Azt tapasztalom, hogy az elmúlt 2 évtizedet tekintve egy rövid időszak után, már nem annyira nagy érdem kereszténynek lenni. Inkább egye többen titkolják és égő számukra. Az a kérdés lesz-e olyan időszak, amikor ez egyenesen szégyen is lesz?
aki keresztény, az nem érzi égőnek, különben nem lenne keresztény. aki meg nem keresztény, az érezheti úgy, hogy kereszténynek lenni égő, ez a keresztényekre nincs hatással, hiszen azok nem érzik hogy kereszténynek lenni égő.
Szerintem aki nyiltan felvállalja, hogy keresztény, annak nem tudnak olyan helyzetet teremteni, hogy "égő"-nek érezze, hogy ő az. Aki meg nem vállalja, az nem keresztény - megintcsak "nem égő". Ugyan miért lenne égő ahhoz a csaknem 2 milliárdnyi emberhez tartozni, aki a világon kereszténynek vallja magát ?
Már leírtam, hol találod meg. De akkor idézek onnét is:
Minek hinni Istenben, vagy bármiben, ha tudhatod is?
Az ateizmus és a teizmus fölött is eljárt már az idő. Kinövi mindkét butaságát az emberiség.
P-DOX egy mai, modern, szabadgondolkodó vallás, sok iróniával, humorral
A P-DOX vallás fő célja az ideológiamentességre való törekvés, a hitmentes élet, amely eltérő ideológiák együttes és egyenjogú szemléletével is elérhető. A hazánkban jelenleg meglévő vallások színes képében egy új választási lehetőséget teremt azok számára, akik még nem tudnak és talán nem is akarnak egyértelműen állást foglalni a két fő irányzat, az idealizmus és a materializmus elsődlegességét tekintve. Hiszen egyik alapvető tana az, hogy az a biztos, hogy semmi sem biztos, hiszen a világ fejlődik és amiről ma valamit gondolunk, az holnapra megváltozhat. Illetve megváltozhatnak a gondolataink is. A P-DOX Semmiben Sem Hívők tanai a humor és az ironikus kételkedés által létrejövő életszeretet kívánja hirdetni, amely segítséget adhat a mindennapok (csalódás-mentesebb), élményszerűbb megéléséhez.
Ezen nem hétköznapi vallás szerint, a vallási és ideológiai különbözőségek és nézeteltérések miatt volt és van jelenleg is a legtöbb konfliktus, háború és szenvedés a földön. Hazánk politikai rendszere is ezen módszerek mentén oszt meg embereket, családokat és barátokat. Ezt kívánja egy nagyon sajátos módszerrel megoldani és megszüntetni a P-DOX, hogy a jövőben ilyen már ne történhessen. Ne lehessen vallási és ideológiai alapokon embereket fanatizálni és egymás ellen ugrasztani. Küzd a társadalmukban lévő kettős mércék, álértékek, a valódi értékeket romboló korrupció, pártosság és klikkesedés ellen. A humort, a tudást, az önálló emberi gondolkozást népszerűsíti. Az ember önmagával és a világgal való hazugság, önbecsapás és kettős mérce nélküli harmóniáját építi.
Ezt a folyamatot és nemes célt, kellő öniróniával úgy szokta ezen vallás alapítója megfogalmazni;
"Mint sokan tudják egy Nobel-békedíjért pedálozok."
A P-DOX egy emberközpontú tanokkal rendelkező, toleráns, humoros, se nem ateista, se nem teista vallás. Istent tudományos és logikus igényességgel definiálták, mint egy speciális emberi érzelmet, ezért Isten, az általános Isten, léte számunkra tudományos tény. Ezen általános Isten fogalmon kívül, más okból tanításaikban Istennek teremtője is van, akit nem más, mint a Mindenek Előtt Lévő Határtalan Karakutty. A p-dox vallás 2000 évben indult útjára, mint egy magánvallás, egy ember egyéni vallása. Az alapítót a barátai vették rá, hogy ezt adja át másoknak is, tegye bárki számára elérhetővé. Így érthető, hogy ebben a vallásban nem találkozhatunk a más vallásokra jellemző nyáj szelemmel, hanem inkább önálló egyéniségek kapcsolódási pontja.
"Természetesen hazugság az, amit vallásos meggyőződésemről egyesek írnak, s ezt a hazugságot újra meg újra megismétlik. Nem hiszek a személyes Istenben , s ezt a felfogásomat sohasem titkoltam el, hanem mindig világosan kifejezésre juttattam. Ha van valami bennem, ami vallásosnak nevezhető, az az a határtalan csodálat, amelyet világunk szerkezete ébreszt bennem, világunké, amennyire azt tudományunk feltárni képes.
"A hajszából az első kivezető utat a vallás mutatta, melyet a hagyományos nevelő-oktató gépezet minden gyermekbe beleplántált. Így lettem én is - noha vallástalan (zsidó) szülők gyermeke voltam - mélyen vallásos, ez azonban 12 éves koromban hirtelen véget ért. A népszerű tudományos művek olvasása során hamarosan meggyőződtem arról, hogy a bibliai történetek jó része nem lehet igaz. Ennek következményeként szinte fanatikus szabadgondolkodóvá váltam, amihez az az érzés társult, hogy az állam szántszándékkal hazudik az ifjúságnak. Ennek az élménynek az lett a következménye, hogy bizalmatlan lettem minden tekintéllyel szemben, szkeptikussá lettem a mindenkori társadalmi környezetben élő meggyőződésekkel szemben ... ott állt előttem a tőlünk függetlenül létező külső világ, amely nagy és örök rejtély ugyan számunkra, de legalább részben hozzáférhetô szemléletünk és gondolkodásunk számára. Szemlélése szabadulásként hatott rám ... félig tudatosan, félig tudattalanul az a legfôbb cél lebegett előttem, hogy ezt a személyünkön kívüli világot a lehetőségek keretén belül megértsem ... az e paradicsomba vezető út nem volt olyan kényelmes és csábító, mint a vallási paradicsomba vivő, de megbízhatónak bizonyult, s sohasem bántam meg, hogy ezt az utat választottam." [...]
Nem hiszek az egyén halhatatlanságában, az etikát pedig kizárólagosan emberi ügynek tekintem, mely mögött nem áll semmiféle természetfeletti hatalom vagy tekintély., "
„Az a szó, hogy «isten», számomra semmi más, mint az emberi gyengeség kifejezése és terméke; a Biblia tiszteletreméltó, ám primitív és meglehetősen gyermeteg legendák gyűjteménye. Ezen számomra a legkifinomultabb értelmezés sem fog változtatni.”... „Számomra a zsidó vallás – mint minden más vallás – a lehető leggyermekdedebb babonák megtestesülése. És a zsidó nép, amelyhez boldogan tartozom, és amelynek mentalitásához erősen kötődöm, semmiben nem különbözik a többi néptől. Tapasztalataim szerint nem jobbak, mint más embercsoport, bár a legrosszabbtól megvédi őket a hatalom hiánya. Ettől eltekintve semmilyen szempontból nem «kiválasztott nép»”. (saját kézzel írt levél 1954-ben Erich Gutkind filozófusnak)