Igen, nagyon valószínü, hogy úgy van ahogy Te mondod, én is csak azért 'kormalkodtam'*, mert szerettem volna 'kiugrasztani a nyulat a bokorból', de sajnos nincs itt senki, aki 'kvalitásosan' tudna 'opponálni' az érveidre, így aztán a 'hallgatás, beleegyezés' alapon igaznak kell elfogadni a Te elméletedet/meglátásodat.
"A napszél plazmája találkozik a csillagközi térrel A napszél töltött részecskék plazmaáramából és mágneses térből áll, melyek egy csillag felső atmoszférájából lökődtek ki.
A napszél következménye az egész Naprendszerre hatással lévő helioszféra, ami a Nap körül kialakuló „buborékként” képzelhető el, ami a Napból, mint „mágneses kút”-ból indul, és amit a napszél óriási méretűre felfúj. Minden bolygó belül van ezen a „buborékon”, beleértve a Pluto törpebolygót is."
Háát... ezt eddig nem tudtam, hogy a "napszél" ilyen messzire 'terjed'... ! És így - ha belegondolok...-, a "napszél" 'helyi erősségével' is lehet magyarázni, az üstökösök -Naptól távolabb nagyobb, közelebb kisebb- látszólagos? 'kóma ánomáliá'-ját !
Mert ha pl. az üstökös elég távol van a Naptól, akkor a "napszél" 'hard részei' (a protonok) felmelegítik a felszínét, így onnan a 'könnyebb elemek' üstökös-körüli pályára állnak, de mivel ezek 'töltéssel' rendelkező részecskék, ezért a 'távolban', az 'ottani' kis erősségű Nap mágneses tér, nem tudja annyira 'összenyomni' az üstökös kómáját , mint a Nap-hoz közelebbi erősebb Nap mágneses tér ... Ahogy a "tokamak"-ban is a mágneses tér 'nyomja össze/egybe', a 'fúzióztatni szándékozott' töltött részecskéket... ("helyes a bőgés, karámfőnök ? " ;) ;-)
A csillagászok 100 éve megmérték, hogy az üstökösök kómája naptávolban a nagyobb és napközelben kisebb.
A mai csillagászok meg éppen fordítva tanítják. Mert erre van egy rossz magyarázatuk, a jót pedig nem ismerik.
Az előbbiekben ismertettük a jó magyarázatot, amely szerint a kóma nagysága a Hill szférával egyezik meg, aminek pontosan a mérés szerint kell viselkednie.
Szóval megvan a helyes magyarázat, de ezt a csillagászoknak nem áruljuk el, mert úgysem hinné el.
A csóva is sok újdonságot tartogat, amelyeknél a csillagászok szintén csak alkalmi magyarázkodással próbálkoznak, de egységes magyarázatot nem tudnak kiötleni.
Pedig vannak érdekességek. Pl. kettős csóva egymás mellett, egy kisebb ellencsóva a nagy csóvával szemben, és azok is, amelyeket te kitettél. Ezeket lefényképezik, de ésszerű megmagyarázatot nem találnak rá.
destrukt 5687 "Mint mondtam az üstökösmagnak is van ilyen Hill burka, amelyet visz magával a mozgása során. Ez maga az üstök (vagy más néven kóma), amelyben felhalmozódnak azok a részecskék, amelyek a Nap melegítő hatására kiszabadulnak a magból, de a mag vonzása miatt belül maradnak a Hill szférán. Vagyis az üstök is gömb alakú, és nagysága éppen akkora, mint a Hill gömb. A magból kiszabaduló részecskék a mag körül keringenek a burkon belül, és követik a magot, mintha műholdak lennének.
Amikor az üstökös még messze van a Naptól, akkor az előzőekben elmondottak alapján a Hill szférája egészen nagy. De ahogyan közeledik a Naphoz, a Hill gömb átmérője folyamatosan csökken, és amikor a legközelebb van a Naphoz az üstökös, akkor a legkisebb átmérőjű a kóma. Amikor pedig már távolodik a Naptól, újra növekedni kezd a burok átmérője.
De mindezt sajnos a csillagászok nem tudják. Ezért nem sikerült nekik megfejteni mind a mai napig a következő rejtvényt.
