Ha kicsit elcsitulnak a dolgok a szétesés határán lavírozó MSZP-ben, , akkor itt fog először megpróbálni visszamászni. Kérdés, hogy simán megy-e majd. Nem biztos...
Az évi 500 millió adóforintot kapó Táncsics-alapítvány jövendő elnöke nem megy nyugdíjba ("kib...ott jó könyveket írni a baloldalról"), hanem tervei szerint a háttérből húzogatja a szálakat, többek között Bajnai-klónét és Lendvai csúnyasszony-elvtársnőét. A nyári politikai uborkaszezont még kibírja az MSZP, de ősszel meglesz a gátszakadás.
Bajnai előrángatása szvsz csak késlelteti a dolgot, az MSZP számára viszont nagy mértékben fokozhatja a vereség mértékét. Az EP választás után, ősszel politikai földcsuszamlás lesz az MSZP-ben. Gyurcsány most jó kis tisztogatásba próbál kezdeni bosszúból a lemondatásáért, de nem fog sikerülni neki. Vagy ha sikerülne, akkor meg pártszakadás lesz. A kérdés, hogy kié lesz a pártvagyon. (Tipp: Gyurcsányé.)
Megváltozott a véleményem. Előre hozott választás lesz ősszel. Az MSZP és az SZDSZ elbohóckodik még egy kicsit, így ez nem az EP-választással egyidőben történik. (Nagyszerű lambda a Fidesznek: "az MSZP-SZDSZ a hatalomhoz való mindenáron való ragaszkodásával 5 milliárdos többletkiadást okozott az országnak, mert kétszer kell választást tartani")
A dupla maflás meg Gyurcsány bukását okozza MSZP-elnökként is.
Nagyon kicsi az esélye, hogy előre hozott választás lesz. Az ország teljesen gallyra fog menni, Gyurcsánnyal pedig leküzdi magát az MSZP az 1990-es szintre. De "visszatérés" nem nagyon lesz, mert Orbánék nagyon durván szét fogják verni az MSZP és az SZDSZ média és a gazdasági hátterét. (Ez valahol érthető is lesz.) Aztán majd örülni fognak igen sokan, ha illegálisan dolgozhatnak Romániában az ottani átlagbér alatt jóval.
A nagy rendszerekben véghezvitt változtatások többnyire késleltetve jelentkeznek. Nehéz megítélni, hogy egy aktuális jelenség valójában minek a következménye.
Ami nagypolitikai szinten történik egy-egy országban, az mindig a kormány, és a kormányzó párt(ok) felelőssége. Ők alkotják a törvényeket, ők hozzák a rendeleteket, így a felelősség is az övék. Nem lehet áthárítani.
A kutya ugat, karaván halad elég világosan kifejezi ezt.
Én személy szerint nem szavaztam a jelenlegi koalíció egyik tagjára sem, még kevésbé vettem részt az ország irányításában. Ráadásul a problémák nem csak az utóbbi hat év termékei.
Másrészt nem kis részben abból származnak, hogy mi fogyasztottunk többet, mint amennyit lehetett volna.
Persze erről végsősoron nem mi tehetünk (csak részben), hanem az aktuális kormányok. Azok sem önzetlenül voltak "jók" hozzánk, hanem így akartak népszerűvé válni.
Tehát ők meg arra hivatkozhatnak, hogy végsősoron mi kényszerítettük rájuk a pénz szórást.
Abban egyetértek, hogy minél mélyebbre kerül Gyurcsány alatt az MSZP, annál nagyobb arányú fidesz győzelem várható.
De a választási siker, és a nagy közös célok nem megosztani szokták a nyerteseket, hanem egyesíteni az erőket.
A fideszen belül több irányzat is létezik, ez nyilvánvaló, de ezek képesek együttműködni, ha megvannak a közös célok. Problémák, a nézetkülönbségek felelőrödése akkor is lehetnek, de ez csak későbbre várható, amikor már jócskán benne lesznek a sűrűjében. Bízom benne, hogy kulturált európai módon a nézetkülönbségeiket akkor is kezelni tudják majd.
