A mai Törökország területének nagyját időszámításunk előtt 1650 és 1200 között az ókor egyik legbefolyásosabb nagyhatalma, a Hettita Birodalom uralta. Bukását sokáig az úgynevezett tengeri népek pusztító támadásához kötötték, de egy friss kutatás szerint egy hosszú és súlyos aszályos időszak miatt omlott össze a birodalom. A Nature-ben szerdán megjelent tanulmány a társadalmak sebezhetőségét illusztrálja hosszabb ideig tartó extrém éghajlati eseményekkel szemben.
Az Hettita Birodalom lakóinak élelmezését gabonafélék termesztése és specializált állattartás fedezte, aminek fenntartása viszonylag folyamatos vízellátásra épült. Ezt régészeti bizonyítékok szerint a hettiták gátak és tározók segítségével biztosíthatták, és így képesek voltak egy, vagy akár két évig tartó extrém szárazságot is átvészelni.
A birodalom és annak központi adminisztrációs rendszere 1200 körül omlott össze. Az egyiptomi uralkodó, III. Ramszesz feljegyzései szerint a hettitákat a tengeri népeknek nevezett, a késő bronzkorban a Földközi-tenger keleti régiójában portyázó népcsoportok támadták meg, akikkel később Egyiptom is harcolt.
Korábban régészeti bizonyítékok is arra utaltak, hogy Hattuszasz városa külső támadások hatására semmisült meg, de a kutatók szerint most inkább úgy tűnik, hogy a várost ezeket megelőzően hagyta el a hettita államszervezet és a lakosság. Ez alapvető változást hozott egy olyan birodalom életében, amely évszázadokig ellenállónak bizonyult környezeti és gazdasági kihívásokkal, belső politikai feszültségekkel, külső támadásokkal és járványokkal szemben is
Manningék feltevése az volt, hogy az ókori társadalmak jó alkalmazkodóképességük és évszázadok alatt felhalmozott tudásuk ellenére is nagyon nehezen tudtak megbirkózni váratlan, több évig tartó, extrém éghajlati eseményekkel. Ahhoz, hogy rekonstruálják, milyen éghajlati körülmények uralkodtak Anatólia középső régiójában több mint 3 ezer évvel ezelőtt, az egykori főváros romjaitól 230 kilométerre talált ősi famaradványokat vizsgáltak.
A kutatók 18 különböző, több ezer éves görög boróka (Juniperus excelsa) és szagos boróka (Juniperus foetidissima) növekedésének változását határozták meg, aszerint, hogy milyen szélesek voltak a szén-14-es radiokarbonos kormeghatározással időben precízen elhelyezett minták évgyűrűi. Egy, a Nature Climate Change folyóiratban nemrég közölt kutatás hasonló, éghajlati proxiként szolgáló módszerrel állapította meg, hogyan változott az elmúlt évszázadokban az olasz Alpok hótakarója.
A mostani vizsgálat kulcsa az volt, hogy a borókák gyengébb növekedést mutatnak, ha késő tavasszal és nyáron kevés csapadék éri őket, amiből következtetni tudtak a területen lehulló csapadékmennyiség változására az adatsor által lefedett, i.e. 1500-800-ig tartó időszakban. Azt találták, hogy i.e. 1198 és 1196 között három éven át szokatlanul száraz körülmények uralkodtak Közép-Anatóliában.
Az eredményt egy alternatív megközelítéssel, az évgyűrűkben található szén-13 izotópok mérésével ellenőrizték, aminek gyakoribb előfordulása kevesebb csapadékra utal az adott periódusban. Ez az adatsor szintén egy száraz vagy nagyon száraz időszakra utalt i.e. 1195 körül, ami a legsúlyosabb vagy a második legsúlyosabb lehetett i.e. 1400 és 1000 között a régióban.
Ez a kor szárazföldi szállítási technológiája mellett súlyos terméshiányt okozhatott, különösen az Anatólia belső régiójában elhelyezkedő központi területeken. Bár arra nincs közvetlen bizonyítékuk, hogy ez vezetett a birodalom összeomlásához, a három évig tartó súlyos aszály egyfajta átbillenési pontként szolgálhatott, ami felerősíthetett meglévő gazdasági, társadalmi és politikai problémákat, valamint táptalajt adhatott a járványok terjedésének.
