"A családi közösség, amely egymást támogatja, jelenleg Magyarországon a jelenlegi gazdasági helyzetben nagy segítséget nyújt mind a fiatalok életkezdéséhez mind az idősek ápolásának ellátásnak megoldásához. Napjainkban jelenleg ez az alapvető a családon belüli szolidaritásból eredeztethető erkölcsi kötelesség – szerencsére – még működik.
Ha az adóigazgatási eljárás ezt az életszerűséget nem veszi figyelembe, akkor a családi élet olyan hagyományaiba avatkozik bele az adóhatóság, amely a családon belüli elidegenedéshez, és azok széthullásához vezet majd, vagyis a társadalom alapjait támadja meg."
Csakhogy nem ez a dolgok rendje. Az a dolgok rendje hogy vannak a polgárok akik azért választanak képviselőket és politikai pártokat, hogy azok képviseljék az érdekeiket. Viszont az egyetlen polgárnak sem érdeke, hogy úgy álljon neki a saját vagyonvizsgálathoz, hogy egészen biztosan bukni fog rajta. Márpedig a bizonyítási kényszer megfordulása és a revizorok megállapításokhoz kötött negyedéves prémiuma nyilvánvalóan ezt eredményezte.
Hallottam egy alkalmazotti sorban tevékenykedő autószerelőről, aki eladta az örökségként szerzett ingatlanát csak azért, hogy konszolidált dolgokba fektesse. Ezek: az általuk lakott ház átépítése/felújítása saját magának és nejének egy-egy alsó közepes szgk. vásárlása és tárgyéven belül 3 nyaralás.
Sajnos elkövette azt a hibát hogy fenti célok eléréséhez egyösszegben vette fel bankszámlájáról az elértékesített ingatlanának ellenértékét ui. az egész ingatlanfelújítást, szgk-k vásárlását és nyaralásait megállapították neki mint adózatlan jövedelemből létrehozott jószágot. Indoklásként azt mondta neki a revizor, hogy szerinte a huszonmilliót elverte szerencsejátékon és ha ez nem így van akkor bizonyítsa be az ellenkezőjét. Folytassam?
Még ezt is mögértem, csakhogy hány ártatlan áldozata lesz a zadóhevatal ámokfutásának? De azér' láccik a fejlődés, az ÁVH a szabaccságától és a vagyonától is megfoszthatta a népet koholmányok alapján, a mi demokrácijánk már csak a vagyonát veheti el bárkinek bemondásra... Haladunk a korral...
(Azt meg csak egészen halkan teszem hozzá, hogy a rosszhiszeműség vélelmét alkotmányellenessé nyilvánította a taláros testülep, éppen a készpénzes ügyletek szankcijonálása míján...)
Már így is zárják ránk a rácsot 9/11-óta a különféle terrorellenes lózungokra hivatkozva, szinte bárkit a csupasz seggéig ellenőrizhetnek, ha éppen úgy teccik a 6óságoknak... Nekem végül is csak hasznot hozhat a zillesmi, hiszen kelendőbbek lesznek a trükkjeim - de ettől még naon nem teccik ez a folyamat...
Komolyan mondom, hogy egyetértek. De azt is, hogy a másik felem azt suttogja, hogy szépen egymásra talál a rosszhiszemű állampolgár a rosszhiszemű államával - és igazán őszintén csak azon vitázhatnak, hogy ki ütött előbb.
Nézd, ha a jövőre vonatkozna egy illesmi szabályozás, azt prüszkővve ugyan, de le lehet nyelni. Azonban itten egy lopakodó jellegű, ráadásul visszamenőleges hatályú joggyakorlat megteremtéséről van szó. Több éves, akár évtizedes ügyeket vehetnek elő, és a mai normáxerint kérixámon, mit lehet tenni? Ha valaki 10 éve kapott pénzet a szüleitől, és semmiféle pappéros nem született, ugyan hogyan bizonyíccsa a legális eredetét? De azt is megemlíthetem, hogy az elévülés kérdéséval mi van? Egy életen át kell őrizgetni a bizonylatokat, különben jön a végrehajtó? Még a gyilkosság is elévül idővel, de egy családi kőccsön soha?
... amíg csak el nem jut az áldozat arra az egyensúlyi pontra, ahol a procedúránál olcsóbb az, ha a nyilvános WC-ről is van egy bizonylata. Persze a bizonytalan talajon egyesek képesek lesznek a ló túloldalára átesni, és még az adótanácsadó fizetése helyett is csengetni, amit eddig nem, vagy bezárni, de ez uccse tart addig, hogy status quo legyen a neve.
