Nem,ez csak hullámképpel lehet az megmagyarázni.Csak a nagyszögű interferenciánál a hullám olyan közeli szakaszával is képes interferáni,ami a részecske is hullámképet egyesíteni akaró tűsugár elmélet lehetetlenné tenné.Csak a részecskéke és a hullámképet nem lehet egyszesíteni a tűsugárelmélettel.Két független tárgyalási modell.
Hogy mehet a fény a fénysebesség 300 000 -szeresével?
Nem a fény megy c2 -el, hanem a graviton párok DNS pályán, egyenes vonalban. A két graviton fél kalimpálása egymást tökéletesen kiegészíti, ezért lesz egyenes a pálya miközben egymás körül keringenek.
Ennek ellenére van lehetőség az akár c2 körüli foton sebességre is. A fekete lyuk eseményhorizontja alatt egy befelé igyekvő foton sebessége rendkívül megnőhet a befelé áramló DVAG sodrás miatt. Kifelé már nem jön semmi. Az eseményhorizonton pedig a kifelé tartó foton kívülről szemlélve áll.
Az okot nem mondhatom el, de nyomós oka van.
A graviton-részecske spirált milyen kölcsönhatás tartja egyben? Fogalmam nincs
..lehet, hogy igazad van, de az elismert tökfejekkel nem lesz könnyű dolgod. :(
A Josephson-dióda nem úgy viselkedik,mint az ammóniamolekula elektromos térben,a két térizoméria között oszcillál az energia?
Csak a diódánál a szigetelőréteg két oldalán lévő szupravezető réteg között a Cooper-elektronpárok szállítják az oszcilláló energiát, a két térizomériát a diódánál az "egyik oldalon van az energia"
és a "másik oldalon van az energia" állapotok helyettesítik.
Akkor mi számít részecskének? Ha egy tulajdonság alapján mondjuk az angströmnyi méretű képződményekről,hogy elemi részecskék,akkor ha ilyen tulajdonsággal találkozunk a makroszkópikus vagy a csillagászati méretekben,akkor azokat miért nem hívhatjuk részecskéknek csak nagyobb változatban?
Mi a véleményed a hologrammos cuccokról. Bár szerintem ezüst-bromid emulziót szerintem semmilyen szenzibilizátorral sem lehet mikrohullámra érzékennyé tenni. De a víz érzékeny a mikrohullámokra. Ha veszünk egy jégkristályt és az keretbe foglaljuk és az egyik oldalára aluminiumtükröt teszünk(ami a mikrohullámot visszaveri,hogy a haladó hullámból állóhullám lehessen) akkor "jégemulziót" nyerhetünk. Ha a keretben levő jégkristályt nagy erővel összenyomjuk,akkor a nagy nyomás miatt megolvadna,és nagyon erős koherens mikrohullám hatására elmozdulhatnak a a vízmolekulák,a tér írányába állnának be. A mikrohullámból állóhullám lesz,aminek szerkezetét a vízmolekulák beállása rögzítené. Ha hirtelen megszüntetnék a nyomást akkor jég alakulna ki,de rendellenes állapotban,mert a vízmolekulák megtartanák a tér írányába való állásukat. Ugyanilyen effektus lépne fel akkor ha a megolvadt vízfilmet erős elektromos térbe helyeznénk és ammóniasugarat bocsátanánk át rajta. Majd hirtelen megszüntetnénk a nyomást és kialakulna vízfilmből a jégkristály,amiben erős belső feszültségek maradnának,mert rögzítené a kristályszerkezetében(molekula állása az állóhullámokhoz igazítja az írányított hidrogénkötéseket) az ammóniamolekula-sugár állóhullámképét. Vastagréteges hologramm jönne létre,amit nagyszögű összeállításban kell készíteni,hogy nagy legyen a szög szerinti szelektivitása(Deniszjuk-féle összeállítás,csak itt szín szerinti szelektivitásra nincs szükség,mert nincs szín). Az interferenciakép rekonsturkciójánál koherens mikrohullámmal kell besugározni,mégpedig 1,25 cm-essel,amit az ammónia térizoméria-átfordulásának frekvenciája.
Ha az ammónia térizomeriájának oszcillációja elektromos tér hatására a komplex fázis megváltozását jelenti,akkor látnánk interferenciakoszorút,ha nem akkor koherens mikrohullámot eredményezne a hologrammon szóródó mikrohullám interferenciája. Ettől függ,hogy a bázisvektorok közötti relatív fázisnak lehet-e fizikai jelentése,vagyis a különböző anyagi minőségű részecskékkel való leírást lehet-e helyettesíteni,egyrészecskés leírással,ami bozon lenne.
