Legyen ez egy olyan topic, ahol nem az utazási és szállásfoglalási lehetőségek dominálnak, hanem azokról az élményekről, szépségekről, emlékekről írunk, amik arra készettek minket, hogy Olaszország elkötelezett rajongóivá legyünk. Legyen az a szép táj, a művészetek, a hegyre épült csodás kis városok, vagy Róma..., esetleg a finom fagyik vagy egy emlékezetes hangulat, szóval minden, amire ha visszaemlékezünk, akkor összeszorul a szívünk és nagyon vágyunk újra átélni a régi emlékeinket!
És legalább annyira szeretnénk ezt az érzést másokkal is megismertetni.
Az „Alpok” szó hallatán minden bizonnyal a hatalmas, erős sziklabástyák, a függőleges falak, a merészen égbeszökő tornyok jutnak eszünkbe. Mennyire mozdíthatatlannak, szilárdnak tűnnek e hegyek...
Mai cél, az újkori történelem legnagyobb vízügyi katasztrófájának helyszíne. A természet által, de emberi hiba folytán átformált szürreális táj, ma már nyugalmat sugároz, de az üszkös romok, elhagyott házak, ipari torzók, örök mementóként emlékeztetnek arra, hogy itt alig néhány éve még a halál volt az úr. Mivel a „gyilkos”, a világ akkori legnagyobb gátja, még ma is áll, egy körtúra keretében, amolyan katasztrófa turisták módjára, kerékpárral bejártuk a helyszínt, feltérképeztük, rekonstruáltuk az eseményeket.
Alpok-túránk talán leglátványosabb, de mindenképpen legmegdöbbentőbb túranapja következik filmes formában….
Útvonal: Ospitale di Cadore-Thermine-Longarone-Codisaccio-Diga del Vajont-Casso-Sentiero il Lago-Pineda-Lago di Vajont-Passo di San Osvaldo-San Martino-Erto-Val Zemola-Galeria del Vajont-Longarone
A Karni Alpokat a „Dolomitok „peremkerülete”-nek is szokták nevezni. Méltánytalanul, mert szinte minden téren felveszi a versenyt „nagy testvérével”. Lélegzetelállító helyek, fantasztikus útvonalak, és még sorolhatnám. A Piave-forrásvidéke nem szűkölködik látnivalókban, bár a panorámát nem adja ingyen a természet..
Mai nap dióhéjban...illetve nem dióhéjban, mert azt nem találtam a spájzban, csak így szavakban: „Rögtön egy lyukra futással kezdünk, majd a keleti Dolomitok leghosszabb alagútja, ráadásul kétszer, aztán a nap csúcspontjaként a Karni Alpok legszebb panorámaútja, mely sport szempontból is feladatnak bizonyul. Egy gyötrelmesen gyenge gasztro-kitérő után még két kanyon is befigyel, végül, de utolsó sorban, a szokásos sunnyogással egybekötött birtokháborítás is fokozza az izgalmakat.”
Újabb intenzív nap, különleges helyszínekkel a napfényes Itáliából,….
Ha Észak-Olaszország, akkor a legtöbb embernek a hegyek ugranak be elsőnek. Nem véletlenül, itt húzódnak az Olasz Alpok égbetörő gerincei. A felkapott Dolomitok és a nyugati óriások árnyékában, mondhatni, háttérbe szorulva, sok különleges, érdekes hely bújik meg, melyek, mind látványvilágukban, mind sport szempontból kihívásokat tartogatnak. Mai cél Olaszország egyik speciális abandoned átjárója, mely az állandó földcsuszamlások miatt 30 éve lezárt terület, amolyan senki földje.
Kalandoraink ismét a tilosban járnak...vajon sikerül-e a lehetetlen küldetés? A válasz, a most következő utifilmből kiderül… Jó szórakozást!.
