Sokakban van nosztalgia a Kádát-rendszer iránt, a bizitos megélhetés, emberib viszonyok miatt pl. Az egyik topikban az Osztrák_magyar Monarchia régi szép békeéveit sírják többen vissza - de meg lehet-e objektíven különböztetni korokat egymástól?
Szerintem baromi nehéz. Egész más benne élni egy korban, keresztülvágni magunkat a mindennapokon és egészen más visszagondolni annak a kornak egyes részleteire.
Meg tönkrevágtuk a mezőgazdaságot, a feldolgozóipart, a kereskedelmet.
Mag azért, mert az állami támogatást a munkahelyteremtésért nem a magyar vállalkozó kapja, hanem a Hankook.
Meg azért, mert az ilyen Hankook-okból visszafolyt korruciós pénzt a korruptak kiviszik cirusi offsort cégekbe, aztán az Országgyűlés meg alkot egy olyan törvényt, hogy a külföldi pénzeket ha hazahozzák, 10% adót kell fizetni utána.
Miközben Te meg én fizeted a munkáddal megkeresett jövedelmed után alaphangon a 36%-ot.
Meg azért, mert kutatás-fejlesztésre nincs pénz, ezért felataláló eladja Indiában a találmányát. Mi meg hozunk onnan gumigyárat, mert a mi jó gumigyárunkat a korruptak megvették 10 Ft.-ért.
Meg azért, mert a miniszter tulajdonában üzemelő külföldi tésztagyárat kell államilag támogatni, nem az epret és répát termelő parasztot.
Jó ízes, illatos magyar eper elrohad a földeken, min meg esszük a külföld élelmiszer szemetét.
Átkos Kádár rendszerben hiába volt diktatúra, a KGST cserekereskedelmen alapult.
Ez csak azt jelenti, hogy magyar ipar gyárthatta a szar árukat, magyar mezőgazdaságban nem vágatták ki jó pénzért az almáskerteket, hogy utána kénytelen legyen az ország megvenni a külföldről behozott élelmet.
Meg annak az árát, hogy beengedtük minden kontroll nélkül a konkurenciát, taccsra tettük a magyar ipart, meg azét, hogy eluralkodott a korrupció - ld. a világ legdrágább autópályái.
Elegge megbotrankoztatonak tartom, hogy erre a szarhegyre barki nosztalgiaval gondoljon, mely szarhegynek raadasul a koltsegeit mind anyagi, mind tarsadalmi vonatkozasban most fizetjuk meg.
Ez tévedés!
Most annak az árát fizetjük meg, hogy a rendszerváltás után hátat fordítottunk a keleti piacoknak, a nyugatiban meg soha nem voltunk és nem is leszünk.
Most annak az árát fizetjük, hogy a társadalmi vagyon elkótyavetyélték, hogy a politikusok visszatértek a régi elvekhez.
De legalább akkor még a tartós fogyasztási cikkeket tényleg hosszú távra gyártották, nem arra játszottak, hogy majd mindenki kétévente újat vásárol. A 70-ben vásárolt hűtőszekrényünket tavaly csak azért cseréltük le, mert kicsi volt a mélyhűtőrekesze, a 80-as évekbeli mosógépünk meg több mint húsz évig elugrándozott a fürdőszobában. Amit másfél éve vettünk, ahhoz már szerelőt kellett hívni, aki abban sem volt biztos, érdemes-e még megmenteni. Most a gázkazánt kell lassan lecserélni, de a szerelő szerint húzzuk ki, amíg lehet, mert az újak már jóval kevesebbet bírnak, néhány év után bemondják az unalmast.
Ez igaz volt a 60-as evekben ,de a 80-as evekben mar nem. Szegeden ott alltak kinn a Bartok teren a Lehel Bosch hutoszekrenyek az utcan mindenfele meretben.
Ha egy elektromos boltban meg nem volt szigeteloszalag akkor az a boltos hibaja volt.
Gorenje-ert nem azert mentek becsbe mert MO-on nem lehetett hutoladat kapni,hanem azert mert joval olcsobb volt mint a Lehel Bosch.
