Az MTA kommunikációs igazgatója blogot nyitott az MTA-ról megjelent cikkek megvitatásáról. Az első topik azonnal kicsúszott az irányítása alól. A hozzászólók a fiatal kutatói generáció kivándorlásának okairól akart beszélni, ami magában foglalta az MTA intézményrendszerének és kommunikációjának korszerűtlenségét. A filozófia tudomány kandidátusa ekkor a 156.-ik bejegyzés után zárolta az egész vitát (http://mtamediakomment.blog.hu/2008/02/08/a_maganyos_domino_esete_a_tenyekkel). Fábri György (FGy_SciCom) emlékezetes bejegyzéseinek egyike így szól: „Úgy látom azonban, ezt a realitást realitásként fogadta el a kutatói közvélemény, hiszen ebben él, nincs olyan feszítő erő, ami előrevivő konfliktusokat eredményezne. Mégpedig azért nincs, mert kialakult egy (vélhetőleg nagyon törékeny s egyben nagyon destruktív) egyensúly, amiben még mindig elég sokaknak biztosít a rendszer alternatívákat (külföldi megbízások, időszaki kint létek, munkahelyi követelmények lazasága, segédmunkák) így még mindig megéri sokaknak belemenni ebbe a kiegyezésbe. Hangsúlyozom, ezt rossznak és kártékonynak tartom, de ideig-óráig mintha működne – immár másfél évtizede.” Valóban elfogadja az új kutatói generáció ezt a demoralizálóan megalkuvó álláspontot, vagy éppen most int búcsút az egyre inkább leszakadó magyarországi kutatásnak?
Köszönöm az infókat. Nagyjából így gondoltam én is, de azért nagyon örülök, hogy találtam valakit, aki belát a kulisszák mögé. Sajnos a saját vezetőnk szinte semmilyen "fenti" történésről sem tájékoztat minket, és ezért nagyon kiszolgáltatottnak érezzük magunkat (én legalábbis biztosan).
Megnézem, amit emaliben kültdél, és valószínűleg emailben fogok válaszolni is.
"Mit nem fogsz kiteregetni? Hogy ki vagyok vagy hogy mi a releváns?"
Hogy ki vagy, természetesen. A releváns infókat beírhatom (kivéve a folyamatban lévő és képlékeny dolgokról), hadd lássák a többiek is, akiket érdekelhet.
"A ciklusra beadott pályázatunkban már eleve úgy kértük a pénzt, hogy főmunkatársi bért terveztünk be."
Ez sajnos mindegy, nekem elhiheted. Nagyon elcseszték az egész kutcsop finanszírozást. Az új vezetéstől remélhető, hogy lépni fog ez ügyben. Más problémák is vannak. Több csoportnál is tudták, hogy egy adott ember nagydoktor lesz, be is tervezték az előléptetését. Ezt az előléptetést a főmunkatársi előléptetésnél a rendelet még sokkal egyértelműbben elő is írja, mégse kapják meg.
"Amúgy a közalkalmazotti törvényben szerepel 3 feltétel, valamint az, hogy ezek teljesülése esetén ki KELL nevezni. Pénzügyi feltétel ezek között nem szerepel. Tehát az én értelmezésem szerint anyagi okokra hivatkozva tagadni meg a kinevezést törvénysértő. Legalábbis én úgy gondolom, hogy a közalkalmazotti fizetési skálát pont az volt a törvényalkotó szándéka, hogy garantálva legyen a dolgozó (anyagi) előmenetele, létbiztonsága. Nem?"
Nem a törvényben szerepel, hanem rendeletben, de ez lényegében mindegy. A 3. feltétel (főmunkatársi minősítő eljárás) nem számon kérhető, ezért a főmunkatársi előléptetés esetén nem biztos, hogy megnyernél egy munkajogi pert. Olyat valószínűleg igen (évek múltán), hogy az MTA a 3. feltétel (minősítő eljárás) kutatócsoportokra való kidolgozásának elbliccelésével törvényi mulasztást követett el, ezért ejnye-bejnye neki, de ez várhatóan nem megy le arra a szintre, hogy ettől állás is legyen. Ekkor még az MTA-nak meg kell teremteni a minősítési eljárást, aztán Te ebbe belemész, és aztán eldől, hogy átmész-e rajta, pozitív eredmény esetén pedig kineveznek.