Alkalmazkodni kell. Elbontani a felesleges gátakat hogy megmaradjon a víz az országban és új növényeket termelni amik bírják a szárazságot, mint az afrikai cirok.
"Ez a cikk a Net Média Zrt. tulajdona. Minden jog fenntartva.
Magyarország modernkori történetében még nem fordult elő olyan, hogy importálnunk kell a kukoricát, az idén azonban ez is megtörtént. A normál években 6-8 millió tonna, jobb években ennél is több kukoricát előállító magyar agrárium komoly exportőrnek is számít, az idei döbbenetes aszály azonban ennek csak a töredékét tette lehetővé. Az idei szárazság nem előzmény nélküli és várható, hogy a klímaváltozás előrehaladtával egyre nő azon területek nagysága, ahol igazán eredményesen nem lehet kukoricát termeszteni...
Ez a cikk a Net Média Zrt. tulajdona. Minden jog fenntartva."
"Az elfeledett katasztrófa 1861 karácsonyán kezdődött egy évekig tartó aszályos időszak után, amikor elkezdett esni az eső és több mint negyven napon át szinte folyamatosan zuhogott, megolvasztva a hegyekre korábban hullott havat, az SFGate című lap úgy fogalmaz, hogy „őrjöngő folyamokká változtatta a patakokat”, amik minden útjukba kerülő dolgot elmostak, beleértve a bányásztelepeket, farmokat, házakat, hidakat és utakat.
Az áradásokban és az esőzések okozta több száz földcsuszamlásban a becslések szerint az állam akkori lakosságának egy százaléka – ami nagyjából négyezer embert jelent – halt meg, emellett pedig elpusztult a nyolcszázezer szarvasmarha egynegyede, és minden nyolcadik épület teljesen megsemmisült.
KALIFORNIA AKKORI FŐVÁROSA, SACRAMENTO TELJESEN VÍZ ALÁ KERÜLT. AZ ÚJONNAN MEGVÁLASZTOTT KORMÁNYZÓ CSAK CSÓNAKKAL TUDOTT ELMENNI BEIKTATÁSÁRA, ÉS AMIKOR HAZAÉRT, AZ EMELETI ABLAKON KERESZTÜL TUDOTT BEJUTNI AZ OTTHONÁBA.
A katasztrófa miatt a kormányzó és a törvényhozás kénytelen volt áttenni székhelyét San Franciscóba. A gazdasági károk olyan nagyok voltak, hogy Kaliforniai csődközeli helyzetbe került, és az állami alkalmazottnak másfél évig nem kaptak fizetést – köztük a kormányzó és a törvényhozás tagjai sem.
Emellett leállt a postaszolgáltatás, a távírórendszer működésképtelenné vált, szinte megszűnt a közlekedés, a túlélőket pedig az éhezés gyötörte, miután a mezőgazdaságot is elmosta a víz. Elapadására csupán hónapokkal később került sor."
hm, én a cím alapján már beleéltem magam a kincsesgályák látványába, amikben tonnaszámra hever az arany, ezüst és a drágakövek, erre sehol semmi ilyen a szövegben :)
Folyók és tavak száradtak ki az öreg kontinensen, ami komoly problémákat okoz a hajózás számára. Az apadó vízszint jó néhány korábban elsüllyedt kincset is felszínre hozott.
Ezek közül a legveszélyesebbek az úgynevezett „éhségkövek”, amelyeket a korábbi aszályok idején a folyók vízvonalába véstek, hogy figyelmeztessék a jövő generációit, hogy amikor a kövek a víz fölé kerülnek, nehézségek várnak rájuk.
A legtöbb kő a Cseh Köztársaságtól Németországon átfolyó Elba folyó partján bukkant fel újra. Az egyik kő, amelyet még a 15. században faragtak ki először, már 1616-ban is felbukkant, amikor a helyiek a „ha látsz engem, sírj” szavakat vésték bele.
A szerbiai Duna alacsony vízszintje a második világháborús hajók elsüllyedt, robbanóanyaggal megrakott maradványait hozta felszínre. A Prahovo közelében talált hajók egy 1944-ben elsüllyedt náci flotta részei voltak. A szárazság folytatódásával várhatóan további maradványok is előkerülnek.
