Nekem gyerekkoromban a legkedvesebb ünnepem volt. Főleg, ha nem esett az eső. Mindig csináltunk zászlókat, és kimentünk a Kossuth szoborhoz, ahol szabad volt a zászlókat odabökdösni a szobor körül lévő fűbe. A végén már ki sem látszott a fű alattuk, mert mindenki odajárt bökdösni. És baromi hamisan elénekeltük, hogy aszondja:'Kossuth Lajos asztüzenteeeeeee....' Aztán visszasétáltunk, és a hajunk lobogott a friss tavaszi szélban.
Na ez igazi március 15-e volt. Igaz, hogy utána este már nem nagyon kellett kokárdában mászkálni, meg ilyesmi, de ez inkább a felnőtteket érintette.
