Azon a napon az én drága apám tűzér főhadnagyként szolgált Horthy hadseregében (nem "ludovikás" volt, hanem továbbszolgáló), nagyapáim már nem éltek.
Az uram épp akkor készült megszületni, hogy aztán pár év múlva szemtanuja legyen édesanyja halálának a főváros ostroma idején. (Bombatalálat.)
Volt kedves apósom nagyon örült, hogy foglalkozása miatt nem kellett bevonulnia, hogy aztán pár évvel később a biciklijéről szedjék le a szovjetek. (Malenkij robot.)
A topicot nem annyira azert nyitottam, a keleti front katonai es politikai ertekelese legyen , arra van szaktopic,hanem inkabb azert,hogy akkoriab kinek kinek a felmenoinel hogyan csapodott ez le es mennyire hatott az eletukre es akkoriban ok hogyan lattak ezt a csaladi oral history emlekei alapjan.
Azért ha a nácik nyernek, akkor se lett volna itt csupa havajdizsi az élet (mármint a nemzsidóknak sem), és akkor még nagyon finom voltam. Egyik kutya, másik eb volt, a legjobb az lett volna, ha a nácik lenyomása után az amcsik az akkor már meglevő atombombával befenyítik a Jóska bácsit, hogy takarodjon vissza a szarfészkébe.
Az én dédapám 1896-os volt, a második vh-ban pont akkor szerelték le, amikor itthon úgy istenigazából kitört a háború. Az I. vh-ban is mázlija volt, akkor ugyan hadifogságra vitték és dolgoztatták Perm mellett, de a vállalkozó valami női retyerutyája beleszeretett, így sikerült megkártyázni, hogy még a bolsi őrület előtt haza tudjon jönni. Aztán az ott megszerzett orosztudása jól jött, amikor 45-ben hazaszöktek Pestről az Alföldre (két tinilánnyal, az öreganyámmal és a húgával), és egy csomó ruszki katona rajtuk ütött, akkor oroszul KIDUMÁLTA magát.
Azért nem volt olyan védtelen. A ,,szibériai hadosztályok" ugyan olyan mítosz, mint Sorge. Ezt is már kitárgyaltuk a II.VH-s topikokban, számokkal, dokumentumokkal, forrásanyaggal. Szibériából és a Távol-Keletrőlhat (ha jól emlékszem) hadosztályt vezényeltek át, nehéz fegyverzet nélkül, és ráadásul nem a Moszkvai csata, vagy Sorge távírata után (1941 októbere), hanem már júliusban. A többi, több mint 30 hadosztályt a belső országos körzetekből, Kazahsztánból, a Kaukázusról és Perzsiából hozták. Sorgéból Hruscsov idejében csináltak mítoszt. Valóban sikeres hírszerző volt, de 1939 után a szava nem osztott, nem szorzott.
UL és kommunista érabeli mítoszteremtés. Sorge táviratait 1939 óta (miután tisztogatás ment végbe a Hírszerzés élén) nem vették figyelembe. Kettős ügynöknek tekintették. Ráadásul a hősmítosszal ellentétben rendkívül ellentmondásosak voltk.
Sajnálom. Az én nagyapám 98 és még él. Annak ellenére, hogy az oroszoknál "vendégeskedett" előbb hadifogolyként, később Gulágon összesen 12 évet. Ja, dohányzik, és a bort sem veti meg.
A Doktor Sorge vitte ezt a hírt Moszkvába, hogy a japánok nem fognak támadni. Emiatt tudta Sztalin nyitva hagyni az ország hátát és minden embert előre vinni.
A faszi persze be is bukott és úgy emlékszem jól fel is akasztották, de tényleg ez volt az egyik szög a németek koporsójába, hogy a jappók nem az oroszoknak mentek neki.
Isten éltesse! :) hitler nagyon lenézhette és lebecsülhette az oroszokat (mondjuk katonailag tényleg nem voltak sehol, lásd a finn háborút), ha volt mersze újabb frontot nyitni a többi mellé. Kb ezen múlt az egész, meg sztálin gátlástalanságán, azon hogy az is egy totalitárius rendszer volt, ahol bármit meg lehetett tenni a néppel. Sikerült 40 évre ránk húznia őket.. (mondanám hogy a szellemük most is itt van :)
Beszélni, igérgetni azt nagyon tudott, csak nem tudta belátni, mikor kell abbahagyni, s felállni...
Ez a mondat kísértetiesen emlékeztet egy bizonyos mai politikusra is, de remélem nem benne reinkarnálódott Adolf. Bár én már az előző életemben sem hittem a reinkarnációban...