Szerintem a neutrino-oszcilláció ugyan olyan jelenség,mint az ammóniamolekula két tériozmerizációja közötti oszcilláció. Ki lehetne mérni az anyagi minőségeknek megfelelő viszonylagos fázisokat,és nincs szükség különböző fajtája részecskékre csak egyre. A fermionok azonos részecskéire vonatkozó amplitudókivonás is szerintem egy 180-os fáziskülönbségre vezethetó vissza.
Tudom,hogy a hullámképet és a részecskeképet nem lehet keverni,két különböző leírás. De azért megvannak a párhuzamok a kétfajta leírás között,ugyanazokat a dolgokat ugyanúgy leírják.
Egyenként a fotonok energiája tényleg nem változik.A gömb alakú terjedésnél szerintem se egyenként a fotonok energiája csökken le,hanem a sűrűsége követi a négyzetesen csökkenő eloszlást.Ha a fotonoknak is lecsökkenne az energiája,akkor megváltozna a frekvenciájuk.Nem mondom,hogy nincs igazad,mert nem tudom megindokolni,hogy miért nincsen.Sajnos a tudományban a személyi kúltusz dominál,szóval nem lesz könnyű dolgod!
A graviton-részecske spirált milyen kölcsönhatás tartja egyben?
"Sehogy, nem különösebben hiszem, hogy valóban mindig egyesével mennek a fotonok. A foton egyenes vonalban terjed, nincs gömbhullám. A tér minden irányába indul foton, ez látszik gömbhullámnak. Ha a foton gömb alakban terjedne, energiája négyzetesen veszne. Nem vesz. Csak a fény intenzitása vesz mert egyre kevesebb foton jut egységnyi gömbfelületre. A foton energia marad, száma (sűrűsége) csökken."
Hát igen,igaz!A gömbalakban terjedő fotonok valószínűsége négyzetesen csökken.Csak a koherens sugaraké csökken lineárisan,szerintem.De lehet,hogy igazad,de az elismert tökfejekkel nem lesz könny dolgod.:(
Hogy mehet a fény a fénysebesség 300000-szeresével?Miből következik,hogy annyival kell menniük?
Így egyesül ebben a modellben a részecskekép és a hullámkép? Igen.
És ezt hogy egyesíted a Selényi nagyszögű interferenciakísérletével,hogy egy részecske már interferál önmagával?
Sehogy, nem különösebben hiszem, hogy valóban mindig egyesével mennek a fotonok. A foton egyenes vonalban terjed, nincs gömbhullám. A tér minden irányába indul foton, ez látszik gömbhullámnak. Ha a foton gömb alakban terjedne, energiája négyzetesen veszne. Nem vesz. Csak a fény intenzitása vesz mert egyre kevesebb foton jut egységnyi gömbfelületre. A foton energia marad, száma (sűrűsége) csökken.
Egy bizonytalan (kétrés) kisérletre támaszkodva nem lenne szabad felrúgni a logikát. A lézerfény a tanú arra, hogy a fény nem nagyszögben vagy gömbalakban terjed. De ha tűvel kiszúrod egy sötét szoba falát, akkor is látod, hogy a napfény nem nagyszögben terjed.
Nem tudjuk mi az oka a kétrés kisérlet interferencia eredményeinek.
Ugyanúgy mint ahogy nem tudjuk mi az oka az MM kisérlet negatív eredményeinek (talán rosszul gondolkodunk).
De mi a sötét energia? A gravitonok összessége?Igen.
A graviton a fénysebesség 300 000-ezerszeresével terjed,számodra c2-t, 90 000 000 000 km/s-ot jelent? Igen, kb.
A párhuzamos ezüstcsíkoknak nincs interferenciakoszorúja,mert ha megvilágítjuk fénnyel az emiulzióban az interferencia koherens sugárzást hoz létre. Ha látnánk interferenciakoszorút akkor azt csakis az ammónia-molekulasugár részecskeoszcillációjának az oka,ami eltolja az ezüstcsíkokat. Talán a kősóhoz hasonló koszorú jönne létre. És az egész emulziót nagyon magas elektromos térbe kell helyezni,hogy az ammónia térizomeriája oszcillálhasson. Szerintem ez ugyan olyan oszcilláció,mint amikor az elektron-neutrioból müon-neutrino lesz,majd abból tau-neutrino,ami viszzalakul elektron-neutrinová-és így tovább.
Arra gondolok,hogy a párhuzamos ezüstcsíkoknak megfelelő interferenciakoszorúra ráfog rakodni az oszcilláció miatti interferenciajelenség. Az ammónioszcilláció nem ugrásszerűen,hanem folytonosan tólja el az ezüstcsíkokat az ideális párhuzamos elrendezéstől. De periodikusan azért mindig visszatérnek az eredeti elrendezéshez.
