Mivel új témát (magyaqrul topicot) nem nyithatok, itt mondom el, hogy mit gondolok én vagy gondolunk néhányan arról, hogy Bándy Kata miért nem kiáltozott segítségért. Azért mert pszichológus lévén jól ismerte a Hiányzó hős csapdáját. Ez a tétel pedig kimondja, hogy senki sem fog segíteni, ha többen vannak, akik hallják a segélykiáltást..
Van ezzel kapcsolatban jónéhány történetem, ami velem esett meg, de talán nem illik ezekkel előállnom. Inkább leírom azt az esetet, amivel egy középkorú hölgy keresett meg néhány éve.
Egy öreg néni, a hölgy édesanyja feküdt az autóbusz állomás közelében a Czirfusz utcán a járdán. Télen történt, erős fagy volt. Sorra érkeztek a buszok, a leszállók kikerülték a földön fekvő nénit. Végül elfogyott a tömeg. Jött két fiatalember. Azonnal mentőt hívtak, így szinte az utolsó pillanatban, mielőtt kihűlt volna, kórházba került a néni. Szívinfarktus miatt került a földre.
Bándy Kata, pszichológus lévén pontosan tudta, hogy segítségre nem számíthat. Csak magában bízhatott. Ami vigasztaló: lassan előkerülnek a bátor tanúk, akik büszkén mondhatják el a bíróság előtt, hogy mit láttak vagy hallottak, és mit gondoltak arról, hogy ez így van rendjén. De lehet, hogy eszükbe jut, hogy egy ember életét megmenthették volna a telefon felemelésével.
Mivel minden mindennel összefügg, úgy kerül e bejegyzésem a városvédő témába. Új témát (magyarul topicot) nem nyithatok, viszont a környezetvédelem, jelen esetben az, hogy ne kerüljön mindenféle kártékony mosószer a csatornába, városvédő ügy is.
Valami félreértés folytán, nyilván azt hitték, hogy mosószergyártó szakember vagyok, meghívtak mosószer tesztelésre. Ebédet, ajándékot kapok, mosószert is, amit aztán itthon tesztelhetek. A tisztesség viszont megmondatja velem az igazat. Ha élek a meghívással, akkor tulajdonképpen visszaélek a meghívó cég jóindulatával.
Engem ugyanis nem engednek a mosógép közelébe sem, nehogy a drága masinát szétrontsam. Tele van mindenféle kapcsolóval, ráadásul még az sem mindegy, hogy melyik irányba tekerem. Ráadásul hol pirosan, hol zölden világít. Csak a közlekedési lámpa hasonló jelzését tudom értelmezni.
Ha mégis meg akarnak jutalmazni, úgy telefonon jelezhetik. Az ebédre azonban nem tartok igényt, ne is hozzanak. A 9 óra nekem - egézségi állapotom miatt - korai időpont ebédelésre, a 15 óra 30 perc viszont késő.
Formabontó módon azt a merőben szokatlan címet adtam, amiről a bejegyzésem szól.
Ezrével lehet az interneten a tárggyal foglalkozó szakcikket találni. Nem szaporítom a számukat. Lehet drága etető házikó, mindenféle kisebb-nagyobb készség, de lehet egyszerűen és olcsón megoldani az etetést.
Nálunk százával gyönyörködhetünk az énekes madárkákban. Az aranyesőbokor ágaira madárgolyxókat függesztettünk. Két műanyag tálba - ugyancsak a bokor ágaira kötve - fekete napraforgómagot tettünk.
A golyócska darabja 55 Ft, egy kiló napraforgómag, attól függően, hogy tisztított-e vagy tisztítatlan, 160 illetve 180 Ft. Tehát nem kell nagy költségekbe verni magunkat.
Azért fontos az etetés, mert a fagyott földön vagy a hó alatt a madárkák nem találnak eledelt. Ha van szalonnabőrke, azt is szívesen csipegetik. Kenyeret ne tegyünk ki, mert egyes vélemények szerint ártalmas, megsavanyodik a madarfak gyomrában. Énnek ellenkezőjét is olvastam már, de mi az előbbit fogadtuk meg, tehát kenyeret nem teszünk ki.
