Iseói-tó, május 12-15.
Mérhetetlenül régen jártunk már rendesen Olaszországban (tavaly volt bergamói ottalvós átszállás Spanyolország felé, de azt nem számíthatjuk ide), úgyhogy eljött az idő, gyorsan és olcsón kellett valami!
Az Iseói-tó nem bizonyult rossz választásnak, mert egyrészt 6 304 Ft-ért sikerült repülőjegyet szerezni (igen, oda-vissza, és igen, illetékkel együtt), másrészt a 11.55-ös debreceni indulás mellett még délután 4 óra sem volt, már Loverében, a tó északi részén fotózgattunk.
A buszjegy a Bergamo – Lovere vonalra 4,80-ba került, automatából vettük. Az útidő kicsivel több, mint 1 óra. A busz majdnem onnan indul, ahol a reptéri busz letesz.
A loverei szállás (Casa Vacanze da Graziella) kellemes meglepetés, a főtértől kb. 20 méterre áll, és ezen az útszakaszon még egy remek cukrászda is található.
Bóklásztunk, nézelődtünk, átadtuk magunkat kiemelt utazási célunknak, a lázas semmittevésnek. A Piazza Vittorio Emanuelé-n megszólított bennünket egy fiatal nő, hogy nem akarunk-e felmenni a toronyba. Persze, akartunk, ilyen szíves invitálásra mindenképp, és még belépő sincs.
Utána csaptunk egy kört a tó végéhez, aztán vissza, majd el a másik irányba, a Porto Turistico-ba, ami egy szép kis kikötő, mellette egy zsúfolt, zajos, kaotikus étterem, ahova be is tértünk, hiszen többek között ezért is jöttünk, hallgatni az imádni való zsizsgésüket.
Másnap reggel 10-kor indult a tavat átszelő hajó, mi Monte Isoláig utaztunk. Az oda-vissza hajójegy 9 euróba kerül, és ha jól értelmeztem, ebben van egy 1 eurós szigetbelépési díj is. Tömeg nem volt, négyen utaztunk fent, aztán amikor lemenekültünk a hideg elől, ott felfedeztünk még két utast. A szigetnek 4 kikötője van, a visszaútnál észnél kell lenni, hogy honnan is indul majd a hajó.
A szigetet teljesen körbe lehet sétálni, 9 km.
Mi egy fél kört mentünk, a bal felső saroktól a jobb alsóig. Autók elvileg nem járnak a szigeten, azért néhányat láttunk, cserébe viszont rengeteg motoros, alig győztünk előlük húzódni az úton. Útba esett a templom, és mivel épp vége lett a vasárnap délelőtti szertartásnak, volt szerencsénk végignézni, hogy próbál kb. 50 olasz beférni egy nagyjából tízszemélyes kisbuszba, illetve a motorral érkező fejkendős, tüllszoknyás, négylábú hívek hogy pattannak fel sofőrjük mögé.
Kis kitérővel megnézhettük volna még a várat, de akkor már esett rendesen, úgyhogy haladtunk tovább. Valamivel 4 után értünk vissza Loverébe, még lett volna időnk a Tadini szépművészeti múzeum meglátogatására, de a 7 eurós belépőt magasnak találtuk, ezért a délutánt Aperol-ivásba fojtottuk. Ahogy egyre jobban esett, és hűlt le a levegő, egyre jobban élveztük a jeges italt, viszont a kedves kiszolgálónők fizetéskor elnézést kértek a vacak idő miatt. Áttelepültünk az előző nap már kiszemelt L' Aragosta Di Arcaini étterembe (szemben a toronnyal), ahol ettünk sügéres tésztát és puliszkát gombaraguval, nagyon finom volt!
Másnap arra ébredtünk, hogy esik, ezért gyors újratervezés, és a késő délutánra tervezett visszautat korábbra hoztuk, irány Bergamo! Délre ott voltunk, és szerencsére nem esett. A funiculare-val felmentünk a hegyre, lófráltunk, aztán lefelé jövet megkerestük Donizetti szülőházát, nem messze tőle találtunk egy templomot, vele szemben egy széles lépcsősort, oda letelepedtünk, és a Wikipédia segítségével képbe helyeztük magunkat Donizettivel kapcsolatban. Aztán ittunk Aperolt, de megint hideg lett.
Az időjárással nem volt szerencsénk, eső nélkül még több mindent meg lehetett volna nézni a tó környékén, de hiányérzetünk így se maradt. Olaszországban jó lenni, még 2,5 nap is tökéletes felüdülést ad.