2007. május 2-án hajnalban a budapesti Kerepesi Temetőben ismeretlen tettesek leemelték Kádár János és felesége sírját fedő több száz kilós márványlapot, több méternyi földet kiástak, áttörték a fakoporsót, majd lángvágóval felvágták Kádár fémkoporsóját is, kiemelték a sírból a csontok egy részét, köztük a koponyát, valamint elvitték Kádár János felesége, Tamáska Mária hamvait tartalmazó urnát.
Szerintem Kádár János a vikkancs hálószobájában nyugszik, és marhára nyomja a derekát a szalmazsákba tömött (székház eladásból származó) bankjegyköteg.
Az északi hadjárat támadó, és nem védelmi hadművelet volt,= Ellentámadó
A román csapatok április 16-án, átlépve a demarkációs vonalat, több helyütt mélyen betörtek a Vörös Hadsereg állásaiba és gyenge ellenállásba ütközve gyors ütemben nyomultak előre. Április 26-án a Székely Hadosztály egységei letették a fegyvert és megadták magukat (a hadosztály vezérkara egyáltalán nem szimpatizált a tanácskormánnyal és az új rendszerrel). Április 27-én és 30-án szerb és francia csapatok elfoglalták Makót és Hódmezővásárhelyt. Ezek után a Vörös Hadsereg számára nem maradt más lehetőség, mint visszavonulni a Tisza mögé. A román hadsereg május 1-én érkezett a Tiszához, megszállva annak keleti partját teljes hosszában. Április végén a csehszlovák hadsereg is megmozdult. A csehszlovák csapatok keleti irányban behatoltak Kárpát-Ukrajna területére. Munkácsnál április 28-án megteremtették az összeköttetést a románokkal. Déli irányú előrenyomulásuk során április 30-án megszállták Sátoraljaújhelyt, május 2-án Miskolcot. Ebben a válságos helyzetben erélyes intézkedéskre volt szükség a védelem folytatásához, amit a kormányzótanács meg is tett.
Stromfeld kidolgozta az ellentámadás tervét, mely a következő volt: egy északi irányú támadás Miskolc, Kassa irányába, a támadás továbbfejlesztésével az itt lévő román csapatokat a Tisza bal partjára szorítani, a cseh és román csapatokat egymástól elvágni, majd a csehszlovák és román hadsereget külön-külön megverni. A május 20-án megindult támadás Miskolc elfoglalása után gyors ütemben haladt előre. Június 1-én elfoglalták Tiszalucot, és ezzel a csehszlovák és a román csapatok közötti érintkezés megszakadt; a románokat sikerült a Tisza bal parjára visszavetni. A Vörös Hadsereg tovább nyomult előre és június 6-án elérte Kassát, június 9-én Eperjest, június 10-én Bártfát (északi hadjárat). Az Antant felszólitására a magyar Vörös Hadsereget rövidesen visszavonták az északi területekről, a románok viszont egyelőre nem mutattak hajlandóságot, hogy a Tiszántúlt elhagyják, mire július közepén - Julier javaslatára - a kormányzótanács elhatározta a románok elleni támadást. Ez azonban hiba volt, mivel a hadsereg még nem tudott kellőképpen felkészülni a feladatra. A támadás napján (július 20.) az átkelés végrehajtására a papíron kb. 200 ezer főt számláló Vörös Hadseregnek csak töredékét rendelték a Tiszához. Ennek ellenére az átkelés mindenütt sikerrel járt. Az előrenyomuló magyar egységeket azonban az ellenség túlereje megállította. Július 24-én pedig megkezdődött a román ellentámadás, aminek hatására Julier elrendelte a visszavonulást. A menekülő és felbomló hadsereg nyomában július 30-án a román haderő átkelt a Tiszán.
Ha sikerül ez az áttörés, és a szovjet hadsereg utánpótláshoz jut Magyarország felől, és több tízezer szovjet katona akadálytalanul eljut Budapestre, a dunántúlra, bárhová
Sem idejük,sem lehetöségük nem volt a fentiekre. Állom lehetett csak, viszont az tény, hogy Szamuely, mikor Leninnel találkozott, kért segitséget, de azt a szovjet saját problémára hivatkozva visszautasitotta.