Nero császár hídja is látható a Teverében
Az olaszországi Pó folyóban is találtak fel nem robbant lőszereket. Júliusban mintegy 3000 embert evakuáltak egy Mantova városához közeli faluból, miközben a szakértők eltávolítottak és biztonságosan felrobbantottak egy korábban elsüllyedt második világháborús bombát.
Egy 1943-ban elsüllyedt, németek által használt uszály is előkerült a Pó folyóból. A helyiek a vízszint csökkenésével néhány hónapja meglátták a zibellói uszályt, amelyből a szárazság folytatódásával egyre több látszódott – írja a BBC.
A római Tevere folyó alacsony vízszintje egy olyan ősi híd romjait hozta felszínre, amelyet valószínűleg még Nero császár építtetett Kr. u. 50 körül. Alacsony vízállásnál mindig is lehetett látni a romok egy kis részét, de most a szokásosnál sokkal többet lehet látni az építményből. A romok a modern Vittorio Emanuele II. híd alatt fekszenek.
A spanyol Stonehenge is kitüremkedett
Spanyolországban a „spanyol Stonehenge” a Caceres tartományban található Valdecanas víztározóban bukkant fel. A hivatalosan Guadalperal dolmenjének nevezett, kövekből álló kör a feltételezések szerint i. e. 5000-ből származik. Egy régész 1926-ban fedezte fel őket, de a területet 1963-ban egy vidékfejlesztési projekt során elárasztották. Azóta csak négy alkalommal voltak láthatóak a kövek.
A Portugáliával határos Galíciában az év elején egy „szellemfalu” került elő, mivel a szárazság drámai módon kiürítette egy víztározó vizét. Aceredót 1992-ben árasztották el, hogy helyet alakítsanak ki a víztározónak. Néhányan az egykori lakosok közül visszatértek, hogy szétnézzenek a mára romos épületekben.
Szellemkertek az Egyesült Királyságban
A derbyshire-i Derwent faluban egy templom romjait vélték felfedezni. A falut az 1940-es években elárasztották, hogy helyet csináljanak a Ladybower víztározónak. A cornwalli Colliford Lake víztározónál régi fák maradványait tárták fel. A Bodmin Moorban lévő területet az 1980-as években árasztották el.
A délnyugat-angliai Swindonban, a Lydiard Parkban pedig 17. századi kertek nyomai kerültek elő, miután a forró időjárás elpusztította a füvet, és a talajban lévő lenyomatok bukkantak fel. Hasonló „szellemkertek” jelentek meg a közeli Longleatben egy közeli kastélyban is.
A másik ilyen időzített bomba Észak-Amerikában a Szent András-törésvonal Kaliforniában, amelynek a földrengései akár közel 50 millió embert is veszélyeztethetnek Felső- és Alsó-Kaliforniában, valamint Arizona és Nevada szomszédos megyéiben.
Hosszabb távon a törésvonaltól nyugatra fekvő terület el fog szakadni a kontinenstől, mivel a kőzetlemezek jól kimutathatóan távolodnak egymástól és különálló sziget lesz, a Szent András-sziget. Nyilván ezt nem évszázadokban, hanem inkább tízezer vagy százezer, vagy talán millió években kell érteni, de előbb utóbb be fog következni.
Ha kitörne, az elsődleges lökéshullámok északi irányban a kanadai Edmontonig és Saskatoonig, keleti irányban a Sziú Vízesésekig (Mosolygó Víz megyében) és a Nagy Sziú Folyóig, déli irányban a coloradói Denverig, nyugati irányban meg az oregoni Portlandig tarolnának mindent...:-(
3 US állam, Wyoming, Montana és Idaho egyszerűen eltűnne a Föld színéről, legalábbis a lökéshullámok minden emberi létesítményt, építményt elpusztítanának.
Észak-Amerika középső és nyugati részén óriási területen az emberek túlnyomó többsége 24 órán belül meghalna a forró hamutól.
A ma ismert USÁ-nak gyakorlatilag vége lenne, de Kanada is óriási károkat szenvedne el.
Vulkanikus tél és hatalmas éhínségek lennének a többi kontinensen is.
