a te előképzettségeddel valószínűleg az a teendő, hogy elolvasod a valszám formális definícióját, és ehhez ragaszkodsz.
sajnos a valszám az a fura matek, ami önmagában megáll, de aminek a valósághoz kapcsolása filozófiailag nagyon problémás. tehát az alapfogalmakat közérthető elemekhez kapcsolni csak durva hazugságokkal lehet. az jó középiskolába, de a mélyebb megértéshez kevés.
ha érdekel a dolog filozófiai oldala is, szabadjon javasolnom egy kedves olvasmányomat, E Szabó László A nyitott jövő problémája című könyvét. ennek 5. fejezete foglalkozik a valószínűségszámítás fizikai értelmezésével.
Nekem is az "indián számolás" jut eszembe erről: 1,2, sok.
Témával kapcsolatban valszámról sosem értetem igaznán, hogy micsoda, persze amennyire gimiben kellett kombinatorikus és geometriai valószínűségeket számolni az oké volt, csak talán így utólag belegondolva talán pont az axiómák hiányoztak, hogy ne lógjon levegőben dolog.
Ok.:) Egyebkent erdekes, hogy nem olvastam a hozzaszolasodat, de deltanak mindketten 2%-ot adtunk meg meg, es p valoszinusegnek pedig 10 negativ egesz hatvanyat. Buvos szamok ezek.:)
Veszel egy tetszoleges 'p' valoszinuseget, legyen ez pl. mondjuk 0.000000001 (egy az egymilliardhoz)
Veszel egy 'delta' elterest a varhato ertektol, legyen ez pl. 2%.
Ekkor pontosan megmondhato, hogy hany penzfeldobasra van szukseg ahhoz, hogy annak a valoszinusege, hogy a delta savon kivulre esik a fej/iras arany p valoszinuseg alatt legyen.
Vagyis esetunkben megadhato, hogy hany penzfeldobas kell legalabb, hogy a fejek aranya csak max 0.000000001 valoszinuseggel essen a 48 es 52 % kozotti savon kivulre.
(Es ha megfigyeled, azt a szot nem hasznaltam, hogy 'elhanyagolni', mert a matematikaban ehelyett erdemes inkabb mindig konkret valoszinusegekrol beszelni.)
Az a baj, hogy az "elhanyagolható" nem egy matematikai fogalom, hanem egy szubjektív köznapi fogalom. Ha azonban azt mondod, legalább hányszor kell feldobni egy érmét, hogy utána 99.9% eséllyel a fejek és az írások száma legfeljebb 2%-kal térjen el egymástól, akkor az pontosan kiszámolható és ez egy véges szám. A nagy számok gyenge törvénye arról szól, hogy akármilyen 0 és 100% közötti számokat adsz meg a fenti 99.9% és 2% helyett, mindig lesz ilyen küszöbérték. Ezt mondja a tétel és semmi mást.
Persze ahogy a 99.9%-ot növeled és a 2%-ot csökkented, a küszöbérték is egyre nagyobb lesz. Ha többet akarsz, többet kell érte dobálni. Ez persze nem meglepő.
A határozatlansági relációval lehet azt is megmagyarázni,hogy nem létezik ponttöltés,a határozatlanság miatt mindenképp el van kenődve.És egy kiterjedt töltésnek már nem végtelen a saját terének a potenciálja.Szóval a határozatlansági reláció egyik legfontosabb következménye,hogy megszünteti a végtelen potenciálokat,azáltal,hogy lehetetlenné teszi a pontszerűség fogalmát.
pxx-xpx=hvonás/i
ebből az operátorok sajátértékeire,ami a klasszikus lendület és elmozdulás:delta(px)delta(x)>=hvonás/2,az egyenlőség Gauss-féle harnggörbe-eloszlás esetén áll fenn,más típusú eloszlásnál a határozatlanságnak nagyobbnak kell lennie hvonás/2-nél.
Van egy olyan határozatlansági reláció,
delta(E)delta(t)>=hvonás/2.A baj ezzel az,hogy azt mondják,hogy az időhőz nem tartozik időoperátor,ezért nem lehet felírni azt,hogy:
Et-tE=hvonás/i,azt mondják,hogy azért nincs időoperátor,mert az idő nem mérhető.De miért nem?Miért nincs időoperátor?
Kicsit olvastam a témáról, a nagy számok törvényének hívják, hogy egy bizonyos esetszám felett már elhanyagolható a véletlen
Esetleg el kéne olvasnod a nagy számok törvényét és meg kéne értened. Megjegyzem, hogy nincs benne semmiféle konkrét esetszám: egy limesz van benne és egy valószínűség. Hogy ne keresgélj sokat, nézd meg a (11)-et itt.