Az MTA doktora címmel összekötött tanácsadói előresorolás esetén a sokkal egyértelműbb helyzet miatt meg lehetne nyerni a pert, de nem biztos, hogy jó fejjel menni a falnak. Az új vezetés elég konkrétan tud a kutatócsoportok sanyarú helyzetéről, az erről írt levelekre eddig pozitívan reagált, ennek megoldására lobbizás és konkrét javaslatok kidolgozása is folyik, egy kicsit inkább várni kellene. Az erről folytatott levelezés anyagát a főnököd meg kellett hogy kapja. Vagy továbbadta a csoportodnak, vagy nem. Elküldöm Neked e-mailben. Azt is jelzem, hogy ez a dolog még folytatódik, reméljük, pozitív eredménnyel zárul majd.
> Tényleg annyi az egész, hogy a főnököd beküldi az anyagodat, a TKI meg megkérdezi: no és miből?
Valóban, a főnökömnek nyilatkoznia kellett, hogy megvan-e hozzá a pénzügyi keret. És ő igennel válaszolt. Ez volt januárban. Ha tényleg nincs is tudományos tanács, ahogy a törvény előírja, akkor mégis ki ül ennyi ideig a kérvényen?
> viszont ha egyszer előresoroltak, akkor minden évre (legalábbis a csoport pályázati létének idejére, azaz 2011-ig) kell forrást rendelni hozzá.
A ciklusra beadott pályázatunkban már eleve úgy kértük a pénzt, hogy főmunkatársi bért terveztünk be.
Amúgy a közalkalmazotti törvényben szerepel 3 feltétel, valamint az, hogy ezek teljesülése esetén ki KELL nevezni. Pénzügyi feltétel ezek között nem szerepel. Tehát az én értelmezésem szerint anyagi okokra hivatkozva tagadni meg a kinevezést törvénysértő. Legalábbis én úgy gondolom, hogy a közalkalmazotti fizetési skálát pont az volt a törvényalkotó szándéka, hogy garantálva legyen a dolgozó (anyagi) előmenetele, létbiztonsága. Nem?
> bocs, de rájöttem, ki vagy, innen tudom, mi releváns az esetedben. Persze nem fogom kiteregetni
Mit nem fogsz kiteregetni? Hogy ki vagyok vagy hogy mi a releváns?
Adalék: a TKI-nál nincs intézeti tudományos tanács, az erre vonatkozó mégoly hézagos szabályok egyszerűen nem működnek. Tényleg annyi az egész, hogy a főnököd beküldi az anyagodat, a TKI meg megkérdezi: no és miből? Erre a főnököd vagy rámutat a kutcsop költségvetésre, hogy ebből és ebből (pl elküldjük vagy félállásra vesszük XY-t, vagy valaki nyugdíjba ment stb.), vagy pedig nagyjából almás.
Tudniillik még csak az se megy, hogy a költségvetési zárolás feloldása után nemrég felszabadult és a csoportok között szétosztott pénzből léptessenek elő, mert az egyszeri forrás, viszont ha egyszer előresoroltak, akkor minden évre (legalábbis a csoport pályázati létének idejére, azaz 2011-ig) kell forrást rendelni hozzá.
Ezen mint írom, próbálunk változtatni. Amit előbb írtam, az lehet, hogy nem is igaz, mert könnyen előfordulhat, hogy az új vezetés alatt sikerül segíteni a helyzeten és konkrétan a Tiéden is (bocs, de rájöttem, ki vagy, innen tudom, mi releváns az esetedben. Persze nem fogom kiteregetni).
"Abban viszont egy büdös szó sincs róla, hogy kikből áll ez a tanács, milyen gyakran ülésezik, és pláne nem arról, hogy milyen szempontok alapján minősít valakit alkalmasnak. Én úgy gondolom, hogy ezt a döntést egyrészt a kutatótól független személyeknek kéne meghozniuk, másrészt valamilyen objektív és publikus minősítési rendszer alapján. Analóg módon azzal, ahogy pl. az egyetemeken a habilitáció történik. Ha ez nem így van -- és erős a gyanúm, hogy az van, amit írsz, tehát hogy minden intézet azt csinál, amit akar -- akkor az nagyon durva joghézag."
Pontosan így van. Ez az egyik, amiért le szoktam írni, hogy az MTA nem jó gazdája a kutatóintézeteknek. Mert ilyeneket nem old meg. Az egész kinevezési/előmeneteli rendet már régen rendbe kellett volna tenni. Eddig csak annyit tettek, hogy előírták a PhD-t a munkatársi kinevezéshez. Ebből egyébként lettek is munkajogi perek, mert volt, ahol ezt visszamenőlegesen értelmezték.
Nem nagy vigasz Neked -- mert rajtad már nem segít, de: van rá szándék, hogy ez másképp legyen, lobbizunk érte, és az új elnök is meggyőzhetőnek látszik ebben a kérdésben. Pontosan arra törekszünk, amit írsz: objektív, független minősítési folyamat lenne a főmunkatársi kinevezés előfeltétele, mindenki számára nyilvános (tudományterülettől függő) feltételekkel.