Monte Paularo...e név senkinek nem mond semmit elsőre hallásra...valószínüleg másodikra sem. A gyengébbek a „monte”szóból már kikövetkeztethették, hogy egy hegyről van szó. De, nem is akármilyenről. A Karni Alpok ékköve, a valamikori vulkáni kráter kalderája ma már békésebb képét mutatja. de, még mindig igazi vad hegyi világ. Szokványostól eltérő látványvilága leírhatatlan, erre szokták azt mondani, „Ezt látni kell!”. Aki csípi az alpesi feelinget, fogékony a különleges helyszínek iránt, most a képernyő előtt a helye..
Tartalom: "Különleges nap, különleges helyszin".. Cél, egy rögtönzött sportfeladat. Az osztrák hadsereg által épített sziklába vájt első világháborús hadiút igazi panorámás kilátással kecsegtet, de vajon megkéri az árát? A lehetetlen helyeken kanyargó burkolatlan szerpentinezés túlélő túrává fajul vagy sétagalopp lesz, már egy jó kérdés, sőt az is, hogy vajon a semmi közepén, hol hajtják álomra fejüket kalandoraink…”
Az osztrák-olasz-szlovén hármas határon fekvő Karni-Alpok eléggé viharvert vidék. Kettős értelemben is igaz, a hosszú égbetörő sziklás gerinc szeszélyesen kiszámíthatatlan időjárás szempontból és a történelem viharai sem kerülték el. Ráadásul a közeli Dolomitok, Juliai Alpok és Karintia árnyékában megbúvó igazi hegyi világ a tömeg turizmus által szinte érintetlen üde színfolt Európa palettáján.Az itt készült kerékpáros útifilm újabb epizódja megtekintésre készen áll.
Tartalom: „Kalandoraink a „Halálút”-ként elhíresült első világháborús átjáró meghóditására készülnek. Hogy az említett viharok bekavarnak-e menet közben, a bónusz programként tervezett bunker-túra horror históriává fajul-e, valamint a magashegyi hütte gasztronómiai választéka hozza-e az elvárásokat, remélhetőleg kiderül a filmből.”
Az egykori Millenniumi vasútvonalra épített kerékpárút az egyik legizgalmasabb és legszebb európai útvonal. Bár a szinte már unalomig felkapott útvonalat mi is érintettük, a valódi cél nem ez volt. Az igazi kalandot egy látszólag nem létező „titkos átjáró” felfedezése jelentette. A helyszin, a Juliai Alpok olasz részén található Montasio csoport. A kiszemelt célpont nemcsak, hogy hozta a elvárt látványvilágot, de izgalmas fordulatokban is bővelkedett. Az eseményeket egy fergeteges bringás akciófilm keretében foglaltam össze...
A majdnem expedíciós túra első epizódját ajánlom a kedves nézők figyelmébe…
de jó, hogy előkerültél... Szerintem vélemény nem azt írta, hogy ezek a kedvencei, hanem hogy vidám lesz az ember, ha rájuk gondol. Én is imádtam Firenzét, de legutóbb - pedig évekkel ezelőtt volt - még februárban is elviselhetetlen volt a tömeg. Azt hiszem, én már nem mennék vissza.
Érdekes, hogy pont ezek a városok a kedvenceid. Én semmiképpen nem tudnám már Firenzének nem az első helyet adni, nem csak "tiszteletből", hanem tiszta szívvel. Már nagyon régen voltam Olaszországban, bár napi szinten foglalkozom vele itt a neten, de a szívem el van rabolva..., és a rabtartó biztos, hogy marad Firenze! Lehet, hogy ennek oka az is, hogy elmondhatom, sokat tudok róla, és úgy azért könnyebb szeretni. Nagy az irodalma, nagy a húzó ereje! Volt szerencsém sokmindent látni, de kizárt, hogy ha csak egy alkalmam lenne még az életemben utazni, hogy akkor az ne Firenze lenne! Még amíg írok róla az is örömöt okoz, mert bevillanak pillanatok...
