Ez a topik, egyfajta "felmérés", közvélemény kutatás lenne, ha írtok...!
Első sorban férfiak véleményére lennék kíváncsi, de természetesen nők is hozzá tehetnek a támához.
Ez mind szép, jó és nagyjából igaz is. Csak ott lehetnek bajok ha az a bizonyos férj mindig meghallgatja a neje mondanivalóját. Mert akkor vagy nem figyel rá, csak hallgatja, vagy figyel is, akkor pedig reagál.
És ismerjük el a nő teljesen más reakciókat vár el. Na nem mint amit a férj, hanem mint önmaga. Mindig mást.
Ugyanarra a történetre képtelen kétszer egyforma reakciót elvárni egy nő. A férfiember pedig pont fordítva működik: egy eset - egy reakció és passz.
Ha rosszul reagált, akkor ugye a neje ezt finomabban vagy kevésbé kedvesen úgy is közli. Ezt a férjura megjegyzi és legközelebb ennek megfelelően reagál.
Akkor meg az lesz rossz reakció. Erre a férj ezt jegyzi meg és az intelemben szereplő válasz "kötelezettséget" jegyzi meg.
Ugye aki látott már nőt az tudja, hogy szegény pasi teljesen feleslegesen jegyezte meg, mert ugyanarra a következő esetben az előző három, de akár ötvenféle intelemben kapott válaszok egyike sem fog megfelelni.
Szóval a női mondanivalóval célszerű nem esni túlzásokba.
Az ideális férj csendesen nem figyel, hanem jelen van. Bólongat és úgy tesz mint aki figyel, de még véletlenül sem tenne ilyet. Mert tudja, ez nem az ő világa és abból katasztrófa lenne ha megtenné.
Ami pedig az otthoni munkát, férfi munkát illeti. Nem is értem, hogy miért olyan türelmetlen minden nő. Képesek akár fél vagy egy egész évente újra szólni például azért mert leesett egy csavar valahonnan. Miért nem elégszenek meg azzal, hogy a férjük megígérte azt, hogy megcsinálja? És ugye ha egyszer megígérte akkor biztosan egyszer majd meg fogja csinálni!
Nem tetszik az a mondat hogy mar te is hajlasz a csaladalapitasra! Mi az hogy hajlasz? Eddig vonakodtal? Mar ez egy hatalmas negativum egy nonel hogy nem kivanod hogy o legyen a feleseged, a gyerekeid anyja, az eletetet vegeig levo parod. Meg gondolkozol rajta! Nahat! Ennyi jo tulajdonsaga mellett!
Lehet hogy ezen erzi hogy szunetet akar, valaki komolyabb ferfit akar, marpedig ha ez van akkor ha nem cselekedsz gyorsan akkor fujhatod!
Szep romantikusan kerd meg a kezet, gyuru es virag es tuzd ki a hazassag idopontjat kozelre, ne majd evek mulva mert abban ennyi ido utan mar nem fog hinni, / ha egyaltalan komolyan gondolod vele az eletet/, mond meg hogy gyereket akarsz, / ha nem akarsz akkor el se kezd az eloadast, hagyd menni mashoz akinel ezt is megkapja/ aztan meglatod a reakciojat. Kicsit gondolkozz az o fejevel, erzelmeivel is. Adva van egy pasas akivel egyutt el, aki meg mindig nem kerte meg, az ido megy, a gyerek is kene mar de ez itt habozik, minden nap ujabb es ujabb elidegenedes rakodik a lelkere veled szemben amit nem mond csak erez amit aztan meg hazassaggal sem tepsz le tobbe rola mert mar kialakult a velemenye rolad.
A munkahely biztosan ratesz egy lapattal mert nem lehet tul jo, beszeld ra a cserere ott is. Nincs esetleg a munkahelyen egy jobb partnernek igerkezo valaki aztan ezert ideges? Mert nem tudja hogy mit tegyen? Ha hazassagot akar es gyereket es az az uj ferfi alkalmas ra akkor nem fog sokaig habozni, nekem elhiheted.
A hölgyeknek pedig ajánlom a retrot. süssenek, főzzenek jó kedvűen és ne rágassák a hozatott pizzát éhes párjukkal. Az csak a hülye filmeken mutat. Csináljanak közös nagy bevásárlást, ne akarjanak egyedül a "tökéletes vagyok, mindent megoldok egyedül" csapdájába esni. azért is jó, mert a kedves férj is látja az árakat, és nincs vita arról, hova tünt a koszt pénz.
