Addig-addig panaszkodtak a kedves hegesztő kollégák a szar CO-s gép miatt, hogy lett véve egy új. Szinergikus, meg minden miskulancia benne van. A hegesztő megint szentségel, hogy így szar, meg úgy szar, meg ilyen szarra nem kellett volna pénzt kiadni. Mondjuk be lehet állítani mindent is, de a jóember úgy belezavarodott a beállításokba, mint majom a házicérnába. Messziről hallatszik, hogy valami nem jó, tiszta cunder a hat méterre lévő minden is... Nézem a beállításokat, 308 rozsdamentes, corgon 2%, 0,8 mm hozaganyag. Óvatosan megérdeklődtem, a paramétereket, majd tettem javaslatot arra, hogy állítsa át a huzalátmérőt, a védőgáz típusát és a hozaganyag mibenlétét, hátha használ valamit. Erre kijelenti, hogy nem tudja, hogy hogyan kell. Mondom neki, hogy ott a használati utasítás, elképzelhető, hogy le van írva benne. Nincs idő átolvasni, mert sietni kell. Komment?
Belenyaltam a használatiba a műszak vége után, míg elszívtam egy bűzrudat. Valóban atomfizika. :D Egy része. De amit neki kellett volna baszogatnia, ahhoz kettő gomb, meg egy tekerentyű-variálisz kelletik. Olyan tíz-tizenöt másodperc környékére tehető, hogy átlőttem a gépet corgon 18 védőgázra, sg3 huzalra, meg 1mm vastagságra. Próba gyanánt összecsirizeltem kettő hulladékdarabot. Bár kevés gyakorlattal rendelkezem a fogyóelektródás gépek használatában (ezidáig olyan fél óra), de jobbnak tűnt a végeredmény, mint ami a hegesztő kolléga keze alól kikerült. Lehet, hogy hétfőn félbevágom a remeket, mert kíváncsi vagyok a beolvadásra és társaira...
Ez valami olyasmi lehet, mint legutóbb egy zsinórtömítéssel rendelkező csapágyház. Rajzon nagyon szépen összeállít, csak ép nem lehetett összeszerelni. :D Akkora kendácsolás lett a végén, hogy az szörnyű... Végül is működik, csak nem a tervezője szerint megadott méretek sikeredtek a végén - plusz öt munkaóra volt a húsz perces mutatvány.
Az alsó rámpán 9 lépcső van, majd egy kb. 2,3 méteres forduló, a felső rámpán pedig 8 lépcső, a fogadószinten egy folyosóval. A lépcsők szélessége kb. 102 cm. Ezek a méretek szerkezeti szinten vannak, szinte milliméter pontosan kiöntve.
A két rámpa között kialakult egy 26 cm széles távolság. A korlát 10×10 cm-es tömör vasból készült, egy fő oszloppal és mellette egy díszített oszloppal. Minden oszlopot fel kell rögzíteni a lépcső rámpa oldalára, a fordulóban két oszlop a tetejére kerül, a fogadószinten pedig egy 1,2 méteres szakasz van felrögzítve a födém élére.
A lépcsők 32 cm vastagok, tölgyfa blinddel burkolva (lécpanel: két 4 mm-es MDF, a színoldalon 2,5 mm blind, a fonákján kontra). A lépcsőkön egy 4,5×2 cm-es koptató van ráenyvezve.
A homlok 18 mm-es blindes lécpanel, a burkolat ragasztva lesz.
A lépcsőlap és a homlok belső éle látszik. A lépcsőlap 34 mm-rel kijjebb kerül, mint a homlok. Van műszaki terv részletrajzokkal, a korlát és a lépcső le van gyártva a terv szerint.
A probléma az, hogy nem lehet leszegni a lépcsőlapok élét, mert a lépcsőlap szélességének legalább 22,5 cm-rel meg kell haladnia a betonét, így ott kialakul egy kis rész, amit nem lehet visszazárni.
A 1315. században, valamint a 17. század második felében vándoroltak be az örmények Erdélybe. Szamosújvárt, Erzsébetvárost, Gyergyószentmiklóst és Csíkszépvizet ők alapították.