A II. vh-t nem az oroszok, hanem az amerikaiak miatt bukták el. Az amerikaiak nélkül az oroszok sehol nem lettek volna. És elvileg Japánnak nem Pearl Harbort, hanem a szovjet távol-keletet kellett volna megtámadni - legalábbis ha jól tudom volt ilyen megállapodás a japókkal.
Apai ágon a család szintén. Dédnagyapám (id. Váradi Sándor)1944-ben csapott fel ,,népfelkelőnek". Nagyanyám unokatestvére, Berti bá (Váradi Bertalan)az amerikai hadseregben érkezett Európába, 1944. júniusában (a 20-as évek végén emigrált családjával az USA-ba). Nagyapám (Zicherman Mátyás), és nagyanyám testvére (ifj.Váradi Sándor) megjárták a Keleti-frontot, Sanyi bá meg utána a fogságot (nagyapámnak mázlija volt, ugyanis civilben szobafestő-mázoló volt, és kiszedték a fogoly-transzportból, mert Ungrváron éppen rendbe kellett tenni pár középületet, különben ő is Szolyván kezdte volna a háború utáni életet). Másik unokatestvér, Gusztáv (Zicherman Gusztáv), előbb Spanyolországban volt, önkéntesként (köztársaságiaknál), majd amikor kitört a II.VH, mivel Kassai volt, beált az angoloknál a csehszlovák légióba (ma is Londonban él). Otto nagybácsi (Otto Zicherman)meg a Wehrmacht színeiben hagyta ott a fogát, 1942 táján. A család másik ága meg a front túloldalán volt. Anyai nagyapám Prágánál fejezte be a háborút (kozák lovasság), a testvére meg 1941. októberében halt éhen egy német hadifogoly-táborban (ami a jelenlegi lakhelyemtől 40 kilométerre van; mármint a helye). Szóval - vidám az élet.
Nincs mit hozzátennem. Már rég kitárgyaltuk vagy hússzor a témát a két, II.VH-val kapcsolatos topikban. Van jópár portál, ami konkrétan június 22-vel foglalkozik.
Az én dédnagyapám szinte ugyan azt mondta, csak másképp. A családi legendárium szerint mérgesen leült, és ezt mondta: - Kár, hogy nem mentünk el Argentínába, amikor lehetett - De hát miért? A németek megverik a muszkákat. Az öreg, megjárva az I.VH-t más véleményen volt: - Nem ismeritek ti azt az országot. Pár év múlva ők jönnek, és nagyon dühösek lesznek.
Ráadásul október 9-én nemigen égethettek iratokat a Kremlben (sic!), mivel: 1. A fontosabb archívumok és irattárak a Kremlen kívül voltak. 2. A GKO (Állami Honvédelmi Bizottság; közismertebb nevén ,,Sztavka") augusztus 12-én rendelte el a fontosabb irattárak evakuálását Kujbisevbe és Uljnovszkba. 3. A fontosabb állami hivatalok és külföldi követségek evakuálásáról szóló rendeletet a GKO-nál 1941. október 16-án hozták. Addig a Moszkvában lévő, operatív vagy éppen munkában lévő iratoknak az elszállítását vgy megsemmisítését nem rendelték el.
Pont javasolni akartam, hogy kérdezzenek meg téged!
:-)
Elővettem Zsukov könyvét (sajnos a bövebb kiadást még mindig nem sikerült megszereznem):
Október 13:
"A párt központi bizottsága és az Állami Honvédelmi Bizottság elrendelte, hogy Moszkvából sürgösen Kujbisevbe kell áttelepíteni a központi hivatalok egy részét és az egész diplomáciai testületet, s el kell szállítani a fővárosból a legfontosabb állami értékeket"
Beszélni, igérgetni azt nagyon tudott, csak nem tudta belátni, mikor kell abbahagyni, s felállni... Azt hitte küldetése van, s olyan erős propagandája volt, hogy bármit le tudott nyomni a nép torkán. persze az se ártott, hogy a karhatalom teljesen uralma alatt volt (s minden ellenséges mozgalmat le tudott verni). No meg a titkosszolgálat.
És mit mondott vajon mondjuk szeptember 22-én? Vagy október 9-én, amikor a Kremlben iratokat égettek, és Sztálin titokban elhagyta Moszkvát?
Micsoda kérdés... nyilván azt mondta: "attól tartok, sztálin titokban elhagyta Moszkvát, de nem kell aggódni - Compton, Fermi és Lawrence éppen most gyorsítja fel egy atombomba-program előkészületeit."