Miután mindenféle rendszámmal foglalkozó topic-kal találkoztam, de olyannal nem ami az 1990 előtt kiadott rendszámokkal, azok történetével foglalkozik, vettem a bátorságot, egy ilyent nyitni.
Arra kérem az ide írókat, az általuk feltett rendszámokkal kapcsolatban a lehető legtöbb információt, képet, évjáratot tegyék fel.
Én 1962-66. között jártam technikumba.1964. nyarán "kötelezően" 1 hónapos nyári "termelési" gyakorlaton kellett részt vennünk. Helye az Erzsébet-híd építésén a budai építésvezetőségnél volt.
Amennyiben hasonló dologról írt Pályaőr - csak esetleg rosszul kommunikálta - akkor nem hazugság amit írt.
Egyszerűen benne volt az akkori oktatási törvényben, hogy amelyik középiskolás tanuló nem végez tanulmányai ideje alatt legalább egyszer építőtábori munkát, az nem kaphat végbizonyítványt vagy nem tehet érettségit.
N e m pártpropaganda, most már ki kell, hogy írjam. Egyszerűen benne volt az akkori oktatási törvényben, hogy amelyik középiskolás tanuló nem végez tanulmányai ideje alatt legalább egyszer építőtábori munkát, az nem kaphat végbizonyítványt vagy nem tehet érettségit.
Nem ám barackot szedni voltunk, mint a filmbeli lányocskák, ott nem is igen voltak lányocskák. Az Újpalotai lakótelepet építettük, a csigalépcsős házban még toltam a japánert, meg van arrafelé a másik oldalon egy ABC, most nem tudom, mi, az is nekünk jutott. A 43-as számú Építőipari Vállalat volt ott a kivitelező, az ő színeikben tevékenykedtünk. Mondták, akivel lehet, vigyázzunk, főképp, ha korunkbeliek beszólnak, még túl frissen jött itt össze mindenki. Az idősebbek meg azért haragszanak, mert a lakótelep miatt eldózerolták a régi temetőt, és sok embernek voltak ott hozzátartozói.
Naponta értékelték a teljesítményt, mi mindig olyan 70-75% körül voltunk, amíg valakinek eszébe nem jutott, vegyünk a művezetőnek egy üveg konyakot. Úgy is lett, attól fogva garantált volt a 104-105%.
Néhány nappal előtte történt, hogy ballagtunk haza műszakból, mármint a táborba, és épp egymással marakodtunk, hogy miért alacsony a teljesítmény (okos dolog volt). Egyik társunk épp egy másikat említette, és ott tartott, hogy: "Vagy lusta, vagy simlis, a kettő közül valamelyik" - amikor elhúzott mellettünk lassú gurulásban egy rendőrautó.
Gurult még olyan fél percet, aztán egyszer csak felhangzott a hátramenet nyivákolása, és pillanatokon belül ott állt mellettünk.
-Mi bajotok nektek a rendőrökkel, fiúk?-nézett ki egyikük az ablakon. -De hát mi nem is... -Dehogynem, hülyének néztek ti minket? Hallottuk jól, mikor azt mondtátok, hogy a kettő közül valamelyik, és ketten ülünk az autóban. Melyikünk nem tetszik?
Hát ez hihetetlen volt, hogy ilyen létezik. Elég volt kimagyarázkodni belőle, el akkor se hitték, csak úgy döntöttek, ennyi elég. Még megfenyegetek, hogy jó lesz, ha eztán vigyázunk magunkra, mert legközelebb...-avval elhajtottak.
Már réges-rég befordultak a sarkon, mikor el mertünk kezdeni röhögni. Még most is óvatosan lehet csak, mert van olyan, hogy rendőrség tekintélyének megsértése. De talán már elévült, így negyvennégy év után.
Hát te abba, ha nem jönnél ilyenekkel? Egy dolog a pártpropaganda, más dolog a történelem, meg az irodalomtörténet. De pont rólad azt hittem, ezt tudod. Az ebédemről annyit, hogy az majd este lesz, de az már ne a te gondod legyen.