A 1819. században nagy részük elmagyarosodott. Moldván keresztül érkeztek, ahol szintén léteznek örmény települések. A szorványba is élnek: Brassó, Kolozsvár, Marosvásárhely.
Leszármazottaik egy része az építőiparban dolgozik: szerkezeti ácsok, kőművesek, asztalosok.
Nekem is vannak alvállalkozóim, akiknek a vezetői örmény származásúak.
Az egyik közülük 15 éves kora óta dolgozik a szakmában, most 42 éves, és 18 éve alvállalkozóm. Odaadok neki egy rajzot, és egy perc alatt megjegyzi az összes méretet.
Jól ért az ácsmunkához, az acélszerkezetekhez, a vízszereléshez, a villanyszereléshez és az autószereléshez. Kiváló térlátása van, néha el is csodálkozom rajta.
Vele építettem meg több nagy épületben az amfiteátrumok kikészítést. Adott volt egy hatalmas, monolit betonból épített terem; ki kellett síkolni a falakat és a mennyezetet acélszerkezettel úgy, hogy a burkolatok síkjai egymáshoz képest derékszögben legyenek. Giroszkópos lézert szokott használni, az elég pontos.
A testvérének is van cége, neki pár éve négy alvállalkozója volt. Ő nagyon jól ért a munkaszervezéshez: például egy nagyobb építkezésnél a daru használatát mindig ő irányítja, és észreveszi, hogyan lehet optimalizálni egy munkafolyamatot.
Előbb utóbb pedig meg fogja tanulni a 3-4-5 szabályt, ami kb elég neki matekból élete végéig :)
Háááát.....
:)
Van egy pecás gyerekkori haverom.
Ő és a cimborája kitalálta, hogy egy stéget csinálnak a Kuni-ra...
Mind a kettő szobafestő volt (kb. 35-40 évesek voltak akkor), és aktív, alapból sima munkavállalók, de rendszeresen csináltak fusikat is.
Szóval...
Eljöttek hozzám, hogy segítsek fát venni a stéghez, mert ugye asztalos lennék.
Az első kérdésem: mennyi fát akartok?
Magát a kérdést sem értették!!
Mondom hány m3 fa kellene?
A válasz: azt ők honnan tudnák.
Mondom bazz... hát csak tudjátok, hogy mekkora stéget csináltok.
Felnőtt, szakmunkás képzettségű embereknek fogalmuk sem volt, hogy hogyan kell köb-özni...
Bosszúsan mondom, hogy hogy a pícsben számoljátok ki a fal területét?
Azt tudták... Mondom akkor csak hozzá szorozzátok a vastagságot és meg van.
Úgy néztek rám, mintha valami metafizikai sejtelmeket magyaráztam volna...
Én meg gyak padlót fogtam, hogy ennyire hülyék nem lehetnek.
És fel voltak háborodva, hogy miért kéne nekik ilyet tudni nem asztalosok ők.
Igaz, hogy ez kb. az általános suli 6. osztálya szint de akkor sem.
Az egy dolog, hogy nem tudták "maguktól" de a magyarázataim (igen többes számban, mivel több "oldalról" próbáltam elmagyarázni nekik!!) után sem értették a dolgot.
Már ott leakadtak, hogy hogy lesz a 420cm X 15 cm X 5 cm-ből köbméter...
Na igen, de ha belegondolsz, akkor a kőművesnek ritkán kell körintegrált számolni, vagy éppen a nagy fermat sejtést bizonyítani. Előbb utóbb pedig meg fogja tanulni a 3-4-5 szabályt, ami kb elég neki matekból élete végéig :)
Havernak raktuk össze a 6,5x4,5 kocsibeállóját, mérem ki a lábak helyét és sivalkodok, hogy nem lesz jó,jelöljük át mert fél centi különbség van az átlókban. Haverja egy pakisztáni srác segített nekünk, nem értettte mi a stájsz, elmagyarázta neki, hogy a hülye gépész nem elégedett a 0,1%-on belüli pontossággal, újra akarja mérni és rajzolni az egészet. (Mindketten vilamosmérnökök, számukra a 10% vagy az 5% alkatrésztűrés a norma. :) ). Mondtam, hogy oké, felőlem így is maradhat de ha nem tudja majd a tizes csavart bedugni a helyére mert 5 mm-el arrébb van a másik furat akkor csúnyán káromkodni fog. :P
Még az átkosban keletkezett egy erre hajazó vicc is, melyben a matektanár kimegy a sógorékhoz, élve a nagy szabadsággal. Ott összefut az osztály leghülyébbjével, aki áruházat üzemeltet, nem kevés sikerrel.
