Hogy vagy? Mi van veled? Te is keresel vkit akivel az időd eltölthetnéd. Séta, randik, vacsorák , stb. Fiatal vagy csak nem találod a helyed, irj ide hátha
A lányok kevsebbet vannak a net előtt, máshol kell kutatnod őket. Pl nemrég hallottam a rádióban, hogy az önkéntesek között sokkal több a lány mint a fiú. Pl mi lehetne romantikusabb ismerkedési alkalom, mint a hajléktalanok megszámolása.
Az az érzésem, hogy szükséges is hogy legyenek olyan időszakok, amikor az ember azt hiszi, jobb egyedül.
De hogy a pillanatnyi lelkiállapotával ekötelezi magát egy életre, na az ártalmas önhazugság.
Nem vezet sehová. Lehet, mire rájön hog ymiről maradt le, késő.
Akkor meg már jobb is lesz, ha utólag inkább elhiteti magával, ez így volt jó, nem pedig máshogyan kellett volna, miről maradt le.
Kell ahhoz némi lelkierő, hogy az ember szembe tudjon nézni a saját problémáival, mert egyszerűbb a külvilágban keresni a bűnbakot (mindenki szembejön az autópályán esete).
De aki önmagának hazudik, hogyan vár el őszinteséget másoktól ?
Szerintem mindenki életében vannak hullámvölgyek. ez mindenki másképp reagálja le/kezeli. Van aki úgy védekezik, hogy jobb egyedül. Persze jobb egyedül, mint egy szar kapcsolatban. De mindig??? Na azt má' nem :o).
Bár a magány a legrosszab "gyógymód", mert az emberek sem egyformák, és nem mind hazug-önzö-dög.
Sokáig megettem én is mindenfajta szép beszédet,mely őszintének hatott..De amikor a keresztény barátnőm,aki tiltakozott a házasság előtti szex ellen lefeküdt a legjobb barátommal,akkor kicsit átértékeltem a dolgokat,és megittam rá 1-2 pohár pájinkát.
Ha így lenne,már kerestem volna valakit,nem tartana sokból,de nem vágyom a dologra. A sok hazugság,a sok képmutatás,az emberi hazugságok elvették a kedvem az egésztől.Egyszer megláttam mi van az emberi lélek mélyén,szörnyű igazságok kerültek elő,jobb nem is beszélni róla.
oedig bármily hihetetlen nagyon jól elvagyok.Olvasgatok,kirándulok,utazgatok és mindezt csöppet sem szomorúan,alapvetően jókedvű vagyok.Van egy régi jó mondás: A magány addig elviselhető,amíg van esélyed változtatni rajta.na most akkor,amikor az ember nem is akar,az a tökéletes magány.
Az ember társársas lény. Kizárt, hogy nem vágysz társaságra, még ha nem is rendszeresen. De az, hogy totális magányban valakinek jó legyen, na ezt nem tudom elhinni.
Én tökéletes magányban élek,34 évem ellenére eljutottam oda,hogy már nem akarok házasodni.Valahogy nem vagyok elkeseredve tőle,hitem szerint egyedül is lehet boldog az ember.Egy párkapcsolat csak nehezítene a helyzetemen.
23 éves vagyok. Szerintem nincs velem semmi baj. Csak valahogy nem úgy alkulnak a dolgaim ahogy jó lenne. Szeretnék vkivel megismerkedni mégha haveri szinten is. Gondolom sokan vannak így evvel.
Irjatok ha akartok, a kor se számit, hisz ez a fórum ne csak rólam szóljon