Ha egyetemi kutatócsoportnál vagy, akkor egyszerűen annyi az egész, hogy nincs az előresorolásra pénz. A TKI-nál egyszerűen semmilyen előreléptetésre nincs keret, még olyanra se, amit rendelet ír elő teljesen egyértelműen (hogy a nagydoktori megszerzésével kötelezően ki kell nevezni az illetőt tanácsadóvá). Ezért a TKI egyszerűen befogadja az anyagot és kész. Ha a főnököd valahogy kisakkozza a keretből az előléptetésedet, akkor megkapod. Ez sajnos a mai teljesen leszűkült lehetőségek között kb. azt jelenti, hogy el kell küldenie valakit a csoportból, vagy félállásra kell tennie, mert máshonnan nincs pénz.
Kutatóintézetekben elvileg egyszerűbb kell legyen a helyzet, ott nagyobb a mozgástér (egyszerűen a méret miatt), és ott kell is lennie intézeti tudományos tanácsnak, az anyagodnak ott kell lennie. A tudományos tanács összetételét pedig intézeted dolgozójaként megismerheted, tudhatod, mikor ül össze és milyen határozatokat hoz. Persze éppen a jogi szabályozás hézagai miatt lehet hogy az intézetedben ezt a tanácsot fel sem állították... ilyenkor effektíve az intézetigazgató fogja eldönteni az előresorolásodat, leginkább annak alapján, van-e pénz.
Leírom neked konkrétabban a problémámat. A közalkalmazotti törvény 3 feltételhez köti a főmunkatársi kinevezést. Ezek közül kettő objektív és nyilvánvaló (6 éves múlt és PhD megléte). A harmadik feltétel viszont a tudományos tanács jóváhagyása, és itt a törvény az akadémiai törvény 23. paragrafusára hivatkozik. Abban viszont egy büdös szó sincs róla, hogy kikből áll ez a tanács, milyen gyakran ülésezik, és pláne nem arról, hogy milyen szempontok alapján minősít valakit alkalmasnak. Én úgy gondolom, hogy ezt a döntést egyrészt a kutatótól független személyeknek kéne meghozniuk, másrészt valamilyen objektív és publikus minősítési rendszer alapján. Analóg módon azzal, ahogy pl. az egyetemeken a habilitáció történik. Ha ez nem így van -- és erős a gyanúm, hogy az van, amit írsz, tehát hogy minden intézet azt csinál, amit akar -- akkor az nagyon durva joghézag.
Az én kérvényem amúgy fél éve be van adva, a kutatócsoport vezetője jóváhagyta -- és most gőzöm sincs, hogy éppen kiféle-miféle bizottság ül rajta, és azt sem, hogy milyen alapon fognak igent vagy nemet mondani. És ez rohadt idegesítő...
A tudományos tanács az Akadémiai törvény 23. paragrafusában van definiálva, de csak nagyon elnagyoltan.
Az eredmény: minden intézet azt csinál, amit akar. Van ahol PhD + 6 év kutatás után (ebben benne van a PhD-hez vezető idő is!) automatikus a főmunkatárs kinevezés, máshol meg komolyan veszik. Ezen és ehhez kapcsolód dolgokon (határozatlan idejű kinevezések rendje) éppen most próbálnak többen (többek között én is) változtatni, meglátjuk, mekkora sikerrel.
> Tehát a főmunkatársi besoroláshoz a tudományos tanács javaslata kell. Pl. egy biológiai intézetben a következő kritériumok vannak:
Tudsz erről valami bővebbet mondani? Sehol sem sikerült információt találnom arról, hogy a tudományos tanács kikből áll, milyen szempontokat vizsgál, stb. A hivatkozott akadémiai törvénybeli paragrafus erről nem ír semmit. Publikusak ezek a dolgok? Honnan lehetne megtudni őket?
A majusi kozgyules elnok, fotitkar, -helyettes, es alelnokok mellett egy sor fontos bizottsag tagjait is megvalasztja: hogy csak egyet mondjak, a Vagyonkezelo Bizottsaget (ennek most oriasi szerepe lesz, mert donteseket hoz az Akademia tobbszazmilliard forint erteku ingatlanairol).
Kik jelolik ezekbe a tagokat, es mikor lesznek ismertek a jeloltek?
Pontosítás: az általam lentebb javasolt fellowship rendszer az életpálya megelőző szakaszára terjed ki, az "advanced fellowship" szintje vezet át a tenure-track/tenured életpályaszakaszba.
Még egyféleképpen érdemes ránézni a tiszteletdíj kérdésre. Viszgáljuk meg a Bolyai ösztöndíj és a nagydoktori tiszteletdíj rendszerét.