Megmérték az üstökösök kómájának a méretét naptávolban és napközelben. Azt tapasztalták, hogy naptávolban nagyobb, mint napközelben. De az ő logikájuk szerint fordítva kellene lenni, mert napközelben erősebb a Nap melegítő hatása, így több részecske szabadul ki az üstökösmagból, ergó a kómának napközelben kellene nagyobbnak lenni. De éppen fordítva van. És mi már tudjuk, hogy miért."
destrukt 5699 A rövid keringési idejű Encke-üstökös különösen kedvező lehetőségeket kínált, így több perihélium átmenetének idejéről is rendelkezünk adatokkal. Ezek egy részéből az derült ki, hogy míg a Naptól 1,5 Csillagászati Egységre a kóma átmérője 0,5 millió km–nek adódik, addig az átlagos Nap-Föld távolságban már csak 150 000 km-nek, 0,5 Csillagászati Egységre csillagunktól pedig alig 20 000 km-nek mutatkozik. Az égitest 1828-as és 1838-as napközelsége idején mért értékek egyaránt bizonyítani látszottak azt a feltevést, hogy – eléggé széles határok között – a kóma annál termetesebb, vaskosabb, minél távolabb van a Naptól az égitest, s annál kisebb az átmérője, minél közelebb jár hozzá. Ezt a különös jelenséget nehezen tudták megemészteni a csillagászok.” (Szécsényi-Nagy Gábor : A naprendszer parányai Gondolat, Bp, 1986. 162. oldal)
"Mivel a csillagászok elfogadható magyarázattal nem tudtak szolgálni, megállapodtak abban, hogy a kóma mérete nehezen megállapítható, ezért a gondosan elvégzett méréseket nem kell figyelembe venni. Ennek nyilvánvaló oka az, hogy a mérési eredmények nem illenek bele a hivatalos felfogásba, és ezért mellőzik a tényeket. Ahelyett, hogy megkeresték volna a mélyebb okokat, és az elméletet a tényekhez igazítanák volna, egyszerűen figyelmen kívül hagyják a tényeket.
Ezt az egyszerű problémát a mai napig nem tudták megoldani a csillagászok."
Sokat keresgéltem a fentiek 'után' a neten, de mintha 'jótékony homály' borítaná a fenti kérdést... ;-)
Ahol említést is tesznek az üstökösök "kóma nagyságáról", ott sincs megemlítve a fentiekben ismertetett 'ánomáliá'... ;-)
"A kóma nagysága függ az üstökös gáztartalékaitól és a Naptól való távolságtól."
"Amikor a jégmag 3 CSE távolságon belül megközelíti a Napot, ...
Mérete elérheti az egymillió kilométert. A kóma nagysága függ az üstökös gáztartalékaitól és a Naptól való távolságtól."
"A Holmes-üstökös keringési ideje közel 7 év. 1964 óta minden visszatérését figyelemmel kísérték. Utoljára idén májusban (2007-ben) került a Nap közelébe, azóta lassan távolodik csillagunktól. Csak nagy távcsövekkel lehetett megfigyelni. Október 24-én azonban néhány óra alatt közel egy milliószorosára fényesedett ki, ennek következtében az üstökös szabad szemmel is láthatóvá vált! Az üstökös egyébként nem sokkal a felfedezése után, 1893 januárjában is produkált egy hasonló, bár kisebb mértékű kitörést.
A kóma átmérője eléri az egy millió km-t, azaz megközelíti a Nap méretét! A mellékelt animáció a kóma növekedését mutatja október végén (Éric Allen, Kanada). A kép bal oldalán a Jupiter méretarányos fotója látható."
(jó, de miért... ?! ;)
De talán majd valamelyik 'nagytúúdásúú'-nak
(Atom heart mother, Construkt. vagy Elminster Aumar) sikerül kimagyarázni a dolgot -- ha már -értelmesen..!- megmagyarázni nem tudják..! ;-)
„Ez az elképzelés néhány igen gondosan tanulmányozott kométa különböző időpontokban mért üstökátmérő-értékeire támaszkodott. A még a múlt században mikrométer-okulár segítségével meghatározott átmérőkből furcsa – mondhatni váratlan – szabályszerűséget lehetett kiolvasni. Az észlelések révén kapott szögátmérők s a vizsgált kométa bolygónktól való pillanatnyi távolsága ismeretében aprólékosan kiszámolgatták az egyes időpontokhoz tartozó vizuális kómaátmérőt. Bizonyos objektumokra – elsősorban a jól ismert pályán járókra – számos független mérést tudtak végezni. A rövid keringési idejű Encke-üstökös különösen kedvező lehetőségeket kínált, így több perihélium átmenetének idejéről is rendelkezünk adatokkal. Ezek egy részéből az derült ki, hogy míg a Naptól 1,5 Csillagászati Egységre a kóma átmérője 0,5 millió km –nek adódik, addig az átlagos Nap-Föld távolságban már csak 150 000 km-nek, 0,5 Csillagászati Egységre csillagunktól pedig alig 20 000 km-nek mutatkozik. Az égitest 1828-as és 1838-as napközelsége idején mért értékek egyaránt bizonyítani látszottak azt a feltevést, hogy – eléggé széles határok között – a kóma annál termetesebb, vaskosabb, minél távolabb van a Naptól az égitest, s annál kisebb az átmérője, minél közelebb jár hozzá. Ezt a különös jelenséget nehezen tudták megemészteni a csillagászok.”