A férfiak vágynak a dícséretre, ahogy mi is. Évek multával, ha megnő a kis pocak, és jön a csábos őszes halánték, biztosítsuk, hogy nekünk így is a legszebb férfi.
A női munka akkor is női, ha ügyvéd, orvos, politikus lesz valaki. hacsak nincs háztartási cseléd a hagyományos női feladatok megvárnak. Minél tovább halasztgatjuk, annál inkább a fejünkre a nől.Hölgyeim, a legfontosabb: a mi szeretetünk, derűnk, erőnk tartja össze a családot! Nőnek lenni a legnagyobb feladat és a legnagyobb elismerés, ha a végén még unokáink is szeretettel és nem kényszerből jönnek fel, a nagyihoz.
Ahogy itt elolvasom a hozzászólásokat, mindneki olyan fiatalnak tűnik. persze, tévedhetek is.
az I. és a II. világháboru során amíga férfiak a fronton voltak, a nők sok olyan ipari munká elvégeztek a hátországban, ami azelőtt kifejezetten férfi munka volt. Innen indult a szüfrazsett mozgalom, angliában, mely követelte a nők választójogát. Sajnos nem csak azt kaptuk meg, de a teljes egyenlőséget.
Dolgozhatunk, szavazhatunk és a fene se kapja ki a kezünkből a szatyrot.
Mikor egy házasság már üzemel és nem akarunk elválni, tanácsolom az uraknak a következőket:50 év házassággal a hátam mögött.
Ajándékozza mega feleségét egy szombattal, vagy vasárnappal. Ilyenkor zavarja el fodrászhoz, barátnőhőz, bárhová ami pihentető. Várja haza valami olyan kajával, amit Ön főz a legjobban.
vegyen észre mindenuj frizuirát és ruhát, dícsérje meg.
Ne bujjon be a képernyőkbe, hallgassa meg a neje mondanivalóját.
Járjanak kirándulni, beszélgessenek.
Otthon a férfi munkák ne álljanak tornyokba és ne kelljen könyöörögni gey karnis leszedésért.
A nő szeretetre vágyik. Annak a megerősítésére, hogy bár a gyerekszülésektől már nem a régi, de Önnek gyönyörű. Szeretgesse, és dédelgesse.
A nő nem egy különleges lény, hanem alényük másik fele. Csak olyat tegyen neki, amit magának is kívánna.
Érdekelne, hogy mi történt az elmúlt több mint egy évben!
Csak most vetődtem ide, de érdekes volt olvasni amiket írtál.
Szerintem egyébként az egyik lehetséges magyarázat arra, hogy a hölgy szünetet kért, az az, hogy neki te voltál az első komoly kapcsolata. Még nem tudta kiélni magát mielőtt összejöttetek, míg te ezen már túl voltál és lehet, hogy te ezt nem vetted észre.
Én is úgy jöttem össze a párommal, hogy mindkettőnknek ez az első komoly kapcsolatunk és egyszer megbeszéltük amikor mélyponton voltunk, hogy igazából mindketten hiányoltuk azt, hogy kiélhettük volna magunkat, lenne viszonyítási alapunk, tapasztalatunk más kapcsolatból. Ennek ellenére mindketten arra jutottunk, hogy nem akarunk a bizonytalanért felrúgni egy olyan kapcsolatot, amelyben kisebb dolgoktól eltekintve nagyon jól érezzük magunkat.
Egyébként már lassan 8 éve vagyunk együtt és ezt kb 3 éve beszéltük meg. Akkoriban eléggé mélyponton voltunk, és sokat segített mindkettőnknek, hogy ilyen dolgokat tisztáztunk.
Igazából a legnehezebb az volt, hogy megtanuljuk megbeszélni egymással a problémáinkat.
Valojaban könnyebb lenne valaszolnom, ha konkret helyzetekre kelleene valaszolnom. Igen, eleg sokat irtam a kulsö tulajdonsagokkal kapcsolatban, de a ferfiak vizualis lenyek. Nekunk fontos a kulsö. De en hozzateszem, hogy aki igenytelen a kulsejevel, az masban is az, tehat a megragado kulsö mögött altalaban a belsöröl is lehet mar valami kepunk. Na persze, vannak a cicababák, akik szepek, de nem roluk beszelek. Ök engem nem tudnanak lázba hozni, mint igazi nök.