Közben megkerestem egy régebbi (2002) írásomat, abból idéznék:
Csak egy példa. Tudod mi törte ketté egy szép reményű svéd miniszterelnök-helyettesnő politikai pályafutását? Lebukott egy alapos pénzügyi ellenőrzésen. Szörnyű bűn nyert igazolást. A képviselői költségtérítés terhére vett egy csomag papírpelenkát és egy tábla csokoládét. Alaposan átnézték ezután az elszámolásait, bár mást nem találtak, de ez is bőven elég volt. Szerencsétlen nő! Mért pont papírpelenkát vett? Vett volna legalább papír zsebkendőt, az talán még megmagyarázható. Mondjuk úgy, hogy annyira meghatódott egy ellenzéki interpelláción, hogy elsírta magát, s az összes papír zsebkendőjét elhasználta. Így mégiscsak politikai kiadás lenne.
Nálunk? Az esetek többségében egy még formálisnak is alig nevezhető cáfolat után visszalőttek, nektek is van ám vaj a fejeteken! ....
Kár, hogy nálunk svéd pártok és politikusok nem indulhatnak. Nálunk a már említett bukott miniszterelnök-helyettesnő is Grál lovagnak számítana, papírpelenka botránya ellenére. S mennyivel jobb miniszterelnök lenne, mint Antall, Horn vagy Orbán. Na de erről kár álmodozni, nekünk ebből a kétes értékű készletből kell választanunk.
- S ha tőlem kérsz tanácsot?
- Azt javaslom,
döntsd el magad,
elmész-e vagy sem
s ha igen, kire szavazol.
Én nem akarlak semmire sem rábeszélni,
vagy bármiről lebeszélni.
Ez egy tökéletes antikampány írás.
Akárhogy döntesz, illetve döntünk, a levét úgyis mi isszuk meg.
S ha végkép nem tudsz dönteni? Amilyen következetlen vagyok, mégis adok egy hasznos tanácsot. Döntsd el a kérdést pénzfeldobással vagy kocka dobással. Azok legalább objektív módszerek.
A FIDESZnek könnyebb dolga lenne, most mintha 2006-ban nyert volna. Hiszen ha akkor nyer, neki kellett vola a látványos igéretei helyett megszorításokat bevezetni. Míg most, ha az ellenfelei által bevezetett megszorítások töredékét eltörli, akor ha nem is elégíti ki a várakozásokat, tett valamit. Pedig a lényeg az lenne, hogy ez még mindig megszorításokat jelentetene a 2006-os állapotokhoz képest, nem is beszélve az ígéreteiről.
Ettől függetlenül nehéz dolga lesz, ahogy nehéz dolga van a mostani kormánynakés nehéz dolga lenne bárkinek. Hiszen az elvárások elszabadultak, s olyan eszközöket vezettek be a politikai gyakorlatba, amivel ellehetetleníthető bármely felelős gazdaságpolitikai. S ezeket a fegyvereket könnyen az új kormány ellen fordíthatják.
S ráadásul a nép elvárásait lehetetlen kielégíteni. Ahhoz csoda kellene. S nem hinném, hogy az Úr csodát tenne azért az Orbán Viktorért, aki pár éve (igaz akkor még liberélis politikus volt) a parlament nyilvánossága előtt gúnyolódott a "csuhásokon".
„Könnyen lehet, hogy az előre hozott választás nemcsak az országnak volna jobb, mint az elhúzódó agónia, de az SZDSZ-nek is” – fogalmazta meg véleményét Kőszeg
Könnyen lehet, hogy ebben sokan egyetértenek vele, köztük én is.
A fidesznek nem lenne könnyű dolga ebben az esetben, mert nehéz értelmes és az emberek számára is elviselhető módszert találni a 6 éves MSZP-SZDSZ koalíció okozta csődkupac eltakarítására, és az értelmes építkezés elkezdésére, de sok nehéz feladatot megoldottak ők már a kormányzásuk idején is, és azóta tapasztaltabbak és bölcsebbek is lettek.
Kőszeg: Az előre hozott választás lenne az ország érdeke
A liberálisok felemelkedéséről és gyors hanyatlásáról szólva Kőszeg emlékeztetett arra, hogy 1990-ben az antikommunista érzelmek emelték az SZDSZ-t 21 százalékos párttá. „Akkor az SZDSZ egyszerre volt a következetes rendszerváltás és a modernizáció pártja. Ebben csalódtak a választók, amikor összeálltunk az akkori MSZP-vel, amelynek frakciójában, ahogy Eörsi István írta, nyolc futballcsapatnyi kádárista funkcionárius foglalt helyet.
Arra a kérdésre, hogy mi lesz itt 2010-ig, Kőszeg Ferenc elmondta: neki úgy tűnik, hogy sem az MSZP-nek, sem az SZDSZ-nek nincs elgondolása arról, mit kellene tenni a hátralévő két évben. Kőszeg szerint egy új koalíció, de a kisebbségi kormányzás is le fogja járatni az SZDSZ-t.