A Bolyai lényegében tenure-track: 3 évre lehet elnyerni, kiváló teljesítmény esetén még 3 évre. Évente kb. 130-150 "első" ösztöndíj van, azaz minden évjáratban kb. ennyi ember kaphat (2. ösztöndíjból kevesebb van, pár tucat évente). Célja azokat támogatni, akik úton vannak a tenure minőségi kritériuma (nagydoktori cím felé). Összege bruttó 113200 Ft/hó.
Aktív (dolgozó) nagydoktor van 1900 (nem-akadémikus), ez lényegében a "tenured" gárda. Kap havi bruttó 90000 Ft tiszteletdíjat, amit nem kell pályázat útján elnyernie, "elég" "lenagydoktorálni". Mivel ez egy tenured státusz mellé járó lényegében illetménykiegészítés, teljesen OK, ha ezt nem kell fix időnként megpályázni. (Ha méltatlanná válik rá, visszavonható, pont úgy, ahogy normális országban a tenure is csak ekkor mondható fel -- professzort nem lehet csak úgy kirugdosni). A tenure időtartam tipikusan 20 év (átlag nagydoktorálás 45 év körül, nyugdíj 65 évesen). Vagyis aktív évjáratonként átlagosan van kb. 110-120 ilyen ember (aktív akadémikusokat is beszámolva).
Ez egy teljesen jól működő tenure-track/tenured rendszer (pont annyi Bolyai van évjáratonként, amennyi utána továbblép a tenured fokra), amit az állam egyszerűen nem hoz létre, mert a közalkalmazotti bértábla nagyon merev (lentebb javasoltam kb. 7 milliárdból egy hasonló, szisztematikusabb "fellowship" rendszert, aminél a bérekre és nem illetménykiegészítésre számoltam).
Tekinthető ez úgy, hogy ez az MTA hozzájárulás egy normális, teljesítményelvű, a nyugatihoz valamennyire is illeszkedő illetményrendszerhez, és -- az elbírálás egyenetlenségeit leszámítva -- lényegében teljesítményelven honorál.
Két kérdőjeles pont van:
- miért kapjon nyugdíjas is tiszteletdíjat? Nos, egyfelől, mert attól hogy nyugdíjas, sokszor még elég aktív. Pl. pontosan tudom, hogy sok tanszék oktatási munkája egyszerűen összeomlana. ha a nyugdíjas kollégák -- jelképes vagy zéró összegért -- nem folytatnák a munkát. Másrészt a "nyugdíjaska"-probléma miatt. Másutt ezt oldják meg, hogy tipikusan az intézmény a tenured munkatársaknak a fizetés felett még nyugdíjalapba is tesz be pénzt (superannuation, pension plan), ez sok helyen a havi fizetés 10-15%-a. Lényeges vonzóereje a tudományos munkának (ha már nem gazdagszik meg belőle), a tenure esetén elérhető "tisztes öregkor". Nálunk ezt egy elég faramuci rendszerben az MTA tiszteletdíja pótolja.
- miért kap az MTA tagja az MTA doktoránál többet, mégpedig ilyen sokkal többet (3-szoros levelezőnél, 4-szeres rendes tagnál)? Na ez az egyetlen pont, ahol tényleg lehetne relatíve indokolhatóan vágni. Itt van olyan 1.5 milliárd. Ha idealisták vagyunk (és ez nagyon nagy "ha" ám!), és azt gondoljuk, hogy ezt a kormány átteszi kutatásfinanszírozásba, ahelyett, hogy elvonná, ez az OTKA 1/4-e. Tehát jóval kevesebb, mint amit 33nev mond.
Summa summarum: a doktori tiszteletdíjak szerintem csak akkor számolhatók fel, ha a kormányzat rendezi a tenured állások díjazását, illetve a nyugdíjkérdést. Bolyai ösztöndíjaknál hasonló feltétle a tenure-track rendezése.
Jelenleg a tiszteletdíj rendszer totális eltörlésével (a fentiekben részletezett kérdések rendezés nélkül) a következő életpálya nézne ki a fiataloknak:
- baromi nehéz kezdő állást szerezni, ez nem változna. Ezért már eleve sokan elmennek posztdoknak külföldre (én is így tettem, két posztdokot húztam le). Ráadásul a kezdő létrafokok most már eleve határozott idősek (segédmunkatárs/tanársegéd), illetve gyakorlatilag biztos, hogy rövid időn belül azok lesznek (munkatárs/adjunktus). Tehát csak az él túl hosszútávon, aki vezető oktatói (docens/egyetemi tanár) vagy kutatói (főmunkatárs/tanácsadó) státuszt el tud érni.
