sziasztok! uj csirkeket keresek szerető olamba. johettek többen, sok jó emebr kis falloszon is elfér. de az enyem nem kicsi. hahah. (pervi csirke kene ide)
Én nem hiszek az internetes társkeresésben. Bár még sosem próbáltam, de ezért nem is fogom. (barárnőim tapasztalata nekem sokkk is. Azért több a pasi ezeken az oldalakon, mert a legtöbben kalandot keresnek, van aki már házas, vagy az első alkalommal hancúrkodni akar..)
Olyanban már volt részem, hogy a barátnőm egyik kollégája, húúú, milyen jó fej, ismerjem meg.. azt hiszem, ezt nevezik vak randinak. Hiába helyesek, okosak mind a ketten, ha nincs meg az a plusz, ami nélkül szerintem nem érdemes kapcsolatot kezdeni.
Nekem eddig a baráti társasággal szervezett közös programok hozták meg a "gyümölcsöt". Buli, nyaralás, bowling, kirándulás.. Felfigyelsz a másikra, aztán még időd és alkalmad is van picit megismerni, és ha olyan, akkor hajrá.
De ha már a topik pozitív gondolkodást kért.. akkor menjen mindenki házibuliba szilveszterkor, akkor hátha megakad a szeme valakin.. :))
ez abban az értelemben súlyos ügy, hogy ezek szerint egy generáció problémája ott a családban többszörösen lecsapódik. egyedül is szar dolog ez, de tömegével.. durva eléggé.
Nekem 3 fiam van és úgy tapasztalom hogy a lányok akarnak inkább szinglik maradni. A társkeresők fiatalok inkább pasik, kevés lány hirdet. Még a tánciskolában is több a ffi.:((
Nekem van 1 ismerősöm:) Csinos, magas, vékony, de 1 kicsit maradi, diplomás lány:) Mindenáron férjhez akar menni, de olyan diplomás pasihoz, aki elismeri, hogy az ismerősöm okosabb, aki hajlandó mosni, főzni vasalni és gyerekeket nevelni:( Már nem szűz persze, volt már pár pasija:) Még nincs 30:)
:-)))) mókás topic :-))) ide tartozik a társas magány is? 33 év, 3 éves kisgyerek, kutyák, tengerimalacok, teknősök büszke tulajdonosa, és egy mást szerető férfi gyakorlatilag magányos párja vagyok. :-))) vagy inkább:-(((((
az a fajta, már öregedő, de lélekben gyerekes/infantilis férfitípus, akinek kiemelkedően vonzó vonásai között van pl a humora, meg az az elképesztő pörgés, amit művel. volt már dolgom velük, más családtagomnak is - nem nehéz, olyanok, mint a tengerészek: járják a világot, és csak ők tudják, hány nőre számíthatnak és hányszor.
próbálkozott már, de elvált, és mivel bulialkoholista, ezért a nem túl sok sikerrel való "befogás" mellett merész vállalkozás lenne erről a szenvedélyéről leszoktatni. mindezek mellett, sikerült belezúgnom, mert még ittasan is kedves és vidám, voltunk is már együtt, és az a fajta női megérzés táplál jelen pillanatban, hogy ha gyengén védekeznénk, akkor nem lenne kérdés, hogy tőle biztosan megtartanám. akciót nem vállalnék be, vagy igen, de előtte a lelkére kötném, hogy figyelmeztettem rá:)
nálam még olyan gond is van, hogy rámnéznek, és nem látják bennem az anyát. 40 kilós vagyok, testalkatilag 12-13 éves. mindazonáltal szívesen szülnék már, ha több pénzem lenne, nem is érezném szükségesnek az összeköltözést. jelölt, az sajnos van... reménytelen, ezért nyitva van a szemem:)
én sem szívesen beszélek róla, hogy 4 évig egy jeggyűrűvel az ujjamon hitegettek, utána úgy éreztem, nekem nem jár ez az egész. most már túl vagyok rajta (kb 6-7 év), talán csak most nőttem fel.
Én nem értem későn, hanem más okai vannak, hogy egyedül maradtam, de ezek mindenkinek a magán ügyei. A héten léptem egyet előre közelebb a negyven fele.
akik közelebb vannak már a 40-hez, mint a 20-hoz, akár egy nappal, még egyedül, de már nem sokáig:) optimista kortásakat keresek, illetve pesszimistákat, akik optimisták akarnak lenni.