Cicák bőven vannak, de nem zavarják a madárkákat, mivel okos jószágok, és rájöttek, hogy a bokor ágain ügysem tudják elkapni őket. Nem is kísérleteznek. Ha nem nagyon mozgunk, akkor közelről is figyelhetjük a madárkákat.
Az egész világ sajtóját bejárta az Újdelhiben meggyilkolt fiatal lány esete. Talán megmaradt volna az élete, ha egyetlen gépkocsivezető megállt volnqa, hogy segítséget nyújtson. és kórházba vitte volna.
Közömbösségük a "hiányzó hős csapdájának" tipikus esete. A szociológiai törvényszerűségnek óriási irodalma van. Jómagam is leírtam néhány velem történt esetet. (De ezeket nyilvánvalóan nem számítom szerénytelenül a tudományos irodalomhoz.)
Felmerül a kérdés, hogy miért emlegetem éppen most, a várható nagy hideg beköszöntével azt a történetet, melyet néhány évvel ezelőtt egy középkorú asszonytól hallottam.
A bajai buszpályaudvar közelében, a Czirfusz utcában a dermesztő téli hidegben egy idős asszony feküdt a járdán, az ő édesanyja. Egyszerre több busz érkezett be, a leszállók gondosan kikerülték a földön fekvő öreg nénit. - Jól beszeszelt a nyanya - gondolták vagy inkább akarták hinni. Ahogy a tömeg elvonult, a néni szerencséjére két fiatalember érkezett. Mentőt hívtak, és még időben. Az idős néni, aki szívinfarktust kapott, a kihülés előtt állt.
Lenne sok történetem a hiányzó hős csapdájával kapcsolatban. Most viszont azt kérem embertársaimtól, hogy bármi okból fekszik is valaki a földön, a kihűléstől mindenképpen meg kell menteni! A többit majd a mentő munkatársai és az orvosok elintézik. És higgyék el, nem fognak haragudni ránk!
Szíves figyelmükbe ajánlom a holnap, nov. 17-én, szombaton 10 óra 40-kor a határon túli együttmúködés keretében a Bácskai Kultúrpalotában kezdődő konferenciát, melyet a Bajai Hajómalom Egyesület szervezett, és amelyen részt vesznek Gombos település küldöttei is.
Palik Vera egyesületi elnök megnyitója után a Szent László AMI Lukin László Általános Iskolájának táncosai adnak műsort.
Ezt követi Fábik Zoltán Hajómalmoktól a vízi városig c. előadása. A kérdések és hozzászólások után 12 órakor, 20 perces időtartamban dr. Fábián Borbála PhD tart előadást A bajai hajómalmok a 19. század végén címmel.
Javasolom, hogy a Mészáros Lázár szülőháza helyén épült ház falán levő emléktábla feliratának betűit aranyozzák be. (Az Aradi-emlékmű mellett van a tábla.)
A régi ház falán Miskolczy Ferenc táblája volt. Úgy vélték, hogy az új épület készítésekor a tábla elveszett, így Bartos Endrét kérték fel új plakett megalkotására. (Később kiderült, hogy az eredeti tábla a múzeumban megvan.) Az új tábla alkotójának említettem annak idején, hogy a feliratot nem látni, de a művészt úgy tájékoztatta valaki, hogy a bevésett betűk idővel patinát nyernek, és úgy lesznek láthatóak. A patinásodás azonban a mai napig sem történt meg. Ezért javasolom a felirat betűinek bearanyozását.
Több alkalommal szóvá tettem már, egy mai hír, egy kiskunhalasi Jézus-szobor rongálás arra indít, hogy ismét javasoljam:
A barátok temploma déli oldalán álló Mater dolorosát be kell vinni a templomba, és helyére egy másolatot állítani. Baja legrégibb szobráról van szó, mely 1728 körül készülhetett, és 1747-ben kerülhetett a Kálvária-szoborcsoportból a barátok templomához.
Szinte nincs nap, hogy temető vagy szobor-rongálásról hírt ne kapnánk. (Az ok lehet a vandalizmustól az ideológiáig sok minden.)
A Mater dolorosa esetében bármelyiket meg kell előzni! (A Rókus tenetőkápolnából ellopott két puttó máig nem került elő.)
Szeretném kiegészíteni tegnapi bejegyzésemet. Teszek még egy kísérletet, miután a gép már kétszer kitörölte a kiegészítést.
