Nem tartom butaságnak az idézőjelek disztingvált használatára tett javaslatot, csak nehezen realizálhatónak. Olasz relációban látom jelét az "idézőjelek" (ill. hasonló jelek, nem tudom, hogy nevezik a genus proximumot) funkció szerint megkülönböztetett használatának, csak sajnos az olasz ortográfiai gyakorlatban nem sok következetesség mutatkozik. Ahogy az accentóikat is kicsit fegyelmezetlenül használják, még kaotikusabb a kép az idézőjelek terén. Mindenesetre igen gyakran használják a mi idézőjelünk helyett a lúdlábat, amiről alább még írok .
A téma egyébként önmagában is szvsz nagyon érdekes, és messze komplikáltabb, mint azt a laikus gondolná (persze én is tkp. laikus vagyok, de bizonyos átlagot meghaladó ismereteket összecsipegettem ebben a körben).
Eleve nem mindenki tudja, hogy a primitív, "írógépes" idézőjel eleve kerülendő nyomtatott szövegben (még ha otthon printelünk, akkor is). Furcsa ezeket a primitív vonásokat printelt szövegekben még mindig látni, hiszen általában nem is kell külön kódokkal generálni a magyar nyomtatott írásban szabványos idézőjeleket (ALT 0132:„ ALT: 0148”) és aposztrófot (ALT 0146 ’), mert a korszerű programok automatikusan javítják az írógépest nyomdaira (de az automatikus javítást be is lehet állítani).
Nemcsak az vitatható, hogy alul legyenek vagy felül,* hanem az is, hogy merre (kifelé vagy befelé) görbüljenek (domboruljanak). Régen hazánkban német mintára a szóvégi idézőjel is befelé domborult (ALT 0147: “), valamikor a szocializmus idején áttértek a ma szokványosra. A németek természetesen ma is az előbbit használják.
Nekem nem tetszik, hogy a szavak jelentésének megadását közrefogó aposztrófok egyformák, én magam a szóeleji aposztrófként a balra (tehát a szó elején is ott kifelé) domborulót (ALT 0145: ’) használom, a kerek zárójel esztétikai analógiája okán. (Hasonló analógia alapján magyarázható az idézőjeleknél követett német úzús.)
Az ún. lúdlábnál az a probléma jelentkezik, hogy kifelé vagy befelé legyen csúcsos. A szocializmus idején rögzült hagyomány szerint nálunk befelé csúcsos (»x«), nyugaton ez fordítva működik. Létezik a németeknél és talán másut is szimpla lúdláb, vagy nem tudom minek hívják (valahogy így fest: < x >). Nekem úgy rémlik, hogy a Gänsefüsschennek nemcsak belső idézőjel szerepe lehet, mint nálunk, hanem a citációtól eltérő funkciót is kifejezhet.
Elnézést kérek a szakemberektől ezért a laikus elemekben bővelkedő fecsegésért, de aki nem annyira verzátus ebben a témakörben, annak talán tudtam valami újat mondani.
*) Olasz relációban időnként azt látom, hogy a szókezdő idézőjelet teszik felülre a szóvégit pedig lentre. Quot capita, tot sententiae avagy de gustibus....