A Heisenberg-féle határozatlansági reláció [németből: összefüggés, angolból: elv] a kvantummechanika egy elve, mely azt állítja, hogy nem tudjuk egy részecske bizonyos megfigyelhető változóit egyszerre tetszőleges pontossággal megmérni azonos pillanatban, még elvileg sem; például nem mérhető meg egyszerre egy részecske helye és lendülete tetszőleges pontossággal. Továbbá alsó korlátot ad a mérések szórásának szorzatára. A határozatlansági relációt, a kvantummechanika egyik sarkkövét Werner Heisenberg fedezte fel 1927-ben.
Matematikailag a kvantummechanikai operátorok definíciójából következik. Gyakran összekeverik a megfigyelő hatásával.
Kicsit olvastam a témáról, a nagy számok törvényének hívják, hogy egy bizonyos esetszám felett már elhanyagolható a véletlen, de sehová nem írták oda, hogy mennyi is ez...:)) :(
Szerinted nincsenek véletlenek!Ha felnézel a felhőre akkor látszólag a lebegő gigantikus köd látszólag véletlenszerű alakot vesz fel,"összevissza" mozog.De ez valójában éppoly kiszámítható mint a többi ismert mechanizmusú folyamat csak összetettebb a jelenség.Minden benne van a Navier-Stokes egyenletben ami nemlineáris.Szerintem a nemlinearitást úgy lehet megszüntetni,hogy különböző színben vizsgáljuk a jelenségeket,és az így szétcsatolt egyenletrendszer egyenletei(kontinuum-végtelensok)külön-külön lineárisak,és szerintem az így szétbontott Navier-Stokes egyenletből kijövő egyenletrendszer a Schrödinger egyenlet.Ha a felhőre piros színben vagy zöld színben nézünk,és felvételt készítünk róla akkor nem ugyanolyan filmet látnánk.A felhők mozgásának elemzésekor a színnek más jelentése lenne.És az elég kis d(omega) frekvenciarések át nézve minden mozgásnak egy lineáris része tünik elő.Ilyen lineáris mozgássorozat összege a teljes "fehér" mozgás.Ha a teljes mozgás lineáris akkor véges sok színtartományban látunk különböző lineáris mozgásformát,ha a teljes mozgás nem lineáris akkor kontinuumsok színben látunk különböző külön-külön lineáris mozgásformát.
Az emberi beszéd szinte minden szavára érvényes lehet, hogy értelme:
- a szövegkörnyezettől (context) függ,
- jelentősen szubjektív
Vessük csak össze a különböző nyelvek szavait. Az egyik szavát a másik nyelv sok másik szava tudja csak leírni - és fordítva.
Gondoljunk arra, hogy amikor beszélni tanulunk, akkor az egyes szavak csak hosszú tanulási folyamat után kezdik lefedni a jelentéshalmazt, azaz amiket értünk azon a szón. És ez a folyamat mindenkinél másképp zajlik le, más sorrendben érkeznek hozzánk el a szó azonosítására szolgáló benyomások. Olyan ez, mint mikor adott alapanyagokból pl. hamburgert csinálunk. Mindenki más sorrendben rakja bele a húst, sajtot, ketchup-ot, mustárt, hagymát, majonézt, dalátát, uborkát, savanyúságot, stb. Mindegyik hamburger lesz, de sokan kihagynak ezt-azt, és ha mégis ugyanazik is vannak benne, más lesz az eredmény (pl. az egyikben a mustár eláztatja a zsemlét a másikban meg nem).
Ugyanez igaz tehát a "sok" szóra is. A legprimitívebb népek állítólag így számolnak: egy, kettő, sok. Valójában ez azt tükrözi, hogy egy bizonyos mennyiség felett az ember képtelen átlátni, hogy mennyi (ez kb. 5-6 körül van), s csak a megszámolás segít (ezért alakultak ki a számok).
Az "elhanyagolható" és a "véletlen" is szubjektív.
Végül - érintőlegesen - ami pl. a náciknak kevés volt - az másoknak irtózatosan sok.
OFF
Egy rákos beteg "gyógyítható" úgy is, hogy egy hatalmas sugáradaggal megöljük a teljes embert - ez ugye elpusztítja a daganatot is. Ez persze sok. De ha koncentráltan adjuk a daganatra, akkor csak azt a néhény centis darabot bomlasztja szét, ami kevés, de épp elegendő, és humánusabb. Az emberi történelemben az első esetre sok példát találunk, az utóbbira keveset (talán egyet sem). Az emberiség ezek szerint nem humánus.
Mekkora mintán hanyagolható el a véletlen? Pl.: két ember összeverekedhet (a kocsmában), de többszázmillió már természetesen nem. Gondoljunk a 2. világháborúra!;