„Könnyen lehet, hogy az előre hozott választás nemcsak az országnak volna jobb, mint az elhúzódó agónia, de az SZDSZ-nek is” – fogalmazta meg véleményét Kőszeg
A valaha volt legnépszerűbb SZDSZ-elnök visszahívását kezdeményezte szabad demokraták egy köre, leginkább azért, hogy megakadályozzák a két "megosztó" politikus, Kóka János vagy Fodor Gábor elnökké választása utáni pártszakadást. Más vélemény szerint Kuncze egy stratégia eszköze lett volna: a párt néhány hónap - és főleg: Gyurcsány leváltása - után visszatérne egy új koalícióba. Erre azonban semmi esély: Kuncze nem akar visszajönni, és nem akar koalíciót.
Az SZDSZ-tagok között múlt csütörtök óta köröztetnek egy e-mailt "Kuncze, come back!" témával, melynek szövege a következő: "Sziasztok! A fenti üzenetet kaptam ma reggel. Kérlek olvassátok el a hivatkozott blog-ot. Magam úgy döntöttem, hogy egyetértek azzal, hogy most nincs fontosabb, mint az SZDSZ egybentartása, s én sem látok erre a hivatkozásnál jobb megoldást. Ha Ti is így látjátok, a blog-lap alján rá lehet klikkelni egy email címre, s ott lehet feliratkozni a listára."
A Hírszerzőnek több forrásból is megerősítették, hogy az utóbbi hetekben ismét hiperaktív Magyar Bálint áll a kezdeményezés hátterében, állítólag tőle származik a frappánsnak szánt szlogen is: "Az SZDSZ visszahívta a kormányból minisztereit és államtitkárait. Most visszahívja Kuncze Gábort." Magyar állítólag "mindegy, csak Fodor Gábort ne" alapon próbálja reaktiválni Kunczét.
A színfalak mögött információink szerint már több hete folyik Kuncze Gábor győzködése. Sőt, úgy tudjuk, Magyartól függetlenül Kóka János már másfél hónapja felkereste elődjét, megtudakolni tőle, kész-e a "come back"-re. A jelenlegi pártelnök ugyanis akkor úgy látta, a markánsan liberális, adócsökkentő gazdaságpolitika hirdetésére akkor tud igazán fókuszálni, ha az elnöki posztot egy mindenki által elismert, integráló személyiség tölti be. Kuncze azonban forrásaink szerint határozott nemet mondott Kókának.
A blogon olvasható felhíváshoz egyelőre több mint 250 párttag, és közel 130 szimpatizáns csatlakozott. Előbbiek között gyakorlatilag mindenkit megtalálni, akik tavaly az elnökválasztáson Kóka Jánost támogatták, így az aláírók között van Bretter Zoltán pécsi elnök, Eörsi Mátyás, Csécsei Béla VIII. kerületi polgármester, Csepeli György, Dióssy Gábor államtitkár, Hodosán Róza, Magyar Bálint, Világosi Gábor, vagy Wittinghoff Tamás budaörsi polgármester, az ismert nevek közül hiányzik ugyanakkor Horn Gáboré, és szintén nem találni az aláírók között "fodorista" tagokat sem.
A pártot információink szerint megosztotta a Magyar-féle akció. Gulyás József, az Országos Tanács (OT) elnöke az ATV Reggeli Jam című műsorában kifejezetten "károsnak" nevezte a kezdeményezést, hiszen ezzel a párt azt a látszatot kelti, hogy "ha Kuncze Gábor nem indul az elnöki posztért, akkor az SZDSZ-nek vége".
Mások úgy látják: az egész csak arról szól, hogy Kóka János - érzékelve, hogy belső támogatottsága annak ellenére sem nőtt, vagy csak ideiglenesen, hogy sok liberális évtizedes "álmát" valósította meg a koalícióból való kilépéssel - valójában a saját pozícióját mentené azzal, hogy a frakcióvezetői tisztséget megtartaná magának.
Egy mindkét táborral kapcsolatot tartó forrásunk szerint ugyanakkor Kóka nem lesz frakcióvezető, legfeljebb valamilyen "jóval alacsonyabb" sarzsit kínálnának fel a számára. Informátorunk szerint ennek oka többek között az, hogy állítólag már maga Kuncze is hibás döntésnek tartja, hogy egy évvel ezelőtt Kókát ilyen látványosan támogatta, és súlyos kritikákkal illeti a volt gazdasági minisztert.
