Azt tapasztalom, hogy az elmúlt 2 évtizedet tekintve egy rövid időszak után, már nem annyira nagy érdem kereszténynek lenni. Inkább egye többen titkolják és égő számukra. Az a kérdés lesz-e olyan időszak, amikor ez egyenesen szégyen is lesz?
"Senkinek nem okoztam kárt ezzel és nem azért mentem el, mert valaki megbántott volna, hanem a hazugságok, a mellébeszélések, a visszaélések részese nem akartam már lenni!"
"Nem az egyház tesz valakit kereszténnyé, avagy igaz hívővé......, sőt inkább hátráltatója!"
A te esetedben, és sok más esetben ez így igaz. A kereszténység nem azonos a felekezethez való tartozással. Akár vannak, akár nincsennek abban a felekezetben mellébeszélések, és visszaélések.
Ha az én gyülekezetemben visszaélések lennének, nem a hitemet hagynám el, mivel az nem azonos a gyülekezetiségemmel. Nyílván a közösséget hagynám ott.
Adventistákat már én is látogattam meg, egy ismerősöm révén. (Már hívő voltam, tehát éreztem hogy nem evangéliumi, legalábbis az a nap biztos nem arról szólt. Inkább az egészséges életmódról szólt.)
Zsidó hitközösségbe szintén nem mennék, mert a zsidó vallás az a tóra és én nem akarnék senkit sem megkövezni, meg régóta nem láttam főpapot sem. A Talmud egy újkeletű vallás amely nem Isten prófétájától Mózestől, hanem rabbiktól származik, és nem értelmezhető "kinyilatkoztatásnak". Tulajdonképpen kultúrvallásról van szó. Nemzetiségi dolog, nem internacionális. (Vagy csak én nem érzem annak.)
A sorscsapásról csak annyit, hogy én "csonkabonka" vagyok. Mozgásszervi rendellenességgel születtem. A jobb kezem rövidebb a balnál, és görbe.
És? Semmi gond, ilyen és kész. Nem a te problémád, és én sem csinálok belőle problémát, és nem teszem akadállyá köztem, és Isten közt. Minek feküdjek az Ördög giotinjára, ha már Isten szeretetében sem bízhatnék nemigaz? Optimistán gondolkodom, és ez jellemzi a hitemet is. szerintem az ateizmus egyben egy nagyon pesszimista életszemlélet is. Persze abban legalább ott van a gyönyör szabadsága vígaszdíjként. Nekem így olcsó lenne, bár nem mondom hogy nem komoly kísértés, sőt... de akkoris olcsó, ha kifizetem akkoris. Voltaképp ingyen adnám.
"Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felõlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók."
Nos, nem vagyunk egyformák, érzelmeink sem ugyan arról a tőről fakadnak, de gondolatiságaink sem!
Te az én döntésemet sem igazán értheted, hogy miért hagytam el az egyházat békével, közös megegyezéssel!
Senkinek nem okoztam kárt ezzel és nem azért mentem el, mert valaki megbántott volna, hanem a hazugságok, a mellébeszélések, a visszaélések részese nem akartam már lenni!
Majd 15 év pünkösdi gyülekezet aktív tagja voltam...., előtte Németh Géza gyülekezetébe jértam, és annak előtte katolikus voltam! Jártam közben egy adventista felekezetbe, szabad főiskolájukat koptattam egy ideig...., de eltőltöttem majd 4 évet egy zsidó hitközösségbe, ahol Hébert, vagyis Ivritet tanultam! 12-14, vagy ki tudja hány keresztény felekezet teológiáján rágtam át magam.....,hogy megismerjem lényegi tanításaik különbségeit!
Nem az egyház tesz valakit kereszténnyé, avagy igaz hívővé......, sőt inkább hátráltatója!
Sorscsapásokat eleget tapasztaltam a volt felekezetembe....., és más dolgokat is! Ha Isten nincs ott....., akkor minek legyek én is ott?
Nem azt kérdeztem, hogy mit gondolsz most, hanem azt hogy gondoltad-e másképp régen?
Ha nem, akkor voltaképp sohasem voltál keresztény. Esetleg templomba jártál, engedtél a szülők, vagy valamilyen más emberi elvárásnak és ennyi. Ez nem kereszténység. Az egy sokkal mélyebb megtapasztalás/vagy döntés amit te vagy nem értél el, vagy megtagadtál, aminek sokkal inkább a bűn az oka, mint az igazságosság érzése, (mert úgy gondolom nem személyes fájdalom vagy sorscsapás miatt döntöttél így) Vagy mégis? Mert akkor még meg is értenélek.
Igen......, az van, hogy sokan inkább isteneivel beszéli meg jó vallásos, keresztény lévén, mint embertásaival...., nehogy a stressz mégjobban kélezze elméjét, majd Istene mindent megold helyette! Ezzel el is hárította magáról az emberbaráti felelőséget.... Nem é emiatt is hidehgülnek el egymástól még a keresztény tesók is?
Kíváncsi Isten véleményére? Ki nem kíváncsi rá? Már az emberiség kezdete óta erre várunk, hogy Isten végre elmondja véleményét, de valahogy csak nem jön.... Hol késik barátom?
Miket kell megköszönni Istennek?
Azt, hogy egy katasztrófa alkalmában valakik megmenekültek? Hallelója ámen?....., míg a halottak már semmit nem tundak megköszönni, avagy megkérdezni, hogy miért?
Valaki szeret imádkozni? Csak úgy spontán, nem is mondták neki, hogy mi is az az imádság, amiket meg kell tennie egy jó kereszténynek? Na attól kezve már élete szoros része lett az imádkozás, az imádat, ahogy egyre vallásosab lesz valaki, nemde, mint egyféle szellemi stimuláns, lelkiismereti tényező, nyugtató, avagy euforikus stimuláns! Ja...., jó lenni abban a társaságban akit szeret....., és kik azok, azok azok akik ugyan olyan hitben vannak és ez motíválja a nagy szeretetet, avagy istenben vakló ima és hit? A közös érdek? És mikor elhagyja egyházát méág az íremlékmagját is kiírtják onnan a tesók? Akkormár lehet gyűlölni, haragudni és istentagadással vádolni, mert úgymond elhagyta dogmatikus hitét?
A sex nem bűn!!!