Van mar annyi elettapasztalatom, hogy a kulsö alapjan eleg sok minden lejön nekem. Az atlagnal azt hiszem több ráérzésem is van ilyen dolgokban.
A felesegem, akit 5 eve ismertem meg, a kisugarzasa ragadott meg. Nem cicababa, de 2 ora beszelgetes utan, azt mondtam, basszus, mi lesz ebböl...Es igaz volt az akkori elsö benyomasom, ami akkor megragadott benne, az ma is igaz, nem csalodtam, sem benne, sem az akkori erzeseimben, megerzeseimben.
Nem, nem lehet ezt igazabol definialni. De laza volt, sokat beszelt, egyszoval aranyos volt. Nem magasztalta sajat magat, csak beszelt mindenfele dolgokrol. Persze ez az elsö randink volt, de alapjaiban ma is olyan, mint akkor. Tetszett benne, az egyszeru videki lany. Azt hiszem, ez is fontos volt nekem, es ma is az. Nem egy bekepzelt kis liba.
De ha konkretan kerdezel, konkretabban tudok valaszolni.
nehez ezt igy konkret "tulajdonsagokba" beletenni. En ugy szoktam ezt mondani: KISUGARZAS! Ez ami megfog egy nöben, nezzen az ki akarhogy, es legyen barmilyen koru. Ez belulröl jön.
Talan aki bekeben van önmagaval, annak jo a kisugarzasa.
Engem szemely szerint vonz egy nöben, ha sportos, de ne legyen fitness lady. Ha ad magara, nem izzadsagszagu (brrr) , ha nöies, romantikus, kicsit szexi ruhakat hord, tud beszelgetni az emberekkel, nem gubodzik be. Ha erdekli mas is, a pelenkan, es a haztartason kivul is.
A felesegemben amit szeretek, az, hogy kicsit "tyukanyo", de ha kell. "kurva". Bujos, romantikus álmodozo, vannak tervei. Eletem egyik legnagyobb döntésében igazabol ö volt, aki szorgalmazta, eröt is adott hozzá, pedig nagyon nehez lepes volt.
Ad magára, csinos, foglalkozik a kulsejevel, lefogyott, ha kell, es ideje engedi, edzöterembe is elmegy. Az en szeretett hobbimba is bekapcsolodik neha neha. Nem csesztet, ha megiszok ket sört, es azert sem, ha haverokkal vagyok. Na persze tulzasba nem viszem, sem a sört, sem a haverokat.
Probal nekem tetszeni, "megfelelni" nekem, tudom ez most igy nagyon hulyen jön le, de ez kölcsönös, en is megtettem olyanokat, amit ö szeretett volna.
Tud jol fözni, sutni, bar engem ez soha nem erdekelt tulsagosan, engem nem a hasamnal fogva lehet elkapni. :) De azert jo, hogy a konyhaban is megallja a helyet. Vagany egy csajszi, szeretem a vagyany nöket.
Ö a 2. hazassagom. Az elsö felesegemben nem szerettem, hogy kemeny volt velem, neki a haztartas igazi nyug volt. Utalta a hetvegeket, mert akkor ugye a csaladi gondok...
Bocs hogy konkretan irtam szemelyekröl, de igy könnyebb volt megfogalmaznom es konkretizalnom.
a nök bizonyitani akarnak, hogy ök is ernek annyit mint a ferfiak, ezzel pedig oda az egesz nöiesseg, amiert a ferfiak rajonganak. Ne legyen ferfi szerepben a nö, legyen "csak" nö.
De akinek ez nem jön zsigerböl, annak nehez dolga van. Mert ezt megtanulni, szinte lehetetlen. Ezt gyermekkent kene magaba szivnia a nöknek. Egy megtanult szerep nem lesz hiteles, es sokaig nem is tarthato fenn.
Törödjön a ferfivel, beszelgessenek, legyenek közös programjaik, ahol mindketten jol erzik magukat.
Nincs olyan, hogy mi hianyzik...Van akikböl hianyzik, vannak nök, akikböl nem. A nöiesseg, tömören. A ferfinek kell kurva, feleseg, haziasszony, es jo, ha mint barát is funkcional a nö. Ez utobbi a legfontosabb hosszutavon.
A kemény, törtetö nöket altalaban nem szeretjuk mi ferfiak.