"Kókával eddig sem nőtt a támogatottságunk, kis párt lévén pedig a parlament az egyik legfontosabb terep arra, hogy megnyilvánuljunk a nyilvánosság előtt, vagyis a frakcióvezető nem lehet egy népszerűtlen, rosszul kommunikáló ember" - mondta a párt egyik országgyűlési képviselője.
"Kókista" forrásunk szerint azonban a jelenlegi és a volt pártelnök éppenséggel sok mindenben egyetértett, például abban, hogy nem szabad visszatérni a koalícióba, és hogy Fodor esetleges elnöksége a liberális gazdaságpolitikai célokat is veszélyezteti. (Kuncze egyébként - immár leköszönő elnökként - két embert ajánlott a küldöttek figyelmébe: Kóka Jánoson kívül Sándor Klárát, akit sokan "Magyar Bálint üdvöskéjének" tartottak.)
Amúgy is kérdéses, mit hozhat Kuncze Gábor reaktiválása, akinek jegyzeteivel való fenyegetőzése kiverte a biztosítékot az MSZP-ben.
A hangulat egyébként a szombati küldöttgyűlés közeledtével egyre feszültebb a pártban. Egyik forrásunk szerint "Magyar Bálinték talán még Orbán Viktornál is jobban utálják Fodor Gábort", ugyanakkor a környezetvédelmi miniszter tábora is úgy érzi, most vagy soha: egy prominens "fodorista" például arról beszélt a Hírszerzőnek, hogy egy újabb vereséget valószínűleg már nem viselnének el, még Kuncze Gábortól sem (aki maga is utálja Fodort), inkább távoznának az SZDSZ-ből.
Ezt erősítette meg egy másik szabad demokrata informátorunk is, aki szerint Fodorék - Kóka győzelme esetén - az utóbbi napokban komolyan elgondolkodtak egy Védegylet-közeli új ökoliberális párt létrehozásán.
Általános párton belüli vélemény szerint Fodor alaposan elszámította magát a koalíciós szakítás óta. Nem értették, miért "lebegtette" a volt miniszter a lemondó nyilatkozatát, és nem értik, mit ért Fodor azon, hogy "az ország érdekében szükséges az együttműködés más személyekkel és más politikai alapon". A "Gyurcsány nélküli MSZP" opciója ugyanis minden emberi számítás szerint csak egy "balosabb" miniszterelnököt jelenthet, akinek nem kell majd a "neoliberális" SZDSZ, a Fidesszel pedig nehéz elképzelni az összeborulást - ugyanezen okból.
Úgy tudjuk, bár az elmúlt hetekben erősen megszaporodott a szocialista nyomásgyakorló le- és rátelefonálások száma, szombaton a küldöttek nagy része megszavazza majd a koalíciós szakítást. A pártvezetés legalábbis nem érzékel komoly ellenállást a megyékben. Hogy aztán a június 7-i elnökválasztás milyen személyi (és ebből következően: politikai) eredményt hoz, ki tudja.
A szabaddemokrata holdudvar jelesei és a pártvezetés néhány hete még Kóka Jánost és az SZDSZ koalícióból történő kilépését támogató erős emberei elszánták magukat a döntő lépésre a jelenkori magyar liberalizmus megmentése, megújítása és a következő nemzedékekre történő átörökítése felé vezető úton.
A közvélemény-kutatások eredményeit jelző grafikonokon hónapok óta láthatatlan liberális párt legitimációs, politikai, morális válságából a most vázolt forgatókönyv szerint azonnali vezetőváltás jelentené a kiutat. A megújulás jegyében, nyilván. Logikus lépés: vissza Kunczét az elnöki székbe, de azonnal!
Kuncze Gábor kétségkívül a rendszerváltás utáni liberális politika megkerülhetetlen figurája. Nélküle értelmezhetetlen az SZDSZ szerepe a jobboldali kormányok 1994-es és 2002-es leváltásában, Medgyessy Péter hatalomra kerülésében és idő előtti eltávolításában, vagy akár abban, hogy 2006-ban - először a rendszerváltás óta - hivatalában maradt az előző ciklusban kormányzás helyett valami egészen mással elfoglalt kormánykoalíció.
