Tranzit Vanuatun
(2008. jan. 25.)
Útban a Samu(Salamon)-szigetekről Palmyra felé leszálltunk Efate-szigeten is, mely Vanuatu legnagyobb szigete. Kicsit kellemetlen volt a leszállás utáni kezdet, ugyanis a hatóságok mindenkitől elvették zokniját és cipőjét gyorsfertőtlenítés céljából. Kiderült aztán: garnélarák-láz van a régióban, mely az emberek cipőin és zoknijain terjed a leginkább, ezért vezették be a szigorú fertőtlenítési eljárást, megelőzenő a vanuatui garnélaállomány elfertőződését. Viszont a vámellenőrök részéről kellemes meglepetés ért minket: cipőnket nemcsak fertőtlenítve, hanem csillogóra kipucolva kaptuk vissza. MInt később megtudtuk: Vanuatun egy ősi, tonzsíros eljárással pucolják a cipőket, ezért ilyen csillogó minden vanuatui lakos cipője.
A repülőtéri szállodában szálltunk meg. A tulajdonos személyesen fogadott mindket, s azonnal svédasztalos ebédre invitált mindenkit. A svédasztal kétszintes volt telis-tele helyi különlegességekkel, valamint nemzetközi ételekkel is a gyomorérzékenyek számára. A helyi ételek között többet is megismertünk: az ananászos tonhallal töltött tengeri kacsát (a tengeri kacsa kizárólag Vanuatun él, kételtű lény), a fűzfakosárban érlelt nyers békamájat, valamint Vanuatu legnagyobb nevezetességét: a kétszersült, vajas-lekváros-kiwis tengeri nyulat. A tengeri nyúl a repülőhalak családjába tartozik, de hosszú szárnyszerű mellúszói tömören keskenyek, s vékony szőr borítja őket, ami miatt nyúlfülekre emlékeztetnek.
Deszertként pedig édes-savanyú olajos magvakat szolgáltak fel szűk ruhás lányok kis teknőskosarakban. Majd pedig jött az elmaradhatatlan érlelt harcsaikra kókusztejjel összeturmixolva, ami nemcsak kiválóan oltja a szomjat, de az egészségre is ügyel, ugyanis nagyon sok A-, B-, C-, D-, E-, K- és Z-vitamint tartalmaz.
Este már nem is ettünk, csak egy-egy citromos mangrove-koktélt hajtottunk fel.
Másnap reggel korán keltünk, ugyanis éppen ünnepnap volt, s szerettük volna megnézni az óceániai kenguruünnepet. Mivel sosem volt kenguru a régióban, ez az ünnep igencsak látványos. A teljes lakosság láthatatlan kengurukat becézget, majd etet. Majd egy sziklatömböt áldoznak fel a kenguruknak. A hagyomány szerint, ha délig esik az eső, akkor a kenguruk haragszanak, ilyenkor gyásznapot rendelnek el, s napnyugtáig senki sem eszik semmit. Ha viszont nem esik, akkor nemzeti örömünnep van, melyen az emberek egész nap egymást köszöntik. Mi nem tudtuk meg, hogy végülis mi lett, mert fél 12-kor indult gépünk, de addig nem esett.
Az utolsó pillanatok is igen kellemesek voltak: a repülőgépre való beszálláskor frissen szedett kökörcsinnel kedveskedtek nekünk a helyiek. Meg is köszöntük nekik: helyi szokás szerint jobb kezünk ujjaival bal fülünket megfogva, miközben bal kezünk ujjaival megvakarva orrunkat jumi-jumi kiáltást hallatunk. |