Most voltunk 10 napra Bellaria-Igea Marina-ban. Könnyen megközelíthető Imola, San Marino. Imola egy koncert miatt lett emlékezetes. A Forma 1 pálya felé haladva a táj gyönyörű. A koncert helyszínén a termelők ingyen barackot adtak. (!!!) San Marino szintén egyszerű. Ha a 11-es parkolás parkolás akkor felvonó, ha a 6-os vagy 7-es akkor közel a vár mellett a hegytetőn. Kb 6-7 euro volt egy napra. Érdemes egy napot rá szánni! Megéri. Utaztunk vonattal Bologna-ba is. Onnan 2 óra oda 2 óra vissza volt az út. Fárasztó volt. Bologna-ba nem akartam kocsival menni. Most totál káosz a város. A tornyok is le vannak zárva. Aki esetleg ezen a 498 lépcsőn gondolkozik, az most tegye félre egy kis időre ezt a kalandot. Megnéztük még a miniatűr Italia kiállítást, és visszafelé megálltunk Triesztbe.
Velencébe nem mentem, pedig azt is beleterveztem a nyaralásba. Kellett volna még 2 nap. Így is erőltetett volt... :) Majd 1x valamikor az idén....
Ti is Nabuccot néztek? Netrebko lesz akkor is? Kíváncsi vagyok, neked hogy fog tetszeni. Ha van kedved, írj róla majd egy kicsit. Érezzétek nagyon jól magatokat, Verona nagyon jó hely és még lehet lépni a turistáktól :)
Tudom, hogy már nem divat, de mégis csak élményeink a topic címe, úgyhogy itt egy rövidke képes beszámoló Veronából. Meg az Arénából. Meg a Nabuccoról.
Üdv. Szeretnék egy gyors olasz nyaralást szervezni. Idén néhány napra augusztus 22-től 4 napra. Mennyire zsúfolt ilyenkor? Grado-t néztem ki. Volt már ott valaki?
Utána olvastam, mert már nem emlékeztem, és jól mondtam, nincs határ. Különböző egyezségek alapján, igaz hogy nem EU tagállam, de minden státusza megvan. A legnagyobb probléma, más is azt írja a parkolás. Nagyon sokáig lehet parkolóhelyet keresni, mert hiába brutál drága, a helybéliek előnyt élveznek! A másik amit írnak, hogy mivel nem EU a roaming díjak nagyon magasak. Erre nem emlékszem, pedig turistához méltatlanul, nagyon sok telefont kellett intéznem munka ügyben, és nem emlékszem, hogy földhöz vágott. De az igaz, hogy nem érdemes csak 1 napra menni, mert sokkal több a látnivaló, mint gondolnánk. A szállás nem vágott földhöz. Volt hogy a főtérre, volt hogy a völgyre, az országra nyílt a kilátás a Titánról. Gyönyörű volt. Hotel Joli.
Érdekes, mert többször voltunk, de úgy emlékszem, nincs is határ. Riminiből mentünk busszal mindig, mert a parkolás a szokásosnál is nagyobb probléma. Sosem állt meg a busz a határon. És lehet menni felvonóval is a Titán hegyre.
Köszi, nagyszerű összefoglaló. Teljesen egyetértek veled, Umbria remek hely, megkockáztatom, hogy bizonyos szempontból még Toszkánát is veri. Csak remélni tudom, hogy továbbra is elkerülik a turisták. https://hosszanexponalunk.blog.hu/2018/10/17/napsutotte_umbria
Sziasztok! Régi olvasója vagyok a fórumnak, korábban írtam is már élménybeszámolót, illetve kaptam is itt jó tanácsokat út előtt.
Egy hetet töltöttünk Umbriában június végén. 2013-ban jártam Toszkánában és már akkor megfogalmazódott bennem, hogy milyen jó lenne Umbriát is bebarangolni. Idén került rá sor.
