Szombaton délután egy órakor helyezik örök nyugalomra Antal Imrét a budapesti Farkasréti temetőben. Az április 15-én elhunyt televízióst Vágó István és Kudlik Júlia is búcsúztatják majd.
A Bors c-ű filmben láttam előszőr...agyamba villant a sorozat utolsó képei, amikor Sztankay-val azon merengenek, hogy hányan voltak és hányan elmentek, mármint a filmsorozat történetében... az élet is egy fura film.... nyugodjék békében...talán megpihen..
Mint színész felülmúlhatatlan volt a Szeszélyesben (is) az alakításával. Soha nem fogom elfelejteni.
Sajnos, élőben nem hallhattam zongorázni.
Mint ember egyedi volt abban a tekintetben, hogy soha nem mondott rosszat senkiről, nem bántott, nem fúrt, nem könyökölt. "Csak" szeretett mindenkit. Ilyen embert egy kezemen meg tudom számolni, hányat ismerek. Magam sem vagyok ilyen :-(( Tanuljunk tőle emberséget most, halála ürügyén!
Egyszer a Zeneakadémián fiatal zongoristák versenyeztek, s a közönség is szavazhatott, 1-től 10-ig értékelhette a szereplőket. Én magam is (mint valószínűleg sokan) előre eldöntöttem, kinek adok "természetesen" 10-est, hiszen az egyik szereplőt közelről ismertem. Megjelent Antal Imre, felkonferálta a szereplőket, röviden ismertette eddigi útjukat. Majd a közönség felé fordult, s sajátos "antalimrés" stílusával valahogy így szólt:
... kérem a kedves közönséget, fontolják meg, kire hány ponttal fognak szavazni! Lehet 3 ponttal is győztesnek jelölni egy versenyzőt, ha a többieket 2, illetve 1 ponttal jutalmaznak...
Az úri közönség pedig a székek között gurult a röhögéstől...
Nekem Antal Imrével az első "találkozásom" a tv-n keresztül pont húsz éve nyáron volt a Ki Mit Tud-on az Almásy téri akkor új szabaidőközpontban. Az összekötőszövegek miatt néztem, s maradtak meg a szereplők nevei, úgymint Vakolat együttes, Rila Együttes, Nika kórus, Békési Artúr (azóta Kálid), Los Andinos stb.
Jól beszélsz! ;) Kíváncsi vagyok, milyen formában fog folytatódni a Szeszélyes. Hallom anyuméktól, hogy most sokan jelentkeznek, mint Imre rokonai. Én rögtön rátromfoltam, hogy akkor hol voltak, amikor ápolni kellett, mert csak az a kicsit saját eméhez vonzódónak kinéző Józsi barátja volt mellette és ápolta jószerivel. Ilyen helyzetben szerintem az ápolónak, barátjának, aki mellette volt, is jár minimum egy köszönjük szépen. Nemde?
Azon nagy művészek közé tartozik, akik életük utólsó éveiben méltatlan körülmények közé kerültek. De nem erre kell emlékezni, hanem azon percekre, órákra, amikor sok örömöt okozott nagyon sok embernek.