- a külföldre elment emberek utána meg visszajönnének tenure-track/tenured állásba (sokan megteszik egyébként, jómagam is megtettem), de a tiszteletdíjak/Bolyai ösztöndíj totális eltörlésével ez úgy nézni ki, hogy a tenure-track bérek Bolyai ösztöndíj nélkül kb. 25%-kal, a professzori (tenured) bérek nagydoktori tiszteletdíj nélkül 20%-kal lennének kevesebbek mint ma, és a nyugdíjas korában annyit kapna az ember, mint egy középszintű adminisztrátor.
Nagyon vonzó perspektíva. Így kellene megállítani a topik címében is szereplő kutatói kivándorlást?
Egy pontosítás: a kutatóintézetek közül azoknak, amelyek rendelkeznek ipari/üzleti kapcsolatokkal (pl. MFA), ilyen típusú bevételeik is vannak plusz forrásként.
A pályázatoknak azonban "szerencsére" van rezsi/overhead része (tipikusan kb. 15-20%), ez az alapvető forrás a fenntartásokra, illetve "stikában" a pályázatok más kereteiből is megy pénz működési költségre. Pl. abból vesznek számítógépet a titkárnőnek is, fizetnek telefonköltséget (nem az eleve már lecsippentett rezsi részből, hanem pl. a dologi keretből), és vesznek a könyvtárba folyóiratokat és könyveket.
Igen, vedd el a tiszteletdíjakat teljesen. Jó ötlet, menjenek a professzorok (főleg, aki ér is valamit, ergó piacképes is) mind külföldre...
Úgy látom, nem értetted meg, amit írtam, a nagydoktori tiszteletdíj lényegében a professzori fizetés része. Ha azt az összeget (havi bruttó 90.000 Ft) mindenkinél meghagyod, akkor már csak 1.5 milliárdot nyerhetsz.
Másrészt: elég furcsán számolsz, ilyen alapon úgy is érvelhetsz, hogy mondjuk az 5%-os idei közalkalmazotti fizetésemelés töredéke az OTKA támogatása. Miért nem emeltek inkább 4.5%-kal (az egyének meg se éreznék, párszáz forint a nettó fizetésekben), és rakták a maradékot az OTKA-ba, és még marad is máshova? A dolgok nem egészen így működnek.
Nem azért nincs több pénz az OTKA-ban, mert nincs honnan lecsippenteni, hanem szemléleti kérdés miatt: a kormányzat ennyit szán rá. Az MTA nem tudja átcsoportosítani a tiszteletdíjat; költségvetésben és rendeletben szabályozott kérdések. A költségvetési törvény mondja meg, mennyi az OTKA, mennyi megy tiszteletdíjra, nézd meg a törvényt, egy helyen belinkeltem. Rendeletben van előírva a tiszteletdíj mértéke.
Ha eltörlik a rendeletből a tiszteletdíjakat (egészen pontosan: 0 Ft összeget írnak elő), attól még az OTKA rubrikájába nem kerül több. Amikor a nagydoktori tiszteletdíjakat lecsökkentették 90 ezerre, akkor ez a pénz nem jelent meg sehol pluszként. Egyszerűen elvonták, és pont.
Másik megjegyzés: az MTA a kutatóintézetekre költi a pénze kb. 2/3-át. Ezek az összegek lényegében minden intézetben éppenhogy a bérekre elegendők. Ergó a kutatóintézetekben minden más (még egy falfestés is, hogy postaköltségről, telefonról, műszerről, folyóiratról vagy vegyszerről ne is beszéljünk) pályázati forrásból van.
A bérek ellenben a közalkalmazotti táblákban adott minimumértékeken vannak, ergó nem lehet másképp spórolni, csak elbocsátással. Gyakorlatilag az MTA költségvetés teljes egésze jogszabályi úton be van fagyasztva (bérek törvényben, tiszteletdíjak rendeletben, továbbá besorolási szabályok is rendeletben). Pár mozgatható/átcsoportosítható része van, úgy hasból nem lehet több 1-2 milliárdnál, amiből 600 milliót pl. Bolyai ösztöndíjra költ... szóval nem olyan sóher az az MTA, mert ezt éppen nem a saját tagjaira, sőt nem is a doktoraira adja (nagydoktor ki van zárva a Bolyai ösztöndíj pályázók közül).
Amivel az intézetek sakkozni tudnak, azok a pályázati pénzek (OTKA, NKTH, EU-s források).
Ezért tárgyi tévedésen alapulnak a Tiedhez hasonló megfontolások, pl. Szabó Csaba sokat idézett megfontolása is arról, hány csoportot lehetne fizetni az MTA költségvetéséből. Gyakorlatilag ma is a túlnyomó része kutatói illetmény (vagyis pontosan az történik, hogy kutatók fizetésére megy), pár % a titkársági szervezet, illetve vannak az MTA-nak még közfeladatai. Pl. a magyar értelmező és helyesírási szótárak szerinted honnan kerülnek az asztalodra?
