......mert, ha Radnótit olvasok.............elkezd hangosan zokogni a lelkem..........., de.....a következő pillanatban.... beragyogja a kék ég ......és milliárdnyi virág nyílik benne...........
Fokozom: ugyanott, ugyanakkor. Seggel a postahivatalnak, srévizavé a Parlamenttel. Rajta a címer, na meg a színe is ugye. És semmi nem omlott össze. Akinek teccett, az bazsajgott egyet, akinek nem, az csóvált egy enyhét a fején és ment tovább.
Nem tételnek szántam. Egyébként pedig megfigyelés. A köztéri szobrászat legfeljebb a derűig jut el (Harlequin a Duna-korzón, kutya a régi Nemzetinél,...), a többi mind komor hősiség, zokogó emlék, bálványállítás. De ezek közismert közhelyek.
Olvastam 3 hozzám (vagy a karzatnak) szánt izé... mondjuk úgy, vitatézisedet. Tegyen ez boldoggá! Meséld el majdan unokáidnak, hogy Gőzeke Máténak írtál 2008-ban, és ő olvasott téged.
Ha konzultálni akarsz velem, bővebben kell kifejtened, mi bánt.
Katanics pajtás egyszerűen helyi szinten ekézi a Veszprémi Védegyletet, megszokásból, és ehhez a foglalatossághoz elég lenne, ha a VV éretlen sárgabarackot árusítana. Az már súlyosabb, hogy az egymást váltó politikai kurzusok rendszeres cezúrát húznak a magyar művészettörténetbe. Ebből valóban sorozatban születnek az olyan gagyik, mint a Nemzeti vagy a Széchenyi itt, a Vaskefe és kései Jancsók amott. Közös az örökség, Zsdanov jelmondata: alkossatok remekműveket! Úgy látszik, ez továbbra sem működik.
De hát beidéztem lejjeb a szoci országgyűlési képviselő megmondását az ügyben, akkor az mi, ha nem beleszólás? Meg felhoztam pár hasonló hisztit, Szamóca Hídemberét, például. Gondolom, hogy a művészekben már eleve van egy fásult konformizmus és meg se mernek próbálkozni valami igazán ütőssel, mert jajjistenem. Ezért rulzik a mocsármeleg posvány, pedig tuggyuk, hogy a langyosakat a jóisten is kiköpi.
Azt személy szerint nem érzem, hogy a politika bele akarna szólni a művészi szabadságba. (Általában persze, hiszen éppen én értekeztem 56 nonfiguratív értelmezésének brutális nyomásáról, ha visszanézel a Buza Barna riportra, ott valahol.) Inkább azt látom, hogy szokásosan minden jelenség politikai dimenzióba van rángatva, merőben a politikai küzdelemnek az élvezetéért. Mindeközben az ürügyül szolgáló jelenség mögötti ember és érték a földbe van döngölve.
mindenki, a szereti Radnótit és tiszteli a klasszikus magyar irodalmat, az elfogadhatatlannak tartja a vers megváltoztatását. Álgyon már meg téged az én istenem, hát hagyd már abba ezt a katatón mantrázást, mert sikítok. Melocco faszt se változtatott meg, ennek igazolására pár hozzászólással lejjeb betettem egy fotót az én Radnóti kötetemről, bizonyítandó, hogy abban még a csecsszopós változat van. Melocco művészként élt a művész mindenkori szabadságával, létrehozott egy komplex alkotást, térplasztika, vagy mi a faszom, lényegtelen. Ennek az alkotásnak része egy Radnóti parafrázis. Meg húsz tonna kő, érdekes, azért senki nem jajong, hogy a követ is megváltoztatta a galád. Namost. Melocco alkotását ízléstől függően lehet szeretni, lehet nem szeretni, avagy lehet hozzá semlegesen viszonyulni. De én abban igenis érzek egy nem jó irányba mutató tendenciát, ha a politika kívánja a művésznek megmondani, hogy ő mit tehet, mit gondolhat, mit érezhet, mit és hogyan alkothat. Mert ezzel a polgárt tekinti kiskorú, lúzer fasznak, aki önállóan képtelen eldönteni, hogy neki mi a jó, mi az, ami teccen neki, és mi az, ami ne. Pedig a polgár el tudja dönteni maga is. Ha Melocco szobron áll, akkor is. Ha Terror Házán, akkor is. Hogy rettenetes, elhiszem, de így igaz.
Sosem mondtam, hogy Melocco helyesen járt el, csak azt hangsúlyozom ismételten, hogy egy művész a maga egocentrikus gondolkodásában másra gondol, mint egy átlagpolgár. Normálisan csak annyi lenne a válasz, hogy udvariasan felkérik a szoborállító teetületet, hogy javítsátok már ki, kispajtások. A nemzeti értékeket pedig nem próbáljuk meg pitiáner dolgokon megmérni.
nagyjából én is fütyülök rá, benne milyen asszociációk támadnak egyes irodalmi alkotásokra, na de ha neki valami vagy valaki az útjába kerül, akkor nem megkerüli azt, hanem legázolja. amúgy lehet, hogy csak a negyedikes szöveggyűjtemény van meg neki, és abban más vers nem lett volna aktruális.
Kis bohó, csavarod ki a szavakat. Én például nem vagyok jobbos, de szeretném, ha Melocco művészi erejét nem tudná kikezdeni ez az ordas gyalázkodás. (Sajnos, fennáll a lehetősége, persze, ez a jogvédőket nem zavarja. Egy nagy szobrásszal kevesebb lesz, na bumm...) Szóval én csak így kerültem ebbe a szózivatarba, és a magam módján próbálok emberi viszonylatok irányába terelni. Melocco például tiszteli Radnótit, mert a szobrának ideáját tőle merítette. (Csak úgy zárójelben hívom fel a figyelmed arra a logikai bukfencedre, hogy habár a baloldali gyűlölködő-csoportosítást kifogásolod ugyan, ám ugyanezen gondolatmenetedben a jobboldalt fenntartás nélkül tradíciógyalázóknak tartod. Talán érzed, hogy nagy bajban vagy. :-D)
Á, azért Vizinikk jóval nyitottabb verzió, mint a másik két említett beszűkült :) Mindazonáltal költők verseinek öncélú megváltoztatása kábé olyan, mint amikor a tanár körme megcsikordul a táblán írás közben, vagy amikor valaki például a "témaművelés" vagy a "tényálladék" szavakat használja: eccerűen báncsa jaz ember fülét. Politikafüggetlenül. Az, mint már mondtam, ugyanakkora faszság, hogy a ballerádékok politikát visznek ebbe az öncélú, idióta sztárallűrbe, mert Melocco mit tesz Isten, jobbos, Radnóti, meg, mit tesz Isten, zsidó volt. De ez a tényeken - miszerint ez egy idióta sztárallűr, és bántja a fület - mit sem változtat.
A tényekkel hiába perlekedsz. Gyűjtsd ki a hozzászólókat, csoportosítsd őket életművük alapján, és előtted az igazság. Olyan illustrissime neveket tanász a megbotránkozók között, mint utulien, Pixy, vizinikk... :-D