"Az ártatlanság vélelmét talán hagyjuk ki a közigazgatási eljárásból..."
Én azé' forszéroznám egy kissé a dóggot, mer' több 10milliós szankcijók is befigyelhetnek, amit lényegében bemondásra alapíthat a zadóhevatal... Az a tény, hogy nem büntetőeljárásban szankcijonálnak, az még nem lehet elég ok a zártatlanság vélelmének a mellőzésére. Egy 20 milliós bírság például csak azér', mer' a póggár nem vótt hajlandó bankba tenni a pénzét mennyiben értékelhető jogállami aktusként - főleg, hogy semmillen előírás nincsen, ami erre kötelezné.
És akkó' felteszem a másik kérdést: kisebb településeken rencerint nincs is megfelelő banki struktúra, ezek a tájjellegű takaréxövetkezetek, meg ollanok amillenek, hova vigye a nép a pénzit? Aztán, miért tegye a zember bankba a zsét, ha a reálhozamok épp csak tartyák a zinflácijót, de többnyire esse így van. Szóval a gazdasági jellegű ügyletekben a zéleccerűség bunkósbottyát lengetni ritka nagy fasságra vall, mer' mindenki úgy járhat el, ahogy neki a legkedvezőbb, a zállamnak ebben a kérdésben kuss a neve - márha a jogállamot, alkotmányosságot, a demokráciját valamelyest is komolyan veszi.
Ez, kérlexépen, szimpla mezei diktatúra, annak a padlását és úgy söprik le, ahogy éppen a 6ósűgnak teccik...
Ez is egy szempont, ellenberger aztat ne felejecsd el, hogy ollan ellenfelekkel kerűssz szembe, akiknek a jövedelme azon múlik, hogy mennyi pénzet tunnak legombónni Rólad... A revizor, a zigasságügyi könyvszagértő, végrehajtó, közvetve még a bíró is, lévén minél magasabb összegű perértékről van szó, annál több illetéxedhető be... És akkó' még ottan van a saját ügyvéd nem csekély honoráriuma is... Pusztán azér', mer' a 6óság lényegében bemondásra bárkit lefoszthat...
Az ártatlanság vélelmét talán hagyjuk ki a közigazgatási eljárásból...
A bizonyítási kényszer pedig igen sajátos és korlátozott közig perekben.
Az életszerűség igenis szempont legyen egy közig döntésnél, mint ahogy a szempont a gazdasági életben is. A "párnacihában tartom a pénzt, mert nem bízok a bankokban", továbbá a "papagáj megette könyvelést" típusú álláspontok nem elfogadhatóak. Mint ahogy az életszerűtlenség kérdése sem parttalan. Annyiban igazad adok neked, hogy jó lenne, ha az Apeh előre közölné, hogy egyes ügyekben mit tart életszerűtlennek és azt következetesen alkalmazza (akár a kialakult bírói gyakorlat alapján, akár vállalva a pert).
Én értem és megértem a lankattcsomag felajánlásának okát, de Énke aszongya itt nekem, hogy kezd helyreállni az egyensúly a fegyverkezésben: sárkány ellen sárkányfű, bizonyíthatatlanság ellen életszerűtlenség. Lehet egymás szemibe köpni, illetve ez ellen tükörrel védekezni.
Az adozona.hu méltán feledhető szerzője... Ú'lláccik, nem jutott még el a tudatáig, a közigazgatási perek mibenléte - de ez egy dolog...
Ami érdekesebb, hogy az ártatlanság vélelme már csak a büntetőeljárásban érvényesül, más esetekben nem, hiszen a zeljárás alá vont póggárnak köll bizonyítania a zártatlanságát... Márpedig a szankcijók igen erősek, egy nagyobb összegű bírság, végrehajtás, sok esetben súlyosabb lehet, mint 1-2 év letöltendő sitt... És mindezt vélelemre alapozhattyák a hatóságok, a bizonyítási kényszer gyakorlatilag mexűnt...
Egy alig szadista revizor, ha éppen ezen múlik a negyedéves prémiuma, bárkit úgy ken a falhoz, hogy csak nyekken... és esély sincs velüxemben, mer' előveszik a zéleccerűtlenség bunkósbottyát...
Nno, Májdír Kartácsak, újabb adalék a szűnni nem akaró elmebajomhoz:Banki igazolás: miért csak ezt fogadja el az APEH?