Jelentős részben neki köszönhető, hogy azóta, hogy 1993-ban először lett az SZDSZ parlamenti frakcióvezetője, egy évvel később pedig választási listavezetője, a liberálisok úgy maradtak a szocialista dominanciájú kormányok kihagyhatatlan résztvevői, hogy támogatottságuk alapján 18 százalékosról 5-6 százalékos párttá zsugorodtak. Amiben viszont - a zsugorodásban mármint - éppúgy elévülhetetlen szerepe volt Kuncze 1997-98-as és 2001-2007-es elnöki periódusának, mint abban, hogy az SZDSZ mindennek ellenére máig parlamenti erő és kormánypárt.
Első komoly politikai kudarca, az elnökletével elszenvedett 1998-as választási vereség után Kuncze - ellentétben pártelnök-kollégáinak jelentős részével - azonnal, sportszerűen és hisztéria nélkül ismerte el pártja vereségét és lemondott pártelnöki tisztségéről. Nem ment messzire; frakcióvezető lett, hogy aztán két évvel később a Fidesztől és az MSZP-től való egyenlő távolságtartás politikájával kampányoló Demszky Gábor azzal a minősíthetetlen megjegyzéssel küldje nyugdíjba, hogy "egy megújult Kuncze Gáborra szüksége van az SZDSZ-nek".
De Kunczénak nem sikerült visszavonulnia: miután Demszky - története során először, de mint azóta kiderült, nem utoljára - kétszázalékos párttá küzdötte le az SZDSZ-t, a liberálisok pánikba esett vezetői (élükön az SZDSZ-t civilizátori küldetéstudattal felruházó és a Demszky-időszak mélyrepülését a liberálisok Fidesz és MSZP közé pozicionálásával megalapozó Magyar Bálinttal) arra a következtetésre jutottak, hogy Kuncze Gábor már eléggé "megújult" ahhoz, hogy a 2002-es választáson pártjuk megmentője legyen.
Kuncze 2001 nyarán - már akkor is hosszas rábeszélésre - ismét átvette pártja elnöki tisztségét, és kicsiben hozta azt, amit 1993-94-ben egyszer már sikerült: konszolidálta pártja belső viszonyait, az SZDSZ elkezdett önmagán kívül mással is foglalkozni, és ha középpártként nem is, önálló parlamenti erőként döntő szerepe lett abban, hogy megbukott a jobboldali kormány.
Azóta eltelt hat év, amelyből ötöt Kuncze Gábor elnökletével húztak le a liberálisok, elnézték Medgyessy Péternek eltitkolt D-209-es múltját, asszisztáltak a 100 napok dínomdánomához, az utolsó pillanatban megbuktatták a megroggyant helyzetű kormányfőt, majd szó nélkül lenyelték, hogy Gyurcsány Ferenc válassza ki kormánya liberális gazdasági miniszterét Kóka János személyében, hogy aztán a többek között Kuncze elévülhetetlen segítségével tavaly SZDSZ-elnökké előlépett Kóka vezetésével érjék el támogatottságuk újabb, nehezen alulmúlható mélypontját.
Máig nem tudni, hogy a tavaly tavasszal Kóka mögött álló SZDSZ-es erős emberek (köztük nem utolsósorban Kuncze Gábor) mire gondoltak, amikor az SZDSZ új elnökét keresgélve választásuk az SZDSZ-be csak 2006 elején belépett egykori gazdasági miniszterre esett, de erős a gyanúnk, hogy a szemükben annyi is elég volt a pártjának egy éve sikert és 10 százalékos támogatottságot ígérő Kóka mellett szóló érvnek, hogy amíg ő vezeti az SZDSZ-t, addig sem Fodor Gábor a liberális párt elnöke.
Hogy Fodor pontosan mivel érdemelte ki, hogy pártja erős emberei hosszú évek óta elnöki ambícióinak letörésére összpontosítják energiáik nem jelentéktelen részét, az előttünk rejtély, de legyen az érintettek baja.
Ám hogy egy katasztrofális Kóka-év, a tavalyi (mielőtt elfelejtenénk: Kuncze Gábor elnöksége alatt előkészített) tisztújítás körüli botrányok, az ebből adódó legitimációs válság, majd egy, a miniszterelnök és az SZDSZ-elit infantilizmusa nyomán előállt koalíciós szakadás után ugyanennek a pártelitnek ne jusson más az eszébe, mint hogy "miután az SZDSZ visszahívta minisztereit, most hívja vissza Kuncze Gábort", akivel majd jól el lehet játszani újra 2001-et vagy 1993-at, az mégiscsak erős.