Nyugodjanak a csontok békében, már a topik miatt is.
en ugy tudom a romanok sose lettek magyarok altal 1919-ben visszaszoritva.esetleg meg lettek allitva vagy maguktol alltak meg.majd ha pesten leszek es eszembe jut megnezem a sajat konyvtaramban
Az északi hadjárat támadó, és nem védelmi hadművelet volt, optimális célja az áttörés a szovjet hadsereg által ellenőrizett területekre. Ha sikerül ez az áttörés, és a szovjet hadsereg utánpótláshoz jut Magyarország felől, és több tízezer szovjet katona akadálytalanul eljut Budapestre, a dunántúlra, bárhová a Tanácskormány által ellőnőrizett területekre, ami által a vörös hatalom katonai pozíciói megszilárdulhattak volna, feltehetőleg igen kevéssé foglalkozott volna a kommunista vezetés az antant előírásaival, jegyzékeivel, politikusainak üzeneteivel - amit egyébként nem azért teljesítettek, mert annyira együtt kívántak volna működni az általuk halálra szánt kapitalistákkal, hanem taktikai okokból, hogy időt nyerjenek.
A román hadsereget sehol sem verték meg. Szolnoknál nem értek el eredményt, majd a románok elleni Tisza vonalat átlépő támadó hadművelet teljes kudarccal zárult.
Figya, És mi van a Május 1 Ruhagyár soktízezer lödenkabájával? A gyár ugyan élmunkás üzem lett, mert a tervet teljesítette, de a lódenek a pince raktárban penészedtek eladhatatlanul? 1960-at írtunk.
amit irsz az igaz bar arra nem emlexem hogy a romanokat visszaszoritottuk volna a tiszatol.ez szerintem nem stimmel.a korridorbol annyi igaz hogy szamuely moszkvaban arrol targyalt leninnel hogy a szovjetek torjek at a feher ellenforradalmi orosz csapatokat nyugat fele es jojjenek be magyarorszagra es velunk egyutt harcoljanak a roman es cseh ellen.persze ez csak egy alom volt kun bela reszerol minden realitas nelkul
Mégegyszer erröl. Tévedés! A Tanács-kormány hadserege egyszerüen védelmi harcot folytatott. Nem volt itt szó semmillyen korridoról meg érdekröl. Miután nem sikerült az Antant-tal megegyezni > a Vix és a Smuts-jegyzék elutasitása< a románok, szerbek,csehek,franciák átlépve a demarkációs vonalat támadást inditottak és elfoglalták Makot, Hódmezövásárhelyet, Sátoralyaujhelyt és Miskolcot, a románok pedig a Tiszáig nyomultak elöre, elfoglalva a keleti partrészt. Mindezt 19 ápr.16 és máj.2 között. Ekkor kezdte a kormányzótanács a Károlyi kormány által lefegyverzet hadsereg ujra szervezését. A föparancsnok Stromfeld Aurél lett akihez a régi tisztikar is csatlakozott. Ezután dolgozta ki Stromfeld a sikeres északi hadjárat terveit. Visszaszoritották a románokat, majd külön-külön elverték a románokat és a cseheket. Ez a elörenyomulás meglepte az Antant hatalmakat, mire Clemenceau jegyzékben szólitotta föl a kormányzótanácsot a csehek elleni támadás leállitására és a Vörös Hadsereg visszavonására az északon kijelölt határok mögé.Ennek megtörténte után Stromfeld tiltakozásul lemondott a tisztekkel együtt. Ezzel megpecsételödött a Tanácsköztársaság sorsa.
A Tanácsköztársaság hadseregének célja nem a történelmi Magyarország területi szuveneritásának helyreállítása volt, mint ahogyan a rendszer célja sem, nem a magyar lakosság és a magyar nemzeti érdekek védelme az intervenciós haderők és politikai célokkal szemben, hanem egy, a magyar tanácsrendszerrel együttműködő haderő által elért területhez nyitott korridor kialakítása, amelyen keresztül utánpótlás és élőerő áramlást biztosíthatnak egymás számára a politikai célokban közösen érdekelt felek.