„Nem életszerű, hogy ilyen nagy összeget ne valamelyik pénzintézetnél helyezzék el, különös tekintettel az 1990-es évek elején hatályban lévő igen magas betéti kamatokra” - mondta ki a Legfelsőbb Bíróság egy vagyongyarapodási vizsgálat ügyében folyó felülvizsgálati eljárásban. Eszerint, jogszabály ugyan nem mondja ki, így elvileg nem lenne kötelező bankban tartanunk a pénzt. De mivel az LB szerint életszerű, gyakorlatban nem fogadja el az APEH, ha máshol tartjuk a megtakarításainkat.
Noha az „életszerűség” megfoghatatlan ahhoz, hogy egy becslési eljárás alapja legyen és ahhoz is, hogy az adóhiányt így lehessen bizonyítani. Kétségtelen az is, hogy szabad bizonyítás elve ( polgári perrendtartás) ellenkezik az adóeljárási törvény legutóbbi módosításával, mely hitelt érdemlő bizonyíték címszó alatt banki igazolást is felsorolja. Ez az ellentmondás úgy lehetséges, hogy az egyik egy közigazgatási, a másik pedig egy polgári peres eljárásban meghatározott módszer. Az egyetlen probléma, hogy a polgári peres eljárás keretén belül vizsgálják felül az adóhatósági határozatot.
Nyilvánvaló hogy a bíróság nem mondhatja ki, csak meghatározott körben fogad el bizonyítékot. De azt azonban jogában áll megállapítani, hogy az állampolgárok életszerűen a bankban helyezik el az éppen nem használt pénzeszközeiket, s ha nem így történik, akkor az életszerűtlen és nem bizonyítható. Ezzel a megállapítással, kitűnő jogalapot szolgáltat az adóhatóság számára, hogy továbbra is következetesen csak banki igazolásokat fogadjon el egy pénzösszeg fedezetének igazolásánál. Ez kétségkívül előnyös az állam számára hiszen ellenőrizhetővé válik minden egyes ember vagyonmozgása, és előnyös a bankok számára hiszen akinek nem akaródzik az is előbb –utóbb bekényszerül.Régről fogva sivalkodok, hogy itten alattomban egy combos gazdasági diktatúra kezd kibontakozni, noha mind a bíróság, mind a zadóhevatal efféle gyakorlata messzemenően törvényellenes, de mit lehet tenni a Legfelsőbb Bírósággal szemben? Esetleg Strassbourg jöheccóba, ám az alatt a 4-5 év alatt amíg hoznak valamiféle ítéletet, pont meg is szíjja póggár, mint szódás a lovát, mer' végrehajtyák, elkárverezik a vagyonát - mint a szépemlékű Visinszkij féle jogrendben...
Mostan azt a nüancot nem is forszéroznám túlzottan, hogy a Pmt. 7. § (2) ab) pontja szerint, amék magyar állampóggárnak nincs lakcíme, voltaképp nem is nyithat banxámlát, tehát eleve esélye sem lenne egy nagyobb összeg eredetét hitelt érdemlően bizonyítani, hanem inkább az érdekel, vajon mit érthet a Tekintetes Bíróság az „ilyen nagy összeg” fogalma alatt? És millen alapon határozza meg?
Szóval, lyó lesz vigyázkodni, mer'ha a zadóhevatal alaxerű határozatban kimongya a zemberről, hogy ő szerintük ló, mire bebizonyíccsa, hogy mégsem, addigra meg is patkolják és felnyergelik...
Ú'hogy egy stadion lankatt faszt soron kívül ki köll utaljak a zilletékeseknek...
Oké, időt, holnap friss fejjel újból elolvasom, mert most még azt sem vagyok képes kimalmozni, hogy ki mit helyezett hatályon kívül és kinek a milyen keresete lett elutasítva.
Akkó' mostan lassan írom:Az adott ügyben – az LB szerint – nem sikerült a hitelt érdemlő bizonyítás: a tanúvallomások nem erősítették meg az ajándékozást, amelynek megtörténtét, a pénz átadását a felperes nem tudta kellően alátámasztani.
Én újfent és újfent elolvastam a cikket és esmég csak azt bírom kiérteni belőle, hogy a két tanúval alátámasztott ügyletet elfogadta a bíróság, csak mindösszesen azt tartotta életszerűtlennek, hogy kizárólag ez volt a gyarapodás forrása. A lehetőségek: vagy te, vagy én, vagy mind a ketten rosszul értelmeztük a szöveget. :-)
Másodlagos nyűgödet illetően annyit, hogy legalább mi ne vakítsuk egymást. Pontosan tudjuk mind a ketten, hogy az elmúlt majd' két évtizedben egészen pontosan az bújt ki az adófizetés alól, aki akart. És itt most nem arra gondolok, hogy élt a szokásos, elfogadott adóoptimalizálási lehetőségekkel. Azért azt nehéz bevenni, hogy Kovács János beltag a Fröccsöntött Örömök Bt.-t tizenöt éven keresztül vezetgette be a piacra, egy kurva forint hasznot el nem érve, és mindeközben a harmadik emeleti másfélszobás panelből kertvárosi házba avanzsált, a Trabant 601 Limited Editionját BMW-re cserélte, mindezeket nagyjából abból, hogy szombaton zárva tartott, mint a kóser viccben.