-Hát ezt hogy?
-Tudja, megveszem három shillingért, és eladom tizenkettőért. Na, ez a négy százalék az én hasznom...
Hát, ha csak arra gondolok, hogy csak az én általános iskolás évfolyamomról ki ment el kőművesnek, egyáltalán nem csodálkozom ezeken a dolgokon.
A fiúk közül a létező leghülyébb, legflegmább, leginkább nemtörődöm figurákból lettek kőművesek.Két számot nem volt képes összeadni rendesen, ha nem forintról volt szó.
Ugye ez 80-as évek eleje. Rendszerváltás után ezekből már a politikusok lettek. Mint pl a volt főnököm három nagyonhülye fiából a létező leghülyébb lett képviselő.
Annak idején, amikor a térkövet raktam le, akkor spárgával és vasbeton pálcákkal jelöltem ki a derékszöget (szögfelezéssel). A kőműves ott röhögött az utcán, hogy azt vinklivel kell kijelölni, nem madzaggal... Képes volt elhozni a vinklijét, hogy megmutassa. Mintegy 4-5 centit lőtt csak mellé. Az olyanokat, mint a függőón, slagos vízmérték, meg ilyen játékszereket semmire sem tartja a legtöbbjük. Lézer, az igen, meg űrtechnika. Persze a normális cuccot nem tudja vagy nem akarja megfizetni, inkább vesz egy olyat, aminek a használatijába bele vagyon írva, hogy (mittomén) 20 méteren +- 2cm hibahatár van - de lehet vele villogni, hogy LÉÉZER!
Amúgy sok kóklernek feladja a leckét a matematika is. Nem integrálszámítás, hanem az alapvető matematika. Ha tíz falazóelem megy egy négyzetméter falba, akkor 6,4 négyzetméterhez mennyi kell? Négyzetmicsoda? A téglakötésről, illetve az alapanyagok viselkedéséről nem is szólva. A gyártó technológiáját telibe sz*rják, s helyette van az a mondás, hogy "Mi ezt úgy szoktuk csinálni." Aztán jön az, hogy a 39 fokos melegben, a tűző napon kenik fel a nemesvakolatot a hungarocéliumra - majd csodálkoznak, hogy a tulaj reklamál, hogy egy hét után leesik az egész...
Ha a tervrajzon milliméterben adják meg a fal méretét akkor annyi milliméter legyen. Ha centiméterben akkor annyi centiméter. Nem atomtechnika ez, csak le kell tudni olvasni a mérőszalagot.
Sok mindenre jó. De jelen esetben arra, hogy az anyagot továbbítva és kevergetve szépen átmelegítse, ezáltal megölve a bacik, gombák és hasonszőrű társaik nagy részét. Persze nem az egész csiga lesz tömve anyaggal*, hanem csak az alja valamennyire. Ezt egy duplafalú köpeny veszi körbe, amiben bőven száz fok feletti gőz (8 bar és a föle) kering, ami biztosítja a hőellátást. Azért, hogy ne deformálódjon a köpeny, egy pár száz(!) helyen rögzítve vagyon hegesztéssel ez+az.
*Pedig az én nézőpontomból rálesve jobb lenne, mert akkor az anyag is segítene központosítani a csigát.
Na, elkészült a nagy mű, telepítve vagyon. A helyszíni szereléseket és hegesztéseket elvégeztük. S végre, eljött az igazság pillanata: fel lett fűtve a csiga köpenye, 100++ fokos gőzzel. Hála istennek minden terv szerint ment, nem volt egy perc és le kellett állítani a csigát, mielőtt szétbarmolódik valami... Most, hogy nyújtózott egyet a sterilizáló, már hidegen is karistol az egész. :/ A hótágulás már csak ilyen.
Itten vala a kép erről az apróságról, a mozaik 30x30 centis:
