cáfold...
jah...kérem...
ezek nem idolok voltak, hanem egymást feljelentgető, bitóra küldő terroristák.
íme a Nagy Imre tevékenysége
tessék
Az NKVD operatív jelentései szerint Nagy Imre részt vett az Agrárszakemberek, a Restaurátorok elnevezésű ügyek feltárásában. Matuszov, a belső elhárítás egyik vezető munkatársának jelentése szerint Vologyán keresztül feltártuk és megsemmisítettük az Agrárszakemberek elnevezésű ellenforradalmi csoportot. Merkulov belügyi népbiztos-helyettes 1941 júniusában a következőket jelentette Malenkovnak, a párt egyik vezetőjének: Vologya, született Kaposváron, magyar, a Szovjetunió állampolgára, 1918-tól a bolsevik párt tagja. 1937-38-ban számos jelentést küldött Farkas, és Vágó szovjetellenes tevékenységéről. További jelentései alapján letartóztattuk és elítéltük Manuelt, Lubarszkijt, Dubrovszkijt, Barost, Kramert, Madzsart. Vologya adott jelentést a most letartóztatott Steinberger, Stukko, Sugár, Polacsek, Karikás szovjetellenes tevékenységéről is. A dokumentumokban megszólalt maga Nagy Imre is. Előbb 38 olyan emberről állít össze saját kezűleg írt listát, akikkel idézi a forrás szükség esetén baráti viszonyt tud létesíteni. Egy későbbi listán, 1938 áprilisában már 150 név szerepel. Köztük csak az ismertebbeket említem Andics Erzsébet, Balázs Béla, Berei Andor, Varga Jenő, Gábor Andor, Lukács György, Szántó Zoltán, Münnich Ferenc. 1940-ben ugyancsak saját kezűleg 15 fős listát állított össze azokról a idézem letartóztatottakról, akikről a forrás információkat adott. Ezen szerepel Karikás Frigyes, Hidas Antal, Manuel Sára neve is. De mit mond erről Nagy Imre? 1940 március 20-án saját kezűleg írt önéletrajza szerint: 1930 óta együttműködök az NKVD-vel. Megbízásuk alapján foglalkoztam sok népellenséggel. Az Agrárintézetben végzett munkám során 1936-ig az alábbi népellenségeket ismertem meg: Dubrovszkij igazgató, Lubarszkij, helyettes, Bergman, tudományos titkár, Szpektator, osztályvezető, Steinberger, Stukke (németek), Tarasmevics. Mihalcsuk (lengyelek). Ugyancsak ismertem sok magyar politikai emigránst, akiket a nép ellenségeként letartóztattak. Kun Bélát, Vági Istvánt 1923 óta ismerem
Feltételezem, hogy ezek a nevek nem sokat jelentenek a ma olvasójának, de ők a maguk idejében a munkásmozgalom legjelentősebb személyiségei közé tartoztak. Csupán példaként idézem Nagy Imre 1936 január másodikai feljegyzését folytatja Grósz Károly:Kötelességemnek tartom jelenteni, hogy Lubarszkij, a Nemzetközi Agrárintézet kiadó igazgatója szovjetellenes magatartást tanúsit, a beszélgetések során kijelentéseket tett szovjet hatalom ellen, kapcsolatban áll az ellenforradalmár Zinovjevvel. Kérem, tegyék lehetővé, hogy szóban részletesebben jelenthessek. Rendelkezésünkre áll Nagy Imre későbbi részletes vallomása és a bírósági ítélet is, ami alapján az illetőt háromévi száműzetésre ítélték. Egy szovjet ügynök saját kezűleg írt jelentése szerint Nagy Imre őt arra bíztatta, hogy a magyar emigránsokról anyagot gyűjtsön. A magyar emigráció tagjai sejtették, hogy nagy Imre együtt működik az NKVD-vel, s többen provokátornak tekintették. Nagy Imre jelentései alapján a magyar emigráció tagjai közül eddigi ismereteink alapján 25 főt tartóztattak le és vontak felelősségre. Nagy Imre 150 fős listájából 6 főt, 15 fős listájából 9 főt, a 38 fős listájából 10 főt ítéltek el. Magyar Lajos újságírót, a KOMINTERN VB keleti titkárságának helyettes vezetőjét halálra, Madzsar József orvost, a Társadalmi Szemle egykori szerkesztőjét 10 év börtönre, Sugár Andrást, a szovjet rádió osztályvezetőjét halálra, Pollacsek Lászlót, a Kreml Kórház osztályvezető főorvosát, aki Nagy Imre kezelőorvosa is volt, 15 évre, Karikás Frigyes írót, újságírót halálra, Baros László újságírót halálra, Farkas Gábor mérnököt halálra, Manuel Sára nyugdíjast 5 év börtönre, Müller Ernőt, a KMP Külföldi Bizottságának tagját, a Thälmann Klub helyettes vezetőjét halálra, Hidas Antal írót 8 évre, Vági Istvánt, a Magyarországi Szocialista Munkáspárt elnökét, a szakszervezeti internacionálé közép-európai szekciójának helyettes vezetőjét halálra, Hevesi Gyula mérnököt 8 évre, Wimmer Ernő szakszervezeti vezetőt halálra, Gold Géza munkást halálra, Hajdú Pál újságírót halálra, Rákos-Marschowsky Ferenc építészt 8 évre, Vágó Bélát, a Tanácsköztársaság volt belügyi népbiztosát halálra, Károlyi Gréta titkárnőt 3 évi száműzetésre, Varjas Elemér minisztériumi alkalmazottat halálra, Grelyner József újságírót 10 évre, Lukács Györgyöt halálra, de a bírósági ítéletet 1941-ben felülvizsgálták. Benedek György munkást 5 év börtönre ítélték. Csutor Károly asztalost letartóztatták, de nem ítélték el. A szovjet igazságügyi szervek 1955 után valamennyi érintettet rehabilitálták, legutoljára Károlyi Grétát 1988-ban
ennyit az offolásról.
|