Inkább ne akarjuk élőben megtapasztalni. :-)
Részletek egy cikkből:
"A világ leghíresebb nemzeti parkja alatt 10 kilométerrel egy hatalmas vulkánrendszer fekszik. A szupervulkán kitörése pillanatok alatt milliókat ölne meg, 2 millió tonna kénsavat juttatna a légkörbe, három teljes államot rombolna le, amelyeket 4 méter magas láva- és hamuréteggel fedne be, a levegő pedig azonnal mérgezővé válna. Az előrejelzések alapján a kitörés első 24 órájában a forró hamu akár 1600 kilométerre is eljutna a Yellowstone Nemzeti Parktól, a következő napokban aztán egész Amerikát hamu temetné be, az élőlények java pedig megfulladna a mérgező levegőben.
A hamu 72 óra alatt Európát is elérné, és ha elég magasra jutna, akkor a világ minden pontját érintené, ami világszerte számos fajt sodorna veszélybe. A kitörést az úgynevezett vulkanikus tél követné: a Föld átlaghőmérséklete akár egy egész évtizedre 10-15 Celsius-fokkal csökkenhetne a légkörben felhalmozódott hamu miatt. A folyamat hatására egy kisebb jégkorszak alakulna ki, ami globális élelmiszerhiányhoz vezetne, a hamu pedig gyakorlatilag ellehetetlenítené a légi közlekedést is.
Az óriásvulkán eddig háromszor tört ki: egyszer 2 millió, majd 1,3 millió, végül 640 ezer évvel ezelőtt. Magmakamrájában annyi anyag van, hogy azzal tizennégyszer lehetne feltölteni a Grand Canyont.
A kutatók szerint újbóli kitörése elkerülhetetlen, azt viszont nem tudni, hogy az esemény mikor fog bekövetkezni."
Egy időre megoldódna a globális felmelegedés, annyi kén-dioxid kerülne a levegőbe és néhány évig nem nagyon lenne meleg sehol, ami nem tenne túl jót a mezőgazdaságnak , plusz Kalifornia lakóinak többsége elhalálozna.
Nagyon érdemes megnézni Stumpf-Biró Balázs jövő- és összeomláskutatónak a YouTube-on megtalálható előadásait.
Talán az egyik legjobb és legteljesebb a témában az, amit idén márciusban adott elő a lovasi művelődési házban.
Nagy kérdés, hogy a civilizációnk jelenleg hol tart az ún. Seneca-görbén.
Vannak akik azt mondják, hogy már egy picivel től vagyunk a csúcsponton az ún.peaken, de a többség szerint kb. 8-10 éven belül fogjuk elérni, utána egy menthetetlenül gyorsuló ütemű hanyatlás fog jönni.
Ez a Seneca-görbe egy nagyon kegyetlen dolog, mert a lefelé futó szakasza riasztóan gyors lefutású, meredek.
Azért abban talán reménykedhetünk, Stumpf-Biró is azt mondja, hogy talán-talán nem lesz egy abszolut meredek lefutású, már-már függőleges a Seneca-görbe lefelé tartó szakasza, hanem egy lassabb, elnyújtottabb ívű, ami lehetőséget teremt majd bizonyos fokú alkalmazkodásra, a radikálisan megváltozó társadalmi-gazdasági-geopolitikai körülményekre való felkészülésre...
A magam részéről a 2050 utánra vonatkozó prognózisokat nem veszem túl komolyan, mert a megtermelhető élelmiszer mennyisége felülről korlátos, sőt egyes szakértők szerint még akár némileg csökkenhet is a rosszabb termésű, aszályosabb években, ez pedig gátat fog szabni a további korlátlan szaporodásnak.
Sajnos nem zárható ki az a forgatókönyv sem, hogy borzalmas méretű éhínségek és háborúk/polgárháborúk képében...:-(
Az Ibériai-félszigethez és Nyugat-Franciaországhoz most már felzárkózik a Brit-sziget is, 40 fok körüli napi csúcshőmérséklettel, ahol az eddigi abszolut csúcs valamivel 39 fok alatt volt.
Most néztem meg a német fizikus, Sabine Hossenfelder, egyik videóját a Föld népesedési fejleményeiről, s ebben foglalkozott egy tanulmánnyal, amiben alapos előrejelzések vannak 195 ország népesedési folyamatairól 2017 és 2100 között. Megdöbbentő számok vannak egyes országoknál. :(
