A napokban láttam egy fotós videót, amiben azt mutatta meg a "főhős", hogy ha mondjuk egy képet olyan környezetben teszünk közzé, ahol minden fehér (úgy értem, hogy pl. egy weboldal alap színe), és közben a PS-ben úgy szerkesztjük, hogy sötétszürke, vagy akár fekete hátteret használunk, akkor ez mennyire félre tudja vinni azt, hogy az adott képet világosnak, vagy sötétnek látjuk. És tényleg így van. Érdekes kísérlet.
A legtobbet az szamit, amit lat az ember, de neha a szamok is segitenek. Erdemes megnezni a vilagossagi ertekeket, nem a hisztogramot, es esetleg azok alapjan beloni egyes tonusokat.
Ha most azt mondom, hogy bennem is volt egy olyan gondolat, hogy kicsit sötét, akkor mindenki azt gondolja, hogy "persze, jó duma", de amúgy tényleg megfordult a fejemben.
Ez kicsit kevesebb, mint fél. Most így éreztem jónak.
Nekem is tetszett, tulajdonkeppen o allitotta be magat, illetve olyan nagyon nem is allitotta, igy helyezkedett, nekem csak egy kicsit kellett mozditani a kameran. A feny az ablakon bejovo termeszetes vilagitas, egy deritovel visszanyomva. 56x72-re szerettem volna vagni, ez a Linhof Ideal Format kazetta aranya, ami tenyleg nagyon szuper meret. Nem fert bele, illetve nagyon idetlenul szuk lett volna. A Mamiya RB 56x68-as az par millimeter erezhetoen kellemesebbe teszi a Linhof aranyat. Az 56x72 majdnem megegyezik a 4x5-el, ki vannak ezek talalva.
Általánosságban véve igen, a Nikkor 20/2.8-as fix objektívemnek jelentősen nagyobb a torzítása mint ennek 17 mm-en.
Teljesen nyitott rekesszel elég lágy ( a fixem is) , de f4-nél már szerintem elég éles. A sorozatom végén a Moszkva téri képek f4-el készültek.
35-mm-en gyenge fénynél, kis kontrasztú témánál néha nem találja az élességet, el kezd ide-oda ugrálni a fókuszmotor, ez egy kicsit idegesítő, és valószínűleg nem is normális működés. 28 mm-en megszűnik a jelenség.