Hogy miért szorgalmaztam, hogy Kazinczy Lajosról is készüljön plakett? Nevezték a 14. aradi vértanünak Kazinczy Ferenc nyolcadik, legkisebb gyermekét. A világosi fegyverletétel után orosz parlamenterek is rábeszélték, hogy tegye le a fegyvert
Íme egy történet a már idézett, 1873-as albumból. Kazinczy lovát meg akarta vásárolni egy orosz tiszt, miután Kazinczy a lóval átugratott egy szekéren. Az orosz őrnagy150 aranyat ígért érte. Kazinczy egyszerűen odaajándékozta lovát a tisztnek. (Kazinczy olyan szegény volt, hogy még egy fillérje sem volt.)
A hála nem maradt el. A többi tiszttel együtt Aradra, Haynauhoz szállíttatták, erős fedezet mellett. Másnap már kegyelmet kapott volna, ezért - hóhér sem votl már Aradon, - a vár sáncárkában sietve agyonlőtték. 1849. október 25-én, 29. születésnapja után 5 nappal.
Holnap, október 6-án 16 órakor rójuk le kegyeletünket az Aradi emlékműnél. Ha egyszer módom lesz, leírom keletkezésének történetét. Hogy miért 15 plakett van rajta, annak az a magyarázata, hogy amikor felmerült a plakettek készítésének gondolata, kértem Bartos Endre festőművészt, hogy Batthyány Lajosról (a róla elnevezett gimnáziumba jártam) és Kazinczy Lajosról (29 esztendősen áldozta életét) is készítsen plakettet az Aradon 6-án kivégzett vértanúk mellett. (A bajai volt az első emlékmű a rendszerváltozás után:)
Később a város átvállalta az emlékmű felállítását, és megbízta Vadász Györgyöt a tervezéssel. A félbe vágott fatörzs önmagáért beszél. A magaslatra felzarándokolunk, és fejet hajtunk, hogy a plaketteket megszemlélhessük. A plakettek köriratán a neveknél részben az 1873-ban megjelent "Az 1848- és 1849-diki magyar szabadságharc kitünőbb vétanúinak emlékkünyve. c. díszalbumra támaszkodtunk. (A "kitünőbb" nem a mai értelmében értendő.)
Az emlékművön eredetileg középen volt középen egy kehely, melyet néhányszor pótoltak. A Palágyi versből egyre több betű hiányzik. Az a jóslatom, hogy az emlékműre kegyelettelenül rá fognak ülni, nem vált be. Egy alkalommal tapasztaltam húsz év alatt, de akkor tettlegességre végül nem került sor.
Most érkeztem Kecsekmétről a Megyei Levéltári Napról, Hornyik János, Kecskemét történészének emlékkonferenciájáról. Soraidnak nagyon megörültem. a fotónak is nagyon örülnék. Én még nem jutottam el odáig, hogy az internetre képet tudjak feltenni.
Ígéretemhez híven a vasúti felüljáró kerékpár rámpájával kapcsoaltban az első fejleményről már beszámolhatok. A MÁV Pályavasúti Üzletág Szegedi Pályavasúti Területi Központja kérelmemre arról értesített, hogy a bajai gylogfelüljáró fejlesztését nem tervezték, mivel nem szolgál MÁV érdekeket, hanem a városrészek összekötését. Ennek ellenére kérésemet figyelembe véve, megvizsgálják a rámpák építésének lehetőségét, és számomra kedvező döntés esetén tájékoztatnak.
A probléma megoldásának másik módja, amint a válaszlevélben szerepel, hogy a felüljárót a Bajai Polgármesteri Hivatal tulajdonba átveszi, és ekkor a MÁV Zrt. mint vasútüzemeltető jelenik meg, és várhatóan támogatja a fejlesztést.
A fentiek alapján reménykedem a megoldásban, hiszen felüljáró kerékpáros rámpa megépítésének támogatásáért fordultam Fercsák Róbert alpolgármesterhez, önkormányzati képviselőnkhöz, aki ígéretet tett, hogy az ügyet támogatja.
Jómagam is rájöttem, hogy a felüljáró kerékpárfeljárójának létrehozásáért nem elegendő az interneten előterjesztett javaslat. Részben nem tekinthető hivatalos megkeresésnek, részben talán nem is jut az illetékesek tudomására.