En 75-ben szulettem, a Kadar-rendszerrol olyan emlekeim vannak, mint hogy a boltban akartam venni 89 korul szigeteloszalagot (sic!) es nem lehetett kapni, mert "hianycikk, talan a jovo honapban jon", a nagyapamek meg amikor hutogepet akartak venni, egy otszazas jattot kilatasba kellett helyezni a boltosnak, hogy szoljon, ha lesz, de igazabol orakon keresztul sorolhatnak hasonlo dolgokat.
Elegge megbotrankoztatonak tartom, hogy erre a szarhegyre barki nosztalgiaval gondoljon, mely szarhegynek raadasul a koltsegeit mind anyagi, mind tarsadalmi vonatkozasban most fizetjuk meg.
Azon gondolkodott már valaki, hogy a viszonylagos jólét, a kapun belüli
munkanélküliség, a teljes foglalkoztatottság, az ártámogatások, a mezőgazdaság támogatása, az iparvárosok felépítése, a panelprogramok végrehajtása, a metróépítések meg az ingyen ebéd mellett HOGY A FENÉBE LEHET, HOGY 40 ÉV ALATT CSAK 20 MILLÁRD DOLLÁRRAL BÍRTUNK ELADÓSODNI?
Állítólag azt is úgy, hogy 1milliárd volt a kölcsön, a többi pedig annak a kamata.
Ma ennek éppen ennek ÖTSZÖRÖSE az államadósság!
Miközben kiárusították a társadalmi vagyont, nincs jólét, 10%-os a munkanélküliség,
a gazdaságunk csődben, Sz.r az egészségügy,az oktatás, a jogrend és egy metró vonalat nem sikerült a 20 év alatt felépíteni?
70%-os a jövedelemelvonás mellett!
Biztos, hogy a szocialista tervgazdálkodás életképtelen?
"Aztán ott voltak a kaláka építkezések! A brigád felépítette az éppen építkező tagjának a házát. Kajáért és sörért!"
Na ja. Ma ezt törvényileg tiltják a szemétládák, mert nehogy már bárki úgy segítsen a másikon, hogy az állam nem kap utána adót meg járulékokat. Barátság, segítőkészség rulez.
Épp most olvastam egy cikket Zánkáról. Akkoriban a legjobb tanulók mehettek oda. Most hátrányos helyzetű gyerekeket nyaraltatnak ott. Képzelem, miféle kölykökkel lehet tele. Tulajdonképpen lényegileg semmit nem változott az ország. Akkoriban a prolit részesítették előnyben az értelmiséggel szemben, most meg a mindenre alkalmatlan naplopót az értelmes, szorgalmas dolgozó emberekkel szemben.
En boltban jo palinkat csak egyet kaptam az valami vegyes ,a tobbi valami muszar.Ha palinkat akarok Mo-on venni akkor leginkabb ismerostol veszek hazipalinkat akinek ismerem a termeket. vagy vajdasagit Szegeden ismeros ottaniaktol.
Apró szemű, illatos nagymarosi málnából készült szörpöt kapott a gyerek a hűvös kocsmában, apuka kadarka fröccsöt, hosszúlépést, vagy házmestert, így tárgyalták ki a meccset vasárnap.
A körtéri tejivóba jártam reggelizni... Akkoriban még nagy alukannákból mértek friss, pasztőrözetlen tejet, és helyben főzték a kakaót. A november hét tér egyik épületén volt az első mozgó neonreklám, egy kisfiú, aki tejesüveget emel a szájához (akkor még üvegben árulták), és ahogy fogy a tej az üvegből, úgy gömbölyödik a gyereke hasa.
A tejcsarnok-rendszert apám szerint még a Székesfőváros építette ki, a harmincas években, hogy a pestiek friss tejtermékhez jussanak. Zsenge tehéntúró, liptai túró, szintén kannákból kimért friss tejföl, és illatos, friss kenyér (tartósítószer és állagjavító nélkül is magas) - ezt lehetett benne kapni. Az eladó asszonyság ropogós fehér köpenyben és fityulában volt, mint egy ápolónő.