Az, hogy ezek a csapatmozgások magyar területen, vagy a történelmi határokat tekintve nem magyar területen zajlottak (volna), az másodlagos kérdés.
1919. április 2-án megjelent a Forradalmi Kormányzótanács XXVI. rendelete „A Tanácsköztársaság alkotmánya” cím alatt. Ennek 1.§.-a kimondta: „A magyarországi Tanácsköztársaság célja: a kapitalista termelési és társadalmi rend megszüntetése s a szocialista termelési és társadalmi rendszer megteremtése. A cél megvalósításának eszköze: a dolgozók uralmának biztosítása a kizsákmányolók felett. A munkás-, katona- és földmívestanácsokban dolgozó nép hozza a törvényeket, hajtja azokat végre és bíráskodik azok megszegői felett.”
Kun Béla nem magyar területeket akart visszafoglaltatni, nem azt kívánta, hogy álljon helyre a történelmi Magyarország, Kun Béla csapatai területeket foglaltak el, hogy azokon hatalmukat biztosítsák, és katonai győzelmükkel
Itt tévedésben vagy, mert Kun csapatai a szomszédok által megszált területeket akarta visszafoglalni.
A Károlyi-kormány egyik döntése a katonaság szervezett leszerelése volt, így a Tanácsköztársaság a határokat egyre inkább fenyegető cseh, román, szerb és francia katonai alakulatokkal Vix-jegyzéket. Ezt követően a békekonferencia Budapestre küldte tájékozódni Jan Christian Smuts brit tábornokot, aki április 4-én egy kedvezőbb javaslatot tett, megígérve a gazdasági blokád feloldását, és Magyarország meghívását a béketárgyalásokra. De a kormányzótanács csak akkor fogadta volna el az új demarkációs vonalat, ha a megszálló csapatok nem avatkoznak bele az ország gazdasági és politikai viszonyaiba, valamint Szegeden és Aradon visszaállítják a proletárdiktatúrát. Erre Smuts befejezte a tárgyalásokat és elutazott Budapestről. Ezt követően az Antant szabad kezet adott a szerb, román, cseh intervenciónak. A franciák koncentrált támadás megindítását tervezték. A román haderő április 16-án átlépte a demarkációs vonalat, és a hónap végére elérték a Tisza vonalát, a csehszlovákok pedig elfoglalták Sátoraljaújhelyt, és folytatták az előrenyomulásukat Miskolc, Eger, és Salgótarján irányába.
Kun Béla nem magyar területeket akart visszafoglaltatni, nem azt kívánta, hogy álljon helyre a történelmi Magyarország, Kun Béla csapatai területeket foglaltak el, hogy azokon hatalmukat biztosítsák, és katonai győzelmükkel hozzájáruljanak a proletár világforradalom diadalához. A Kun Béla nevével fémjelzett katonai aktivitás következményei szoros összhangban állnak azzal, hogy Debrecenben ugyan nem Coseanu nevű ember a polgármester, de Debrecentől 50 km-re, Oradea-ban a képen látható úriember, Mihai Groza irányít.
Ahhoz, hogy a mai kor átlagembere csak annyit tudjon Hunyadi Mátyásról, hogy '...Gömörbe' beleszart a gödörbe...' valószínűleg köze van annak, hogy Mátyás nem úgy került hatalomra, hogy a trón elfoglalásához szüksége volt a török szultán haderejére, amit követően lefejeztette és bebörtönöztette a magyar nemesség jelentős részét, aztán biztosította a feltételeket arra, hogy a baráti csapatok élete végéig az országban maradjanak, és előjogokat élvezzenek.