út: Budapestről indulva, két 20 perces megállót beiktatva mintegy 12 óra volt az út. Mivel hajnalban indultunk elkerültük a balatoni forgalmat, egyedül Bologna környékén álltunk dugóban olyan 40 percet veszítve. (visszafelé szintén itt, szintén kb ennyit álltunk dugóban)
időjárás: azt hittem júniussal még elkerülöm a nagy hőséget, de sajnos ugyanúgy felkúszott a hőmérő 40 fokig mint itthon
szállás: az agriturismo.it oldalon foglaltam szállást, ami egy falu fölött egy dombtetőn áll, konkrétan vagy 700 métert kellett még a betonútról letérve egy földúton megtenni, hogy elérjük. Az épületben 3 vagy 4 apartman volt kialakítva. Ottlétünkről mi voltunk az egyetlen vendégek. A hatalmas teraszról gyönyörű látvány a dimbes-dombos vidék felé, esténként őzikéket és a bokrok alatt a szentjánosbogarak táncát láttuk. A szálláshoz tartozott egy hatalmas medence is, ami nagyon jól jött a hőségben. Ez a szállás is fent van a bookingon is, de ugyanerre az időre szinte kétszer annyiért kínálta az apartmant, mint az agriturismo.it oldal, szóval érdemes közvetlenül a szállásnál érdeklődni az árak iránt. Maga a szállás Perugia közelében volt, ha Umbria bebarangolása a cél, akkor inkább Assisi környéke tűnik megfelelő lokációnak, onnan gyorsabban elérhetőek a látnivalók.
Látnivalók: rengeteg tüneményes, középkori kis falu, kisváros, számos építészeti remek található. De mi elsősorban a természetei szépségekért mentünk, ami szintén bőven akad. Kedvencem a hegyeket átszelő kis autóutak voltak, ahol nem tudtál nem tátott szájjal bámulni a tájra, és időnként megállni egy-egy borászatnál vagy kis poros falunál.
Marmora vízesés: 12 EUR/fő a belépő, amivel fentről és lentről is be lehet menni. A honlapon fent van, hogy mikor engedik a vizet, akkor érdemes meglátogatni. Egészen fantasztikus élmény, érdemes végig menni a túraútvonalakon, több helyen vízpárában sétálsz, ami a hőségben nagyon is jól esik.
Monti Sibillini: eszmletlen szépségű táj, mi csak az „elejét” néztük meg, ahol Castellucio található. Gyönyörű nagy völgyben fekszik egy kis dombocska tetején. A (talán) 2016-os földrengés mintegy 60 százalékát elpusztította, most javában zajlanak a felújítások, így a „belvárosi” részébe be sem lehet menni. De a táj körülötte gyönyörű. Május az ideális hónap megtekintésre, akkor a leglátványosabb a virágszínpompa. Számos túraútvonal található a környéken.
Valnerina-völgy: eszméletlen szépségű vidék, már az átautókázás is egy élmény. Számos települést érdemes itt felkeresni, mi Splotetot, Vallo di Nerát, Casciát és Norciát néztük meg.
Cascia: kisváros, leghíresebb látnivaló a Szent Rita bazilika.
Norcia: kedves kis város, szép belső piazzaval, amiből mi sajnos nem sokat láttunk, itt is zajlanak a földrengést követő felújítások, gyakorlatilag a „belváros” teljesen fel van állványozva.
Valle di Nera: tüneményes kis tip-top középkori falu fent egy hegy tetején. Autóval a falu „bejáratáig” lehet menni, ott ingyenes parkolási lehetőség van. Majd gyalog bebarangolni a kis utcácskákat. Nekem személy szerint egyik kedvencem volt. A parkoló mellett, kilátással a völgyre van az egyetlen beülős hely (legalábbis mi máshol nem láttunk), ahol finomságok mellett lehet még pislogni a látványra
Spoleto: ez az egyik legismertebb látnivaló, a vár maga impozáns (7,5 EUR/fő), de bent kiállítás látogatható, kevésbé vár jellegű. A Tornyos-hidat még érdemes megnézni, átsétálni rajta, egyedi látnivaló. Nekem ezek tetszettek itt a legjoban, de számos további látnivaló (dóm, bazilika, anfiteátrum) van még a városban.
