Felmesz a Bukkbe, oda, ahol csak a madar jar, meg a szurke farkas, en meg kimegyek a Vend-videkre, oda, amit meg eppen nem vettek meg az osztrakok, oszt elvezzuk a jo levegot.
Ertem en. 1980-ban jartam eloszor Kalotaszegen, satorral mentunk fotozni, de talan egyetlen ejszakat aludtunk benne. Behivogattak hazakhoz, etettek, a kocsmakban itattak, mikor meglattak milyen cigarettank van. Korosfon kaptam egy elol rakott, vagy huzott, belebujos feher vaszoninget ajandekba, amit sokaig viseltem.
Par ev mulva mar egybeert a kirakodovasar kilometeren at az ut mindket oldalan, penzert mertek a kurtos kalacsot. Most annyiba kerul a szallas, mint mindenhol mashol, a bazarban a szalmakalap melle arulnak kamu Gucci ridikult, es kamu Ray-Ban naphemuveget, meg minden lofaszt, amire eppen semmi szukseged. Disneyland az egesz vilag.
Par eve felcipeltem magam a sumegi varba. Mikor eppen az oxigenmaszkot kerestem, egy ajtonallo vitez lovet kert a belepoert. Nem volt kedvem visszafordulni, kifizettem, bementem a varba, ahol korabeli oltozetu vitezek, parasztok, es bogyes menyecskek jottek-mentek a Scholler, Soproni, es fene tudja milyen feliratu zaszlok, es molinok alatt. Na ilyenkor szoktam szarbaharapott kepet vagni.
Kozelrol nezve minden romlik, az az elvarasunk a regi szep felvakkal, hogy maradjanok olyanok, amilyenek voltak, de nem szamolunk vele, hogy ott emberek elenek, akiknek hasonlok az igenyeik, mint nekunk. Igy aztan felkerulnek a szep parabolaantennak az erdelyi hazakra, a szines Lindab tetok a zempleni kunyhokra, vagy muparaszti reinkarnacion esnek at. Szar a vilag, tok a tromf.