Hát ez az! Nekem a legelső pillanattól az motoszkál, hogy én mit kúrtam el. De nem kaptam rá egyértelmű választ, holott én mindvégig mindig kész voltam elismerni a hibáimat. És pont azon őrlöm magamat hetek óta, hogy vajon mikor milyen lépéseket kellett volna megtennem nekem egyedül ahhoz, hogy ne váljon a dolog azzá, amivé lett"
Hát ez az! Nekem a legelső pillanattól az motoszkál, hogy én mit kúrtam el. De nem kaptam rá egyértelmű választ, holott én mindvégig mindig kész voltam elismerni a hibáimat. És pont azon őrlöm magamat hetek óta, hogy vajon mikor milyen lépéseket kellett volna megtennem nekem egyedül ahhoz, hogy ne váljon a dolog azzá, amivé lett"
Szia!
Szerintem éveken keresztül mondogatta..többször is....mi a baja.
Ezeket az emlékeidet vedd elő,és írd le papírra...össze fog állni a kép benned
Amúgy meg jogod van megtudni tőle a saját szájából
Teljesen igaz (lesz majd egy hónap múlva), most még erős a sértettségem ahhoz, hogy ilyenekkel bölcselkedjek, de teljesen jó az összeállításod. Ha kidühöngtem magamat, akkor gondolom nekem is ez lesz a véleményem, de most még nem megy.
Az egod szeret vagy a lényed?A szeretet (és a szerelem) annyira összetett és olyan sok dologtól függ a külső megjelenése és sikere (?). De nem szabad elfelejteni, hogy ez is, mint minden más az életünkben, belülről indul. Azt pedig gondolom mindenki sejti, hogy nehéz ingatag talajra várat építeni. Vajon hányan kérdezik meg maguktól, hogy „Várjunk csak! Miről is szól ez pontosan?”
Megkérdezed önmagadtól, hogy a szeretem érzésben mennyi van önmagadból és mennyi a másikból? Hiszen a „szeretlek” szó csakis rólad szól, nem a társadról. Benned van. Hogy benne is benne van, vagy nincs, nem tudhatod. nem vagy gondolatolvasó. Megkérdezed, hogy, akit szeretsz az nem csak emlék vagy idea? Nem csak egy általad kreált elképzelés valakiről, akit nem ismersz igazán? Megkérdezed, hogy, akit szeretsz az létezik-e valóban? Megkérdezed, hogy nem azért szereted-e, mert mellette olyan lehettél, amilyen lenni szeretnél, nélküle meg nem vagy? Ha pedig azért, megkérdezed, hogy nélküle miért nem vagy? Megkérdezed, hogy adni akarsz vagy kapni? Megkérdezed, ha mindkettőt, akkor melyiket jobban? Megkérdezed, hogy nélküle is van-e élet és út? Megkérdezed, hogy miért és hogyan szereted? Megkérdezed, hogy nem EGO JÁTÉK-e az egész benned?
Sokszor és sokféleképpen „szerettem” már. „Szerettem” kapaszkodóan, görcsösen, markolóan. Akartam. Birtokolni. Velem legyen! Enyém csakis! Nekem kell! Ha magamhoz láncolom, ki tudom facsarni belőle a szeretetet. Ha pedig kifacsartam, más el ne vegye, hogy későbbre is maradjon belőle! De ez nem az igazi szeretet. Ez csak birtoklási vágy. Ego játék. „Szerettem” ideát. Visszavonzottam valakit és elöntött a diadal. Megkaptam. Megszereztem. Igen! Jó vagyok. Elértem. Nem tőle éreztem jónak magam csak a diadaltól. Mégis keserédes lett a csókja, hiszen mikor csókoltam, csak egy általam elképzelt vágytárgy volt csak velem. Amit lelőttem az élet céllövöldéjében. Nem egy ember. Én pedig valójában nem is ilyen lovat akartam. Ego játék. „Szerettem” csettintésre. Volt olyan „szerelem”, ami azonnal elmúlt, ahogy az illető kimondta: „nem szeretlek”. Abban a pillanatban feladtam és nem szerettem. Két szó nem öl meg egy igazi érzést. A szavak okozhatnak fájdalmat és simogathatják is a lelked. De érzést nem ölnek. Keltenek és intenzitást növelhetnek vagy csökkenthetnek, de meg nem megszüntetnek. Ha igen, akkor ott nem volt más csak: ego játék. Szeretetért szeretetet cserébe… „Szerettem” emléket. Amíg tartott jó volt és jól éreztem magam. Ki ne szeretné jól érezni magát? Vele könnyű volt, vicces volt, ilyen volt, meg olyan, ami bennem jó érzéseket kellett. Aztán valamiért vége lett, nekem meg hiányoztak a jó érzések… Megint csak nem a személy. Csak egy általa keltett érzés és helyzet. Ego játék. „Szerettem” érdekből. Mert úgy volt könnyű. Mert féltem változtatni és továbblépni és mennyivel egyszerűbb rásütni valakire, hogy szeretem, mint beismerni, hogy megint nem jött valami össze. Node kényelemből szeretet? Ego játék.