A történelmi események emlékeinek alakulását a társadalom tudatos, egyben tudat alatti történelmi emlékezete befolyásolja. Ha valakiről, valamiről alapvetően jó emlékek konstruálódnak évszázados léptékben, az annak következménye, hogy az illető nevéhez, korához, uralmához fűződő eseményeket nem befolyásolja ezek összhatásait negatívan felülíró esemény, a rossz emlékek évtizedes, évszázados társadalmi emlékezet konstrukciója pedig ennek ellenkezőjeképpen úgy keletkezhet, hogy nincs olyan esemény, amely a negatív eseményekat összhatását neutralizálhatná, és pozitív emlékezetbe fordíthatná.
Mindkettőt a saját korában kell persze vizsgálni, mindkettő saját kora "terméke" volt, és azért juthattak hatalomra, mert a történelem menete az adott korban nekik tette lehetővé a kiemelkedést.
Mátyás erős országot teremtett, de ez az erő a saját hatalmi ambicióit szolgálta, - ez egyébként korának természetes állapota volt.
Aki azt gondolja, hogy a "magyarság" egy percig is érdekelte, az igen nagyot téved, - a magyarok egy voltak királysága népei közül, a magyar nemes, aki a nemzetet alkotta egyaránt lehetett tót, román, horvát, szerb vagy magyar nemzetiségű, - a király volt a szuverén, nem a nemzet.
Kun Béla egy számomra elfogadhatatlan eszme, a bolsevizmus képviselője volt, - ennek ellenére pozitív szerepet játszott Magyarország történelmében, mert merte venni a bátorságot, hogy fegyverrel forduljon szembe a környékbeli országokkal, amikor azok magyar területeket akartak elfoglalni.
Tette ezt akkor, amikor a polgári demokrácia csődöt mondott, a magukat "nemzetinek" nevező erők vezetői meg a területrablók védelme alatt pezsgőzgettek Szegeden.
Ha ő nincs, akkor meglehet, a debreceni polgármestert ma Coseanunak híjják...
Egyébként megkérdezném, - melyiket tartod jobb gyümölcsnek, - a görögdinnyét vagy az ananászt?
Merthogy szerintem mindkettő jó ha érett és zamatos, - ami rossz, az a lottyadt sárgabarack, mint Horthy, vagy a rohadt körte, mint Rákosi vagy Szálasi...
Ne reménykedj, - minél távolabb van egy kor, annál inkább erősödnek a pozitív tulajdonságai.
Pl. Mátyás király egy zsarnok volt, aki a korabeli elvek szerint roppant vidáman nyakaztatott, botoztatott, emellett egyetlen dologgal volt elfoglalva: német-római császár akart lenni, és ennek rendelt mindent alá.
Ha ő akkor pofánveri a törököt, akkor 150 év megszállást úszik meg az ország, - ehelyett ő Bécset ostromolta...
Ehhez képest a mai ember mit tud róla?
Hogy álruhában Gömörbe', belszart a gödörbe...
Meg hogy igasságos volt és deresre huzatta a kolozsvári bírót.
Pedig még a mesében is azt emelték ki, hogy szerette megkaparintani a kondérból a jobb falatokat, - akár mások elől is...
Persze ideológiailag még sokat kellene fejlődnöm addig, míg elérem az általad megelőlehgezettt állapotot, de majd igyexem, - nehogy csalódást okozzak neked...
Nézd, az egy roppant nagy hiba, ha valamit nem ismersz, oszt mégis kinyilatkoztatsz róla.
Egyrészt ugye amit az állami cégek veszteségéről írsz, az eleve sík baromság, - a rendszer eleve kizárta ennek bekövetkeztét, - a vállalatok termékeire volt kereslet és a termékek ára az árszabályozás rendszeréből adódóan mindíg fedezte az előállítási költségeket, - legfeljebb dotációt is tartalmazott.
A vgmk meg azért jött létre, hogy a vállalatok kapacitáshiányát kompenzálja és lehetőséget teremtssen saját dolgozói számára életszínvonaluk javítására.
Az elképzelés a tsz háztájival rokon volt, - működött is sikeresen, és azok vettek részt benne, akik tudtak és szerettek is dolgozni...
A gmk-k meg legfeljebb az adóval voltak korlátozva a meggazdagodásban, - persze érdemes lenne összevetni a mai adóterhekkel a korabeli adókat, - lehet, meglepődnénk.