Más kérdés, hogy lehetne változtatni a hatékonyságán. Pl. a teljesítményelv szigorúbb érvényesítésével. Ld. még életpálya modell, kutatóintézetek, csoportok, illetve vezető beosztású kutatók -- főmunktárstól felfelé -- rendszeres független értekelése, és ezek alapján akár munkajogi következmények érvényesítése. Ez lenne szerintem az ún. akadémiai reform legfontosabb része.
Azzal, amit itt csinálsz, a milliárdok virtuális újraosztogatásával nem mész semmire, mert egyszerűen a tények ismerete nélkül dobálózol a számokkal.
Hát, tényleg semmit nem lehetne nyerni vele, ha elvennék az akadémikusok meg nagydoktorok tiszteletdíját. Jó, mondjuk az OTKA költségvetését meg lehetne duplázni, de mi az a kis pénz az USA kutatási költségeihez képes?
Nem így indult, de az utolsó két-három éve szabályos ámokfutás lett. Teljesen átgondolatlan, ámde megalomániás tervek - sok-sok rivaldafénnyel, elkúrással, és a köztestületi működés teljes sárba tiprásával. Ennyi hat Vizi-év hozadéka. Évekbe telik, mire az Akadémia kiheveri (ha kiheveri) még éppen regnáló elnökének áldozatos munkáját.
Bocs, de ez szofizma. Elindulsz abból, hogy a magyar realitás miatt az önzésük teljesen indokolható, és eljutsz oda a bekezdés végén, hogy ez tulajdonképpen a legmagasabb altruizmus a részükről, mert az ő javadalmazásukkal a Tudomány Ügye mozdul elő, ami viszont összemberi érdek, ugyebár...
Bocs, hogy közbeszólok, de nem oda jutott el a bekezdés végén.
Megjegyzések: összesen 2600 körüli (nem akadémikus) nagydoktor van, tehát a többségük tiszteletdíja egyszerűen professszori illetménykiegészítés. (A maradéké meg effektíve nyugdíjkiegészítés, ami után mellesleg mind a két tábor adózik, kb. havi 55 ezret jelent nettóban).
A jelenlegi jövedelmi viszonyok max. az akadémikusi tiszteletdíj mértéke a szemet szúró, de sokat nem lehetne nyerni vele: 2 milliárdból lenne fél milliárd, ha annyit kapnának, mint a nagydoktorok. Másfél milliárd forint "piskóta", a kutatóéletpálya modell kezdeti szakaszának rendezésére kb. 4-szer ennyi kell, ha a tenured életszakasz rendezését is bevesszük, akkor nagyságrenddel több.
A másik: jelenleg az akadémiai állásban lévők (ilyen vagyok én is) jövője nagyon függ a vezetéstől, ezért izgat, lesz-e valami változás május után, mert Vizi egy katasztrófa volt...
"Bocs, de ez szofizma. Elindulsz abból, hogy a magyar realitás miatt az önzésük teljesen indokolható, és eljutsz oda a bekezdés végén, hogy ez tulajdonképpen a legmagasabb altruizmus a részükről, mert az ő javadalmazásukkal a Tudomány Ügye mozdul elő, ami viszont összemberi érdek, ugyebár..."
Nem mondtam, hogy ez altruizmus. Nyilván nem.
Nem oda jutok el, amit írsz, hanem oda, hogy sokra nem mennének "tényleges" altruizmussal... azaz a tiszteletdíjak eltörlésével nem nyernének forrást, mert akkor elvonnák. Meg elég kevés is lenne (akadémikusok 2 milliárd, doktorok kb. 3 milliárd, de az utóbbi elvonása a jelenlegi professzori fizetések mellett tényleg katasztrófa lenne -- ide megjegyzendő, hogy csak kb. 700 nagydoktor nyugdíjas, a több aktív, tipikusan egyetemi tanár vagy tud. tanácsadó).
A tiszteletdíj rendszerben nagyon sok szemet szúró dolog van: van, aki nem kerül be, pedig megérdemelné, van aki bekerül de nem érdemli meg, a tagválasztásban erősen érvényesülnek a lobbiszempontok, minek kapják inaktív emberek stb... mégis, a mostanában választott tagokat elnézve a saját területemen, én nem sajnálom tőlük, megérdemlik.
Az a gond, hogy nincs normális javadalmazási rendszer (még csak terv sincs rá), amit fel lehetne ajánlani a tiszteletdíj rendszer leépítéséért cserébe. Mindezek törvényben/rendeletben, a kormányzat által szabályzott kérdések, tehát ez csak a kormányzat és az MTA közti megegyezéssel mozdítható valamerre.