(Szécsényi-Nagy Gábor : A naprendszer parányai Gondolat, Bp, 1986. 162. oldal)
Mivel a csillagászok elfogadható magyarázattal nem tudtak szolgálni, megállapodtak abban, hogy a kóma mérete nehezen megállapítható, ezért a gondosan elvégzett méréseket nem kell figyelembe venni. Ennek nyilvánvaló oka az, hogy a mérési eredmények nem illenek bele a hivatalos felfogásba, és ezért mellőzik a tényeket. Ahelyett, hogy megkeresték volna a mélyebb okokat, és az elméletet a tényekhez igazítanák volna, egyszerűen figyelmen kívül hagyják a tényeket.
Ezt az egyszerű problémát a mai napig nem tudták megoldani a csillagászok.
Persze a feketelyukak ütközéséről már mindent tudnak. ;)
"A csillagászok megmérték az üstökösök kómájának a méretét naptávolban és napközelben. Azt tapasztalták, hogy naptávolban nagyobb, mint napközelben. De az ő logikájuk szerint fordítva kellene lenni, mert napközelben erősebb a Nap melegítő hatása, így több részecske szabadul ki az üstökösmagból, ergó a kómának napközelben kellene nagyobbnak lenni."
Utánanéztem ennek az állításnak, de nem találtam semmi ilyesmit... ;-/
A Napszél, ami kifelé fúj, eldeformálja a Hill szférát, ez a csóva. Az meg azért látszik kétágúnak, mert egy kúpalakú csóvának más-más felületén gyűlik össze az anyag, ami aztán elhagyja az üstököst.;-)
Az üstökös csóvája is azért látszik a Napra merőlegesen, ami az üstökös Hill szférájából nyúlik ki, mert a nagyobb tömeg felé esik. (azért van két ága is a csóvának, mert a vasnál könnyebb elemeket kisodorja oldalra a centrifugális erő. Ahogy iszugyi mondaná lemaradnak a Napra esés közben.);-)
"amikor a tanítónéni a gravitációs erőt magyarázta, akkor azt mondta, hogy a gravitáció az ugyanaz, mint a korábban bemutatott 'kisvödörben víz-madzagon megforgatva-mégsem folyik ki a víz- -mert a centrifugális erő benntartja'"
Ilyen marhaságot aligha mondhatott a tanítónénid.
Valószínűbb, hogy valóban nem figyeltél, és ezért keverted össze a dolgokat.
De ebből a szövegroncsból az is jól látszik, hogy még fogalmazni se vagy képes.
A Hill szféra nagyjából egy gömb alakú térfogat, " amelyben az égitest a központi égitesttel szemben örökre képes megtartani az eredetileg is körülötte keringő testet (holdat, műholdat stb.)" - írja az űrhajózási lexikon.
Mint mondtam az üstökösmagnak is van ilyen Hill burka, amelyet visz magával a mozgása során. Ez maga az üstök (vagy más néven kóma), amelyben felhalmozódnak azok a részecskék, amelyek a Nap melegítő hatására kiszabadulnak a magból, de a mag vonzása miatt belül maradnak a Hill szférán. Vagyis az üstök is gömb alakú, és nagysága éppen akkora, mint a Hill gömb. A magból kiszabaduló részecskék a mag körül keringenek a burkon belül, és követik a magot, mintha műholdak lennének.
Amikor az üstökös még messze van a Naptól, akkor az előzőekben elmondottak alapján a Hill szférája egészen nagy. De ahogyan közeledik a Naphoz, a Hill gömb átmérője folyamatosan csökken, és amikor a legközelebb van a Naphoz az üstökös, akkor a legkisebb átmérőjű a kóma. Amikor pedig már távolodik a Naptól, újra növekedni kezd a burok átmérője.
De mindezt sajnos a csillagászok nem tudják. Ezért nem sikerült nekik megfejteni mind a mai napig a következő rejtvényt.
Megmérték az üstökösök kómájának a méretét naptávolban és napközelben. Azt tapasztalták, hogy naptávolban nagyobb, mint napközelben. De az ő logikájuk szerint fordítva kellene lenni, mert napközelben erősebb a Nap melegítő hatása, így több részecske szabadul ki az üstökösmagból, ergó a kómának napközelben kellene nagyobbnak lenni.
De éppen fordítva van. És mi már tudjuk, hogy miért.
Ők még nem tudják. A csillagászok csak abban tudnak gondolkodni, amit látnak.
Azonban a burok (Hill gömb) nem látszik a bolygók körül. Így nem tudják, hogy az üstökös körül éppen a Hill gömböt látják kóma formájában.