Amúgy meg a foglalkoztatotti létszám eleinte korlátozva volt, de a nyolcvanas évek közepén ez a korlát- ha jól emléxem - háromszáz főben lett megállapítva, ami egyébként akkor a hazai tőkeviszonyoknak messzemenően megfelelt.
A magyarok irigységéről szóló értekezéseddel egyet lehet érteni, - nincs Európában még egy náció, amelyik ilyen gusztustalanul turkálna a másik ember zsebében és ilyen szent buzgalommal próbálná földbe tiporni a tehetséget és teljesítményt, ennyire vágyna az egyenlősdire és ennyire álszent lenne, mint a mi kis társadalmunk.
Ez egyébként nem rendszerspecifikus, hanem nemzetspecifikus tulajdonságunk, - meg kell jegyeznem, hogy a rendszerválrtás után sem kerültek elő az elnyomott tehetségek, az eldugott remekművek és a tiszta erkölcsök, - szvsz mintha pont az ellenkezője történt volna, mint amit ti hinni szeretnétek.
Egyébként Kádárék magyarázataival kapcsolatban egy régi paraszti bölcsesség jut eszembe: hiába akarod te a kutyát a terített asztalhoz hívni, hogy azon egyen, ha a derék házőrző az asztal alatt, a földön akarja rágni az odavetett csontokat...
A szabadság egyébként a kihasználható lehetőséget jelenti, - hiába van elvi lehetőség, ha számodra nincs esély sem élni vele, - értsd ezen a társadalom többségét, a hárommillió koldust, akik számára a te okfejtésed meglehetősen cinikus és hazug, - bár én értem, hogy számodra mi a vonzó ebben a rendszerben, ameddig a nyerets oldalon vagy.
És ha véletlen átkerülsz a másik oldalra, arról meg én nem fogok tudni, merthogy akkor nem fogja futni neked netre...
Elvi esélyed van megkapni Claudia Schiffert, gyakorlatilag meg dughatod a Gumigizit, ha fussa rá, - éjjen a szabadság!
Az egészben az ehhez gyártott és az egész szocializmust műkődtető eszmerendszer volt a leggyalázatosabb és azt a vállalatoknál ellenőrző párttitkárok viselkedése tette elfogadhatalanná.
A helyzet az volt, hogy általában a leghülyébbeket tették meg pártitkárnak, az okosabbja nem igen vállalta. Bár voltak kivételek, de azok csak erösitik a szabályt.
Kétség nem férhet hozzá, hogy a Fidesz és Orbán Viktor újra kormányzati szerepkörhöz jut, mint ahogy ahhoz sem, hogy semmi más nem idézheti elő a Fidesz és Orbán Viktor belpolitikából való távozását, mint a kormányzati szerepkör.
A Fidesz bukása azonban nem jelenti, hogy visszatérhetnek a hatalomba azok, akiknek a helyére lép. A Fidesz bukása teljesen új politikai helyzetet teremt Magyarországon, és akik ma érdekeltnek látszanak ebben a bukásban, valójában abban lennének érdekeltek, hogy a Fidesz kormányzása sikeres legyen.
Érdekes helyzet, és bizonyos, hogy igen sokan nem fognak mosolygni a helyzet által determinált következmények alakulását látva, tapasztalva. Bár most sem teszik, de ma még reménykednek.
Hát, hogy müködtek? Az igaz, hogy a kezdeti idöszakban a "szük csoport" ugyancsak bevolt szarva az ávo fenyegetö jelenléte miatt (helyettük az ávo lopott, akkor). Viszont igéretek voltak böven, és munkásság továbbra is kizsákmányolt maradt, még a Kádár idejében is, csak enyhébben.
sot,a tenyek azt is megmutatjak hogy a kadarizmus ANYAGILAG jobb volt mint az orbanizmus elso 4 eve.majd meglatjuk mi lesz az orbanizmus kovetkezo ciklusaiban,hogyan sikerul javitaniuk az orszag sanyaru helyzeten