Kuncze, come back! - rikoltja most az SZDSZ színe-virága Magyar Bálinttól Eörsi Mátyáson át Csepeli Györgyig. Ezek az emberek, az SZDSZ elmúlt másfél évtizedének meghatározó figurái most éppúgy Kunczéban látják pártjuk jövőjét, mint 1993 óta minden válsághelyzetben. A liberális párt elitje a jelek szerint ennyire képes. Ez a csapat kemény - mondaná Horn Gábor, és igaza lenne.
Az előzmények ismeretében Kuncze Gábor bölcs önmérsékletről tett tanúbizonyságot, amikor nemet mondott a kisded játékban történő részvételre. Voltaképpen ő a Kuncze, come back!-mozgalom egyetlen érintettje, aki felnőtt módjára viselkedett - legalábbis eddig. Ez még akkor is elismerésre méltó, ha az elmúlt másfél évtizedben a liberálisok első embereként meghatározó szerepe volt abban is, hogy az SZDSZ-ben - a Fideszből importált, de az egykori "köménymag" maradéka által gyorsan kiutált Fodor Gáboron és a Gyurcsány által a pártba telepített Kóka Jánoson kívül - egyetlen, a pártelnöki szék átvételére képes politikus se maradjon a nagygenerációs vezérkar nyugdíjba vonulása után.
Kuncze visszautasításának fényében csak még kínzóbbá válik a kérdés: azok az SZDSZ-vezetők, akik aláírták a visszahívását kezdeményező felhívást, tényleg nem érzik annak abszurditását, hogy idestova 15 éve minden válsághelyzetben egyetlen vezeték- és keresztnév ötlik a fejükbe megoldásként? Hogy ezek szerint másfél évtized alatt a liberálisok egyetlen épkézláb első vonalbeli politikust nem tudtak kiállítani maguk közül? És mit gondolnak vajon: az elmúlt hónapokban napvilágra került, az SZDSZ-t és a koalíciót egyaránt felemésztő problémák közül pontosan melyeket oldaná meg Kuncze esetleges visszatérése?
Talán azt hiszik, hogy a Nagy Visszatérés feledtetné, hogy a tavalyi küldöttgyűlés lebonyolításáért a Kuncze-féle pártvezetés felelt; hogy az SZDSZ azóta egyszázalékos párttá vált; hogy időközben ráadásul ellenzékbe is szorult; hogy az MSZP elnökét és az ország miniszterelnökét pedig (az SZDSZ-vezérkar és a közvélemény őszinte sajnálatára) továbbra is Gyurcsány Ferencnek hívják, és hogy (mielőtt még elfelejtenénk) 2008-at írunk, nem pedig 1993-at?
Igaz, el lehet játszani ez utóbbit is. Lehet úgy tenni, mintha az SZDSZ-nek most kéne megvívnia az elmúlt másfél évtized összes, vezetői gyávasága és opportunizmusa miatt nem megvívott küzdelmét a szocialistákkal. Ha ez a cél, arra megfelelőbb ember a Horn-kormány bozótharcaiban edzett Kunczénál tényleg nincs. Csak akkor az eredeti '90-es évekbeli életérzés eléréséhez Kuncze Gáboron kívül Horn Gyulát is reaktiválni kellene, hogy a kormány(?)oldali abszurd fokozhatatlanná váljon.
Talán az MSZP (válsághelyzetek előidézésében és menedzselésében szintén komoly teljesítményre képes) vezérkara és holdudvara már dolgozik ezen a Nagy Visszatérésen is.
Ne haragudj én meg úgy láttam, hogy be volt gyógyszerezve, vagyis hibernálva.Igaz ez nem jelenti azt, hogy értelmesebb lett volna, mint eddig, csak nem tépkedte a tenyerét.Nagyon jól tudja, hogy vége, ezért rohangálja körbe az országot(vidéket), hátha, mint anno a pénzikéjével és posztok igéretével megnyeri őket.A hajó elment.Kapolyi a "verescsillagos" Vajnaival szövetséget kötött, tehát a szépkorú MDF szövetség konkurenciát kapott a szépkprú Kádárfannokkal.Merre billen a mérleg, s ott van a CENTRUM, aki színtén a Kapolyi felé kacsingat.Kezdödik a tánc.
Lehet, hogy képes eljátszani a nyugodt, a hétköznapokkal a kapcsolatát megtartó magánembert, családapát. De attól még miniszterelnökként és pártelnökként zavarodott és kapkod. Tételesen lehetne cáfolni a majd' 40 perces interjú szinte minden közéleti vonatkozású mondatát, ha nem lenne topikidegen.