És aztán jött valaki… Akit szeretek, most is. Nem csak szerettem a múltban. Azért, aki és amilyen. A pozitív és negatív dolgaival együtt. Mindegy hol van, kivel van, mit csinál, árt nekem vagy kedves velem, messze van vagy sem. Csak szeretem. Ha negatívat tudok meg róla nem csalódok, csak meglepődök és fáj is, de attól még nem változik a szeretetem. Nem hajtom, hogy legyen velem, ha nem akar. Semmit sem akarok rákényszeríteni és változtatni sem rajta. Ha ad, megköszönöm és elfogadom. De, ha nem ad, nem kesergek. Most épp nincs velem, mégsem nyaggatom az Univerzumot (Istent), hogy adja már nekem vissza. Ő nem az enyém, senkinek sem a tulajdona. Ő, ő maga. A saját útjával, amit be kell járnia. Úgyhogy csak elmosolyodok és teljes szívemből boldogságot kívánok neki is és magamnak is. Szerelmet kívánok neki és minden jót és szépet. Aztán pedig élek. Teszem a dolgom, élem a mindennapjaimat. És hálás vagyok, hogy megtapasztalhattam milyen az igazi szeretet. Az a szeretet, amiben benne van mindenféle szeretet és mégis több mindnél. Nincs érdeke és észoka. Csak van és önmagában a létezésével boldoggá tesz engem.
bocs..........néha.....sokszor marossz vagyok/voltam/leszek.........és nem akarok leszokni róla
tudod sokáig voltam jókislányjókislányjókislány...........már nem akarom
de imádtam olvasni amit írtál most..és megakadtam mit is írhatnék erre,hiszen én ezen az oldalon vagyok a NŐ akit az exe valami hasonlóképpen láthatott elejétől a végéig,de mégis valahogy nem éreztem mellette magamat NŐnek............mert nem kezelt NŐként...
(170/56/sportos/visszafogott csajszi voltam)
de mondom semmit ne vegyél magadra...csak hangosan kimondom az olvasottak alapján kikivánkozó gondolataimat
Szerettem volna egy őszinte, alakoskodástól mentes férfi szemszögéből levezetni, hogy nekem ő hogy tetszett meg, hogyan alakult ki a vonzalom, miként éltem meg a lányból nővé "felcserepedését" :-)
Szerintem olyan férfi a világon nincs, akinek nem kellene, hogy a nő szexuális értelemben vonzza őt. Aki mást mond az vagy hazudik, vagy egy másik bolygón él:)
Először a "csaj " külseje fogott meg, egyértelmű. A nevét még nem tudtam, de az ablakból már néztem, ahogy a mellei a pólója alatt mocorognak, amikor elsétált a ház előtt.
És szerintem semmi ambivalencia nincs abban, hogy az ember a kívánalom és a szexualitás felett át tudjon látni és ÉLETE PÁRJÁT lássa a nőben, ne csak egy "Sex object"-et (Kraftwerk).
Tehát, hogy az én őhozzáviszonyulásom hogyan alakult az elmúlt egy egész háromtized évtizedben? Kertelés nélkül?
Tessék, címszavakban:
-aztafrancosmindenit, de jó kis csaj lakik a szomszédban, jó az alakja, formás a melle, elrontanám vele a nagypénteket :P
-de jó lenne megismerni, biztos nem kellenék neki, mert nagyon fiatal (de szerencsére én meg jóval kevesebbnek látszom a koromnál)
-hogy cserkésszem be, olyan zárkózott, pedig q... jó csaj
-dejó, elfogadta, hogy holnap beviszem a sulijába reggel kocsival
-na egész jól sikerült, dumálgattunk, bár nagyon hallgatag (a francba, a mellecskéi egészen lenyűgöztek)
-mit tegyek, hogyan tovább?