Mint már említettem, Könyves Kálmán olvasói mivoltát a negyvenes évek végén nem értékelték, hát marxista-leninista művek aligha voltak megtalálhatók nála, vagy a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának rövid története, a "Korotkij Kursz" Sztálin elvtárs sajátkezű leírásában. Lehet, hogy utóbbi már a könyvtárbuszban se volt, de a Volokalamszki országút, a Csendes Don, vagy Fagyejevtől az Ifjú Gárda még biztosan.
GA-38-00 Ikarus 260-as a 10-es (később Tisza Volán) állományában. A busz 1974-es gyártás volt, a rendszám ne tévesszen meg senkit, a Volán-besorolási rendszerben a debreceni GC-66-31 után következett.
"– Az ötvenes években engedéllyel lehetett használt autóhoz jutni. Minden minisztériumnak volt kontingense, de én nem estem bele. Svéd Sándor, a híres operaénekes kért kocsikiutalást, meg is kapta, ám időközben az USA-ban ajánlottak neki szerződést. „Adják át Tabányi barátomnak” – üzente, amikor visszaküldte kiutalását.
Végül külön engedéllyel megvehettem az angol konzul Standard Vanguard kocsiját. Féléves autó volt, valódi bőr kárpitozással, jobb oldali kormánnyal. Rajta maradt a diplomáciai CD-s rendszám, úgy jártam vele. Amikor Miskolcon koncerteztünk, egy rendőrnek feltűnt, leállított. Mondom neki, hogy a Minisztertanács engedélyével vettem a kocsit.
„-Jó, majd leellenőrizzük, le kell állítani” – válaszolta. Bevitette velem az autót a főkapitányságra, és ott tartották. Gyorsan telefonáltam egy budapesti főrendőr ismerősömnek, aki leszólt. Elnézést kértek, és visszaadták a Standardet." .................................................................................................................................................................. Tabányi Mihály 1921. február 1-jén született Pilisen. Apja vasöntő volt a Ganz-MÁVAG gyárban, anyja háztartásbeli. Ötévesen kezdte el zenei tanulmányait hegedűn, majd nyolcévesen zongorán. 1933-tól 7 éven keresztül tanult harmonikázni az akkor világelsőnek számító - magyar származású, Franciaországból visszatelepült - Bobula Lajostól.
Ezzel párhuzamosan felvételt nyert a Zeneakadémiára, de mivel abban az évben nem volt harmonika szak az akadémián így, orgona és gordon szakon végzett, majd templomi orgonista lett.
1940-ben megnyerte az első Országos harmonikaverseny hivatásos első helyét, majd két évvel rá az Országos harmonika királlyá választási versenyt, s még ebben az évben elnyerte az Tangóharmonika Olimpiászt.
A Könyves ezek szerint nem volt alkalmazható akkoriban a király mellékneveként, lehet, nem elég haladó könyvek voltak a könyvtárában. Vigyázni kellett, volt, akit azért nem vettek fel egyetemre, mert azt írta be a gimnáziumuk nevéhez, hogy gróf Széchenyi István.
Egy komlói bányamérnök bácsi volt az első és egyetlen tulajdonos. Itt volt nem messze tőlem a telkükön bezárva, ami azért érdekes mert sokat bringáztam arra gyerekkkoromban és tudtam ott milyen autók voltak. Ez semennyire sincs meg, hogy láttam volna valaha.
Most eladják a telket, kitakarittaták a benőtt bokrokat, ekkor kerültek elő. A Felicia '60-as, komplett, szép állapotú, de nyilván elölről kell kezdeni. A busz már egy gyűjtő barátomnál van, megcsinálja magának. Egyébként 19 éve saját erőből állt be a garázsba, most tettünk bele egy akkut, hogy egyáltalán hogy forgatja, és három perc múlva járt a motor. Van rendes alapjárat, veszi a lapot, megy a gyorsitója. Próbáld meg ezt mai benzinnel...