Most komoly reményekkel nézek az elkövetkezendő időszakra. Írtam a MÁV illetékes szegedi igazgatóságának és kértem Katonaváros önkormányzati képviselőjének támogató közbenjárását.
Már tettem rá javaslatot, és kértem az illetékeseket, - nem tudom, hogy a felüljáró kinek a tulajdona, de gondolom a MÁV-é - hogy készítsenek a kerékpárok könnyebb fel- és lejuttatásához egy vályúszerű feljárót. Ilyet már több helyen is láttam felül-, illetve aluljárókban.
Annak idején tréfásan megvádoltak, hogy a lakótelepről a kerékpárutat magamnak készíttettem. Valóban évekig szorgalmaztam a kerékpárutat, de azt hiszem, nem miattam, hanem a városrész lakóinak közös akaratából készült.
Most sem csak magamért szólok, - persze nekem is jó lenne, hiszen sokszor kelek át a felüljárón, úgy, hogy az olcalsó sínen tolom fel a kerékpárt, hanem sok más embertársamért, a kicsikért és az idősebbekért, akik, mint a fiatalok, nem tudják már felkapni, és úgy felvinni a biciklijüket.
Javaslom, hogy érdeklődjenek a Magyar Zsidó Levéltárban. Mivel az a Móra Ferenc utcai épület épület a háború előtt valamilyen zsidó intézmény volt. (Ha jól emlékszem van egy emléktábla a falán). A levéltár címe:
Sajnos hiába néztem át a meglévő régi fotóimat, nem találtam egyet sem, ami ezt az épületet ábrázolná.
remélem, hogy u.arra gondolunk - ez az, amelyik a kórházon túl van, a Kálvária felé és ahová a háború után a kórház egy részlege is át volt költöztetve? (Nem a Diera ház.)
Aprócska témám nem tartozik ide vagy ha igen, nagyon áttételesen. Nekem egy jó napot szerzett az eset.
A szentistváni kispostán fizettem be csekkeket, majd félreállva rendezgettem a befizetett csekkeket és a visszakapott pénzt. Egy fiatalember megkérdezte, hogy nem én ejtettem-e le a lábam előtt levő papípénzt. - Lehet, mindjárt megnézem. Feltettem a szemüvegemet és látom, hogy egy húszezres van a kezében. - Ez biztos, hogy nem az enyém - válaszoltam. A fiatalember a pénztároshoz vitte a talált pénzt, melynek a gazdája egy perc múlva megérkezett, és köszönetet mondott a fiatalembernek.
A fiatalember magatartását értékelve bizonyára megértik, hogy miért volt egész nap jó kedvem.
Úgy érzem, némi magyarázattal tartozom, hogy miért keresem a szociális otthon - ma a Református Egyesített Szociális Intézmény része - régi fényképét. Felújítását tervezik, mégpedig az átépítéskor lecsupaszított épületet régi díszeivel állítanák helyre.
Nagyon sokat emel egy ilyen helyreállítás a városképen. Hasonlítsák csak össze a zeneiskola régi, Táncsics u. 8. szám alatti épületét - szerencsétlen átépítése Bajára kerülésem előtt történ -, a mai zeneiskola Dózsa György u. 18. alatti, műemléki szempontból példamutató helyreállításával. Némi részem volt benne.) Major Máté bajai származású építészet-történész szerint Baja legszebb műemléke.
Sok mindent meg lehetett volna óvni, ha a Bajai Honpolgárt - melyet alapító szerkesztőként városvédő folyóiratnak szántam -, nemtelen puccsal nem ragadják ki a kezemből. (Közreműködésemre azóta sem tartottak igényt.) Szerencsére vannak városukat szerető emberek, aki szót emelnek a jó ügyért, a városkép hangulatának megőrzéséért. Ezért lenne szükségünk a szociális otthon régi fényképére.
Szükség lenne a bajai Móra Ferenc utcai Szociális Otthonnak a felújítás vagy átépítés előtti régi fotójára vagy képeslap ábrázolására. Kérem, ha valaki tud ebben segíteni, tegye fel ide a fotót vagy a képeslapot.