A nyugdíjazást is meg kell oldani, mert ott van a "nyugdíjaska" probléma (ld. http://meegy.hu/index.aspx?DBId=-3&DocId=6768&MappaId=16565). Elég méltatlan helyzet, hogy:
"A 7-8 éve nyugdíjba ment egyetemi tanár nyugdíja olykor kisebb, mint az új nyugdíjas adminisztrátoré. („Mondd meg, mikor mentél nyugdíjba, megmondom mennyi!”) Előbb-utóbb tehát minden nyugdíjasból az SZTK-ban bácsinak vagy néninek, – később esetleg bácsikának, nénikének titulált – kisnyugdíjas lesz. (Bácsika – nénike – nyugdíjaska…) A befizetett járulék összege és a kapott nyugdíj nagysága között nehéz kapcsolatot felfedezni. A nyugdíj biztosítás jellege nagyon elhalványult, inkább valami szociális juttatás féléhez közelít. (Ez ma már változóban van.)"
Pontosan tudom, hogy ez egy lényeges megfontolás a nyugdíjas akadémikusoknál... személyes forrásból.
Kb. ezek a megfontolások járnak a fejemben.
Az az alapprobléma, hogy nincs bizalom. Ha a kormányzat partnerként kezelné az MTA-t, akkor sok mindenről meg lehetne egyezni. Azért kormányzati kérdés, mert pl. a tiszteletdíjak törvényben, illetve részleteiben rendeletben vannak szabályozva.
Kb. az a választás, hogy védelmezik az előjogokat, vagy mindenki azon a balkáni szinten lesz megfizetve, ami az oktatói-kutatói bértábla szerint adott, és a szenior szinten megmaradt "piacképes" emberek is elhúznak az országból. Az a szörnyű szerintem, hogy ez a választás.
Ezen érdemes elgondolkodni.
Pl. múlt évben (szándékosan) elmulasztottam egy kinti tenured álláslehetőséget. Tudom, ki kapta meg, símán versenyben lettem volna. Ebben az évben megint van egy (pontosabban dupla, mert két állás van egyszerre), és megint el fogom. A múlt évi és az idei lehetőség is olyan helyen volt/van, ahol ráadásul személyes kapcsolataim vannak, angolszász egyetemen, mégpedig jó egyetemen.
Hogy miért hagytam/hagyom ki? Ennek oka részben a család (gyerekek, feleség munkája stb.). Részben pedig az, hogy előre tudok lépni. Megvan a nagydoktori, fogok kapni tiszteletdíjat, és rendelet írja elő, hogy tanácsadóvá kell előléptetni (igaz, nincs rá egyelőre pénz). Saját bőrömön tapasztalom, hogy ez még mindig visszatartó tényező. Még kb. egy-két évig. Mert ha nem lesz előrelépés, akkor legközelebb már nem fogom visszafogni magam. A család már kiállította az "engedélyt". Még 1-2 évet várunk.
Ha azt látom, hogy folytatódik a fűnyírás, további pénzelvonás, a teljes létbizonytalanság azon a szinten, amikor már tenured-nek kellene lennem, megyek innen. Persze én csak egy ember vagyok, de azért vannak még potenciálisan mozgásképes emberek szép számmal. És akkor már nemcsak frissen végzettek mennek innen, hanem hozzám hasonlóan a még megmaradt (pl. külföldről posztdok állások után visszajött) középgeneráció (30-40 évesek) is.
"Szerinted nincs igazuk? Sajnos, a magyar politikai realitást ismerve, nem csodálkozom ezen. Ha nem ragaszkodnának szerzet jogokhoz, mi történne? Pl. a tiszteletdíjak szimpla eltörlésével ez a forrás egyszerűen elvonódna a költségvetésbe, és pont. Nem ám professzori fizetések emelése vagy hasonló lenne belőle (Medgyessy 50%-os emelését azóta persze szépen sikerült elinflálni). Ennyivel is kevesebb jutna tudományra."
Bocs, de ez szofizma. Elindulsz abból, hogy a magyar realitás miatt az önzésük teljesen indokolható, és eljutsz oda a bekezdés végén, hogy ez tulajdonképpen a legmagasabb altruizmus a részükről, mert az ő javadalmazásukkal a Tudomány Ügye mozdul elő, ami viszont összemberi érdek, ugyebár...
"kozponti struktura, amiben kivaltsagokat kijarassal lehet elerni, a szerzett jogokhoz erosen ragaszkodni kell, mert ki tudja mit hoz a holnap."
