az elhunytak gyerekei százezerszám kerültek mindenféle intézetekbe, parasztgazdaságokba, kibucokba.
Persze mind őrültek is lettek. Aha. Őrültek építették újjá Európát mindkét világégés után. Őrültek alapítottak és építettek fel egy Izrael nevű államot a sívó homokba a Közel-Keleten. Aha. Hogyne.
Hagyd csak, nem tudja feldolgozni hogy az anya nemcsak biológiai fogalom, hanem azon túl mást is jelent. Ha szerinte jobb a mocsokban, éhezésben célirányosan bűnre nevelt és sokszor minden értelemben kihasznált gyermeksors, lelke rajta.
Igazad van. Senki nem tehet semmiről. Irreális elvárás részemről, hogy az ordibáláson, állat viselkedésen kívül, az az 50 kisereglő ember bármi mást is tegyen ezen kívül, azért a családért, vagy magukért. Elnézést kérek.
Nevelni csak egészséges fiatalt lehet. Az anya szerepe nem a nevelés miatt nélkülözhetetlen, hanem a pszichés dolgok miatt. A gyerek nem gép nem lehet programozni, nevelni... igy a legfontosabb az egészséges lélek, Akit elválasztanak az anyjától rettenetes félelmet, érez, ami sulyos depressziót sőt őrültséget is okozhat.
Senki ehy szot sem fog szolni ha rözset viszel haza füteni,De a fel erdöt ellopni eladni es elinni na ez mar keves embernek tetszik es szolnak erte.A rasszista nacik.
Ja. Engem az érdekel, hogy mi van akkor, hogyha mint gyerek élsz ilyen környezetben és felnősz. Ezt persze soha nem fogjuk megtudni, de mégis innen indul az egész.
Mire mentem volna? Tegyük fel én mint szülő, ilyen környezetben élek. De ez már eleve abszurd, mert ha más nincs és belakom magam egy akár romos házba, mert más tényleg nincs, akkor nekiállok helyre tenni az állapotokat. Ez az első dolgom. Közben (mivel segélyezett vagyok, ergo az egész napom szabad) nekiállok rendbe tenni a kertemet, akár puszta kézzel is, vagy bármivel, és ültetek paradicsomot, krumplit, és mindent amit csak tudok, hogy ezekre ne kelljen költenem. És fokozatosan, évek alatt jobb is lenne az életem, és a körülmények. Azt, hogy egyesek, a szó legszorosabb értelmében nem törődnek magukkal és a környezetükkel, arra hivatkozva, hogy ők szerencsétlenek, és nem tesznek szinte semmit sem annak érdekében hogy jobb legyen nekik, az nonszensz. Ha azt látom a híradásokban, hogy van egy terület, ahol rendezett a kert (nem méteres gaz áll), annak dacára, hogy tegyük fel építőanyagra nincs pénz, de nem egy harmadik világbeli tájkép a jellemző, akkor elfogadom, hogy akarnak, de nem tudnak magukon segíteni. Arra az egész részre, a képek alapján, a lustaság, dőreség, semmirekellőség a jellemző, és nem az hogy lehetőségükhöz képest hajtanak az ottaniak. Kimenni tudnak, hogy ordítsanak, de másra nem hajlandóak. És miért? Mert egyeseknek könnyebb másokat okolni a nyomorúságért mint részben saját magukat. Nem vagyok hajlandó elfogadni ezt : "Te még soha nem találkoztál olyannal, hogy valaki akart, de nem tudott? - Érdekes, én találkoztam. " addig, amíg szemetet látok, méteres gazt, rendezetlenséget egy ilyen helyen.
Komolyan csodálkozom az idealista hozzáállásodon. Kíváncsi vagyok, mire mentél volna, ha olyan környezetből jönnél, amilyenből ők. Tudnak, ha akarnak. Te még soha nem találkoztál olyannal, hogy valaki akart, de nem tudott? - Érdekes, én találkoztam.
Felsorolásodra a következő, adekvát válaszokat tudom adni, melyek hasonló kaliberűek, mint az állításaid: 1. megérett a meggy 2. csipkebokor vessző Nem tudnak segíteni nekik? Trágár módon viselkedni bezzeg tudnak, életerős emberek? Ha annyira "szeretik" azt a családot, akkor tudnak is segíteni, ha akarnak. Hagyjad már ezt a "nem tehet senki semmit, mindenki elesett" szöveget. Az az 50 ember ha tud vadállat módon viselkedni, ha akar tud segíteni is.
