Ez egy meglehetősen egyszerű étel, de talán nem lehet rajta úgy összeveszni, mint egy bonyolultabbon ahol az eszményit nehezebb meghatározni, mert mindenkinek más az etalon.
Egy ideje próbálok már jó pizzát sütni. Természetesen a tésztát is magam gyúrom.
Régebben elképsztő nagy volt a különbség egy jó pizzéria pizzatésztája és az én "bodag"-om között
, de a tegnapi finom tészta után azt mondtam, hogy az enyém is van ilyen jó.
Úgy találtam, hogy a lisztet keverni kéne : sima finomliszt és az italiano tészta alapanyag durumliszt vegyítésével. Elmentem mindkét irányba : nagyon sok durumnál túl barátságtalan lett a végeredmény - túl sok finomlisztnél pedig nyers maradt a tészta.
Ahol jelenleg tartok és az eredménnyel elégedett vagyok az a kb 70 % finomliszt és 30 % durum.
A tepsi alul olivaolajjal kikenve és a már megpakolt pizzára is locsolva némi olajat.
Eredmény : puha de ezmellett valahogy mégis ropogós tészta.
Mártás : Kétfelé választanám. Itt jegyzem meg, hogy az olaszok valószinűleg megköveznének, hiszen egy olasz ételről mondok véleményt a lángosországból, de most tekintsünk el ettől.
Naszóval kétfelé választanám: tejfölös és paradicsomos mártás, Vagy ahogy az olasz mondja: "sugo".
Kövezzenek meg de azt modnom, füstös dolgok ( bacon, füstöl sonka, füstöl sajt ) a tejfölös-fokhagymás sugo-hoz illenek, a paradicsomoshoz nem.
Paradicsomos sugo-t sokszori próbálkozás után SEM tudok készíteni. Túl fűszeres, túl paradicsomos, túl fokhagymás, túl ELTÚLZOTT lesz. Egyenlőre feladtam és a boltokban kapható
echte olasz "MUTTI" konzervdobozos pizza szószt használom Párma városából.
( kb 350 magyar forintért kapható eddig spar és cba üzletekben találkoztam vele )
A sugóval és feltéttel megrakott pizzát ( ami ízlett eddig azon volt vékonyra szelt lilahagyma )
tíz percig sütöm kétszáz fokon majd a második öt-tíz percre rákerül a mozarella. Ha tehetem szarvasi mert hát olasz étel ide oda azért támogassuk a magyar ipart.
folyt köv de várom mások véleményét is, milyen az igazán eszményi pizza ?
Ideális alváson azt értem amikor lehetőleg felébredés nélkül végigalszom az éjszakát és reggel tökéletesen kipihenten, tettrekészen ébredek fel.
Az általánosan említett ágyminőségen, hőmérsékleten és jó levegőn kívül két tényezőt figyeltem meg az évek alatt :
1. Akkor alszom nagyon jól ha sem testben sem lélekben nem vagyok feszült. A lelki részét tekintve ha jól akarok aludni nem nézek este híradót, olyan filmet amin izgulni kell és megpróbálok nem összeveszni a párommal.
A testi részhez én a következőt alkalmazom : Ha nem volt módom munka után sportolni, tehát az egész napos üléstől el van merevedve mindenem akkor lefekvés előtt tíz perc alatt néhány pofonegyszerű jógagyakorlattal kilazítom az izületeimet, szép lassú mozdulatokkal odafigyelve:
- nyak előre-hátra billentés - nyak jobb - bal oldalra fordítás - nyakkörzés - vállra tett újjakkal válkörzés előre majd hátra - egyenes ülésben magam előtt előrenyújtott karokkal összekulcsolt újjakkal (tenyerek felém néznek ) csípőből előrehajolva körözni mintha egy malomkövet forgatnék. - macskanyújtozás ( talán az egyik legfontosabb a gerinc egészségéhez ) - ülésben felhúzott saroknál összeérintett lábakkal csípőt lazítani. ( térdeket föld felé ütemesen mozgatva, lehet kézzel segíteni ) - egyenes ülésben egyik majd másik boka másik térdre helyezése teljesen elernyeszteni és kézzel bokakőrzés előre-hátra , talpak, lábfej átmaszírozása.
Mindegyikből csak párat, tényleg tíz perc alatt megvan. ( lehet, hogy nem érthetően írtam le valamelyiket, jógaoldalakról ezek a bemelegítő gyakorlatok fényképekről elleshetők ha valami nem tiszta )
Egy ilyen tízperces lazítás úgy alszom mint egy darab fa, tényleg zongorázni lehetne a különbséget !