-bulizok ezerrel, de egy jü csaj sincs a társaságban, beszélgetnem kéne vele
(pár hét eltelt)
-basszus, ilyen nincs! Összejöttem vele. Vele! Én! Több van köztünk, mint jószomszédi viszony. Nem hiszem el. Ez olyan, mintha kihúzták volna a lottóötöst. Istenem még mindig nem térek magamhoz.
-ó, de aranyos ez a lány, szeret és felnéz rám, én meg a tenyeremen hordozom és értékeli
-mekkora mázlista vagyok, sok dörzsölt, ujjakörécsavarni akaró érett pitscha után egy hamvas lány, aki annyira fiatal, hogy mellette jó gyerekesnek lenni és legalább - az eddigeiekkel ellentétben - nem fog egy darabig nyaggatni felnőtt dolgokkal meg családdal stb stb.
pár évvel később:
-hát igaz, hogy szolidabb lett az életem mellette, de cseppet sem bánom, mert ugyan vesztettem a korábbi felszínes pörgős életemből, de sokkal többet nyertem az élettől Ővele
-sajnos már nem olyanok vagyunk így, sok évvel később, mint 98-ban de együtt vagyunk és őszintén szeretjük egymást, már hajlok én is a családalapításra, mert Vele az is jó volna, a korábbiak közül egyikükkel sem akartam még csak együtt lakni sem, de Ő más
-nálunk is vannak gondok, de már több, mint tíz éve együtt vagyunk és mindig megbeszéltük, hogy szinte egyetlen vitánk sem volt olyan, ahol egymással lett volna a bajunk, mindig a külső dolgok okozták, de MI BÜSZKÉK VAGYUNK ARRA, HOGY MINDIG MINDENT MEG TUDUNK BESZÉLNI, nem is értjük, hogy hogy lehet annyi ember olyan unintelligens, hogy képtelen rendezni a dolgaokat békésen és jóindulatúan
-néha pipa vagyok rá, mert az anyja befolyásolni tudja őt anyagiakban és ő mindig kritikus volt az anyjával szemben, de néha meg úgy érzem, hogy függ tőle
-de ez még ahhoz nagyon kevés, hogy megrengessen minket
-élünk, éldegélünk, vajon mit szólna egy mozihoz a hétvégén? Hmm de aranyos itt a balatoni fotókon, még milyen fiatalok voltunk és hoppácska, még mindig ugyanolyan ruganyos és csinos nő, mint kislányként volt. Kár, hogy kissé önbizalomhiányos, meg bután kritizálja magát, mert nem is igaz hogy dagatd. (tényleg nem volt az) Ráment 2-3 kiló? Na és, ez semmi. 180 magas, úgyhogy nem is látszik. Szerintem szép nő, mivel is kedveskedjek neki?
-nagyjából ilyen életvitel, majd egy jó fél év múlva: úgy sajnálom őt, mindig fáj a gyomra, amióta új munkahelyen dolgozik, mintha feszültebb lenne, de mindig azt mondja, hogy nem bánta meg a váltást, csak mindig fáradt szegény, már fél kilenckor leájul az ágyba.
-nem baj én igyekszem jó háttér lenni itthon, mindig megmasszírozom őt, ha tudom, meglepem vacsorával
-de nem teszik nekem ez a lány, amióta fáj a gyomra, mindig feszült és kezd rideg lenni velem
-próbálom őt megérteni, ha kérdezem, akkor a fáradtságra és a gyomorfájársa panaszkodik
-basszus! hol van az én Gyönyörűm (így is becéztem régen), ez a nő nem az. Az én drágámat elvitték az ufók és ez egy klón, aki ugyan mindent megcsinál, de nem kedves.
-Istenem, mi lesz velünk? Annyira szeretném őt újra boldognak látni, mi lehet a baj? Mit tehetnék, hogy minden jó legyen?
-na ma is fagyosan száll ki a kocsiból, ahogy megjön
Ezt nem bírom! Szünetet akar, elkezdek a neten utánanézni, hogy mit tegyek a kapcsolatomért. Ezt nem bírom ki. Pont ő ilyet tegyen. Hol van az a kötelék, a jóban rosszban, és az, hogy együtt öregszünk meg? Hol? Legszívesebben frontálisan egy kamionba hajtanék, de az olyan gyáva és önző férfiatlan dolog lenne. Nem akarok szánalmas lenni, erősnek kell lennem, de ordítani tudnék a fájdalomtól.