Várj, inkább kifejtem. Mi köze van a köpködésnek, ordibálásnak, fenyegető viselkedésnek, ahhoz, hogy ugyanolyan helyzetben vannak. (már, ha ugyanolyan helyzetben vannak, mert ez részedről csak feltételezés)
Te meg azt nem akarod megérteni, hogy nem a családról beszélek akiktől elvitték a gyereket, hanem azokról az emberekről akik ordibálni, kiabálni, fenyegetőzni, köpködni kimennek, ergo "kiállnak" (???) ezért a családért, de egyébként nem törődtek, nem törődnek velük.
>>>Egész gyerekkoromban fűtés nélküli lakásban keltem fel, _____ Én is... és nagyon hideg volt a dunna teteje. Kisgyerekként még okos voltam: Behúztam a dunna alá az előző este gondosan odakészített ruháimat, megvártam, amíg átmelegednek, felöltöztem a dunna alatt, aztán felkeltem.
>>>a fürdőszoba egy lavór volt _____ Nálunk volt boiler, olyan, ami alá fával kell tüzelni. Szóval éltünk és dolgoztunk, ahelyett, hogy a mobilunkat segélyből töltöttük volna fel. _FK
Nálam is hasonló a helyzet. Mi sem voltunk "teltházasok", anyum egyedül nevelt fel minket. De azt tudom, hogy kezünk törte volna, ha akár egy rágógumit is elcsentünk volna. Hozzáteszem nem sokat láttuk, mert szinte mindig dolgozott. Az iskolát pedig nagyon szigorúan vette! Mert tudta, hogy anélkül esélytelenek leszünk. S ennek köszönhetem, hogy ma már megállom a helyem a munkában (s azon kívül is), és még őt is támogatni tudom, még ha szerény módon is.
De ha mégis vállal öt hat gyermeket, úgy, hogy tudja, esély nincs megadni a megfelelő feltételek, akkor talán nem a társadalom a hibás. S nem biztos, hogy ehhez állami pénzekkel kellene asszisztálni. S nem véletlen, hogy ma az átlag - nem roma- családmodell, az max 2 gyerek.
Ma a munkahelyed is hamar elvesztheted. Nagyon hamar. Miért? Mert azt mondják, mint Fecóvezír. Ha nem tetszik, el lehet menni. S találnak mást, mert még nem mindenki ment külföldre dolgozni.
De ebben tényleg az a szomorú, hogy valamilyen ok folytán mégis arra a sorsra kárhoztatják ezeket a gyerekeket, amiről már a megszületésük előtt tudja, hogy nem jó.
Egész gyerekkoromban fűtés nélküli lakásban keltem fel, a fürdőszoba egy lavór volt és jót lehetett benne mosakodni, ha feltörtem a tetején a jeget, ami a 300 m-re levő kút vizéből keletkezett. Ehhez képest soha nem loptam/loptunk (se fát,sem uborkát) senkitől semmit, elvégeztem egy egyetemet, s elvagyok mint a befőtt. Ismerek még nagyon sok embert akik erről a szintről indultak, mindenféle megélhetési bűnözést kikerülve megtalálták a számításaikat, s boldog életet élnek. Ehhez csak sokat kellett dolgozni, ami mint tudjuk elég fárasztó, de van akinek ez jutott.:) Van köztük cigány is.
A történet folytatódik egy régebbi történettel abban a topicban. Az az igazság, hogy mivel ezek az emberek oda születtek, ahova, ezért abba az irányba kell elmozdulni, hogy beosszuk a pénzüket/pénzünket. Tudatosítani kell bennük, hogy semmi nincs ingyen. Sok nyugdíjasnak sincs több. Nekik nem kell fogni a kezük, mert tudják, hogy meddig ér a takaró. De a segélyből élőknek segíteni kell a gyermekeit, hogy belőlük már ne segélyből élők legyenek. Mivel ebben a játékban a szülők döntő többsége nem partner, ezért más irányból kell megközelíteni a dolgot. A kényszerítés irányából.