Rasiglia: kedves kis falu, tele tavacskákkal, mini vízerőművekkel. Tényleg pici, de kellemes hangulata van
Spello: tüneményes kisváros, hangulatos utcácskákkal és nagyon sok virággal, még most is, amikor a „virágfesztiválnak” vége
Assisi: erről nem is írok, mindenki ismeri. Csodaszép és egyben érdekes.
Civita di Bagnoregio: tüneményes kis falu a szikla tetején, ahova egy gyaloghídon át lehet besétálni. (elég turistás sajnos). 5 EUR/fő a belépő a faluba, már-már skanzen jellege van. Itt volt talán a legtöbb turista, de érthető, egészen varázslatos a falu, a kilátás…
Orvieto: erről sem írnék sokat, ez is mindenki számára ismert, a bazilika elképesztő szépségű (8 EUR/fő a belépő), és a kút (6 EUR/fő) is egyedi látvány.
Gubbio: szintén magáért beszél, gyönyörű hely, a funivia (4 EUR egy út, ha oda-vissza veszed talán 6 EUR?) egyedi, érdemes kipróbálni. Fent lehet még kirándulgatni, és cc 20 perc alatt vissza is lehet sétálni a kisvárosba. Nagyon szerettük egész Gubbiót.
Montefalco: kedves kisváros (vagy inkább falu), a borászat „központja”.
Bavagna: igazi középkori kisváros. Hangulatában is. Mikor ott jártunk éppen középkori fesztivál volt (10 napos), teljesen berendezték a városkát középkorinak, szalmát szórtak az utcákra, voltak birkák, szamarak, egy-egy utcában a középkori mesterségeket mutatták be, amiket ki is lehetett próbálni. A helyiek középkori öltözékben mászkáltak.
Cantina Tini Vini: Assisi közelében található bioborászat, van külön borkóstoló terme, aminek a teraszáról nagyon szép a kilátás. A borok viszont nem voltak fergetegesek.
Cantina Madonna del Latte: Orvieto közelében borászat. Multinacionális (férj félig német, feleség litván) család első generációs borászata. Egy gyönyörű környezetben fekvő villát újítottak fel, ott lakik a család és ott van a borászat is. Kicsit „NER” hangulata volt, a borok finomak, de túlárazottak. (szerintem).
Cantina Scacciadiavoli: Montefalco közelében egy viszonylag nagy borászat. Ingyenesen körbevezetnek a pincében, egy 7-es kostóló 15 EUR-ba kerül.
Elég profi a szervezés, látszik, hogy nem most kezdték. Úgy fél órával korábban érkeztünk, vendégül láttak 1-1 pohár borral ingyen. A borok jók voltak és megfizethetőek.
Mi ezeket jártuk be, ezen túl még számtalan ismertebb, kevésbé ismert hely érdemes látogatásra a környéken. Számomra meglepően kevés turista volt Umbriában, remélem ez így is marad a jövőben is.
Hazafelé megálltunk megnézni San Marinot, na ott mér tobzódtak a turisták, de érdemes pár órát rászáni, ha valaki arra jár, az óváros a várakkal (amikben a kiállítások már tényleg várhangulatot idéznek) tüneményes és maga a parlament is érdekes, egy ilyen miniállam működése érdekes.
A szlovén autópálya 16 euro, az olasz Velencéig 14.5 euro. Másfél óra az út, országúton napszaktól függően 2-3 óra. Parkolás a Piazzale Román 5 órára 20, 10 órára 32 euro. Vagy kirakod a családod a Piazzale Román, visszamész a hídon, és 5-7 euróért leparkolsz a híd előtt, és busszal be a városba 1 megálló. A parkolókban árulnak buszjegyet, 1,5 euro.