Szerinted nincs igazuk? Sajnos, a magyar politikai realitást ismerve, nem csodálkozom ezen. Ha nem ragaszkodnának szerzet jogokhoz, mi történne? Pl. a tiszteletdíjak szimpla eltörlésével ez a forrás egyszerűen elvonódna a költségvetésbe, és pont. Nem ám professzori fizetések emelése vagy hasonló lenne belőle (Medgyessy 50%-os emelését azóta persze szépen sikerült elinflálni). Ennyivel is kevesebb jutna tudományra.
Ha hagynák Kókát és körét hozzányúlni az intézethálózathoz, az leépülne, az infrastruktúrát befektetők kezére adnák. Mert ugye legyen alkalmazott kutatás. Mi erre Kóka elképzelése? Nem az, hogy akkor fordítsunk erre több pénzt. Hanem a létező infrastruktúrát adjuk át a cégek fejlesztőcentrumainak. Persze rövidlátó politika ez, mert az alapkutatás leépítése (az egyetemi oktatás "bolognai folyamat" címén zajló szétverésével együtt) majd 10-15 év múlva visszaüt abban a formában, hogy nem lesz jól képzett munkaerő ezekbe az intézetekbe. De rövid távon mindenki jól jár: az állam megspórol úgy 30-40 milliárdot, ami ma alapkutatásra megy, a cégek jól járnak, mert jóval kisebb induló befektetéssel lesz kutatóbázisuk.
Kb. ugyanaz, mint amit Sarkozy csinál a CNRS-szel. Nem csoda, hogy többször nyilatkoztak arról, mennyire követendő a francia példa (nemcsak tudománypolitikában).
Ha pedig több pénzt fordítanak valahol alkalmazott kutatásra, akkor az olyan átláthatatlan, bürökratikus mutyigépezetekbe ömlik mint az NKTH. Amelyik T-Com stílusú telefonos ügyfélszolgálat kiépítésére fordítja a pénz egy részét, a pályázatokat szinte sose bírálja el határidőre (még akkor sem, ha konkrét, időhöz kötött céllal kérik), és szinte mindig mondvacsinált formai okon utasítja el (érdemi bírálatot nem lehet kapni tőlük). Ehhez képest az MTA-OTKA kettős maga a megtestesült professzionalitás, abszolút védelmezendő utolsó bástya az arrogáns kormányzati inkompetencia terjeszkedése ellen.
Szerinted ebben a helyzetben nem lehet megérteni az "öregeket"?
A másik problémád az teljesen érthető, sajnos az MTA részben egyszerűen egy tudós nyugdíjasklub (apropó, erről mindig eszembe jut a "nyugdíjasház" esete :)). Ezt egyszerűen lehetne hagyni "elhalni", a tényleges döntési jogköröket megfelelő helyre átcsoportosítva. Az osztályülésen meg lehet nyugodtan dumcsizni :)
Egyébként Neked mi a véleményed, lesz valami az MTA választás után, vagy minden leáll, reformok nuku, és szépen süllyedünk bele a mocsárba?
A tippem az, hogy nem lesz semmilyen reform, valtoztatas, vegy, ami meg rosszabb, valami teljesen jelentektelen, nem erdemi valtoztatas lesz, amire diadalmasan ra fognak mutatni, micsoda nagy reformot csinaltak (legyenek az osztalyok atszamozva, esetleg szamok helyett betukkel jelolve).
Ne ertsetek felre, kedvelem az altalam ismert akademikusokat es sokukat tisztelem is. De ugy latom, hogy ok (meg tulajdonkeppen en is) valahogy a 60-as evekben elnek: kozponti struktura, amiben kivaltsagokat kijarassal lehet elerni, a szerzett jogokhoz erosen ragaszkodni kell, mert ki tudja mit hoz a holnap. Szamomra az a dobbenetes, hogy meg olyan akademikusok is ehhez igazodnak, akik eveket-evtizedeket toltottek az USA-ban es ott persze teljesen mast lattak.
A masik, hogy ugy tapasztaltam, hogy az idosebb tudosok egy elegge jelentos resze csak nagyon keveset foglalkozik tudomannyal, a felszabadulo idot nem tudjak eltolteni es ezert imadnak ulesekre jarni. Egyes igen oreg tudosoknal kifejezetten az az erzesem, hogy keves programjuk egyike egy bizottsagi ules. Ezert aktivitasuk hatartalan: magyaran a vegtelensegig szetpofazzak a megbeszeleseket. Ilyenkor fordul elo, hogy gyakorlatilag a nullarol vitatkozunk oraszam es elo sem vesszuk a vloban egeto feladatokat. Ez egyik hatranyos kovetkezmenye annak, hogy nincs belso minosegellenorzo rendszer (visiting committee).