Szerintem a hologrammban az oszcilláló részecskék olyan ezüstcsík struktúrát okoznak,hogy amikor lézerrel az emulziót átvilágítjuk,akkor olyan interferencigyűrűk jönnének létre,mint a Bragg-szórásnál,amikor röntgensugárral sugároznak be kristállyal.Csak a kristályban az atomoknak olyan pici a távolsága,hogy interferenciát akkor tudunk kelteni velük,ha röntgensugarakkal világítjuk be.Az emulzióban keletkező állóhullámok okozta ezüstcsíkrendszerben a csíkok közötti távolság a látható fény hullámhosszának tartományába eshet,ezért lézert is lehet talán használni az ezüstcsíkok Bragg-szórásának vizsgálatához.Bár az ammóniánál az ezüstcsíkok szabálytalanságának periódusa(két szomszédos csíkhiba távolsága) a mikrohullámok hullámhosszának távolságába kell esnie:1,25 cm.A mikrohullámú sugaraknál parafinlencséket és aluminiumtükröket kell használni.Nagyon vastag emulzióra van szükség kb 5 cm.A részecskeoszcilláció szabályos ütemben következne be ezért az interferencia-koszorúnak tükröznie kell a térizoméria átalakulást,ha az komplex-fázisugrást jelent.
Szerintem a feles vagy félegész spinű részecskék a természet bosszútálása amiatt,hogy a komplex fázisnak nem adtak fizikai jelentőséget.Amúgy szerintem csak bozonok vannak,amik egyetlen egy típusnak a kombinációi.
Ha egy vastagréteges hologrammot besugárzunk fénnyel benne állóhullámok keletkeznek,amikkel rögzítik a komplex fázis információját,ha az a fény a tárgyakról visszaverődő,vagy átmenő és megtörő fénysugarak.Az állóhullámok ilyenkor nem párhuzamosak és egyenletesek egymásra,hanem az elrendeződésük interferenciaképet ad,abban örzik azt az információt,amit majd látunk,ha ránézünk a hologrammra.
De ha homogén koherens egyszínű fénnyel sugározzuk be akkor párhuzamos egyenletes elrendeződésű állóhullámok alakulnak ki,amik mint ezüstcsíkok(duzzadóhelyeken erősebb az ezüstkiválás,mint másutt,a csomópontban nulla) egyenlő távolságra lesznek egymástól,és végig párhuzamosak egymásra.De ha szerintem egy oszcillációt végző homogén,koherens,egyszínű részecskesugár halad át egy ilyen vastag emulzión akkor már nem lesznek párhuzamosak az állóhullámok,hanem azon a helyen ahol valamelyik részecske éppen egy másik részecskébe oszcillált,ott fázisugrás következik be(ha van a komplex fázisnak fizikai jelentősége) és az állóhullámrendszernek olyan struktúrája lenne,mint a fémek diszlokációs kristályszerkezetének.Például egy neutrino esetén,ha elekton-neutrinoból müon-neutrino keletkezne,akkor az átalaklás helyén az emulzióban az ezüstcsík eltér az eredeti írányítottságától.Ha kilehetne mérni az anyagi minőségeltéréseknek megfelelő fáziseltéréseket akkor elég lenne egy részecskével leírni a jelenségeket.A Schrödinger-egyenlet sem követeli meg,hogy több részecske legyen a leíráshoz.Egy részecskével a nagyon magas dimenziószámú hullámfüggvények mindegyike három térdimenziós hullámfüggvényekre csatolódnának le,mert ezek akkor függetlenek lennének egymástól.Mondjuk neutrinoval ilyen kisérletet lehet,hogy nem lehet elvégezni,de elektromos térben oszcilláló ammónisugárral biztos.Ott is a két térizomer átugrását az emulzióban fázisugrást jelezne.Ezen múlik,hogy a komplex fázisnak van a fizikai jelentősége(a bázisvektorok közötti,viszonylagos fáziskülönbség).Nem egy bázisvektorhoz tartozó abszolut fázisnak,mert az megállapodás kérdése,hogy melyik fázist választjuk nullának.Ez biztosítja a forgásszimmetriát.