Örömmel jelzem, hogy ma reggel visszatértek a nálunk kosztoló madárkák. Rögtön elmentem, hogy jóllehet még volt valamennyi kitéve, űjabb eleséget vásároljak. A boltban az eladó, aki jól ért a madarakhoz, hasonló jelenséget tapasztalt. Madarai néhány napra eltűntek, de most visszatértek. Okát nem tudta adni, de szerintem az a fő, hogy megvannak. Lehet, hogy a nagy hideget valami védettebb helyen vészelték át.
A traktorral meg a lakosokkal nincs is különösebb gond, csak sokan beérik a kistraktor túrásával és egyébként magasról tesznek a hólapátolásra. Sorolhatnám a nagysorompótól kezdve a tantóképzővel szembeni új épületcsoporton át a sok butikot, ahol talán harmadnapra ímmel-ámmal kicsit megvakarták a járdát. Vagy leginkább annyit se. Na, azok harci övezetek maradnak, amíg ki nem süt a Nap.
(ugye milyen finoman ügyeltem rá, hogy ne nevezzem őket utolsó trógeroknak?)
Meg persze jópár belvárosi naccsága se kapkodott a lapát után.
Általában úgy tűnik, hogy csak az elégedetlenség, morgolódás, kárpálódás kap hangot az internetes bejegyzésekben.
Nem vagyok fizetett ügynöke az illetékes vállalatnak, nem is tudom, hogy melyik az, de meg kell mondanom, hogy elismerés illeti minden dolgozóját. Láttam, hogy előttünk, egy kis katonavárosi mellékutcában a nagy hóesés napján kétszer is elment a hóekével felszerelt traktor. A bajai utak járhatóak, gépjárművel is és gyalog is, jóllehet a szokatlan hóesésés és hideg okoz némi nehézséget. (Az én életemben egyébként többször volt ilyen nagy tél.)
Elismerés illeti a lakosokat is. A házak előtt szorgosan takarítják a járdákat. Aki nem képes megtenni, életkora vagy fizikai állapota miatt, mindig akad egy-egy jó szomszéd. Nem szeretném azt a látszatot kelteni, mintha úgy gondolnám, hogy "fogjuk meg és vigyétek!". Jómagam is megragadom a hólapát nyelét, ami nemcsak kötelességem, hanem a terstmozgás még jót is tesz.
Hozzáértő Leveleztársaim válaszát kérem a következőkre:
A tél beköszöntével minden évben megkezdjük a madarak etetését. Így történt ez idén is, és egész nap gyönyörködhettünk a sok kis kosztosokban. Most, hogy leesett a hó, két napja egyetlen madárka sem jött reggelizni, de későbbi sem. Aggódunk, hogy mi történhetett velük. Csak nem fagytak meg?
Csak most jutott időm, hogy belenézzek a fórumba. Szeretném buzdítani a Bajával foglalkozó témák beíróit. Bevallom az utóbbi időben való részvétlenség miatt kissé elkedvenedtem.
Kérdésed által ismét kedvet kaptam. Holnap és csütörtökön előadást tartok. Témaköre talán figyelmet kelthet. Ugyanis megjelent a kétszáz éve alapított Bajai Református Egyházközségről szóló könyv, melyben a történeti részt írtam, és Kővágó József Bajai utcanevek c. könyve, melyet én lektoráltam. (Hozzá kell tennem, hogy mindkettőt nagy kedvvel és élvezettel.) És most jelent meg a múzeumi szaklap, a Múzeumőr új száma, melyben Bárdos Ferenc születésének 100. évfordulójáról emlékeztem meg. Azonkívül a héten három egymást követő napon volt egy-egy konferencia, és néhány kiállítás, melyek a Petőfi Népébe adtak számomra feladatot, és 20 éves lett az Ad Libitum. (Tegnap volt a jubileumi koncertjük.)
Az előbbiekben csak magyarázni szeretném a bizonyítványomat, hogy miért nem válaszoltam. (Persze egy kis értesítést is elrejtettem a történésekről Kedves Olvasótársaimnak.) Ami a Székesfehérvár bajai balesetét illeti, annak idején hallottam ugyan róla, de 6 hónappal később kerültem Bajára. Később pedig mint két évig vízügyi dolgozó került róla szó akkori munkahelyemen.)
Amit ígérek Neked: amint lélegzethez jutok, megnézem a könyvtárban a Petőfi Népe 1967-es májusi számait. Ott bizonyára lesz róla híradás. És érdeklődöm róla idős vízügyes barátaimnál.