Az utolsó bekezdéssel teljesen egyet tudok érteni, ki az az elvetemült, aki az apjának/testvérének/gyermekének úgy ad kölcsönt, hogy előtte beterjeszti tudomásulvételre az ENSZ-hez? Desőt, az én biznicemben is akad vagy féltucat országos jó komám, akikkel évszázadok óta együtt nyomjuk az ipart és biza elő-előfordul, hogy pár millióval időnként kisegítjük egymást, pofára, mert a grafomániánkat máshol éljük ki. Ha demagóg akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy maholnap már a kölkök zsebpénzét is csak közjegyzői okirattal a kezemben, banki átutalással teljesíthetem. Nem jól van ez, de nagyon.
Nézd, Bölcs Solomon Kartácsam, legelőször is, nem az a bajom, hogyha egy tejjesen elmebreteg vicevállalkozó megbukik valami primitív trükkön - aki hülye, hajjon meg... Oda vagyon írva, hogy a felperes édesapja nyilatkozott az ajándékozásról, bár a per idejére má' jobblétre szenderűtt. A nyilatkozat ugye annyiban hibapont, hogy elmulasztották béjelenteni a zilletékhivatalnak, és leróni a zajándékozási illetéket. De eztet mostan haggyuk...
Nekem a zelsődleges porblemám, hogy a néhai atya, valamint a két tanú vallomását eccerűen figyelmen kívül hagyta a Tekintetes Bíróság. A per utóéletéről nem tudunk ugyan, de illen esetben a bíróságnak hivatalból feljelentést köllene tennie hamis tanúzás, valamint hamis tanúzásra rábírás míján... nix mérlegelés, hevatalból...
A másodlagos nyűgöm, mivel egy versenygazdaságban legitim cél a konkurrencija felnégyelése, miszlikbe aprítása, bekebelezése, így nem vitatható assem, hogy adott esetben több évig is veszteségesen műköggyék egy vállalkozás, mer' a hosszú távú célja a zellen ügyfélkörének, pijacának, beszállítóinak törvényes mexerzése, és a ző kiszorítása a versenyből, és ennek eszköze lehet például az, hogy tudatosan vállalja a veszteséget valaki.
Következésképp messzemenően elutasítom azt az automatikus hatósági vélelmet, hogy bittosan adócsaló, aki má' sokadik éve veszteséges.
További súlyos porblemám - ami végső soron a topicnyitó apropóját atta -, vajon a pénzmozgást mi mással lehetne bizonyítani, minthogy nyilatkozik aki atta, nyilatkozik, aki kapta - és még ketten tanusíttyák is, bár utóbbiakra semmi szükség családon belül. Miért köllene családon belül banki, közjegyzői szóggátatásokat igénybevenni?
Az nem tuggyuk, hogy miért tekinti éleccerűtlennek hogy az atya segíti a fiát Én is elolvastam a kiboldolt részt, meg az aláhúzottat is, de nehezen tudnám levonni belőle a fenti következtetést. Inkább valami olyasmit értek ki belőle, hogy a bíróság azt tekinti életszerűtlennek, miszerint csak és kizárólag a kedves papától kapott milliók alapozták meg a havajt. Ami, valljuk be, ha teszem azt valaki tizenévig vállalkozó, akkor tényleg felvet némi életszerűtlenséget. Ha bíró lennék, tán még én is megkérdezném a cselovektől, hogy mafaszért űzi annyi éven át azt a biznyákot, ha ennyire veszteséges...
Májdír Kartácsak, mint az alábbi eset is mutassa, mán a Tekintetes Legfelsőbb Bíróság is osztya azt a nézetet, hogy egy családon belüli nagyobb összegű pénzmozgások éleccerűtlenek, de ez még haggyán, az apa és két tanú vallomása sem elég a bizonyításhoz.A vagyongyarapodás forrásaként megjelölt hozzátartozói juttatást az adózónak hitelt érdemlően kell igazolnia – szögezte le a Legfelsőbb Bíróság (LB) a következő perben.
[...]