De a hullámfüggvény csak a bozonoknál erősődik fel makroszkópikus méretű vektorpotenciállá. Azért mert a bozonok azonos energiaállapotba és spinállapotba igyekszenek kerülni,ezért összeadódhat az amplitúdójuk. A fermionok pedig igyekeznek minél különbözöbb energiaállapotba és spinállapotba kerülni. Ezért az amplitudójuk nem adódhat össze csak a valószínűségük. Nem alakul ki olyan koherens erősődés,mint például a Tyndall-szórásnál,a kicsiny fényhullámhossz nagyságú anyagszemcséknél,amiknek az atomjai a kék fényt szórják a legjobban,de mégis az anyagdarabka a méretüknek megfelelő hullámhosszú fényt az atomjaik számának négyzetével arányosan erősítik,mert az amplitudók összeadódnak.Szóval az anyagszemcse mégis a mértének megfelelő narancssárga,piros vagy más színt sufgároz a legerősebben. Más esetben az intenzitás csak az atomjaik számával arányos,mert a valószínűségek adódnak össze. Ekkor viszont a kék fény szóródik a legjobban,mert az atomokra ez jelenti a legnagyobb szórást. Ugyanez van a fermionoknál a valószínűségük lineárisan növekszik a részecskeszámmal nem pedig négyzetesen,mint a bozonoknál. Csak a különbség sok milliárd vagy billió atomnál már óriási. Ezért a fermionok hullámfüggvényeikből nem alakul ki makroszkópikusan mérhető vektropotenciál,ellentétben a bozonokkal,ahol kialakulhat(pl. elektrodinamika a fotonok esetén,szupravezetés elektronpárok esetén).
De miért térnek el ennyire a fermionok és a bozonok?Miért nem csak bozonok vannak?
A foton hullámfüggvényeinek összeadódásából fellépő vektorpotenciál(elektromágneses potenciál):Laplace A=-mü ször j,akol j az áramsűrűség.
A Cooper-elektronok hullámfüggvényeinek összeadodásából keletkező vektorpotenciál(nem elektromágneses):Laplace A=ró szor q/(epszilon null) szor m szer c2.q=2e,mert elektronpárok vannak.
A héilum-4-nek,mint bozonnak is a hullámfüggvénye is összeadódik és egy sajátos A vektorpotenciált alkot.
Sőt szerintem a Josephson-diódában a Cooper-elektronok hullámfüggvényei megváltoznak a szigetelő rétegen való alagúteffektusozás során és ezért a diódának önálló hullámfüggvénye van. Szerintem a Josephson-dióda egy makroszkópikus méretű molekula,amiben a két atom golyója az,hogy egyik golyó azt szimbolizálja,hogy az elektronpárok az egyik oldalon vannak,a másik golyót pedig az,hogy az elektronpárok a másik oldalon vannak. A szigetelőrétegen az alagúteffektusozó elektronpárok(negatív energiájú virtuális elektronpárok) jelentik az összekötő "kémiai" kötést. Ha a diódáramágneses teret kapcsolunk egy két határréteges diódánál a két út közötti fáziskülönbség előjele a diódán áthaladó mágneses tér előjelétől függ. A diódára kapcsolt feszültség tér+a diódán áthaladó mágneses tér kiralitást adhat a Josephson-diódának,mint makroszkópikus molekulának.
Erről még nem hallottam!A 3-as és a 4-es nem a héliumizotópok nukleonszámát jelenti?A Van der Vaals nem ugyanúgy rövidtávú erők kötik össze,mint a magerőket,mert másodlagos elektromágneses kölcsönhatást közvetítő fononoknak(hangkvantumok,vagy rácsrezgés kvantumok) ugyan úgy van tömege,mint a másodlagos erős kölcsönhatást(magerőt) közvetítő pionoknak?Mert ekkor az erő csak rövid hatótávolságú lehet(Compton-hullámhossznyi),és ezért a héliumatomok csak a szomszédjukkal hatnak kölcsön,a messzibbekkel való kölcsönhatás elhanyagolhatóan kicsi.Nem hinném,hogy csoportokat alkothatnak a hélium atomok a másodlagos elektromágneses kölcsönhatás segítségével.Ez csak az írányított elsődleges vegyértékkötésnél(kovalens-,ionos-,fémeskötés) és írányított másodlagos mellékvegyértékerőknél lehet(hidrogénkötés).
Minden folyadékban, valamekkora asszociátumok (gyenge Van der Vaals erőkkel kapcsolatot létesített molekula ill. atomcsoportok) vannak.
Gondolom a víz hidroxóniumjairól már halllottál, vagy akár a kén 8-16-32-es atomcsoportjairól..
Ilyen asszociátumot képez a He is. 4-es ill 3-as csoportokkal..
Ezek kémai értelemben nem nevezhetők molekuláknak, de nagyon hasonlóan viselkednek.. van kötési energiájuk, térszerkezetük. Némelyik tautomer jellegűen
Vagy a hullámképet alkalmazol és azonos frekvenciánál interferálod őket,sok test problémánál a hullámfüggvény dimenzióját növeled és az abban a dimenzióban azonos frekvenciájukat interferálod.
Vagy pedig részecskeképet használsz figyelembe véve az azonos részecskék Fermi-,és Dirac-statisztikájukat,illetve a nem azonos részecskék valószínűségösszedását."Golyó+spin+lendület+anygi minőség" modellet használsz vagy sokdimenziós hullámképet.A kettőt nem ötvözheted,mert túlhatározod.