A fenti gyakorlatsor természetesen intenzív esti szex-szel egy az egyben kiváltható.
2. Nyugtalanul alszom, ha alkoholt fogyasztok este. Ha ki akarom magam pihenni akkor - bármennyire is szeretem a jó bort - este már elhagyom.
Biztos nem csak Kankalin Mátyás gondolkodott el rajta, hogy milyen a tökéletes toll, cipő, borotválkozás, fiók és még ezer más dolog.
Beszéljük itt meg, hogy bizonyos dolgokban a tapasztalat alapján mit tartunk az ideálisnak.
Folyamatosan lehetne újakat felhozni, de aki úgy érzi hozzá tud tudja adni a véleményét valemelyik régebbihez az ne legyen rest és ossza meg amit gondol !
„Végül is nem tudta, miképpen, egy nap csak úgy eszébe jutott, hogy valami feljegyzést tesz. Régi akták üresen maradt szélére, aztán a papirost levagdosta, és kisebb eseményekről emlékezett meg, amelyek éppen foglalkoztatták. Észrevette, hogy az egyik tollat a másiknál jobban kedveli. Miért? Miért szeret a piros tollal inkább írni, mint a barnával? Gondolatait leírta, és másnap elolvasta. Mit csinál? kérdezte Laura. A periratokat nézem át, szólt Kankalin. És ekkor a periratokhoz egyre több és több jegyzetet készített. Nyáron könnyebb volt, szobájába mehetett, télen csak egy szobát fűtöttek, azt is elég gyengén. A kályhához közel, a keveset fogyasztó lámpa mellett ültek, Laura foltozott, Kankalin Mátyás írt.
Házasságuk harmadik évében Kankalin a naplót már csaknem tudatosan vezette. Voltak nagy témái, ezekkel hosszan foglalkozott, ilyen volt például a borotválkozás módszere. Hogyan kell szappanozni. Hogyan kell a habot elkészíteni, milyen különbség van a között, ha arcát először szappannal keni be, vagy ha először beszappanozza, és milyen az, ha a habot az arcon készíti el. Külön figyelmet szentelt annak a kérdésnek, hogy a víz hőfoka milyen legyen. A borotvafenéssel egy egész hétig foglalkozott. Aztán járását figyelte meg, bal cipőjét másképpen taposta ki, mint a jobbat, az egyik sarok aránylag gyorsabban kopott. A testsúly hogyan oszlik meg, milyen nyomás, milyen súrlódás az, amit a talp első részének és a hátsó részének el kell viselni. Milyen lenne az eszményi cipő. Az eszményi cipővel csaknem egy hónapig foglalkozott, és úgy tűnt, a külső világban csak ideiglenesen és átmenetileg tartózkodik, a valódi világ a napló világa volt. A törvényszéket nem unta meg ugyan, de a pereket is elég közömbösen csinálta, azt mondták róla, Kankalin a részvétlen bíró, a tárgyalásra nem is figyel. Laura gyakran csodálkozott azon, hogy egész délutánokat és estéket a periratokkal tölt. Mintha nem is lenne férj és házasember, szólt megbántva. Kankalin egy pillanatig csodálkozott. Hogyan? Házasság? Hát házasság ez? A következő percben már ismét munkába mélyedt. Mostanában a zsebekkel foglalkozott. Abból a tapasztalati tényből indult ki, hogy ő empirikusan melyik zsebében mit hordott. Kabát belső bal a ceruza, a pápaszem, belső jobb a notesz. Mellényzsebekben az óra, a zsebkés, kis csonttokban a fogpiszkáló. Nadrágzsebben hátul a pénztárca, bal zsebben a kulcsok, jobb zsebben a zsebkendő. Vajon a helyzet megfelel-e az eszményi célszerűségnek? Hová kellene még zsebeket készíteni? Régebben frakkzsebet varrtak, vajon ez helyes volt-e? Ismét hetekre való munka. Naplóját nem hagyta otthon, nem mintha attól tartott volna, hogy Laura elolvassa, de úgy érezte, hogy Laurának ebből egyetlen sort sem szabad elolvasnia. Hivatali asztalának fiókjában tartotta, s mikor ezen gondolkozott, azonnal felfedezte a fiókok témáját. Milyen legyen az eszményi fiók? Aztán itt vannak az ételek. Kankalin közlékeny ember volt, sok volt benne a kedély, csaknem idilli hajlamokkal, szerette az otthonosan berendezett szobákat, a barátságosan terített asztalt, az egyszerű és meleg beszélgetéseket. Az ételek után az italokkal is foglalkozott, aztán a fehérneművel és az ággyal és az evőeszközökkel.”
( Hamvas Béla: Karnevál )