A felperes édesapja – akit a perben már nem hallgathattak meg, mert elhunyt – az adóigazgatási eljárásban két alkalommal is nyilatkozott az ajándékozásról. Vallomását a bíróság előtt tanúk támasztották alá. A bíróság ugyanakkor életszerűtlennek tekintette, hogy kizárólag az atyai segítség lett volna a vagyongyarapodás forrása. A pénzadományok keveredtek a felperes vállalkozási jövedelmével. A tisztázás érdekében új eljárásra kötelezte az adóhatóságot, amely az LB-hez fordult felülvizsgálatért.
[...]
Az adott ügyben – az LB szerint – nem sikerült a hitelt érdemlő bizonyítás: a tanúvallomások nem erősítették meg az ajándékozást, amelynek megtörténtét, a pénz átadását a felperes nem tudta kellően alátámasztani. [vg.hu]A konkrét esettől tekincsünk el, nem ösmerjük a körülményeket, ráadásul cikk is meglehetősen pongyola, viszont a Tekintetes Bíróság érvelése ölég hajmeresztő. Az nem tuggyuk, hogy miért tekinti éleccerűtlennek hogy az atya segíti a fiát, de amit végképp nem értek, az a tanúvalommások negligálása.
Ennél húzósabb esetekben akár egyetlen tanú vallomása alapján súlyos évekkel mázsálnak meg embereket, akár úgy is, hogy más bizonyíték nem áll rendelkezésre. Tömören összefoglalva, az a helyzet, hogy a zadóhevatal bármit mondhat, a bíróság meg előveheti az életszerűtlenség bunkósbottyát. Lyó lesz vigyázkonni, mer' ez a fajta eljárás alig különbözik a padlássöpréstől...
Viszont a legkínosabb mondat a cikkben ez: "Ha bármilyen kétely merül fel a bizonyítottság kapcsán, azt nem lehet az adózó előnyére értékelni." Egyelőre azér' nem anyázok vadul, mer' nem tunni, hogy ez az ójságíró saját agyszüleménye, vagy a Tekintetes Bíróságé...
Én mindaddig egyet is értek a titkosításokkal, amig a köz céljai mentén titkosszolgálati/honvédelmi/belügyminisztériumi feladatok finanszírozási hátterét ill. a hozzájuk tartozó egyéb feladatokat és beszámolókat valamint elszámolásokat takargatjuk. Viszont ha nem ilyen a téma akkor az a közt mindenképpen nyilvánosság előtt érinti így fogalmaim szerint egy síma megbeszélés és vagy gazdasági, stb. információ/adat mindenképpen nyilvános kell hogy legyen.
Nem mindegy? Igy is úgy is leírhatatlan magyarul. :)))
Na majd figyeld mennyire nem fognak előkerülni onnan se az elsíbolt autópálya és 4-es metró milliárdok! Elvégre a szerzett információk adótitkok és van egy tippem hogy kik fogják először átnézni a kapott file-okat és hogy kb. hány rekord fog majd azokból hiányozni mire az APEH arra illetékes vizsgálati osztályaira kerülnek.
Sokan a'sziszik, hogy nekik is sikerál, ami nehány nagymenőnek: lehúznak pár évet a hevatalnál - összeszednek némi kapcsolatot -, oszt' elmennek könyvelőnek... és elintéznek ezt-azt némi baksis fejében... A zeccségsugarú kundcsaft szemében komoly ajállólevél, ha volt APEH-os a könyvelője...
Arra leszek kíváncsi hogy gyurcsány liechteinsteini számlájának mmozgásai is nyilvánosságra fognak-e kerülni v. ismét 80 évre titkosítunk valamit államérdekre való hivatkozással.
Ráharapott az APEH a német adócsalásra Dr. Gergely Zsófia2008. 02. 28., 18:02Utolsó módosítás: 2008. 02. 28., 19:03 eszközök:
Kis hezitálás után az APEH csütörtök délután megkereste a német adóhatóságot az adóelkerülés érdekében liechtensteini bankokba mentett vagyonok ügyében - tudta meg az [origo]. A magyar hatóságok alapvetően arra kíváncsiak, valóban megkaphatja-e Magyarország is azt a német titkosszolgálat által megszerzett listát, amelyből kiderül, világszerte kik utalták a liechtensteini adóparadicsomba pénzüket azért, hogy megússzák saját országukban érvényes fizetési kötelezettségeiket. Egyelőre nem tudni, van-e bármilyen magyar érintettje a világméretűvé dagadó adócsalási ügynek, de a hatóságok szerint erről mindenképpen értesítést fog kapni a magyar APEH, így fizetni biztosan nem fogunk az adatokért.
